A borkóstolást sokszor mutatják be úgy, mintha a világ csodája volna minden sommelier, aki egyetlen szippantásból megállapítja még a szüret időpontját is. Ez gyakran el is veszi a hétköznapi borfogyasztók kedvét, hogy kicsit jobban elmélyedjenek ebben a témában, holott nincs benne semmi ördöngösség. Nyitottság kell, és pár alapfogalommal tisztában lenni, máris élvezhetővé válnak a borok!
A borkóstolás alapvetően három fő érzékszervünket mozgatja meg, hiszen a színét, illatát és az ízét vizsgáljuk meg ilyenkor. A vizsgálat szó persze ne idézzen fel laboratóriumi körülményeket, kémcsöveket és mikroszkópokat, mindössze a szemünk, az orrunk és a szánk lesz igénybe véve.
Ezt tesszük egyébként minden alkalommal, amikor borozunk, csak most kicsit jobban figyeljünk oda a részletekre.
A szín
Amikor szemügyre veszünk egy bort, a legfontosabb, hogy tiszta legyen, a színe ne legyen nagyon matt, opálos. A borban időnként előfordul olyan anyagkiválás, ami nem jelent hibát. A fehérboroknál ilyen mondjuk a borkő kiválása, ami kis kristályokat jelent a borban, ez nem okoz érzékelhető hibát. Az érlelt vörösboroknál tapasztalhatunk néha üledéket a palack alján, amit nem célszerű a pohárba kiönteni, de a bor minőségét nem változtatja meg.
Hogy pontosan milyen árnyalatra emlékeztet, azt azért a saját színlátásunk is befolyásolja. Annyi biztos, a zöldes színek a fehérboroknál, a lilás színek a vörösboroknál általában a bor fiatal korára utalnak. Utána sok összetevő alakítja a színeket, például a szőlő héjának színanyaga, az érlelés ideje is befolyásolja a szín mélységét és tónusát.
Az illat
A borok egyik legfontosabb névjegye az illat. Ebből deríthetjük ki a legtöbb dolgot, viszont ehhez valóban célszerű gyakorolni, kóstolni és szagolgatni. Először is, a bort sosem illatoljuk, hanem szagoljuk, viszont illata van, mégpedig nagyon sokrétű. Nagyon sok olyan illatot, aromát hordozó molekulát tartalmaz, amelyek más gyümölcsökben, zöldségekben, egyéb anyagokban is előfordulnak.
A borok fiatal korukban inkább gyümölcsös-virágos illatjegyeket mutatnak, itt természetesen azokat tudjuk azonosítani, amelyekre emlékszünk, ha olyan impulzusokat kapunk a bortól, ami előhív a memóriánkból korábban tapasztalt illatokat.
Az idősebb borok illata a korral mélyül, földes, gombás, diós jegyeket mutatnak. Meg kell tanulni mindkét változatot értékelni, a fiatalokat sokkal könnyebb kedvelni, az idősebbeknek több időt kell adni. Viszont ha tiszta, gazdag és összetett illatot találunk egy borban, az kétségtelen arra utal, hogy az a bor jó minőségű.
A zamat
Ezt persze csak ízízlelés, az első korty után tudjuk véglegesíteni. A kémia azt mondja: a bor különböző szervetlen és szerves anyagoknak, vegyületeknek valódi és kolloid alkoholos-vizes oldata. Ebből nekünk az a fontos, hogy a legfontosabbakra tudjunk figyelni: ezek a savak, alkoholok, cukrok.
A bor ugye nem savanyú, viszont lehet igencsak savas, ha aránytalanul sok benne a savtartalom. Az egyensúly talán a legfontosabb, hogy semmiből ne legyen túl sok, túl kevés. Egy bor lehet magasabb savtartalommal, kevés cukorral, visszafogott alkoholtartalommal még egy szép tétel, ha érezzük benne a gyümölcsösséget, az érett gyümölcsök zamatosságát.
Elsőre ezeket a legfontosabb érezni, ahogy elmélyülünk, úgy persze még számos apróságra is felfigyelhetünk. De kezdéskor ennyi bőven elég, ezek alapján már például ételekhez is jobban tudunk bort párosítani.
A véleményünk
A legfontosabb, hogy szánjunk pár percet a borra, é ha így kóstoljuk meg, jobban megismerjük, jobban el tudjuk dönteni, szeretjük vagy sem, a fajta szimpatikus, az adott borvidék vagy a borász stílusa kedves számunkra, vagy nem.
Minden kóstolás hozzásegít ahhoz, hogy kialakítsuk az egyéni borízlésünket, hogy bátrabban tudjunk bort választani egy boltban vagy étteremben akár. És ha tudatosan döntünk egy bor mellett, akkor jobban is fog ízleni. Végül is ez a cél, nem?