A kis zöld bogyókat látva fel sem merül az emberben, hogy milyen gyönyörű virágok bimbóit esszük meg salátába, pizzára téve. Érdemes megismerni ezt a kis rügyet, ami finoman ízesítheti ételeinket!
A kapri a Földközi-tenger vidékén, a Mediterráneumban mindenhol megterem, sőt termesztik is. Egy-másfél méteres cserje, ami gyakran belekapaszkodik sziklafalba, Olaszországban járva gyakran láthatjuk épületek réseiben megkapaszkodva. A tövises növény – tövises kaprinak is hívják – virágbimbója a kapribogyó, termése pedig a szintén ehető kaprigyümölcs. Igénytelen növény, jól tűri a szárazságot, a forró sziklafalon például nem sok esővízhez juthat.
A növény éjszakára bezárja virágait, így a bimbókat hajnalban szüretelik, egyesével szedik le a cserjéről. Ahogy az olívabogyó, így a kapri is nagyon keserű nyersen, csak sós áztatás után válik fogyaszthatóvá, sőt finommá. Találhatunk belőle száraz, sózott fajtával, sós lében és olajban eltett változattal is. Az olajat finoman megfűszerezi, ezt használhatjuk utána salátaöntetbe, a sózott változatot mindenképpen le kell öblíteni fogyasztás előtt.
Viszonylag kis kiszerelésben kapható, mivel egyrészt nem olcsó a macerás előállítás miatt, másrészt úgyis csak kis mennyiséget érdemes használni belőle. Pizzára szórva hagyhatjuk egyben, de mártogatósba vagy salátába, köretbe felhasználva érdemes a kis bogyókat kissé összevágni. Remekül illik még halakhoz – például tonhalas tésztához, füstölt lazac mellé –, szárnyasokhoz, de bárányhúshoz is, sőt a tatárbifsztek egyik jellegzetes ízesítője is.
Érdekes – de logikus –, hogy a különféle méretben kapható kapribogyók közül a kisebb a finomabb, értékesebb és drágább, mert ez a zsengébb – pedig általában a nagyobbat hisszük jobbnak.
A kaprigyümölcs más tészta: ezt nem fűszerezésre használjuk, hanem inkább előételként vagy díszítőül. Leginkább egy csepp alakú zöld cseresznyére hasonlít, a belsejében sok-sok maggal, amelyek elrághatóak, nem kemények, de kellemesen roppannak a fog alatt. Az olajbogyóhoz hasonlóan kis tálkában kínálhatjuk aperitív mellé, de mediterrán módra sütött burgonya vagy hús mellé is tehetjük – hasonlóan sózzák és fűszerezik, mint a kapribogyót, így ízesíti is az ételt, nagyon finoman.
Kapris-kapros mártogatós
Hozzávalók: 2 dl tejföl, 2 evőkanál mascarpone, 1 evőkanál kapribogyó, 2 kis csemege uborka, 1 kis csokor kapor, 1 teáskanál mustár, csipet porcukor, kevés citromlé
Elkészítés: A csemege uborkát lereszeljük durvább reszelőn, a kapribogyót összevágjuk. A tejfölt elkeverjük a mascarponével, a mustárral, a porcukorral és kevés citromlével, majd beleforgatjuk a finomra vágott kaprot, az előkészített uborkát és kaprit.
Kicsit érlelhetjük hűtőben, majd mártogatósként kínáljuk grissini vagy hasábokra vágott zöldségekhez, de füstölt lazac és pirítós mellé is tökéletes szendvicskrémként.
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
