A cukor cuki, mert édes és finom, mégis folyton ijesztgetnek vele. Pedig a cukrok és a keményítők fontos szerepet játszanak a szervezetünk működésében, ők alkotják a szénhidrátok egyik fő csoportját. Az összetett cukrokat alakítja testünk szőlőcukorrá, ami a vérrel szétáradva olyan neki, mint autónak a benzin. Cukor nélkül nem működnének az izmaink, lelassulna az agyműködésünk és – mivel „boldogsághormont” is generál – sokkal szomorúbbak lennénk.

Ha nincs elég tápanyag a szervezetünkben, a vérünkből „kifogy a cukor”, vagyis leesik a vércukorszintünk, és olyanokká válhatunk, mint a reklámban a hisztis nyanyává libásodó sportoló, vagy a Mr. Beanné ügyetlenedő keleti harcos. Persze ez is egyéntől függ, van, aki észre se veszi, hogy éhes, legfeljebb azt, hogy fárad, más meg olyan ingerült lesz, hogy törni-zúzni tudna. Ha tudjuk, hogy húzós, rohanós nap vár ránk, nem árt a táskánkba tenni egy müzliszeletet vagy csokit, banánt vagy almát, de egy pohár narancslé is gyorsan segít helyreállítani a vércukorszintünket. Tegyük meg, embertársaink érdekében is.

Forrás:

iStock

Tehát, hogy muszáj (vagyis – a cukorbetegeket kivéve – melegen ajánlott) cukortartalmú ételeket enni, azt már tudjuk, de a kérdés még mindig adott: ártalmas-e a sok cukor? Azt szokták mondani, hogy a finomított cukor nem tesz jót a szívnek, a májnak, a vesének, de az az igazság, hogy ezeket az állításokat egyelőre nem tudták bizonyítani. Az sem igaz, hogy a barna cukor annyival egészségesebb volna, mert csak alig van benne több ásványi anyag. Az viszont tény, hogy aki sok cukros ételt eszik, számolhat a fogszuvasodással, és azzal is, hogy hamar jóllakik, így nem marad hely a gyomrában a fehérjéknek, zsíroknak, rostoknak, vitaminban dúskáló zöldségeknek. Ilyen szempontból tehát biztos, hogy a túlzott cukorfogyasztás ártalmas, hiszen hiánybetegek lehetünk miatta. Azt is észrevették, hogy bizonyos emberek, ha túl sok finomított cukrot esznek, hiperaktívvá válnak, nekik nem árt lassabban felszívódó cukrot keresniük, amilyen például a nyírfacukor.

Forrás:

iStock

Mondhatunk bármit, aki nem szeretne hízni, az így is, úgy is tartózkodni fog a cukortól. Ha csak a kalóriatartalmát nézzük, egy evőkanálnyi belőle máris egy negyed ebéd lehet: 64 kcal. Tehát amíg nők és fogyókúrák léteznek, addig mesterséges édesítők is lesznek. De mi a helyzet azokkal?

Kétféle típusú cukorpótló létezik. A cukorszármazékok, mint amilyen például a xilit, a mannit, a glükózszirup, melyek ugyanannyi kalóriát tartalmaznak, mint a kristálycukor, de nem szívódnak fel teljesen. Bizonyítottan fogszuvasodást sem okoznak, így ezekkel édesítik a rágógumikat és más fogkímélő édességeket. Ugyanakkor vigyázzunk velük, mert napi 25 grammnál nagyobb mennyiségben fogyasztva hasmenést okozhatnak.

Az intenzív édesítőszerek, mint az aszpartam és a szacharin nem tartalmaznak számottevő kalóriát, és mégis 200-400-szor édesebbek a cukornál. Gyakran olvasni, hallani azonban, hogy ezek fejfájást, látászavarokat és bélirritációt okoznak. Igaz, azt is olvasni, hogy ez utóbbi állításokat tudományosan megcáfolták. Kinek higgyünk akkor?

Higgyünk a testünknek, az sosem hazudik. Ha nincs panaszunk az édeskéktől, fogyasszuk nyugodt lélekkel.

Forrás:

iStock