Olyan szerencsés vagyok, hogy nemcsak hogy ismerhettem a dédnagymamáimat (anyai nagymamám édesanyját és a testvérét, akire szintén dédnagymamámként tekintettem), de viszonylag szoros kapcsolatban is voltam velük 15 éves koromig.
Ha jól emlékszem, 10-12 éves koromig ők vigyáztak rám, ha megbetegedtem. Kiskoromban válogatós, nehezen etethető gyerek voltam, különböző cselekkel vettek rá, hogy megegyem az elém rakott ételt. Minden egyes ebéd után az egyik dédnagymamám feldarabolt egy almát, hangosan megszámolta a szeleteket, majd azzal a felkiáltással, hogy reméli, egy sem veszik el belőlük, elfordult. Mondanom sem kell, gyorsan elpusztítottam az alma nagy részét.
Sok bevált receptjük volt, a köménymagleves főszereplő volt majdnem minden ott töltött ebédemnél, ahogy a kakaóporos tészta is. Most nagy kedvencem, a dédnagymamáim általam túrósnak keresztelt (a tésztában megdermedt sajtos tejfölt túrónak hittem), a köznyelvben főleg sajtos roládként ismert sós süteményének receptjét szeretném megosztani.
Sajtos rolád
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a vajat felolvasztjuk, rászórjuk a lisztet, elkeverjük, majd folyamatos keverés mellett felöntjük a tejjel, és néhány perc alatt sűrű besamelt főzünk, levesszük a tűzről, hagyjuk hűlni. Ezután belekeverjük a tojássárgákat, a megmaradt fehérjéket kemény habbá verve adjuk a tésztához (vigyázzunk, hogy finoman forgassuk bele a habot, nehogy megtörjön). Ha végeztünk, sütőpapírral kibélelt tepsiben halványbarnára sütjük a tésztát. Dédnagymamáim receptjében nincs feltüntetve, hány fokon, de körülbelül 160-180 fokon süthették, amit mindig hangsúlyoztak: tűpróbával ellenőrizzük!
Ha elkészült a tészta, nedves konyharuhára borítjuk, majd azzal együtt sodorjuk fel (azért még melegen, mert így könnyen tekerhető, és megőrzi formáját). Megvárjuk, míg kihűl, majd kiterítjük, megkenjük a reszelt sajttal elkevert tejföllel. Végül újra feltekerjük, és kis időre a hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen és könnyebben vágható legyen. Szeletelve tálaljuk.