Mindig csodálkozom, hogy a medúza 95 százaléka víz, pedig tényleg pont úgy néz ki, mint egy teli vizes nejlonzacskó. Akkor már sokkal meglepőbb, hogy egy felnőtt ember testsúlyának is 60-70 százaléka víz.
Ki gondolta volna, hogy csupán a légzéssel napi 3 deciliter vizet veszítünk? És akkor még nem izzadtunk, nem állítottunk elő emésztőnedveket, könnyeket, nem voltunk vécén, és az ízületeinket sem locsoltuk meg a megfelelő „kenőanyaggal”. A sejtek működése is leállna víz nélkül, és a testhőmérsékletünket sem tudnánk szabályozni. Tehát a víz, mint jól tudjuk, létfontosságú. De nem mindegy, hogy milyet és mennyit iszunk belőle.
A kenyérben is van víz!
Nem csak víz formájában jut a szervezetünk folyadékhoz. A napi folyadékbevitel mintegy 60 százalékát a vízen kívül az üdítők, az alkoholok, kávék, teák adják. 10 százalékot tesznek ki a tejtermékek, joghurtok, 8 százalékot a kenyérből és más gabonafélékből nyert víz ad ki. A húsok, halak és hüvelyesek 2 százalékkal, a zöldségek és gyümölcsök mintegy 20 százalékkal járulnak hozzá a folyadékadagunkhoz. (A salátalevél például úgy tevődik össze, hogy 95% víz + 5 % zöld.)
Mennyi az annyi?
Hogy mennyi vízre van szükségünk, függ az életkorunktól, súlyunktól, életmódunktól és a környezetünk hőmérsékletétől. Átlagos körülmények között egy 30 éves, 60 kilós embernek elég napi 2 liter folyadék, míg egy szintén 30 éves, de 100 kilós egyénnek már 3,5 liter vízre van szüksége a szervezete jó működéséhez. Edzés, izzadás, láz, hasmenés, hányás, kánikula esetén növelni kell a bevitt folyadékmennyiséget, és az elvesztett elektrolitok (pl. só) pótlására is figyelmet kell fordítani. A kávé, tea, üdítőitalok, energiaitalok, alkoholos italok vízelvonó hatással is rendelkeznek, fogyasztásuk esetén szintén több vizet célszerű inni!
Ha kevés vizet iszunk
Ha túl sok vizet iszunk
De milyen a jó víz?
A csapvízre nem sokan szavaznak, holott túl nagy aggodalomra nincs ok. Igaz, a Vízművek klór hozzáadásával fertőtleníti a vizet, de így legalább nincs benne baktérium. Ugyanakkor, ha a csapvíz jó forrásból ered, tartalmazhat vasat, kalciumot, magnéziumot, káliumot és más fontos ásványi anyagokat. (Igen ritkán és elenyésző mennyiségben kerülhet a csapvízbe mérgező anyag, például műtrágya, ipari vegyszerek, mérgező nehézfémek, gyomirtók.)
A kútvíz általában nagyobb bizalmat ébreszt bennünk, pedig attól, hogy a föld mélyéből jön, még nem biztos, hogy jó minőségű. Bizonyos településeken például nagyon magas a nitráttartalma, ami emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi. A kútvíz minőségét kötelezően ellenőriztetni kell.
A szűrt víz manapság nagy divat, mert a szerkezetet a vízcsapra szerelve állítólag kristálytiszta vizet kapunk. Különböző árakon árulják, de csakis akkor hatékonyak, ha a gyártó utasítása szerint rendszeresen cseréljük benne a szűrőbetétet. Ha nem tesszük, fertőzöttebb vizet kapunk, mint a csapvíz, mert az eltömődött és előbb-utóbb áteresztő szűrőben még a baktériumok is elszaporodnak. Léteznek szűrőkancsók is, ezek is nagyon praktikusak, de ezekben is rendszeresen cserélni kell a betétet!
A legdivatosabb manapság palackozott vizet inni, mert azt gondoljuk, tisztább a csapvíznél. Pedig a valóságban a palackozott vizek jóval több baktériumot tartalmaznak, mint a klórozott csapvíz, bár ezek ártalmatlan mikroorganizmusok. Az ásványvizek ráadásul nem származnak okvetlenül valamelyik tiszta, szépen csobogó erdei forrásból, hiszen mesterségesen is előállíthatók. Hátulütőjük, hogy némelyik termék túl sok nátriumot tartalmaz, ami hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához. Ellenőrizzük az üveg címkéjén az adatokat: az 5 mg/liter nátriummennyiség elhanyagolhatónak számít, de van olyan palack, mely 1140 mg/liter nátriumtartalmú, és ez már rémisztően magas. A nitráttartalmat is célszerű ellenőrizni, ez literenként 1–32 mg között változhat. Válasszuk a minél alacsonyabb értékűt.
Tipp
Ha nem bízunk az otthoni csapvízben, mert például kék foltokat hagy maga után a mosdón, ami magas réztartalomra utal, kérjük az illetékes Vízművek segítségét. Ők rendszeresen ellenőrzik a vezetékes ivóvizet, és nem titkolják annak összetevőit sem.