Az 1894-ben alapított New York igazi túlélő kávéházaink között, hiszen rengeteg történelmi fordulóponton átesett. Eleinte kimondottan az elit számára nyitotta meg kapuit. Akárki nem tehette be csak úgy a lábát a fényűző épületbe. Változás akkor következett, amikor a Harsány fivérek átvették a vezetését. A New York ezentúl otthont adott az íróknak, költőknek, akik művészetet hoztak a falak közé. Osvát Ernő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső gyakran jártak ide, de rajtuk kívül is számos ismert ember múlatta itt az idejét, olyannyira, hogy szerkesztőségi asztalt kapott a Nyugat, az Est-lapok és a Pesti Napló.

Forrás:

Szép Csenge

Az írók azért is kiváltságos helyzetben voltak, mert saját írótálat kaptak, amin volt szalámi, sonka és sajt. Nem kellett a pénztárcájuk mélyére nyúlni, fillérekért elcspahatták éhségüket a munkára koncentrálva. Különleges történetekben is bővelkedik a kávéház: Heltai Jenő állítólag itt találta ki a „mozi” szót, és Csetéry Kálmán színész 25 éven át ült szinte minden nap a kávéházban ugyanannál az asztalnál. Halála után sírkövet készítettek asztalának márványlapjából a tiszteletére.

A II. világháború alatt a kávéház súlyosan megrongálódott. Az egész épületet szétlőtték, termeit kifosztották. Hosszas várakozás után kikerült az állam tulajdonából, majd 2006-ban újra megnyílt.

Aki szívesen visszarepülne a múltba, vagy szeretne részese lenni ennek a csillogásnak, elég ellátogatnia a mai New York Kávéházba. Igaz, hangos viták, papíron sercegő tollak és szivarfüst már nincs, de helyette van omlós sütemény és bárzongorista. Azt hozzá kell tenni, hogy mivel a kávéház nem akar veszíteni nívójából, így az árakat is szükségszerűen magasan tartják. Míg a turisták dalolva kifizetik az 1490 forintos teát, mi fogunkat összeszorítva adjuk oda az összeget, és reménykedünk, hogy a tea enyhíteni fogja szívfájdalmunkat. Mégis érdemes elnézni ide, mert nem hiába választották 2011-ben a világ legszebb kávéházának.

Senkinek sem kell bemutatni a Pilvax Kávéházat. Történelemkönyveinkben is helyet kap a legendás hely: itt szavalta el Petőfi Sándor először a Nemzeti dalt, és itt fogalmazták meg a 12 pontot. A kávéházat 1838-ban alapították Café Renaissance néven, és csak később nevezték át. Az idők során azonban sok más névvel is illették a helyet: Forradalmi csarnoknak, Szabadság csarnokának, Népharag háznak, Lázadás iskolájának. A rengeteg név oka, hogy a márciusi ifjak leszedték a cégért. Később, 1870-ben kapta vissza a Pilvax nevet, akkor került ki egy vitrinbe a Nemzeti dal és a Tizenkét pont mellé Petőfi biliárddákója is. Belegondolni is fantasztikus, mennyi történelmi pillanat kapcsolódik e helyhez. Az idő előrehaladtával az elöregedett épületet lebontották, és 1927-ben felépült az új Pilvax nem túl messze, a Pilvax köz 1–3. szám alatt.

Forrás:

Szép Csenge

„Így múlik el a világ dicsősége.” Ezzel a mondattal lehetne legjobban leírni a változást, amin az egykoron pezsgő, kulturális kávéház átesett. A mára étteremmé és sörözővé alakult helynek már csak nevében van köze a legendás Pilvaxhoz. Folyamatosan változik és keresi a helyét, de nem irodalmi, és nem is kávéház a mai Pilvax Bistro.

Az 1887-ben alapított Centrál Kávéház volt a magyar irodalmi élet egyik legelső és legfontosabb központja. Mi sem árulkodik erről jobban, mint az, hogy az új hangot képviselő Nyugat itt született meg. Babits Mihály itt kérte meg szerelme, Tanner Ilona (Török Sophie) kezét. Megbecsült vendége volt a kávéháznak Karinthy Frigyes, aki miután Budáról Pestre költözött, a Hadikból a Centrálba tette át székhelyét. Itt észlelte betegségének első tüneteit, majd itt kezdte el írni az Utazás a koponyám körül első vázlatait. Gárdonyi Géza, Ignotus és Krúdy Gyula szintén ide jártak.

Forrás:

Szép Csenge

A kávéház megsínylette a II. világháború viszontagságait, az új rezsimben ellehetetlenült a polgári kávéház, míg végül 1949 nyarán bezárt. Azóta volt a helyén kultúrotthon, üzemi étkezde, majd nagyobb átalakítások után az ELTE diákjai fészkelték be magukat. Miután a diákklub is bezárt, egy ideig játékteremként üzemelt.

1999-ben nyílt újra régi pompájában, igaz, az egykori játékszobák, kávékonyha és egymás mellett sorakozó termek helyett nagy tér tárul a belépő vendégek szeme elé. Nyugodtan leülhetünk akár laptoppal, és kérhetjük a kávéház különlegességét, a Pesti kávét, amit a múlt század eleji recept szerint készítenek, és ami a hajdani tulajdonos jellegzetes kedvence volt. Ha reggel érkezünk, megkóstolhatjuk a Centrál reggelit, vagy a cukrászpult remekeiből választhatunk klasszikus és modern desszertek közül.

A Hadik Kávéházat 1906-ban alapították, nevét a közeli laktanyáról kapta. Állítólag híres volt rossz kávéjáról, de még híresebbé vált betérő vendégeiről. Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső egy időben éjjel-nappal ide jártak, azért is, mert az itt megalakuló sakk-körnek Karinthy volt az elnöke. Bohém írók, szerkesztők, értelmiségiek választották budai második otthonuknak a helyet. Sajnos a II. világháború szele ezt a kávéházat is elérte, így rövidesen bezárt.

Forrás:

Szép Csenge

Történelmi hamvaiból feltámasztva 2010-ben nyitották meg újra a Hadikot. Azonnal otthon érezhetjük magunkat a hangulatos olvasósarkokban, de könnyen találunk magunknak beszélgetős zugokat is. Rendszeresek az irodalmi estek, kiállítások és zenei produkciók. A hely különlegessége, hogy két részre bontották. A klasszikus kávéház mellett helyet kapott a fiatalos Szatyor Bár is, ami magában hordozza a régi bohém, fiatalos életérzést, de azt újraértelmezve teremt valami egészen mást. Ez a kávéház mutatta meg a legjobban, hogy a történelem régi darabkái mellett igenis elférnek az újítások.

Akármelyik helyet választjuk, mindegyikkel közelebb kerülhetünk történelmünkhöz. És egy jó kávét is biztosan kapunk! 🙂