Imádok improvizálni a konyhában, legyen szó főzésről vagy sütésről. Legutóbb a szülinapomon dobta be édes drága kisfiam, hogy szeretne enni a tortámból. De hát nincs is tortám, mondtam neki.
– Nem baj, anya! Süssünk egyet!
Kötélnek álltam, és gyorsan – abból, ami épp volt otthon – összedobtunk egy olyan csokitortát, amitől megremegett a térdem. De tényleg. Ez valami bombasztikusan finom lett.
A tészta eredetileg egy Nigella-féle receptből van – ő egy körtés verzióban adta elő valamelyik műsorában még évekkel ezelőtt. Akkor gyorsan lefirkantottam, és azóta többször is elővettem. Most csak a tésztát készítettük el (a gyerek keverte a robotgéppel, mert azt muszáj :P), egy kis méretű csatos tortaformában.
Hozzávalók:
A tészta elkészítése: A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tojásokat, a vanília-aromát, ezekkel is jól összedolgozzuk. Ehhez jöhet a 2 evőkanál kakaópor, melyet csak finoman kezdjünk hozzákeverni, ha nem akarjuk, hogy beterítse az egész konyhát. Ha ez is megvan, jöhet apránként a liszt, a belekevert sütőporral. Szükség esetén egy pici vizet lehet adni a tésztához, ha túlságosan sűrűnek tűnne.
A tésztát kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk, és 180 fokon kb. 35–40 percig sütjük.
És most jön az, amitől igazán eszméletlenül ütős lesz ez a pofonegyszerű torta! A brigadeiro.
A brigadeiro nem más, mint a brazilok nemzeti édessége, tulajdonképpen csokis tejkaramella. Rémegyszerű, és mégis olyan ízbomba, ami minimum minden nőt levesz a lábáról, de még lehet, hogy az édesszájú pasikat is meghódítja. Hagyományosan kis golyókat gyúrnak belőle, és tortadarába hempergetik, de én most merészen tortakrémként alkalmaztam.
A brigadeiro hozzávalói:
Egy főzőedényben összekeverjük az alapanyagokat, majd szép lassan elkezdjük melegíteni és forralni. Ez ez egyetlen macera, mert nagyjából 15 percig folyamatosan kevergetni kell. Egészen addig, míg a keverőeszközt határozottan végighúzva az edény alja elő nem bukkan 2-3 másodpercre. Ekkor le lehet venni a tűzről, és várni, míg kihűl.
Ha egyébként kis golyókat szeretnénk formázni, akkor meg kell várni, míg egészen hideg nem lesz. Így válik formázhatóvá – vajas kézzel –, és elvileg meg is tartja a formáját.
Én most nem vártam meg, míg teljesen kihűl, hanem még épp langyosan kentem meg vele a torta közepét és a tetejét. Aprított mandulával díszítettem.
Az eredmény egy rendkívül finom, ragacsos, ugyanakkor omlós tésztás, tömény kalóriabomba és cukorsokk! 😀
Jó étvágyat!
A receptet és a fotót SKLinda küldte. Köszönjük!
Ha te is szívesen neveznél a receptversenyre, itt megteheted >>
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
