A portugál konyha jellegzetesen mediterrán, bár egyes vonásaiban el is tér tőle. Nem csoda, hiszen már nem a Földközi-, vagyis Mediterrán-tenger nyaldossa a partjait, hanem a hatalmas óceán, ami karakteresen meghatározza éghajlatát is. És habár egy viszonylag kis – Magyarország méretével szinte megegyező alapterületű – ország, az északi és a déli, valamint a tengerparti és a hegyes részeken teljesen eltérő az éghajlata, ami meghatározza a konyhában felhasználható alapanyagokat.
Portugáliában jelentős az olívaolaj-készítés: a remek minőségű olaj gyakori és bőséges használata jellemző is a konyhájukra. Nem tocsog, nem nehéz, de olívaolaj nélkül nem létezik leves, főétel vagy saláta. Apropó leves: a déli konyhákban viszonylag kevés levest fogyasztanak, ezzel szemben Portugáliában szinte minden ebéd és vacsora levessel, leggyakrabban zöldségkrémlevessel indul, amiből 3-4 naponta főznek egy nagy adagot, és egyik nap egy kis spenótot főznek bele, másik nap kedvelt káposztaféléjüket, a caldo verdét, de gazdagítják olykor hallal is.
A hosszú tengeri partszakasznak köszönhetően nagyon népszerűek a különféle halak és tenger gyümölcsei. A friss halakat leggyakrabban grillen vagy krumplival tepsiben sütik meg, a polipból sokszor készítenek rizottóhoz hasonló, de levesesebb rizses, paradicsomos egytálételt.
Külön érdekesség a portugál nemzeti ételnek számító bacalhau, vagyis a sózott tonhal, ami hetente többször is asztalra kerül egy portugál családban. No nem sózva, a só csak a tartósításért felel: több napon át áztatják, váltott vízben, míg a hal felhasználható lesz konyhai alapanyagként.
A mai technológiáknak köszönhetően már frissen is kapható a tőkehal, de a hagyomány is kötelez: a legtöbben még mindig a sózott, hosszan eltartható halat használják – ugyancsak változatosan a főzéshez.
A halak mellett népszerű a bárány is, illetve a sertéshúsból készülő különféle sütnivaló kolbászfélék, amiket szívesen tesznek babos, lencsés egytálételekbe, vagy fogyasztják előételként. Köretként leggyakoribb a rizs, amit húsokkal, halakkal összefőznek tartalmas egytálétellé, illetve rengeteg káposztafélét használnak, olyanokat is, amiket mi nem ismerünk: ezeket párolva, olívaolajon babbal, kenyérkockával megfuttatva tálalnak a frissen sült húsok, halak mellé.
A portugálok nagyon – de tényleg nagyon – édesszájúak. Reggelire péksüteménnyel indítanak, a tízórai és az uzsonna is gyakran valamilyen sütemény. Különösen kedvelik a náluk édes kelt tésztából készülő croissant-t, illetve a sűrű kókuszréteggel borított édes zsemlét. A sütemények többnyire édes tojásos krémmel készülnek, mint például az ovos moles, ami tulajdonképpen vékony ostyarétegbe rejtett édes tojáskrém, az alábbi videón látható, hogyan készül:
A nemzeti desszertként is számon tartott pastel de nata sütiről már írtunk és mutattunk receptet is: a tejszínes tojáskrémmel töltött leveles tésztás kosárka eredeti receptje állítólag titkos, mégis minden cukrászdában kapható – és elképesztő népszerűségnek örvend.
A portugálok két italra büszkék: az egyik a kávé, amit egykori gyarmattartóként a remek brazil kávéknak köszönhetően nagy mennyiségben importáltak is Európába, a másik pedig a bor, és nem csak a világhírű portói, ugyanis tényleg remek boraik vannak, legyen az fehér, vörös vagy rozé. Sőt: különlegességük a vinho verde, ami szó szerint zöld bor, de nem, nem zöld: ez az északi régió egyik borkülönlegessége, amit jellemzően nagyon frissen, fiatalon fogyasztanak, kellemesen könnyű, illatos bor.
Palacsinta @csokibolondoknak
Gyors
Olcsó
Főzés nélül
Maradékból
