Ha valaki ellátogat Portugália fővárosába, Lisszabonba, két dologgal biztos találkozni fog akaratán kívül is. Az egyik a városban összevissza cikázó kis sárga villamos, a másik Portugália népszerű édessége, a pastel de nata. Most az utóbbi vonalán elindulva portugál gasztrosétára invitálok mindenkit, illetve egy-két hasznos tanácsot osztok meg azokkal, akik mostanában utaznának Lisszabonba.
A portugál étkezési szokások sokban hasonlítanak a spanyolokéhoz. Az emberek a napi ötszöri étkezést kultiválják a három főétkezés helyett (sőt, van, ahol hatszor esznek egy nap). A reggeli viszonylag könnyű: kávét és valamilyen péksüteményt fogyasztanak a munkába indulók, gyakran nem is otthon, hanem valamelyik kávézóban, ami abszolút megfizethető.
A péksütemény lehet sós, mint a bolinhos de bacalhau. A bacalhau, a szárított sós tőkehal a portugálok népszerű halétele, ezt keverik bele tésztába, és a végeredmény egy tócsniszerű péksütemény. Persze az édes pékárura vágyóknak sem kell izgulniuk, nekik ajánljuk a hagyományosabb reggeliket, mint a croissant vagy a lekvárral töltött, porcukros bolas de Berlim, vagyis a mi fánkunkhoz nagyon hasonló sütemény. A tízórai szinte ugyanezekből áll.
Ebédidőben a munkahelyek bezárnak egy-másfél órára, a dolgozók a közeli éttermekben ebédelnek, a legtöbb helyen van kétfogásos napi menü: az elmaradhatatlan zöldségkrémleves és egy főétel. Az uzsonna hasonló a tízóraihoz, míg a viszonylag kései vacsora az ebéd menüjét idézi. Ha étteremben ebédelünk, vigyázzunk arra, hogy bár kérés nélkül kaphatunk egy nagy kosár kenyeret finom szószokkal, ha belekóstolunk, felszámítják.
Akár ebédidőben, de máskor is érdemes ellátogatni a Time Out Mercado da Ribeirára, vagyis a halpiacra. A hely felében egy hatalmas piacot találunk zöldséget, gyümölcsöt, halat, húst, sajtot kínáló standokkal, míg a csarnok másik részében különböző ételeket készítenek frissen és árusítanak egymás mellett. A hatalmas piac közepén hosszú faasztaloknál lehet elfogyasztani a megrendelt ételeket, turisták vagy épp helyi portugálok társaságában.
Itt mindenki talál valami magának valót, legyen az vegetáriánus étel, hal vagy hús, de desszertből is széles a választék. A piac csak délelőtt van nyitva, aki pedig hétvégén ebédelne itt, annak számítania kell a várakozásra, de megéri. Mindenképpen érdemes megkóstolni a nemzeti ételnek tekinthető tőkehalat, a bacalhaut, számtalan módon készítik – sütve, szószokkal, krumplival rétegezve, ragusan, de a grillezett friss halakat se hagyjuk ki, ha már az óceán partján járunk.
A portugálok nagyon édesszájúak – ezt bizonyítja híres édesség-különlegességük, a tejszínes krémmel töltött tésztakosárka, a pastel de nata. Ezt az édességet minden pékségben és cukrászdában árulják, emiatt nem könnyű eltalálni, hol ehetjük belőle a legjobbat, de ha a Lisszabonnal összeépült Belémben járunk, érdemes megkóstolni az egyik legpatinásabb helyen: mindig kígyózó sor van, de ez garancia is a kiváló minőségre.
Népszerű helynek számítanak a fado éttermek, ahol a híres portugál fado dalokat hallgathatjuk vacsora közben vagy után.
Ne feledkezzünk meg a finom borokról sem, melyek közül a leghíresebb a portói. Az italt régen Porto kikötőjéből szállították a világ különböző pontjaiba, innen ered a neve.
Kóstold meg Portugáliát!
Egy gyakorlatias, gazdagon illusztrált útikalauz telis-tele fényképekkel és térképekkel; Portugália ízeivel régióról régióra, alaprajzokkal és keresztmetszeti rajzokkal a főbb látnivalókról; szállodák és éttermek óriási választékával; látnivalók, strandok, piacok és fesztiválok listáival; séta- és túraútvonalakkal, programajánlókkal.