Én a meggyet leginkább a fáról szeretem, amikor fényes és sötétvörös, és szinte szétpukkan a számban. De ha épp nem jön szembe meggyfa, bármilyen formájában szívesen megeszem.
Gyerekkoromban, a nyaralónkban volt meggyfánk, így mikor beérett a rengeteg gyümölcs, hetekig meggyet ettünk. Volt meggyleves, meggyhab, meggyszörp, meggybefőtt… Nagymamám meggylevesének az íze még mindig itt van a számban. A titka az volt, hogy nem tejszínnel, hanem tejföllel csinálta, és mivel nem volt áram a faházban, így aztán hűtőszekrény se, melegen ettük. Nagyi főzéstechnikájára leginkább a beledobálós, nem szöszölős stílus volt a jellemző, így gyakran előfordult, hogy a rózsaszín lében úszkáló, rózsásra repedt meggyek között apró hófehér tejföldarabkák úszkáltak. Nem gondolom, hogy egy mai mesterszakács felvállalná ezt a fajta kreálmányt, de én nem tudtam betelni vele.
Nagyi álomfinom meggylevese
Hozzávalók:
Elkészítés: És íme a leves, mely 20 perc alatt elkészül. A meggyet retrósan, magosan fogjuk felhasználni, nagyi sem pancsolt vele. Megmossuk, és a forrásban lévő, ízlés szerint megcukrozott (3-4 evőkanál) vízbe dobjuk. Miközben újra felforr, a tejfelbe egy kevés vizet csorgatunk, simára keverjük, beletesszük a lisztet, és azzal is jól elkeverjük. A meggynek nem szabad tovább főnie 3-5 percnél, feleslegesen főzzük péppé. Ha nem akarjuk, hogy kissé csomós legyen, mint a nagyi meggylevese, merjünk a lisztes tejfölre egy nagy kanálnyi forró levet, és azzal is jól keverjük el. Majd öntsük bele a levesbe. Forraljuk fel újra, hogy a liszt megfőjön, aztán vegyük le a tűzről. Egy csipetnyi fahéjat keverjünk bele, és egy morzsányi sót! Nagyi szerint ugyanis az édes ételek ízét nagyon izgalmassá teszi és még jobban kiemeli egy pici só. (A mákos tésztámat is mindig megsózta!) Igaza volt.
Természetesen lehűthetjük, ha akarjuk, tejszínhabbal is díszíthetjük, de egyszer az életben kóstoljuk meg forrón is. Mennyei.
Nagyi álomfinom meggyhabja
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat kettéválasztjuk. A sárgákat és a cukrot addig keverjük, míg állaguk sűrű, színük világos nem lesz. A tojások habját egy pici sóval keményre verjük. A meggyet ezúttal kimagozzuk, persze csak miután megmostuk. Kevés vízben forralunk rajta egyet, épp csak hogy megbuggyanjon. Ezután a cukros tojássárgába forgatjuk, kézi keverővel kicsit összeverjük, majd óvatosan hozzáadagoljuk a fehérjét, és lágyan összekeverjük. Nem baj, ha a meggy kicsit darabos marad, de pépessé is lehet verni. Nagyi mindig átfőzte a meggyet, de készíthetjük nyers meggyből is.
Hoppá!
Ez a hab nem csak meggyel jó, felfőzött egresből, málnából, ribizliből, eperből, sőt akár szilvából is elképesztő finom. Behűtve, forró nyári délutánokon zseniális uzsonna.
Diétás változat
A tojássárga és a cukor kihagyható! Az édes ízt pótolhatjuk édesítőszerrel, de akár ki is hagyhatjuk, hiszen a gyümölcs is épp elég édes, kivéve, ha ribizliből csináljuk. A tojásfehérje pedig a sárgája nélkül még könnyebb, lágyabb állagot ad.
Tipp
Ha szeretnénk majd a téli estéken a nyárról nosztalgiázni, fagyasszuk le a meggyet. Kiváló antioxidáns, csupa vitamin, és felengedve is megőrzi az ízét. Az egyetlen titok, hogy olyan meggyet vegyünk, amin rajta van a szára, mert az garantáltan friss.
Bizonyára mindenki szívesen emlékszik vissza nagymamája mennyei süteményeire és a családi ünnepeket körbelengő édes varázslatra. A nagymamák pontosan tudják, hogy a szívhez a gyomron keresztül vezet az út, és hogy az ínycsiklandó süteményekkel nemcsak a gyerekek arcára lehet mosolyt csalni, hanem a felnőttek szívét is rabul lehet ejteni.
Ebben a nosztalgikus könyvben több mint 120 klasszikus és jól bevált recept található.