Ha valaki, bizony a meleg vidékeken élők tudják a legjobban, mi esik jól és mi a legmegfelelőbb a szervezetnek a forróságban. Nem sör és nem kóla, hanem az ásványi anyagokban és fehérjében gazdag savanyított tejtermék, az ayran. Tulajdonképpen joghurt, víz és egy kis só keveréke, ami kellően táplál, pótolja a kiizzadt sót és ásványi anyagokat, nem terheli meg a gyomrot – és kicsit laktat is a kánikulában, amikor amúgy nincs étvágyunk.

Bár a török joghurt kissé más, mint a magyar, és az sem mindegy, mennyire érett a joghurt – mert ugye jótékonyan dolgoznak benne a bifiduszok –, egyrészt ma már kaphatunk török boltokban és kifőzdékben ayrant és az alapjául szolgáló török joghurtot is, de kipróbálhatjuk hazai joghurttal, sőt kaukázusi kefirrel is.

Az arányok nagyban függenek a joghurt fajtájától, zsírtartalmától és sűrűségétől, de nagyjából 1/3 rész joghurthoz 2/3 rész vizet érdemes adni, egy csipet sót, majd turmixszal simára, de akár még habosra is keverni. Létezik egyébként habos változat is, ez a susurluk ayran – aki Törökországban vagy török étteremben találkozik vele, ki ne hagyja!

Az ayran eredetéről nem sokat tudni, de az biztos, hogy a joghurtnak kiemelt szerepe van a török gasztronómiában. Joghurtos pácok, joghurtos saláták számtalan verziójával találkozhatunk, ha ismerkedünk a török ételek világával. A legenda szerint egy jóember egyik este kint felejtette a ház mellett a tejet éjszakára, mire az megaludt reggelre. A felesége annyira mérges lett, hogy hozzávágta a sótartót, ami elől megpróbált elugrani a jóember. A só belepottyant a joghurtba, majd a rosszul elugró és az ajtófélfát lefejelő emberünk is beleesett a joghurtos vödörbe – így fedezte fel ezt a finom, frissítő italt.