Az ősz egyik legnagyobb ajándéka a szaftos, édes körte, mégis méltatlanul nélkülözzük, valljuk be, jóval ritkábban esszük, mint az almát. A körte és az alma rokonsága nem vitatható, mégis az alma viszi a prímet: a lédús, illatos és aromás körte jócskán lemarad mögötte. Szeressük őt is, magában vagy ételbe komponálva!
Császárkörte, vilmoskörte, Alexander, hogy csak a legismertebbeket említsük… Ahány fajta, annyi ízvilág, és amilyen érettségi foka van, annyi arcát mutatja. Tökéletesen lédús és szaftos csak pár napig marad, ezt ki kell várni, de akkor úgy szalad benne a kés, mint a lágy vajban, édes leve pedig mindenért kárpótol.
A körtét nem csak magában érdemes fogyasztani: sós és édes fogásokban is remekül megállja a helyét, akár üvegesre pároljuk, akár serpenyőben karamellizáljuk, de még nyersen is isteni például egy salátába szeletelve egy kis karakteres sajttal. Bármilyen érettebb sajtféléhez tökéletes, még jobb is a szelídebb körte, mint a fanyarabb, frissebb ízű alma… Híresen jól illik a kéksajtokhoz, rokforthoz, gorgonzolához, akár borozgatáshoz, de például a körtét meg is párolhatjuk egy kis vajon kevés mézzel vagy juharsziruppal, majd egy kerek camembert-t lapjában félbevágba megpakolunk a sült körtével, megszórjuk aprított dióval, befedjük a sajt másik felével, pár órát pihentetjük, majd cikkekre vágva kínáljuk – nos, ennél elegánsabb és egyszerűbb, mennyei vendégvárót, borkorcsolyát, ínyenc vacsorát elképzelni sem lehet…
A körte húsfélékhez, pástétomokhoz is nagyon jól illik, akár kompótként vagy chutney-nak megfőzve fűszerekkel, de a legegyszerűbb egy kis csillagánizzsal és citrommal vajon megpárolva – egy rozé kacsamell tökéletes kísérője a maga egyszerűségében és nemességében.
Természetesen desszertekből sem érdemes kihagyni a körtét: nagyon jól illik a csokoládéhoz, így akár egy egyszerű csokis kevert tésztával kombinálva is kipróbálhatjuk. A legjobb, ha a körte egy részét a tésztába forgatjuk felkockázva, a másik részét pedig a sütemény tetejére sorakoztatjuk felszeletelve, így egyszerre élvezhetjük üvegesre, krémesre párolódva a csokis tésztában, és karamellizálódva a desszert tetején…
A körtét meg is párolhatjuk fűszeres szirupban – nagyon jól illik hozzá a fűszerek közül a vanília, a fahéj, a csillagánizs, a szegfűszeg, de még a gyömbér is… Ha egy szépséges desszertre vágyunk, érdemes egyben hagyni a körtét és úgy párolni, majd csokiöntettel és vaníliafagyival tálalni, ahogy a franciák, ők ugyanis gyakran készítik így, és Szép Heléna körtének nevezik ebben a formában.
Az igazi ínyenceknek érdemes kipróbálniuk a vörösborban párolt körtét is. Egyszerű és mennyei finomság, amiben az ősz minden színe és íze kiteljesedik: a vörösbor kívülről megfesti a körtét, belül szép fehér marad… Illatos, aromás, és akár édes, akár sós zárófogás koronája lehet, mivel sajtok mellé ugyanúgy pompás, mint vaníliafagyival!
Vörösborban párolt fűszeres körte
Hozzávalók:
Elkészítés: A körtéket egészben meghámozzuk, egy lábasba tesszük, ráöntjük a vörösbort, hozzáadjuk a mézet, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait, és a vaníliahüvelyt is, a fahéjat, a csillagánizst és a meghámozott, darabolt gyömbért, és lefedve főzni kezdjük gyenge tűzön. Kb. 10-15 perc alatt megpuhulnak, mérettől függően.
Ekkor kiemeljük a körtéket, és magasabb hőmérsékleten a bort beforraljuk, míg szirupos nem lesz, ez kb. 30 perc. Édesítjük, ha szükséges, majd leszűrjük, a fűszereket kidobjuk.
A körtét a sziruppal és egy kis vaníliafagyival tálaljuk… Készíthetünk több körtét is, és másnap megkóstolhatjuk sajtokkal…