Imádom Itália ízeit. Nem telik el hét, hogy ne legyen legalább egyszer pizza a családom asztalán, de természetesen a különféle főtt tészták rabja is vagyok. Rajongok az olasz konyha egyéb fogásaiért is, mint például a rizottóért, a tengeri finomságokért, a különféle sajtfélék és sonkák bámulatos kavalkádjáért.
Régebben, ha meghallottam a gnocchi nevét, mindig valami időigényes és bonyolult dologra tudtam gondolni. Ez annyiban igaz, hogy nem egy 10-15 perc alatt összedobható gyors fogás, ha magunk készítjük, ellenben nem is nagy varázslat. Ilyenkor érdemes nagyobb mennyiségben gyúrni, majd adagonként lefagyasztani.
Nagyon fontos a jó állaghoz, hogy kevés liszt kerüljön bele, ehhez viszont fontos, hogy a krumpli teljesen hideg legyen, a gőz elpárologjon belőle, ha túl nedves, akkor sokkal több lisztet vesz fel.
Az eredeti olasz forrásban frissen reszelt parmezán van, melyet az alábbi recept alapján szoktam készíteni:
Eredeti olasz gnocchi
Hozzávalók:
Elkészítés: A burgonyát héjában megfőzzük, majd hámozás után krumplinyomóval áttörjük. Miután kihűlt, hozzáadjuk az összetevőket, és jól kidolgozzuk.
A tésztát négyfelé osztjuk, majd ezekből 40-50 centis roládokat nyújtunk, közben folyamatosan lisztet hintünk a tésztára, nehogy ragadjon. 2-3 cm-es darabokra vagdossuk, melyekből kis gömböket formálunk. Ha szeretnénk klasszikus formát, akkor egy villa segítségével kissé megnyomkodhatjuk.
A kész tészta egy részét tálcán a fagyasztóba tehetjük, majd egy óra múlva adagonként porciózva, bezacskózva eltehetjük sietős, szaladós napokra.
A friss gnocchit kifőzhetjük forró, sós vízben, majd leszűrve piríthatjuk vajban, de szósszal is tálalhatjuk. Ha kellően híg a szósz, akkor megfőzhetjük abban is, mint egyik kedvenc receptemnél, a spenótos gnocchinál mutattam.