Sokak gyerekkori kedvenc csemegéje a macskanyelv, ami a '80-as évek az egyik legfinomabb csokoládéja volt, igazi ünnepi finomságnak számított. Mára kicsit megkopott a lelkesedés, sokkal silányabb lett a minősége, de most új lendületet kaphat, és visszatérhet a kedvenceink közé!
A macskanyelv egy igazi retró csoki, fénykora a szocializmus időszakában volt, pedig eredete jóval régebbi, és bár magyar csoki, az egykori Monarchia országaiban ma is népszerű és kedvelt desszert Katzenzungen és kocie jezyczki néven. Hogy is van ez? Úgy, hogy a cicanyelv formájú bonbon Gerbeaud Emil (1854–1919) svájci származású cukrász Vörösmarty téri kávéházában és cukrászatában készült először 1892-ben, ő a feltalálója ennek a – furcsa módon a szocialista időkben felvirágzó – csokis desszertnek. A cukrász angliai, francia- és németországi tanulmányútjai után Kugler Henrik hívására 1884-ben érkezett hazánkba, az akkor már híres belvárosi cukrászdába, hogy tudását kamatoztassa, és a cukrászdát gazdagítsa új és még újabb kreációival. Rengeteg bonbon és aprósütemény készült itt, és messze földről rendelték a különlegességeiket, így jutott el a Monarchia teljes területére a különlegesen finom falatnyi csokoládé.
A háborús évek viszontagságai után a szocialista időkben is csokikülönlegességnek számított, viszonylag magas kakaótartalmának és erősen vaníliás illatának köszönhetően – az akkori vacak minőségű édes tömegtermékek között, amit szinte mindenki vendégségbe vitt csak, saját fogyasztásra nem vásárolt, viszont ha a vendégek macskanyelvet hoztak, volt nagy boldogság és különleges pillanat, amikor lehetett nyalogatni, szopogatni a finom macskanyelvet.
A rendszerváltást túlélte ugyan a macskanyelv, de mivel a megjelenő külföldi gyártóknak fogalmuk sem volt a „csokikülönlegesség” ázsiójáról, nem nagyon foglalkoztak vele, illetve inkább csak még olcsósítottak rajta, így szép lassan elvesztette különlegességét, és bár ma sokkal többen és gyakrabban tudnák vásárolni, mint anno, már nem érdemes, mert eléggé semmilyen lett a minősége.
Most megint fordulóponthoz érkeztünk: a Gerbaud felfedezte régi örökségét, és újra készül kézműves és minőségi macskanyelv a cukrászdában, de a 125 éves csokidesszert a szerencsi csokigyárban is újra reflektorfénybe került. Reméljük, hogy a csokis nyalánkság újra a helyére kerül – minőségben, finomságban és megfizethetőségben. Mennyivel cukibb, viccesebb és ötletesebb, mint egy doboz Kinder-szelet! 🙂