Gyerekkort idéző ízek, finom, vaníliás illat és számtalan variációs lehetőség: ezt jelenti számomra ez a diétás császármorzsa, ami ráadásul életmentő is volt egyben.
Éppen költözködünk, ez pedig az utóbbi pár hétben tovább bonyolította az étkezés amúgy sem egyszerű kérdéskörét. A gluténmentes császármorzsa ötlete anyukámtól jött, tőle kaptam két csomag félkész (por alapú), mindenmentes császármorzsát, amiket nagyon hálásan és gyorsan el is fogyasztottunk, és mivel tényleg seperc alatt megvolt, én meg kedvet kaptam, hogy tovább finomítsam és fejlesszem a saját verziómat. Jelentem: a követelményeknek remekül megfelel, még egy szétrobbantott konyhában is könnyen kivitelezhető a recept.
Talán nem ez a legesztétikusabb édesség a világon, de én teljesen a rabja lettem: a morzsák egyszerre ropogósak kívül és lágyak belül. Vegán „joghurttal”, fagyival vagy lekvárral – de akár önmagában is – isteni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nyakon önthettem a szüleim által készített levendulás (!) diabetikus eperlekvárral. Igazi luxus.
Szénhidrátok
A teljes recept 111,8 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó (lassú felszívódású) szénhidrátot tartalmaz. Nálunk az összmennyiségből 4 jókora adag lett, ezzel számolva egy adag 27,95 gramm szénhidrátot jelent. Ebbe a feltéteket (tehát a lekvárt/joghurtot) nem számoltam bele. Ha ez a szénhidrátmennyiség túl sok, akkor a barna rizsliszt egy részét ki lehet cserélni kókusz- vagy mandulalisztre is.
Mindenmentes császármorzsa
Hozzávalók:
Elkészítés: Készítsük el a lenmagtojást, vagyis a lenmaglisztet keverjük össze 3 evőkanál vízzel, majd minden hozzávalót keverjünk össze egy nagy tálban. Egy sűrűn folyó, csomómentes masszát kell kapnunk.
Egy nagy serpenyőben hevítsük fel az olajat, majd öntsük rá a tészta felét. Hagyjuk sülni pár percig, és amikor a széle elkezd szilárdulni, egy fakanállal vagy szilikon lapáttal „túrjuk össze” a tésztát. Süssük tovább, majd ha szilárdabb lett, szaggassunk belőle morzsákat a kanál segítségével. Ismételjük meg ezt a műveletsort néhányszor. Én néha lefedtem a serpenyőt, hogy gyorsabban süljenek a morzsák.
Amikor szépen átsültek, és helyenként már ropogóssá váltak a tésztadarabok, öntsük ki őket egy tálba, és jöhet a tészta másik fele.
Tálaljuk önmagában, porrá őrölt eritrittel, gyümölccsel, lekvárral, joghurttal, vagy amivel jólesik. Melegen az igazi.