Ilyen például a bab, igen, az összes szemes és zöldbab is, de csak nyersen! Hőkezelés, vagyis főzés során lebomlik a méreganyagot tartalmazó vegyület, és semmiféle veszélye nincs az egészségünkre. Éppen ellenkezőleg, tápláló, jótékony, rostokban és fehérjében gazdag. 

A ciánról tudható, hogy komoly és erős méreg, de a természetben olyan formában található meg, ami emberi – és állati – fogyasztásra alkalmatlan, mert élvezhetetlen, vagyis nagyon keserű. Ilyen például sok gyümölcs magja, ami egy úgynevezett amygdalin vegyületet tartalmaz, ez okozhat ciánmérgezést, ha nagyobb mennyiségben fogyasztjuk, pontosabban: fogyasztanánk, de ehhez hatalmas mennyiséget kellene egyszerre megennünk.

A különféle gyümölcsmagok amygdalin-tartalma változó, és ezt illatuk és ízük is elárulja. A keserű mandulánál például sokszázszoros az édesmandulához képest, de ha elrágunk egy almamagot, abban is érezhető a jellegzetes mandulás íz, vagyis az enyhe amygdalin-tartalom. Úgy tartják, 1000 almamag már gondot okozna, de ugye ez irreális… A szilvánál és a cseresznyénél viszont nagyobb koncentrációban található, ezt nem is fogyasztjuk, míg a barackmagok közül is csak az édes fajták magjait használják gyógyolajok készítéséhez, a keserűek tényleg veszélyesek lehetnek, de ízük miatt amúgy is élvezhetetlenek.

Érdekes és lenyűgöző egyébként, hogy a természet épp a keserű méreggel védi a magokat: a növény tovább szaporodásának az a feltétele, hogy a mag egyben maradjon, majd így kerüljön a földbe, vagyis az legelő állatok ne ropogtassák el. Így egyrészt a csonthéj védi a magokat, másrészt a keserű amygdalin (a görög amygdalos, mandula szóból ered), így ha az állatok fel is eszik, érdekes módon sosem rágják el, hanem egyenesen és egészben áthalad a táplálékcsatornán, és kerül vissza a földbe.