Elsőre nem is hangzik olyan vadul egy lisztmentes hét, nem igaz? Na de nem csak finomlisztet nem ehettem, semmilyen lisztet sem. Nektek mennyire lenne nehéz lemondani róluk? Semennyire? Akkor nem tudjátok, mibe vágnátok a fejszéteket – én hamar rádöbbentem.

Nagyon drasztikusnak tűnök most, de nem túlzok. Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik simán kiiktatják ez életükből fogyókúra vagy egészségi szempontok miatt, de sajnos az én táplálkozásom nagy részének alapja – nyilván szuperegészségtelenül – a liszt, és valószínűleg a tiéteknek is, maximum nem tudtok róla. Az egyértelmű, hogy a pékáruk, tészták és társaik ebből készülnek, de tudjátok, hogy mennyi készételben megtalálható? Még a müzliben is! Én meg nagy büszkén faltam az egyik reggel, és örültem, hogy végre találtam valamit, amit megehetek reggelire a pirítós, szendvics és péksütik helyett. Benéztem!

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem betegség miatt készült a kihívás, sokkal inkább azért, hogy megértsük, milyen lehet lisztérzékenynek lenni, és hogy rájöjjek, vajon mennyire táplálkozom egyoldalúan, és milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, ha jót akarunk a szervezetünknek, emésztésünknek.

Ez az egy hét arra döbbentett rá, hogy bármit eszem, lisztet is eszem. Bármi jutott az eszembe, hogy megfőzöm magamnak, ahhoz bizony liszt is kellett. Főzelék? Pörköltök? Mártások? Levesek? Habarás! Staubolás! Rántás! Éljen a magyar konyha!

Nóri tapasztalatait, tanácsait itt olvashatjátok teljes terjedelemben >>