Egy kedves ismerőssel történt meg, hogy a gurigában, klasszikus piros fóliában vásárolható legkommerszebb trappista sajtot a hűtő tetején felejtette. Talán pár nap gyors érlelésre tette oda szobahőmérsékleten, mert ennek a jellegtelen sajtnak is jót tesz, ha kicsit érettebb. De valami egészen furcsa és imádnivaló csoda történt.

A sajt valahogy hátrébb került, a magas hűtő tetején szem elől veszett, és a címke szerint február végi szavatosságú trappista augusztus közepén került elő. Minden tisztelet azé a bátor cimboráé, aki ki merte nyitni a csomagot. Bár tapintásra feszes, inkább kemény volt, de lehetett volna nagyon büdös vagy penészes is, ami nem túl kellemes. Ehhez képest egy mennyei, parmezános, sós, kristályszemcsékben gazdag, karakteres sajt bújt elő a piros csomagolásból. A megszólalásig hasonlít a grana padano vagy a parmezán jellegű sajtokra!

A mérete kisebb lett, az eredetinek körülbelül 2/3-a, a konyha hőmérséklete 22-25 fok között mozgott végig, a páratartalom valószínűleg a légmentes csomagolás miatt indifferens. Aki szeret kísérletezni, van 1500 forintja befektetni egy guriga trappistába és néhány hónap – vagyis pontosan félévnyi – türelme, annak nagyon ajánljuk. Már ötször szeltük, kóstoltuk, ízleltük, főztünk is vele, semmi bajunk, úgyhogy mostantól minden hónapban beruházunk egy kis guriga piros trappistára. 

A hűtő teteje mostantól a mi sajtérlelőnk. 🙂 Felbontás után persze a hűtőben tároljuk a jó kis házi parmezánt…