Ezt egyébként könnyedén meg is tehetik, hiszen Franciaország tele van pici pékségekkel, ahol saját recept alapján készülnek a hosszú és kerek, lapos és ovális, fehér és rusztikus kenyerek, a különféle croissant-ok, csokis párnák, mazsolás csigák, a legtöbb helyen sütemény és déltől az esti zárásig szeletben vásárolható quiche is kapható. A bagett – vagy ahogy ők írják: baguette – jelentése pálca, nyilvánvalóan formája után kapta a nevét, és nemcsak egészben, hanem félbevágva is kérhető, mármint nem lapjában, hanem hosszában – akinek kevesebb is elég, vigyen felet (demie), csak mindig frissen kerüljön az asztalra.

A bagett a legendák szerint Napóleonnak köszönhető, aki azt a parancsot adta a pékeknek, hogy hosszú és vékony kenyeret süssenek, hogy beleférjen a katonák nadrágszárába, hogy egyszerűen magukkal vihessék elemózsia gyanánt… Akkoriban és utána sem vált túl népszerű kenyérfajtává, és furcsa módon későbbi sikerét is a kényszer szülte – ezért viszont szerintünk csak hálásak lehetnek a franciák. 1920-ban a munkások védelmére bevezettek egy olyan szabályozást, hogy a pékek hajnali 4 előtt nem kezdhetnek neki a munkának. Így viszont olyan kenyeret kellett készíteni, ami könnyen megkel és gyorsan megsül – ekkor került elő a bagett ötlete, mókás formájának és tökéletes tésztájának, ropogós héjának köszönhetően pedig hamar kedvenc lett.

A klasszikus bagettre szigorú szabályok vonatkoznak: elvileg 60–65 cm hosszúnak kell lenniük, súlyuk pedig 225 és 250 g között mozoghat. Lehet fehér, teljes kiőrlésű vagy úgynevezett rusztikus, ami némi rozslisztet is tartalmaz. A bagettnek van két – nálunk kevéssé ismert – kistestvére is, az egyik az úgynevezett flute (ejtsd: flüt, jelentése: furulya), ami kb. 2/3 akkora, mint a bagett, illetve a ficelle (ejtsd: fiszell, jelentése: madzag), ami egész vékonyra sodort kenyérrúd, ami szintén rövidebb, mint a bagett.

Otthon általában egészben kerül a bagett az asztalra, mindenki tör vagy vág belőle magának, étteremben természetesen kosarakba téve, ferdén szeletelve kerül az asztalokra, minden fogáshoz automatikusan jár. A franciák általában szeretik megadni a módját az étkezésnek, de munkanapokon délben nincs erre lehetőség: ilyenkor nyerő a sokfelé kapható sonkás vagy sajtos bagett, amit kívánságra összesütnek. A szendvicsek nincsenek túlgondolva, legfeljebb egy kis paradicsom vagy saláta kerül még a sajt, sonka mellé, illetve természetesen minden esetben vaj, gyakran pedig egy vékony réteg mustár is.

Uzsonnára is kedvenc a bagett: a gyerekek a suliból kilépve kapnak egy darab letört friss bagettet, aminek puha belsejébe egy szelet csokoládét nyomnak. Jobb, mint a nutellás kenyér vagy a csokis párna (pain au chocolat), az fix: nem maszatol, nem túl édes, az enyhén sós kenyér a csokival isteni párost alkotnak! Próbáljátok ki!