A fiatalok felelőtlenek és bohók, nem gondolkodnak előre, a pillanatnak élnek – ezek mindig is nagyjából így voltak. A mostani fiatal felnőttekre ez is ugyanúgy érvényes, mint a szüleikre volt anno. A nagy különbség a sebesség és a nyilvánosság, illetve mindazok, amiket ezek kiváltanak. A felgyorsult idő és a mindent meg kell osztani kényszere, vagyis a közösségi média nyomása, a net folyamatos jelenléte az életünkben aztán olyan impulzusokat gerjesztenek, aminek sok vonzata van – ezek pedig egészen ellentmondásosak és felfokozottak, szélsőségesek lehetnek.

Szélsőségesség és felfokozottság, talán ez a két legfontosabb kulcsszó. Az egyik irány a minél cukrosabb, habosabb, szaftosabb és színesebb, a másik pedig a egészségesebb, fittebb, mentes, mentesebb, sőt mindenmentes. És ami a dolog külön bája, mindegyik áhítozik a másikra – szuperegészséges street food, mindenmentes csokis-habos kényeztető desszert. Mindez leginkább azért, hogy posztolható legyen a közösségi portálokon.

A vendéglátóipar és az élelmiszerkereskedelem pedig próbálja követni az igényeket és az Y generáció elvárásait. Így születnek a csillámporos latték és a szuperegészséges mindenmentes algás, növényi tejekkel készülő egészséges alternatívái, mert egy sima, selymes, jó kávé habosított tejjel már nem elég. És megszületik a pizzatésztából készülő tölcsérbe töltött újfajta népszerű szendvics, a fagyival kombinált kürtős kalács, és más hasonló és furcsa ételkombinációk, ugyanakkor burjánzik a szuperegészséges, otthon elkészíthető gyors és mindenmentes blogok kultusza is.

Kicsit jó lenne visszafaragni a szélsőségekből, arra fókuszálni, hogy együtt együnk vagy akár főzzünk, a cél nem az lenne, hogy világgá kürtöljük, mit, hol és mikor ettünk, ittunk, hanem a közös élmény – családdal, barátokkal, a párunkkal.