Ha létezik igazán szezonális édesség, akkor a szaloncukor biztosan az. Mikulástól karácsonyig mindenkit az foglalkoztat, milyen ízesítésűt, minőségűt, mennyit és mennyiért vásárolunk - legalábbis ez derül ki a Magyar Édességgyártók Szövetségének megbízásából készült kutatás szerint. Jöjjenek a kedvenc ízek és jellegzetes szokásaink!
Az ízek közötti versenyben a megkérdőjelezhetetlen elsőség a zselés szaloncukoré, amelyet a vásárlók közel kétharmada választott a kedvenc ízének. Dobogós lett még a kókusz és a karamella is, de sokan szeretik a drágább, például marcipános és mogyorókrémes változatokat is. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan a legkevésbé népszerűek közé csúszott a valamikor szinte egyeduralkodó fondant (cukortöltelékes) konzum szaloncukor, a szaloncukrok ősanyja. Közben egyre nagyobb teret nyernek a minőségi csokoládéval és töltelékkel készített, magasabb kategóriájú termékek.
Bár a szaloncukor hivatalosan nem hungarikum, de készítésével magyar cukrászok kezdtek foglalkozni az 1800-as évek első harmadában, és azóta is kizárólag a magyarok készítik. Igaz, a fondant cukor, minden szaloncukor őse, Franciaországból származik. A karácsonyfa-állítás szokása pedig német eredetű.
A német karácsonyfa és a francia cukordesszert összepárosítása, a fa szaloncukorral díszítése csak Magyarországon alakult ki. Eleinte a tehetősebb családok engedhették meg maguknak a karácsonyfa-állítást, akárcsak az édességeket. Az úri családok a fenyőfát lakásuk vagy házuk szalonjában helyezték el, innen ered a szaloncukor neve.
Ma már sokkal elterjedtebb és elérhetőbb a szaloncukor. A vásárlók többsége 2000 forint körüli összeget szán az édességre, de harmaduk akár 4.000 forintig is elmehet. Szaloncukorból nem szokás „bespájzolni” a háztartásokban. A vevők elsőként az ízesítésről döntenek, majd a második legfontosabb szempont az ár. Mivel az ár fontos, a vásárlók fele karácsony után is körülnéz, és hazavisz a már akciós szaloncukorból is.
Végül a kutatás a családokat egy, a karácsony folyamán érthetően izgalomban tartó kérdésre is választ adott. Akadnak ugyanis olyanok, akik kicsipegetik a fán lógó szaloncukorból a desszertet, amíg a csillogó csomagolást otthagyják, és a következő édességre vágyó hoppon maradva már csak a levegőt markolja meg az alufóliában.
S hogy ki eszi ki a fát díszítő szaloncukrot a csomagolásból? Szinte mindenki! Mint kiderült, a családok közel háromnegyedénél fordul elő ilyen eset. Ezért aligha érdemes a bűnösöket keresni, mert szinte már mindenki elkövette ezt az „édes kihágást”. Ha pedig még nem, akkor előbb-utóbb nagy eséllyel megteszi…
Forrás: Magyar Édességgyártók Szövetsége