A harag egy olyan érzés, amely akkor önt el bennünket, amikor valami megakadályoz minket egy adott cél elérésében. Ezzel az intenzív érzéssel számos testi tünet is társul, például megemelkedik a stresszhormon szintje a szervezetünkben. Minél erősebb a vágy a cél elérésére, annál intenzívebb az érzés is.

A testi válaszok mellett mentális reakciók is követik ezt az erős érzést, aminek következtében beindul a “Fit or fight!”, azaz “Fuss el vagy küzdj!” gyakorlatilag előre megírt programja. 

Amennyiben az akadály legyőzhetőnek tűnik, és a vágy elég erős, akkor inkább megpróbáljuk leküzdeni, ha viszont az akadály túlságosan nagynak látszik, akkor inkább elmenekülünk. Van azonban egy harmadik lehetőség is, a lefagyás, amikor nem sikerül egyik akciót sem választani, s egész egyszerűen benne maradunk a helyzetben. 

Az Onlinepszichológus.net pszichoterápiája, esetleg önmegismerő folyamata is hatékony segítséget tud nyújtani abban, hogy javítsunk a megküzdési stratégiáinkon, illetve fejleszthessük a meglévő módszereinket.

Mi következik a harag után?

Az érzés mindig valaki vagy valami felé irányul, amelyek okai lehetnek rajtunk kívüliek, vagy belüliek is. Biztosan ismerős az, hogy hajlamossá válnak ilyenkor az emberek valakit felelőssé tenni, hibásnak beállítani a történtek miatt. 

Az indulatok mögött gyakran más érzések kavarognak, például ilyen az is, hogy a félelem és a fájdalom egész egyszerűen nem lesz érezhető addig, ameddig vörös köd borítja az elménket.

Mivel ez egy nagyon intenzív állapot, ezért az teljesen biztos, hogy valahogyan le kell vezetni. Ez irányulhat magára az akadályra is, de akár magunk ellen is fordíthatjuk, s persze a harag gyakran manifesztálódik fizikai formában is. 

Az, hogy ez a levezetés milyen lesz, elsősorban a gyermekkorunk, valamint az akkor elsajátított minták határozzák meg. Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy még ha ez valóban így is van, nem jelenthet felmentést a viselkedésünkre, ahogy megváltoztathatatlannak sem kell tekintenünk a történteket. 

Az önismeret fejlesztésével lehetőségünk van arra, hogy – jobban megismerve a motivációinkat, a hátterünket és önmagunkat – változtassunk ezeken.

A kedvezőtlen stratégiákat tehát nem kell elfogadni. Hiába büntettek meg valakit gyerekként a haragjáért, és tanulta meg azt, hogy akkor például sírással kezelje a helyzetet, nem kell elfogadni ezt a reakciót, hiszen van lehetőségünk változtatni rajta! Minél jobb megküzdési módszereink vannak, annál hatékonyabban kezelhetjük a helyzetet!