A rántott csirkemell örök kedvenc, sokaknál rendszeres hétvégi fogás - csak az a fránya bundázás ne lenne... Pepecselős, sok mosogatnivaló marad utána - legalábbis így volt eddig. A mártós módszerrel sokkal egyszerűbb és gyorsabb a bundázás!
Hibátlan bunda, ropogós, vastag, szépen egyenletesen sül, nem mellesleg jóval kezelhetőbb, mint a klasszikus panírnál, amikor ugye lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk a rántani valót. Itt viszont a három összetevőt masszává kell keverni, és ebbe mártani a lisztben megforgatott alapanyagot. Őszintén szólva negyed annyi idő alatt megvan a bundázás, jóval egyszerűbben.
A csirkemellet bundázás előtt beáztathatjuk fokhagymás tejbe, de érdemes kipróbálni egy kis mustárral megkenve, mint az alábbi receptben. Lágyabb, puhább és ízletesebb is lesz a csirkemell, nem érződik tolakodóan a mustár, csak egy kis karaktert ad a csirkemellnek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csirkemelleket lapjában szeletekre vágjuk, kés fokával kicsit megütögetjük, hogy a rostok fellazuljanak. Sózzuk, borsozzuk, majd kevés mustárral átkenjük.
Kevés lisztet szórunk egy tányéra, a mustáros csirkemelleket beleforgatjuk. A tojásokat egy tálba felütjük, sózzuk, villával felverjük, hozzáadjuk a lisztet, összekeverjük, majd a zsemlemorzsát is hozzáadva ismét elkeverjük, ha nem elég sűrű, még egy keveset adhatunk hozzá, a hússzeleteket pedig minél gyorsabban megmártjuk a tojásos masszában, hogy a prézlinek ne legyen ideje felpuhulni. Azonnal forró ujjnyi forró olajba tesszük, és közepes lángon szép pirosra sütjük mindkét oldalát, csipesszel vagy két villával megfordítva, semmiképpen nem a húsba szúrva, hogy ne folyhasson ki a belső leve, és jó omlós maradjon. Ha kész, papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azon melegében tálaljuk, ízlés szerinti körettel.