Sűrű és melengető fogás a chowder nagy hagyományokkal és tekervényes múlttal, ezer módon variálható, egyszerű és nagyon finom, és akár önmagában, egytálételnek is megállja a helyét.
Egy kicsit a történetéről: már több száz éve ismerik, a római korból vannak emlékek róla. A XVI. században még hallevesről beszélhetünk kerti zöldségekkel és tengeri herkentyűkkel, a francia tengerpart mentén volt népszerű chaudière néven.
Aztán Amerikában is meghonosodott a telepesek által, de ők már hagymát és szalonnát is tettek bele, sőt kekszet, kenyeret is beletördeltek, később kagylóval gazdagították. Mára már az amerikai konyha egyik alapfogása, és nem kötelező halat vagy kagylót tenni bele. Minden chowder, aminek szalonna és hagyma az alapja, jó sűrű, és paradicsomlével vagy tejszínnel van gazdagítva.
Forrás: Hajós Ágnes
Most jöjjön az én változatom, több külföldi oldalt elolvastam, az alapján kreáltam.
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A hagymát apróra vágjuk, a szalonnát felkockázzuk, a krumplit meghámozzuk, és nagyobb kockára vágjuk.
A szalonna zsírját egy lábasban kiolvasztjuk, 1 evőkanál olajjal segíthetünk neki. A pörcöket kivesszük, félretesszük. Beleszórjuk a hagymát, üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a kukoricát és a krumplit, belecsipkedjük a kakukkfű leveleit, párat keverünk rajta, és felöntjük a levessel. Forrás után takaréklángon, fedő alatt addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.
Kiveszünk a sűrűből egy merőkanállal, a többit a tejszínnel összeturmixoljuk, de nem kell teljesen simának lennie. Visszatesszük a szalonnát, összemelegítjük, de nem kell felforralni, mert kicsapódik a tejszín. Megkóstoljuk, ízlés szerint még sózzuk és borsozzuk.
Azonnal tálalhatjuk, de egy kis állás csak jót tesz neki.
Forrás: Hajós Ágnes