Vannak, akik eretnekségnek tartják, ha a szőlőből nem bor készül – szerintük minden szemért kár, ami nem nemes nedűként végzi –, de ők még valószínűleg nem kóstolták a szőlőzselét. Annyira finom, és kék szőlőből készítve olyan gyönyörűséges, hogy vétek nem kipróbálni.
Szőlőből lekvárt főzni nemigen lehet, mert kimagozni szinte lehetetlen, a héja megfőzve vastag és élvezhetetlen, de ha átpasszírozzuk, akkor mennyei édes zselé készülhet a lédús, aromás gyümölcsből. Tökéletes egy szelet vajas pirítósra, de nagyon jól passzol – ahogy a bor is – sajtok, pástétomok mellé, sőt különleges gasztroajándéknak is ideális azoknak, akik szeretik saját készítésű meglepetéssel meglepni szeretteiket.
A szőlő héjának és magjának magas pektintartalma már alapból garancia arra, hogy zselésedni fog ez a finomság, de ha nem akarjuk túl soká, kellő sűrűségig főzni az édes és fűszeres szirupot, akkor rásegíthetünk egy kis zselatinfixszel is – szebb színű lesz, gyorsabb is, és több értékes tápanyag marad benne. 1 kg szőlővel nem érdemes nekiállni, csak az arányok kedvéért szól az alábbi recept ennyi gyümölcsre.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szőlőt leszemezzük, alaposan megmossuk, egy fazékba tesszük, és krumplinyomóval kicsit összetörjük. 1 dl vizet öntünk alá, és lefedve 30 percig főzzük, hogy a pektin kifőjön a héjból és a magokból. Ezután sűrű szitán átpréseljük, visszaöntjük a fazékba, hozzáadjuk a citromot 3 nagyobb darabban, a vékonyan levágott héját, a félbevágott és kikapart vanília belsejét és hüvelyét, a citrom kifacsart levét és a cukrot, és 15 percet takarékon főzzük, majd kivesszük belőle a citromhéjat és a vaníliahüvelyt, a zselatinfixet hozzákeverjük, és még 3–4 percig főzzük.
Sterilizált üvegekbe töltjük, lezárjuk, fejre állítjuk, és így hagyjuk kihűlni. Másnap mehet is a kamrapolcra – természetesen talpára állítva.