Régebben (enyhén szólva) nem rajongtam a levesekért, de pár éve rájöttem, hogy az ellenszenvem alaptalan, és azóta a kapcsolatom ezzel a fogással is virágzásnak indult. A levesek világa egy hatalmas, javarészt felfedezetlen terület számomra, ahol aztán tényleg utat engedhetek a kísérletező kedvemnek, nem kell attól tartanom, hogy nem áll össze/nem nyújtható/nem kel meg vagy egyéb módon engedetlenkedik az étel. Sós, édes, savanykás, fűszeres, ropogós, krémes, előétel, fő fogás, bármi lehetséges – egyszerűen imádom! A zöldséges lencseleves pedig az egyik kedvencem, általában a blogon már publikált minestrone receptet veszem alapul hozzá, amit aztán kiegészítek még egy kis lencsével és fűszerekkel. Ez így sokáig be is vált.

Maratoni levesezés

Most azonban valami másra vágytunk, ráadásul Péter hadat üzent a cékla ellen, ami az eredeti receptben is van. Sajnos nagyon jól „kiszagolja” még a paradicsomos lébe bújtatott darabokat is – ez pedig nagy kár, mert a cékla szerintem az egyik legnagyszerűbb téli zöldség. De sebaj, én is ettem volna már valami újat, ezért némi testreszabás és változtatgatás után megszületett ez a mostani pikáns, laktató leves: sok zöldség, a citromnak köszönhető kellemesen savanykás íz és isteni illat lett a végeredmény. Illetve egy „kis” félreszámolásnak köszönhetően 12 főnek elegendő adag…

Forrás: Zita

Emiatt azt is teszteltük, hogy

a) meddig áll el a leves biztonsággal
b) negyedszerre/ötödszörre/hatodszorra is van-e kedvünk ebédre (és néha vacsorára is) ugyanazt a levest enni

Jelentem: 4 napig tartott ki, semmi baja nem lett, sőt. Mindketten szívesen vettük elő újra és újra a leveses lábast, harmadik nap este úszás közben túláradó boldogsággal nyugtáztam magamban, hogy vár még egy jó nagy adag, finom és meleg leves otthon. Azért az itt közzétett recepten igazítottam egy kicsit, hogy ha kipróbáljátok, ne kelljen egy hétig ugyanazt enni.

Jó tudni

Úgy alakult, hogy nem volt már időm 12 órán át áztatni a lencséket, de szerencsére 2 óra is elégnek bizonyult, így sem kellett túl hosszan főzni. Többfajta lencsével is próbálkoztam: a hagyományos barna lencséknek hosszabb a főzési ideje, de jobban illettek a levesbe, a vörös és a sárga lencsék viszont gyorsan elvesztették a színüket, és kb. 2 perc alatt szét is főttek (pedig külön, a főzés végén adtam hozzá őket a leveshez). A fűszerezésen is sok múlik, ízlés dolga, hogy ki mennyi és milyen ízesítővel dolgozik, de a köményt nem érdemes kihagyni itt sem az emészthetőség érdekében. Egyébként főzés közben érdemes kóstolgatni, nálam a szokásos fűszermennyiség most kevésnek bizonyult, örülök, hogy nem felejtettem el kicsit igazítani még a főzés utolsó pár percében.

A teljes recept 178 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz, tehát 8 adaggal számolva egy adag leves szénhidráttartalma 22,25 gramm lesz. Ha IR-es vagy és ebédre eszed a levest, befér mellé még valami, például egy kis gofri vagy egy nagyobb mindenmentes zsemle is.

Forrás: Zita

Hozzávalók:

• 1 nagy fej vöröshagyma (nekem 100 g)
• 1 kis fej lilahagyma (nekem 52 g)
• 2 evőkanál olívaolaj
• 50 dkg brokkoli és karfiol vegyesen (megtisztítva ennyi)
• 20 dkg sárgarépa (megtisztítva ennyi)
• 20 dkg lencse (éjszakára/pár órára beáztatva)
• 2 evőkanál fehérborecet vagy 5 cl száraz fehérbor
• 1 nagy citrom leve
• 2 dkg barna rizsliszt
• 3 dl sűrű magtej vagy 2 dl kókusztejszín
• 1 púpos evőkanál mustár
• só
• bors
• fűszerek: tárkony, kakukkfű, oregánó, pirospaprika, szerecsendió, szegfűszeg, római kömény, csili
• néhány karika kolbász vagy pár darab sonka, ha eszel húst

Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk és felaprítjuk, a zöldségeket megmossuk és nagyobb darabokra vágjuk.

Egy nagy lábasban felforrósítjuk az olívaolajat, megdinszteljük rajta a hagymákat. Ha eszel húst, akkor ennél a lépésnél, a hagymával együtt érdemes a kolbászt vagy sonkát is megpirítani egy kicsit. Jöhetnek a zöldségek – egy picit piríthatunk rajtuk, mielőtt felöntenénk őket vízzel – és az előzetesen beáztatott lencse is. Adjunk hozzá legalább annyi vizet, hogy ellepje a zöldségeket (ha sok levet szeretnénk, lehet több is). Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt, a fehérborecetet, a citromlevet és a többi fűszert. Fedőt teszünk a lábasra, és közepes lángon főzni kezdjük a levest.

Egy külön tálkában csomómentesre keverjük a lisztet a tejben/tejszínben. Ha már majdnem teljesen puhák a zöldségek és a lencse is, akkor hozzáadjuk a lisztes keveréket a leveshez. Rottyantunk egyet rajta, közben kóstolgatjuk, hogy elég fűszeres-e.

Ha megfelelően puhák a zöldségek és a lencse is, akkor levehetjük a tűzről. Melegen tálaljuk.

Forrás: Zita