Ami nekünk a bejgli, az a franciáknak a buche de noel, vagyis a fatörzstorta, ami az egyszerű csokikrémes piskótatekercstől a legkifinomultabb desszertig bármi lehet, csak hasonlítson egy fatörzsre. De hogy kerül fatörzs a karácsonyi ünnepi asztalra?
Hogy az elegáns és kifinomult franciák egy fatörzs formájú sütivel ünnepelnek karácsonykor? Gombával, falevelekkel díszítik – és ez kerül az ünnepi asztalra? Igen, és határozottan mindenhol, egy darab fatönkre emlékeztető sütemény viszi a főszerepet az egyik legfontosabb keresztény ünnepen, nemcsak Franciaországban, de Belgiumban, Quebecben, Libanonban és más volt francia gyarmatországokban is, a legszegényebb és legjómódúbb családoknál is. Sőt, Angliában is van hagyománya, ott yule log néven ismeretes.
A története nagyon szép és nagyon régi, bőven a XIX. században kezdődő karácsonyfa-kultusz előttre tehető. Az év legfontosabb keresztény ünnepe, Jézus születése a mi égövünkben, így Európában is történetesen a leghidegebb hónap legsötétebb napjaira esik. Ezen a napon könyörületességből mindenkinek jutott ennivaló és meleg, otthonukba a jobbmódúak befogadták a szegény, nélkülöző és otthontalan embereket, és a kandallót vagy tűzhelyet körbeülve együtt fogyasztottak el legalább egy tartalmas levest. Együtt énekeltek, meséltek, ünnepeltek és múlatták az időt, és az ünnepi melegség közepette a szent ünnepen egy megszentelt fahasábot is a tűzre tettek, hogy a melegség és az összetartozás egész évre megmaradjon.
A különleges fahasábot a nők és a gyerekek levelekkel, szalagokkal díszítették, a férfiak pálinkával, az élet vizével locsolták meg, majd a társaság legfiatalabb és legidősebb férfitagjai közösen dobták a tűzre. Történt ez így a XII. századtól a XIX. századig, amikor is megjelentek a kályhák és kemencék, és ezt a szertartást már nem lehetett karácsony estjén így megvalósítani. Viszont annyira szép és kedves volt a hagyomány, hogy a szentelt fatörzs sütemény formájában került a karácsonyi asztalra, hála a nagyszívű és jólelkű, nagyon is kreatív háziasszonyoknak.
A karácsonyi fatörzs, a buche de noel (ejtsd: büs dö noel) vagy a yule log (ejtsd: júl log) lehet egy egyszerű piskótatekercs kakaós vagy gesztenyés vajkrémmel töltve és bevonva (mert ugye a fatörzs barna), ez a klasszikus verzió, de ma már akkora divatja van, hogy mindenféle elképesztő kreáció készül karácsonykor „hasáb” változatban.
Most egy egyszerű, de hibátlan alaprecept következik:
Hozzávalók:
A piskótához:
A krémhez:
A díszítéshez:
Elkészítés: A piskótához a tojásokat szétválasztjuk. A tojásfehérjéket egy csipet sóval keményre verjük. A tojássárgákat a porcukorral és 2 evőkanál vízzel fehéredésig keverjük. A lisztet a kakaóporral elkeverjük, a tojássárgához szitáljuk, hozzáreszeljük a narancs héját, 2-3 kanál habbal simára keverjük, majd a többi tojáshabot is hozzáadva óvatosan összeforgatjuk, hogy ne nagyon törjön meg a hab.
Egy tepsire sütőpapírt terítünk, egyenletesen rásimítjuk a tésztát, majd 175 fokra melegített sütőbe toljuk, és 8–10 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve munkafelületre vagy deszkára borítjuk, lehúzzuk a sütőpapírt, megfordítjuk, ráfektetjük, és a piskótával együtt újra feltekerjük, félretesszük.
Közben a töltelékhez a kockára tördelt csokoládét gőz felett a porcukorral és a vajjal felolvasztjuk, ha teljesen krémes, akkor a kakaóport és a likőrt hozzáadjuk, levesszük a tűzről, majd ha kihűlt, akkor hűtőbe tesszük 10–12 órára.
Másnap a krémet 2/3-1/3 arányban szétválasztjuk, a nagyobb részhez adjuk a tejszínt, mindkettőt robotgéppel kihabosítjuk-krémesítjük, a tejszínes részbe beleforgatjuk a felaprított meggyet.
A piskótát kitekerjük a sütőpapírból, megkenjük a tejszínes-meggyes krémmel, feltekerjük, majd bevonjuk a a csokisabb krémmel. Villával erezetet rajzolunk rá, hosszában 2-3 darabot rézsútosan levágunk belőle, amiből ágakat, elágazásokat illesztünk a piskótatekercsre.
Picit behavazhatjuk porcukorral, díszíthetjük rumos meggyel, csokoládélevelekkel, esetleg marcipánból formázott gombával – vagy kreativitásunk és ízlésün szerint bármivel. 🙂