A panna cotta eredetileg egy könnyű tejszínes olasz desszert, zselatinnal pár perc alatt készülő krémes nyalánkság, ami leginkább a pudinghoz hasonlít. Most alakbarátabb változatban készült, tejszín helyett görög joghurttal és tejjel, ami ugyanolyan selymes, mint az eredeti - szerintünk ellenállhatatlan.
Az olaszok valószínűleg megbotránkoznának, hogy a jó kis zsíros tejszínükkel készülő selymes desszertjükbe joghurt kerül, méghozzá görög. Pedig zseniális, sokkal soványabb, és még a cukor is kiváltható benne mézzel vagy más édesítővel, hogy igazán alakbarát és csábító desszert váljon belőle, ráadásul tényleg pofonegyszerű.
A panna cotta – és ez a változat is – azért zseniális, mert egyszerű finomságnak is tökéletes, de ünnepi édességnek is ideális, ha egy kicsit szokatlanabb formába öntjük a zselatinos krémet, így kiborítva nagyon mutatós desszert lesz belőle, amit ízlés szerint gyümölcsökkel, magokkal, öntetetekkel is tovább csinosíthatunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk 10-15 percre. Közben a tejet felforrósítjuk, amikor épp felforrna, levesszük a tűzről, hozzáadjuk a kinyomkodott, felpuhult zselatinlapokat, és kézi habverővel addig keverjük, amíg teljesen feloldódik, majd hozzákeverjük a mézet és a vaníliát is, elkeverjük, majd a görög joghurtot is hozzáadjuk, simára keverjük.
A selymes krémet vízzel kiöblített vagy olajjal kikent formákba öntjük, és a hűtőbe tesszük, a formák méretétől függően 4-6 órát dermesztjük, ha tapintásra feszes a felületük, akkor már jó.
Tálalás előtt tányérra borítjuk, és ízlés szerint pisztáciával vagy szeletelt mandulával, de akár friss gyümölccsel, naranccsal, grapefrúttal, gyors, fagyasztott bogyósokból főzött gyümölcsraguval tálaljuk.