Szuper keksz alaprecept diétázóknak, ételallergiásoknak és mindenkinek, aki nem szeret sokat pepecselni a konyhában. Finom, omlós és a levendulának köszönhetően izgalmas, kár lenne kihagyni.
Hétvégén volt egy kis időm sütögetni, úgyhogy nekiláttam a csokiskeksz-receptem tökéletesítésének. Naivan arra gondoltam, hogy milyen jó lesz két legyet ütni egy csapásra: be tudom fotózni a következő receptet és még tízóraink is lesz a hétre. Amikor már vígan sültek a kekszek, rájöttem, hogy 18 darab keksz arra sem lesz elég, hogy alaposan kielemeztessem a szakértőimmel az új receptet, nemhogy egy egész hétre tízórainak. Ezért újra nekiálltam egy nagyobb mennyiségnek, miközben telefonon a nyári levendulaszüretről nosztalgiáztunk a családdal – ekkor beugrott a levendulás keksz ötlete. „Kicsit” rákattantam, már négyszer sütöttem újra, de így legalább volt lehetőség kikísérletezni a tökéletes arányokat.
Régebben többször is előfordult, hogy egy-egy étel az ehetetlenség határát súrolta, mert túl bőkezűen bántam a fűszerekkel, de azt hittem, hogy ezt már sikerült azóta kinőni. Nos, tévedtem. Kiderült, hogy a levendulával nagyon csínján kell bánni, és habár kevésnek tűnhet a receptben szereplő mennyiség, de higgyétek el, okkal annyi. Ugyanis ha túl sok levendula kerül a sütibe, kesernyéssé válik a végeredmény. Nem kicsit.
Nekem a levendula beszerzésével kapcsolatban szerencsém volt, mert tavaly nyárról még maradt egy kis tartalékom, ezt használtam a sütihez. Viszont annak sem kell megijednie, aki nem spájzolt be levendulából, mert nagyobb drogériákban, patikákban és bioboltokban is lehet kapni szárított levendulavirágot.
A felhasználással kapcsolatban két lehetőségünk van: a tésztához hozzáadhatjuk a virágokat egyben és darálva is. Én darálás nélkül tettem bele a őket sütibe, így valószínűleg kevésbé egyenletes az ízhatás, de nekem így is tetszett a végeredmény. Ha van olyan a leendő fogyasztók közül, aki nem rajong túlzottan a levenduláért, akkor érdemesebb a darálás mellett maradni.
Nagyon szeretem ebben a receptben azt, hogy villámgyorsan elkészíthető, egyáltalán nem terhelt meg végül, hogy tripla adagot kellett sütnöm. Emellett pedig az is szuper, hogy amikor majd ráununk a levendulára, akkor visszatérhetek a csokidarabokra – hiszen azokkal is nagyon finom volt a keksz. De természetesen mehet bele bármi más is, például aszalt gyümölcsök, mogyoró, narancsaroma, ami csak eszünkbe jut. Maga a keksz mérsékelten édes, úgyhogy édesszájúak több édesítőt is tehetnek bele. Ha pedig nagyon kiszáradna, tegyük dobozba egy szelet almával, egy éjszaka alatt visszapuhul.
A végeredmény egy omlós, enyhén kókuszos és levendulás, egyszerű keksz lesz, ami sokáig eláll. Tökéletesen beillik egy gyors tízórainak, vagy akár kiváló kísérője lehet a délutáni teának, kávénak. Bevallom, a kinézete nem vett le a lábamról, bár valószínűleg csokis kekszként nem tűnne fel a bumfordi formája, hiszen azoknál megszokott ez a megjelenés.
A teljes recept összesen 81 gramm IR-diétában számolós szénhidrátot tartalmaz. Én 18 darab kekszet formáltam a tésztából, ezzel a mennyiséggel számolva egy darab levendulás keksz 4,5 gramm szénhidrátot jelent.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
Egy pohárban készítsük el a chia tojást (1 evőkanál magot keverjünk össze 2 evőkanál vízzel, majd hagyjuk állni pár percet, amíg kocsonyás nem lesz).
A többi hozzávalót keverjük össze egy nagy tálban, majd adjuk hozzá a chia tojást, és kézzel gyúrjuk egyneművé. (Ha nincs kész almapürénk, akkor egy almát reszeljünk le kislyukú reszelőn, melegítsük pár percig, majd ebből mérjünk ki 5 dekát.)
Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral, majd kézzel formázzunk kis golyókat (nyomogassuk össze a tésztát), tegyük a sütőpapírra a golyócskákat, és enyhén lapítsuk össze őket (nálam kb. 1 cm vastagok lettek a kekszek).
Tegyük be a sütőbe, és hőlégkeveréssel süssük aranybarnára a kekszeket (sütőtől függően 10–15 perc).
Kihűlve fogyasszuk.