A zsemlemorzsa az emberi lelemény találmánya, egyrészt a szikkadt, ránk maradt kenyérfélék praktikus felhasználása, másrészt mennyire finom egy bundázott fogás, a túrógombóc vagy a nudli ropogós morzsájáról nem is beszélve. A házi prézli pedig sokkal finomabb, mint a bolti, aminek gyakran kissé dohos a szaga, ráadásul pofonegyszerű is, de néhány szabályt érdemes betartani.
A prézlihez bármilyen világos kenyeret, kiflit vagy zsemlét használhatunk, a lényeg, hogy igazán száraz legyen, és semmiképpen se penészes! Ha van szikkadt kenyerünk, akkor a legjobb, ha feldaraboljuk, a vastagabb héját levágjuk, és a sütőben minél hamarabb kiszárítjuk, így esélyt sem adunk a penészgombáknak. A legjobb, ha összekombináljuk ezt egy amúgy is sütőt kívánó étellel, vagyis amikor megsült az ételünk, lecsökkentjük a hőt 100 fokra, és a kenyérdarabokat egy tepsin 30 percre betoljuk, majd utána hagyjuk teljesen kihűlni. Ebben a formában gyűjtögethetjük biztonsággal a maradék kenyereket száraz, levegős helyen.
A kopogósan száraz péksüteményeket a legegyszerűbb késes robotgépben morzsásra zúzni, ízlés szerint finomabbra vagy durvábbra, kisebb adagokban, így hatékonyabban tudjuk ledarálni. A kész morzsát sütőpapírra öntjük, majd a két szélét oldalt megemeljük, és az így kapott „cső” segítségével könnyen bele tudjuk önteni egy tiszta és száraz befőttes üvegbe vagy műanyag dobozba. Jól záródó tetővel lezárjuk, így hosszan friss marad.
Ha viszont szeretjük a jó ropogós bundájú ételeket, akkor panko morzsát is készíthetünk otthon, ami egy jóval szálasabb, tüskésebb, hófehér kenyérmorzsa. Ehhez szeletelt szendvicskenyér, úgynevezett toast kenyér az ideális alap, ezeknek a héját vékonyan levágjuk, hagyjuk egy kicsit szikkadni, majd késes robotgépben durvára daráljuk. Ezután tepsibe terítjük vékonyan, és 50 fokos sütőbe téve fél órát szárítjuk, majd kivéve még hagyjuk szikkadni, és ha teljesen kihűlt, csak akkor tesszük üvegbe, és lezárjuk.