Ha egy külföldinek azt próbálnánk elmesélni, hogy a világ egyik legjobb étele krumplival és szilvával készül, gyerekkori kedvencünk és kötelező legalább egyszer a koraőszi szilvaszezonban elkészíteni, akkor valószínűleg elkerekedett szemekkel merednének ránk. Pedig ugye hogy mekkora klasszikusunk a szilvás gombóc?
Valószínűleg mindenkiben gyerekkori emlékeket idéz a szilvás gombóc, ez az igazi nagyi féle békebeli finomság, amit bár nagyon magunkénak érzünk, a volt Monarchia területein mindenhol ismert és kedvelt étel, kisebb változtatásokkal persze. Van, ahol zsemlemorzsa helyett darált mákkal meghintve vagy olvasztott vajjal meglocsolva tálalják, az is változó, hogy sima pirított zsemlemorzsában hempergetik meg, és fahéjjal kevert porcukorral meghintve tálalják, vagy a cukor és a fahéj már a morzsába belekerül…
Akárhogy is tálaljuk, abban biztosan egyetérthetünk, hogy a szilvás gombóc csak lágyan, puhán, rezgősen jó, a kőkemény és nehéz tészta teljesen élvezhetetlenné teszi sajnos. A titok pedig egyszerű: kevés liszt kell csak hozzá, és igaz, hogy így ragyacsosabb és nehezebben kezelhető a tészta nyersen, de főzés után így lesz remegős, puha és tökéletes. Egyáltalán nem nehéz elkészíteni, ha van főtt krumplink, akkor még gyorsnak is mondható, ha pedig nincs, akkor érdemes nagyobb adagot készíteni, ha egyszer nekiállunk, mert nagyon jól lefagyasztható még nyersen, begombócolva!
Hozzávalók 16-18 gombóchoz:
A krumplis tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A krumplikat meghámozzuk, felkockázzuk, és forró, sós vízben addig főzzük, amíg megpuhulnak. Leszűrjük, és kicsit hűlni hagyjuk, majd krumplinyomóval összetörjük, hagyjuk kihűlni, hogy minél több nedvesség kipárologjon belőle. Közben a morzsához 2 evőkanál vajat felolvasztunk, hozzáadjuk zsemlemorzsát, és folyamatosan kevergetve aranszínűre pirítjuk, majd a tűzről levéve hozzáadunk 2-3 evőkanál cukrot és fél teáskanálnyi fahéjat, és ezzel is összekeverjük. A szilvákat kimagozzuk, és mindegyik belsejébe pici cukrot és fahéjat teszünk.
A kihűlt tört krumplihoz adunk egy jó csipet sót, 2 evőkanál olvasztott vajat és 1 tojást, és az egészet fakanállal simára keverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, és összedolgozzuk. Lágy, kissé ragacsos tésztát kapunk, de ilyennek is kell lennie, így lesz puha megfőzés után. A masszából jó evőkanálnyi adagot kiveszünk, lisztezett felületre tesszük, ujjbeggyel kilapogatjuk, ráteszünk egy szilvát, a tésztát felül összecsípjük, összenyomkodjuk, majd kézzel óvatosan gombóccá formázzuk. Így járunk el a maradék tésztával is.
Közben egy lábasban bő vizet forralunk, tehetünk bele egy csillagánizst, még finomabb lesz tőle a gombóc, és egyszerre 5-6 gombócot beleteszünk, megvárjuk, míg feljönnek a víz tetejére, és még 3-4 percet főzzük, majd szűrőkanállal kiemelve lecsöpögtetjük, és a pirított zsemlemorzsába tesszük, óvatosan megforgatjuk.
Melegen és hidegen is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé extra fahéjas porcukrot is. 😉