Divat lett érteni a borokhoz. Legalábbis divat lett úgy tenni, mintha értenénk a borokhoz. Mi, magyarok nagy bornemzet vagyunk – szeretjük hangoztatni, de valóban így van? Biztos, hogy tudjuk, milyen a jó bor? Hogy mi az a „pincevakság”? Vagy hogy mi is pontosan egy sommelier feladata? „Vakrandin” beszélgettünk Szik Mátyással, háromszoros, vagyis örökös magyar bajnok sommelier-vel az isteni nedű titkairól.Hogyan kanyarodtál a történelem szakról a borászat felé?Valóban történészként diplomáztam, de sose dolgoztam a szakmában. Az egyetem után sofőrszolgálatot működtettem, ami ugye szintén az alkohollal függ össze, csak a barikád másik oldalán. A váltás egy autóbaleset után jött. Korábban is foglalkoztam a borokkal hobbiszinten és családi indíttatásból, de a baleset után jött az elhatározás, hogy akkor most azzal fogok foglalkozni, amit igazán szeretek. Fontos volt, hogy emberekkel foglalkozzak, és fontos volt, hogy ízekkel dolgozzak. Viszonylag korán felismertem, hogy sokkal érzékenyebb az ízlelésem és a szaglásom, mint a környezetemben élőké.

Minden területnek van egy saját nyelve: saját szlengjük van az asztalosoknak, a kőműveseknek, az orvosoknak, a katonáknak, van ilyen saját szókincse a bornak is. Vagyis a borral foglalkozóknak.

A borkóstolást sokszor mutatják be úgy, mintha a világ csodája volna minden sommelier, aki egyetlen szippantásból megállapítja még a szüret időpontját is. Ez gyakran el is veszi a hétköznapi borfogyasztók kedvét, hogy kicsit jobban elmélyedjenek ebben a témában, holott nincs benne semmi ördöngösség. Nyitottság kell, és pár alapfogalommal tisztában lenni, máris élvezhetővé válnak a borok!