Amíg a baby boomerek ugyanazzal a tettrekészséggel és energiával kezdik meg a napot, addig az X generáció listázza a feladatait, és halogatja azokat. Az Y generáció tagjai viszont felháborodnak még egy péntek délutáni meetingen is.
Amikor valaki munkáltatói márkát épít, employer brandingben gondolkodik, akkor mindenképpen figyelembe kell vennie a generációk közötti különbségeket is. Ezt gondolja a FutureManagement csapata is, ahol segítenek mindent kézben tartani. Fontos, hogy csak arról érdemes kommunikálni, ami valóban igaz ránk és a cégünkre, hiszen ez alapvető eleme annak, hogy a munkavállaló elégedett legyen.
A toborzás támogatása során a generációs szemlélet segíthet tisztábban látni azt, hogy milyen feltételek és elvárások vannak a dolgozók felé. Mi az, ami motiválhatja őket arra, hogy az adott vállalathoz jelentkezzenek. Mivel azonban mindenki más, így nem lehet egy születési dátum alapján meghatározni azt, hogy mire képes és hova szeretne eljutni. Az viszont tény, hogy a generációs elemzések erős támpontul szolgálhatnak ahhoz, hogy kellemes legyen a légkör a munkahelyen.
A Z generáció még csak most kezd el dolgozni, míg az Y generáció, akik 28 és 39 éves kor között vannak, köszönik, de nem kívánnak túl sokat dolgozni és megszakadni, ahogy azt a szüleik tették. Itt meg kell jegyezni, hogy ez a két fiatalabb generáció hamar kiég, gyakrabban váltanak munkahelyet, mint az idősebbek, így fontos valahogy megtartani és motiválni őket. Ők azok, akik nem tartják annyira fontosnak a lexikai tudást, hiszen a Google mindent megold helyettük, de ha nem, akkor is ott a ChatGPT.
A Z generációt még motiválja a versenyképes fizetés, de nem mennek el valahova úgy dolgozni, hogy ne lenne jó a csapat, vagy ne lenne elismerve a teljesítményük. Ők mobilabbak, sokszor maguk fejlesztenek ki új technológiát, nem véletlen talán az sem, hogy nekik van a legnagyobb elvárásuk a munkáltatóval szemben.
Az Y generáció szintén jártas ezekben a dolgokban, hiszen már beleszülettek, de még kevés tapasztalatuk van, ennek ellenére sokan választják a vállalkozói létet, a digitális nomád életmódot. Itt a legalacsonyabb a lexikai tudás, emellett nem szeretnek telefonálni sem.
A 40 és 66 éves kor közötti emberek az X generáció tagjai, akik figyelnek a részletekre, sokan munkaalkoholistának számítanak, nem igazán találják meg az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Fontos viszont a stabil munkahely és egy jövőkép a cégnél.
Ami pedig a baby boomereket illeti, már nyugdíjasok, de mindig ők voltak a lojális generáció. Fontos nekik a presztízs, a személyes kommunikáció, valamint a biztonság. Mindegyik generációnak megvan tehát a maga stílusa, csak össze kell őket hangolni.
A hideg időben kulcsfontosságú, hogy rétegesen öltözzünk, a testünket szigeteljük a zimankótól, miközben biztosítani kell a megfelelő mozgásszabadságot is.
A Mountexnél beszerezhető Rab márka megoldást nyújt erre a kérdésre, mivel termékei kifejezetten extrém időjárási viszonyokra lettek tervezve. A Rab túrafelszerelések, hálózsákok, kabátok és nadrágok pillekönnyűek, mégis kiemelkedő hőszigetelő képességgel bírnak. A márka híres a pehelytöltetű ruhadarabjairól, amelyek minimális súllyal maximális komfortot nyújtanak.
A Rab pehelykabátjai és softshell nadrágjai ellenállnak a szélnek és a hónak, miközben biztosítják a mozgásszabadságot. A márka évtizedes tapasztalata garantálja, hogy termékeik nem hagynak cserben extrém körülmények között sem.
A téli hegymászáshoz legalább három rétegre van szükség. Szükség van alsó rétegre, középső rétegre, valamint egy külső védőrétegre. Az alsó réteg feladata a nedvesség elvezetése, ehhez érdemes gyapjúból vagy technikai anyagokból készült aláöltözetet választani. Ezáltal a test melegen marad, még izzadság esetén is.
A középső réteg biztosítja a hőszigetelést, ehhez gyapjúpulóver vagy pehelydzseki a legjobb választás. A külső réteg víz- és szélálló kabát, amely megvédi a testet az időjárási viszontagságoktól.
A lábak esetében szintén réteges öltözködésre van szükség. Az alsó réteg thermo, a felső pedig egy víz- és szélálló nadrág, amely nem akadályoz a mozgásban. A vastag, vízálló bakancs elengedhetetlen, és meleg, technikai zoknik viselése is javallott.
Az éjszakai táborozások során kulcsfontosságú a professzionális hálózsák kiválasztása. Télen olyan hálózsákot érdemes választani, amely -10 és -20 Celsius fok közötti hőmérsékletben is megfelelő védelmet nyújt. A pehelytöltetű hálózsákok könnyűek, mégis kiváló hőszigetelő képességgel rendelkeznek.
Fontos, hogy a hálózsák hőgallérral legyen ellátva, amely védi a nyakat és az arcot a hidegtől, minimalizálva a páralecsapódást. Nyári túrázásokhoz elegendő egy könnyebb hálózsák, amely 5 Celsius fokig biztosít védelmet.
Az outdoor sportok során elengedhetetlen, hogy minőségi ruházatot válasszunk. Bár ezek a termékek kezdetben magasabb költséget jelenthetnek, hosszú távon mégis megérik az árukat. A minőségi ruházat tartós, megbízható és védelmet nyújt a legzordabb időjárási körülmények között is.
A biztonságon és a kényelmen nem szabad spórolni, hiszen a megfelelő felszerelés nemcsak komfortosabbá, hanem biztonságosabbá is teszi a túrázást. A hegymászás igazi élményt jelent, ha a megfelelő ruházatban, felkészülten indulunk neki.
Mindenképpen olvass tovább a pánikrohamról, hogy sokkal teljesebb képet kaphass erről a dologról, de ez a cikk is segíthet a teljesebb megértésben. Visszatérve a különbségekre, a szorongásos roham lassan alakul ki, ami egy konkrét stresszhelyzetre adott reakciót jelent.
Ezzel szemben a pánikroham egy hirtelen fellépő és azonnal ránk törő, rettenetesen ijesztő állapot, ami komoly fizikai tüneteket produkál a mentálisak mellett. Nagyon intenzív jelekkel párosul, de csak rövid ideig tart.
A Tudatosság Klub szakterületeinek egyike a pánikbetegség, amely nem más, mint egy szorongásos zavar. Ennek is az a változata, amelynek esetén akár több alkalommal is átélhetjük a rohamot.
Következménye lehet bármilyen mentális vagy fizikai problémának, ami minden előjel nélkül kialakulhat. Legalábbis ezt érezzük és gondoljuk, amikor hirtelen megjelenik a semmiből. Mindezek mellett pedig van még egy dolog, amit mindenképpen fontos megérteni.
Egy roham nem minden esetben jelenti azt, hogy pánikbetegek vagyunk. Van olyan helyzet, amikor csak egyetlen alkalommal szenvedjük el ezeket a tüneteket, de betegségről nem beszélhetünk.
Ez a hirtelen fellépő állapot nem tart ugyan sokáig, de annál intenzívebb. Két csoportra is lehet osztani a jeleket, mert fizikai síkon és mentális vonalon is jelentkeznek. Sok esetben egyszerre, mert egyik generálhatja a másikat.
A testi reakciókat tekintve az ijesztő változatokra kell gondolni, ami a mellkasi fájdalom, a szapora szívverés és a légzési nehézségek. Emellett pedig gyakori tünet az izzadás, a remegés és a hányinger is.
A mentális oldal pedig intenzív rettegést takarhat, de az irányítás elvesztésétől való félelem is ide sorolható. Gyakran társul olyan rémisztő érzéssel is, mint a halálfélelem vagy a valóságérzet elvesztése.
A Tudatosság Klub négy lépésből álló megoldást mutat erre az állapotra, ezek közül az első a mélylégzés. A nehézlégzés és a légszomj fokozhatja a félelmet, ezért ez legyen az első dolgunk, ha ránk zuhan a pánikroham. Orron be, szájon ki… Szépen lassan vegyünk mély lélegzetet és lassan fújjuk ki.
Másodsorban mindenképpen tudatosítani kell magunkban, hogy most bizony pánikrohamunk van. Ehhez kapcsolódik a harmadik lépés is, hogy fontos növelni ezt a tudatosságot folyamatosan.
A negyedik tanács pedig azt jelenti, hogy mindezekkel párhuzamosan próbáljuk meg ellazítani az izmainkat, ami segíthet csökkenteni a már kialakult feszültséget és gyorsabban elmúlhat a roham.
Emellett pedig érdemes kipróbálni a kognitív viselkedésterápiát is, mert nagyon hatékony segítség lehet a pánikbetegség miatti állandó küzdelemben.
Nemrég mutatták be a nagyközönségnek a 30 év kutatással és teszteléssel kifejlesztett Sunions névre hallgató új hagymafajtát, amelyet még csak Washingtonban és Nevadában termesztenek, ízre teljesen megegyezik a vöröshagymával, de az illata egyáltalán nem átható, és még nagyobb mennyiség felaprítása, sőt nyers fogyasztása sem csal könnyeket az ember szemébe. Nagy előnye még, hogy a kellemetlen szag sincs az elfogyasztása után, így a hagyma amúgy jótékony hatásait jóval több alkalommal élvezhetjük.
Fontos tudni, hogy nem génmódosítással kísérletezték ki a könnyezésmentes hagymát, sőt semmilyen kemikáliával vagy speciális kezeléssel nem nyúlnak bele a zöldség termesztésébe, hanem teljesen természetes folyamatnak köszönhető, és állítóalag a hagymafejek növekedésével napról napra édesebbek lesznek ezek a ropogós és édes zöldségek.
A 2017 decemberében piacra dobott új fajta ugyan nálunk még nem elérhető, de amilyen gyorsan terjednek a bitek és hírek, a trendek és az új termékek, ha ott beválik és kedvelt lesz a Sunions, akkor hamarosan széles körben elterjedhet…
Ezer lyukú palacsintának is nevezik a baghrirt, a marokkóiak egyik nagy kedvencét, könnyű és egészen szivacsos a tésztája, köszönhetően a benne lévő élesztőnek és sütőpornak, vagyis kétféle térfogatnövelő van benne. Klasszikusan liszttel és a búzadarával készül, de gluténmentesen is működik rizsliszt, kukoricaliszt és kukoricadara keverékével.
Fontos a tésztát pihentetni, egyrészt azért, hogy az élesztő kifejthesse hatását, másrészt azért, hogy egy kicsit besűrűsödjön, ami ideális a kicsit vastagabb, de pehelykönnyű, lukacsos palacsintához.
Hozzávalók kb. 15 palacsintához:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a kukoricalisztet, a rizslisztet, a kukoricadarát, az instant élesztőt, a csipet sót és a vaníliás cukrot – összekeverjük, hozzáöntjük a langyos vizet, és egy kézi habverővel csomómentesre elkeverjük, majd egy botmixerrel selymesre turmixoljuk – minél simább a tészta, annál jobb lesz a tészta. Hozzáadjuk a sütőport és az ecetet, és még egy kicsit tovább mixeljük, majd lefedjük, és szobahőmérsékleten pihentetjük 30 percet.
A pihentetett, besűrűsödött és kissé megkelt tésztát átkeverjük, és felforrósított, tapadásmentes serpenyőbe merőkanálnyi adagot teszünk belőle. Megvárjuk, míg a teteje egész lukacsos lesz és teljesen átsül – ezt a palacsintát nem kell megfordítani, csak az egyik oldalán kell megsütni -, és egy lapáttal kiemeljük a serpenyőből, a maradék tésztát ugyanígy sütjük meg.
Ízlés szerinti feltéttel tálaljuk – Marokkóban leggyakrabban vajjal és mézzel fogyasztják, de ez teljesen opcionális.
A kelbimbó tulajdonképpen a káposzta mini változata, csakhogy sokkal könnyebben emészthető, mint más káposztafélék, emellett pedig még egy sor jótékony hatással bír: a zöldségek között kimagasló a fehérjetartalma, rostokban, C-vitaminban, vasban és folsavban gazdag, így nők számára különösen áldásos a fogyasztása.
A kelbimbó készítésekor a leggyakoribb hiba, hogy sokan túlfőzik, ilyenkor az íze és az állaga is megváltozik. Elég 5 percet sós vízben főzni, majd serpenyőben vagy akár sütőben megsütni, így karamellizálódik egy kicsit, és sokkal finomabb lesz az íze. Most baconnel és hagymával, egy kevés balzsamecettel készült, önmagában is isteni, de köretként is tálalható ízlés szerint.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kelbimbók tönkjét levágjuk, a külső leveleket lefejtjük, félbevágjuk. Egy lábasban bő vizet forralunk, sózzuk, a kelbimbót beledobjuk, és újraforrástól számítva 5 percet főzzük, majd leszűrjük.
Közben a bacont és a megtisztított hagymát felkockázzuk. Egy nagyobb serpenyőt felforrósítunk, a bacont elkezdjük megpirítani rajta, ha nem elég zsíros, akkor 1 evőkanál olajat adhatunk hozzá. Ha már kissé megpirult, hozzáadjuk a hagymát, és 2-3 percet kevergetve pároljuk, majd a kelbimbót is hozzáadjuk, borsozzuk, rádobjuk a vajat, és időnként megkeverve hagyjuk lepirulni és karamellizálódni a zöldséget. Amikor majdnem kész, meglocsoljuk a balzsamecettel, még egyszer átforgatjuk.
Azonnal tálaljuk magában friss kenyérrel, de készíthetünk mellé krumplipürét is köretként.
Ropogósra sült tésztarétegek között krémes sajtszósz ölelésében csirkefalatok és cukkini, ezt tudja ez a pitetorta, ami készen kapható leveles tésztával készül, a tölteléke pedig gyorsan és egyszerűen összeállítható. Készíthetjük kör vagy téglalap alakú pitetálban is, cikkekre vagy kockákra vágva is mutatós, egy adag friss zöldsalátával tálalva ideális főételnek, de vendégvárónak vagy partiételnek is jó választás.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csirkemellet apróra kockázzuk, a cukkinit hosszában félbevágjuk és vékonyan felszeleteljük. Egy serpenyőben felforrósítunk 2 evőkanál olívaolajat, rádobjuk a csirkemellet, sózzuk, borsozzuk, és 2-3 percig kevergetve pirítjuk, majd a cukkinit, a kakukkfüvet és a zúzott fokhagymát is hozzáadjuk, és még 3-4 percig elősütjük, majd a tűzről levéve félretesszük.
A vajat egy lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, kézi habverővel elkeverjük, majd folyamatos keverés mellett lassan felöntjük a tejjel, sűrűsödésig kevergetjük, hozzáadjuk a reszelt sajtot, összekeverjük, majd ha felolvadt, hozzáöntjük a cukkinis csirkéhez, megkóstoljuk, és ha kell, még sózzuk és borsozzuk.
Az egyik csomag leveles tésztát sodrófával kicsit vékonyabbra és nagyobbra nyújtjuk, és sütőpapírral bélelt pitetálba vagy sütőformába tesszük úgy, hogy a peremére is jusson. A csirkés tölteléket a tepsiben lévő tészta közepére halmozzuk, elterítjük, és ráterítjük a másik, kicsit nagyobb tésztalapot, a széleit villával lenyomkodjuk, néhány helyen villával vagy hegyes késsel megbökjük, hogy sülés közben a gőz távozni tudjon. A tészta tetejét lekenjük az elhabart tojássárgával.
A pitetortát 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30-35 perc alatt szép aranybarnára sütjük. A sütőből kivett csirkés lepényt azon melegében tálaljuk szeletelve, friss salátát kínálhatunk mellé.
A rosquilla jellegzetessége, hogy különösen illatos, mivel a tésztájába mindig kerül valamilyen likőr és citrushéj. A leggyakoribb ízpáros az ánizslikőr-citromhéj, illetve a narancslikőr-narancshéj, de gyakorlatilag bármilyen égetett alkohollal készíthető, nemcsak ízt és illatot ad a süteménynek, hanem könnyebbé, levegősebbé is teszi, az alkoholtartalma pedig elillan, mire a fánk megsül.
Nem kell dagasztani és keleszteni, egy kézi habverővel egy keverőtálban összedolgozható, és a nyújtást, szaggatást is megspórolhatjuk: a spanyolok ugyanis kézzel formázzák a lágy tésztát: kis gombóccá formázzák, majd hüvelykujjal lukat készítenek a közepükbe, és azonnal mehetnek a forró olajba, pihentetés nélkül. Isteni, gyors, kiadós – náluk reggelire is népszerű, de természetesen készíthetjük desszertnek, vagy egy kiadósabb leves után másodiknak…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel simára keverjük. Hozzáadjuk az olajat és a likőrt, hozzáreszeljük a citrus héját, átkeverjük, majd a sütőport és a lisztet is hozzáadva lágy tésztává összedolgozzuk.
A masszából olajos kézzel félmaréknyi adagokat szaggatunk, golyóvá formázzuk. Bő olajat melegítünk, amikor már forró, akkor a golyók közepébe a hüvelykujjaikkal lukat formázunk, és az olajba tesszük. Pár perc alatt szép pirosra sütjük időnként megforgatva, majd szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd kristálycukorba forgatjuk. Melegen és hidegen is finom.
Vannak, akik valamilyen táplálékérzékenység okán kényszerből, mások egészségtudatosság miatt igyekeznek okosabban táplálkozni, csökkenteni vagy teljesen elhagyni glutént, laktózt, cukrot az étrendjükből, ami sokszor nem könnyű, de szerencsére vannak kreatív megoldások, amivel kompromisszummentesen elkészíthetjük kedvenc csokipudingunkat.
A puding eredetileg tej, tejszín, sok tojás, cukor és némi liszt vagy étkezési keményítő keverékéből főzött sűrű krém, ami kihűtve nyeri el tökéletes rezgős állagát. A tojás elhagyásával, a kukoricakeményítő mennyiségének növelésével hasonló eredményt kapunk, a cukor és a tej lecserélése pedig ma már nem okozhat gondot, hiszen sokféle vegán alternatíva közül választhatunk. A növényi tejek persze sokfélék, mindegyik egy kicsit másképp viselkedik, de egy ilyen egyszerű receptnél legfeljebb csak a főzési idő, pontosabban a sűrűsödést befolyásolja, hogy milyen tejet használunk. Az alábbi receptnél mandulatejjel készült, de bátran kipróbálható ízlés szerint más növényi tejjel is, vagy olyannal, ami épp rendelkezésre áll.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kakaóport és az étkezési keményítőt egy lábasba tesszük, összekeverjük. Hozzáadjuk a vizet és a mandulatejet, kézi habverővel simára keverük, tűzre tesszük, és folyamatosan kevergetve 7-8 perc alatt sűrűsödésig főzzük. A tűzről levéve hozzáadjuk az édesítőt és a vanília-kivonatot, alaposan elkeverjük, és poharakba, tálkákba osztjuk.
Hűlni hagyjuk, majd a hűtőben 1-2 órát pihentetjük, tálaláskor ízlés szerint gyümölccsel, magokkal, granolával kínáljuk.
Az almapüré valójában nem más, mint kevés vízben megpárolt, majd leszűrt és pépesített alma, amit otthon is könnyedén elkészíthetünk, de készen is kapható, elsősorban a német tulajdonosi körbe tartozó szuperekben és drogériákban, mivel német területeken sokféle módon eszik és használják ezt a szuper alapanyagot. Ha készen vásároljuk, érdemes ellenőrizni az üvegen, mert létezik cukrozott és cukrozatlan változatban is. Az almapüré pótolja a zsiradékot ebben a receptnek, puha, szaftos és illatos lesz tőle.
Ha igazán csokis változatot szeretnénk, akkor érdemes magas kakaótartalmú étcsokoládéval készíteni, mert mégiscsak ez adja a lényegét. Liszt helyett étkezési keményítő és darált mandula kell hozzá, de rizsliszt és más darált csonthéjassal is működik, emellett pedig akár laktózmentessé is tehető, ha a tejet valamilyen növényi tejre cseréljük. Isteni finom és pofonegyszerű, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A csokoládét felaprítjuk, és mikróban vagy gőz fölött megolvasztjuk, átkeverjük.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és jó habosra felverjük. Hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáadjuk a tejet és az almapürét, ezekkel is simára keverjük, majd 2-3 evőkanálnyi csokoládét félretéve az olvasztott csokit is belekeverjük. Ezután a száraz alapanyagok jönnek – a sütőpor, a szódabikarbóna, az étkezési keményítő és a darált mandula, és ezekkel is simára keverjük.
Tapadásmentes kapcsos, 22 centis tortaformába öntjük – vagy nagyobba, de akkor értelemszerűen nem lesz ilyen magas -, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 50 perc alatt tűpróbáig sütjük. Ha még nem sült át teljesen, akkor alufóliával letakarva még 10 percre visszatoljuk.
A sütőből kivéve ráfacsarjuk a narancs levét, és hagyjuk langyosra hűlni, majd a peremét lecsatolva teljesen kihűtjük.
Tálalás előtt a tetejére kenjük a félretett olvasztott csokit, ha szükséges, előtte kissé megolvasztjuk megint, majd ízlés szerint durvára vágott pekándióval – vagy mandulával, mogyoróval, dióval megszórjuk, gyümölcsökkel, mentalevéllel díszítjük.
A török és keleti büfék, hummuszbárok megjelenésével robbant be hozzánk a falafel, ez a közel-keleti gyökerekkel bíró fűszeres és ropogós golyó, amit leggyakrabban salátával és öntettel pitába pakolva kínálnak, a gyros vega változataként. A klasszikusan olajban sült, pépesített főtt csicseriborsóval készülő fasírtocskákat otthon is könnyen reprodukálhatjuk, ráadásul egészségesebben, sütőben sütve.
A falafelhez nem kell tojás, a leggyakrabban tahinivel, vagyis szezámkrémmel pépesítik és fogatják össze a csicseriborsót – ebben a változatban egy kis főtt krumpli is kerül bele, ami nem szokványos alapanyaga a falafelnek, de ezzel csökkenthető a tahini – vagy ennek hiányában mogyoróvaj – mennyisége, és nagyon jó állagot ad ennek az egészséges, vegán fasírtgolyónak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicseriborsót leszűrjük, leöblítjük, és egy késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a felkockázott krumplit és a többi alapanyagot, elkezdjük összedolgozni, és pár evőkanál vizet adunk hozzá menet közben, hogy formázható állagú masszát kapjunk.
Félmaréknyi adagot veszünk a masszából, golyóvá formázzuk, majd kissé lelapítjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe téve 25 perc alatt megsütjük, menet közben egyszer megforgatva, hogy mindkét oldalukon ropogósra süljenek a falafelek.
Ízlés szerint pitába téve vagy salátával, főzelék feltétjeként tálaljuk.
A görögök nagyon kedvelik a rétestésztát, amit gyakran rétegeznek tepsibe mindenféle töltelékkel, vagy egyszemélyes kis falatkáknak töltenek meg sajtos, spenótos vagy húsos töltelékkel. A tiropitába egy tojásos-fetás krém kerül, gyakran reggelire vagy napközbeni snackként, előételként fogyasztják, de egy jó adag salátával könnyű vacsorának is tökéletes.
Az alábbi receptben aprított snidling kerül a töltelékbe, de a helyiek gyakran fűszerezik mentával vagy oregánóval, ezekkel is nagyon finom, érdemes variálni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A fetát egy tálba tesszük, hozzáadjuk a reszelt parmezánt, a tojásokat, borsot őrölünk hozzá, majd egy villával összetörjük és átkeverjük, a finomra vágott snidlinget is hozzáadjuk, elkeverjük.
A réteslapokat 5 centi széles csíkokra vágjuk, olvasztott vajjal lekenjük, egyik végükre evőkanálnyi sajtkrémet teszünk, és háromszögben behajtjuk, majd cikkcakkban végighajtogatjuk a tésztán, így háromszög alakú batyukat kapunk.
A csomagokat sütőpapírral fedett tepsibe tesszük, olvasztott vajjal lekenjük, és 200 fokos sütőben 20 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálaljuk, friss zöldsalátával vagy akár görög salátával tálalva.
