Az alfajores (ejtsd: alfahoresz) Argentína kedvenc süteménye, eredetileg a spanyol hódítók vitték magukkal, de a keksz történek bája, hogy ők pedig az észak-afrikai araboktól, móroktól vették át még korábban, és nem csak kilométerben tett meg nagy utat, de összetevőiben is nagy változásokon ment keresztül az évszázadok során. A mai argentin változat lényege, hogy a keksz liszt és kukoricakeményítő keverékéből készül, ettől nagyon omlós és könnyű, és töltelékként sűrű tejkaramellát, úgynevezett dulce de lechét használnak, majd az egészet még kókuszreszelékben meghempergetik – a kókusz a karamellre tapad, és isteni ízkombináció és egy ugyancsak mutatós töltött keksz a végeredmény.
A fantasztikusan sűrű és illatos, ragacsos finomság, a tejlekvárnak is nevezett dulche de leche úgy készíthető el a legegszerűbben, ha konzerv sűrített tejet dobozostul vízben főzünk, mindjuk jó sok idő, 2-3 óra is szükséges hozzá, viszont minimális munkával készül, és isteni finom máshoz is, akár fagyikelyhet, gyümölcssalátát, palacsintát is megbolondíthatunk vele.
Hozzávalók:
A tésztához:
A tejkaramellhez:
Valamint:
Elkészítés: A tejkaramellel érdemes kezdeni, mert ez elég időigényes: a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy a doboz 2/3 részéig érjen. Lefedjük, és főzni kezdjük: kuktában 45 perc, sima lábasban 2 óra alatt készül el. Kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd kibontva átkeverjük.
Közben a lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra verjük. Hozzáadjuk a tojásokatés a tojássárgát, ezzel is tovább keverjük, majd a lisztet és az étkezési keményítőt hozzászitáljuk, és kézzel összedolgozzuk, amíg ruganyos tésztát kapunk. Téglalappá formázzuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük 30 percre.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen, kicsit meglisztezve fél centi vékonyra nyújtjuk, és köralakú kiszúróval vagy egy pohárral kiszúrjuk, a maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk… Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, és 160 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt szép világosra sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A kekszeket megtöltjük a sűrű karamellkrémmel, majd kókuszreszelékbe forgatjuk, és azonnal kóstolhatjuk is.
De ez a zöld mártás bőven többet tud, és nem csak steak mellé érdemes kipróbálni, hanem bármilyen húsféle, hal vagy akár sült zöldség, sajt mellé is. Nincs autentikus receptje, sokféle módon készítik, annyiban azonban minden változat megegyezik, hogy az alapja fokhagyma, petrezselyem, olaj és citrom vagy ecet, ami egy kicsit savassá, frissé teszi. Ezek mellett gyakori ízesítője még az oregánó, a koriander, a csili és a hagyma is, ezek aránya is változhat.
Klasszikusan mozsárban törik össze a chimichurri (ejtsd: csimicsurri) belevalóit, egészen pépesre, krémesre, a pestóhoz hasonlóan – és hát lássuk be, valójában tényleg rokon a két szósz -, de ma már egyszerűbb, ha egy késes robotgéppel végeztetjük el a munka java részét. Lehet, hogy szentségtörésnek számít, de a mi kedvenc változatunkba egy zöldségleveskocka is kerül, így még több íz kerül a mártásba, ráadásul ez egy kis tartást és krémességet is ad ennek az isteni szósznak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát és az újhagymát megtisztítjuk, nagyjából összevágjuk a petrezselyemmel együtt. A fokhagymát késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az olajat, az ecetet és a vizet, és addig mixeljük, amíg a fokhagyma egészen pépes lesz. Ezután az összes többi alapanyagot hozzáadjuk, a leveskockát belemorzsoljuk, és addig mixeljük, amíg sűrű szószt kapunk.
A hűtőben pár napig eláll, ízlés szerint húsukhoz, halakhoz, sült zöldségekhez vagy szendvicsekhez használhatjuk.
