A forralt bor nem cukrozott meleg bor, hanem olyan fűszeres és illatos csoda, amiben fű, fa, virág kincsei és aromái kiteljesedhetnek. Nem szükséges hozzá drága vagy minőségi bor, de olcsó lőréből sem lehet ám csodát varázsolni. Egy megbízható, nem túl karakteres száraz bor tökéletes, amit sok fűszerrel, virágmézzel és egy kis gyümölccsel mesés itallá változtathatunk.
Nagyon sok változat és fűszerezési mód létezik, szabad és kell is a saját ízlésünkre hangolni ezt a melengető téli italt, de mindenképpen érdemes egy fűszeres, tömény főzetet készíteni kevés vízzel, amiben a különféle fűszerek aromái kioldódnak, majd ezt adni a borhoz, némi gyümölccsel, mézzel, ezekkel pedig csak összemelegíteni, így nem illan el a bor alkoholtartalma. Az alábbi receptben egy kis konyak is kerül a forralt borba, így még melegítőbb – viszont vigyázat: a meleg és a cukor – esetünkben méz – felgyorsítja az alkohol felszívódását, így könnyen fejbe ver! Okosan és mértékkel kortyolgassuk ezt a fantasztikusan finom fűszeres téli italt!
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet egy forralóba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a csillagánizst, a hüvelyes kardamomokat, a szegfűszeget, a meghámozott, és szeletekre vágott gyömbért, kevés szerecsendiót reszelünk hozzá, felforraljuk, majd takarékon 5 percig főzzük gyöngyözve, majd a tűzről levéve legalább 10 percet pihentetjük, hogy a fűszerek aromái kioldódjanak.
Közben a narancsot és az almát vékonyan felkarikázzuk, egy fazékba tesszük, hozzáadjuk a bort és a konyakot, a rozmaringot és a fűszeres szirupot, és tűzre téve felmelegítjük, de még forrpont előtt elzárjuk, 10 percet pihentetjük, majd a mézet elkeverjük benne, és melegen poharakba, bögrékbe merjük, így kínáljuk.
Nem tipikus olasz desszert, ami nem is csoda, hiszen egészen északon, majdnem a francia határnál található 1100 méteres magasságban a ma már síparadicsomnak számító, de ősrégi gyökerekkel bíró település, Oulx, ahonnan származik ez a mutatós pitetorta. Ma már inkább hagyományból és a finomsága okán sütik a vörösborral párolt, fűszeres, almás töltelékkel bíró rusztikus süteményt.
A tésztája omlós, a töltelékben a vörösboros almát egy kevés fahéj, reszelt narancshéj és némi darabolt dió gazdagítja, telt és gazdag íze különleges és nagyon finom, de igazi jellegzetessége a tésztából a töltelék közepére formázott szőlőfürt. A gyönyörű színű és gazdag aromájú süti valószínűleg a felnőttek kedvence lesz inkább, de gyerekek is megkóstolhatják, mert alkoholt a vörösboros töltelék a főzés és sütés után már nem tartalmaz.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a lisztet, a porcukrot, a sót egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, és morzsásra mixeljük. Hozzáadjuk a tojássárgát és 1-2 evőkanál jeges vizet, és tovább mixeljük, amíg nagyjából összeáll tésztává. Kivesszük a tésztát, 3-4 mozdulattal összedolgozzuk, majd fóliába csomagolva 1 órát a hűtőben pihentetjük.
Közben az almákat meghámozzuk, negyedeljük, magházukat kivágjuk, és vékonyan felszeleteljük vagy legyaluljuk. Lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, az őrölt fahéjat és a reszelt narancshéjat, rálocsoljuk a vörösbort, és takarékon addig főzzük, amíg a bor nagy része elpárolog, az alma megpuhul, és sűrűbb, szirupos lesz a leve. A tűzről levéve hűlni hagyjuk.
A pihentetett tésztát a hűtőből kivéve kissé puhulni hagyjuk, majd liszttel meghintett sütőpapírra tesszük, egy maréknyit letépünk belőle a díszítéshez, a többit kicsit lenyomkodjuk nagyjából kör alakúra, meghintjük liszttel, ráterítünk még egy sütőpapírt, és jó vékonyra kinyújtjuk. A felső papírt eltávolítjuk, a tésztát az alsó sütőpapírral együtt egy nagy tepsibe átemeljük, villával megböködjük, a darabolt dióval megszórjuk.
A maradék tésztát is kinyújtjuk a sütőpapíros módszerrel, szőlőszemeket szúrunk ki belőle, késsel leveleket vágunk, a maradékot pedig indákká sodorjuk.
A vörösboros almatölteléket a tészta közepére halmozzuk, elegyengetjük úgy, hogy a széle szabadon maradjon, majd visszahajtjuk, a közepére megformázzuk a szőlőfürtöt. 2 evőkanálnyi vízzel elhabart tojássárgával lekenjük a tésztát, és 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30-35 perc alatt szép aranyszínűre megsütjük.
Olasz, még pontosabban szicíliai ez a szaftos, szószos fogás, amiben a csirke gombával és borral, valamint vajjal és kakukkfűvel készül, és az ízek valahogy mennyei összhangra lelnek benne. Az étel eredetileg Marsalával, egy szicíliai borkülönlegességgel készül, ami egy testes és karakteres desszertbor, leginkább a portóihoz, a Madeirához vagy a tokajihoz hasonlítható, ami létezik fehér és vörös, édes és száraz változatban is. Ehhez a fogáshoz a száraz, vörös Marsala a legmegfelelőbb, de ennek hiányában más borral is készíthetjük.
Marsala bort nemcsak ehhez az ételhez érdemes beszerezni, de magában is isteni aperitívként vagy akár desszertborként, egy kis pohárka egész ízutazást jelent, és desszertekhez, szószokhoz is nagyon jól használható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A gombatönkök végeit levágjuk, majd a gombákat felszeleteljük. A csirkemellfiléket ferdén 3-4 féltenyérnyi szeletre vágjuk, sózzuk, borsozzuk.
A vaj kb. 1/3 részét egy serpenyőbe tesszük, felolvasztjuk, közben a lisztet egy tányérba tesszük, és a csirkemelleket megforgatjuk benne, majd a vajra tesszük, és oldalanként 3-4 perc alatt aranyszínűre elősütjük, majd egy tányérra kivesszük. A serpenyőbe, a visszamaradt pörzsös zsiradékhoz adjuk a megmaradt vaj felét, ha felolvadt, akkor megdinszteljük rajta a finomra vágott hagymát és a gombát, meghintjük a kakukkfűvel, és néhány perc alatt barnulásig pirítjuk. Ezután hozzáadjuk a fokhagymt, ha megéreztük az illatát, akkor felöntjük a Marsala borral, majd az alaplével, sózzuk, borsozzuk, és ha felforrt, visszatesszük bele a csirkedarabokat.
Közepes lángon addig pároljuk, míg a szósz kicsit sűrűsödni kezd, ekkor hozzáadjuk a maradék vajat, ezzel krémesítve, majd ha felolvadt és elkeveredett, akkor meghintjük a finomra vágott petrezselyemmel.
A gombás csirkemellet azon melegében tálaljuk, főtt tagliatelle – metélt – vagy párolt rizs illik hozzá a leginkább.
Pikk-pakk elkészül, elronthatatlan és határozottan feldob minden fogást, legyen az előétel, főétel vagy desszert. Ugyanúgy passzol egy sajtos falatkához, krémes pástétomhoz, mint sült hús vagy steak mellé, de még egy komolyabb csokifelfújt vagy brownie mellett is remek ellenpont a fűszeres-vörösboros, mélybordó pácolt szőlőszem. Tényleg 10 perc munka van vele, és fantasztikusan finom, az ecetnek és a cukornak köszönhetően valószínűleg sokáig eláll, de ezt még nem teszteltük.
Fűszerként most fahéj, szegfűszeg, koriander és pár szem borókabogyó került a befőtt levébe, minél többet áll, annál aromásabb. Jó tudni, hogy az ízetlenebb vagy akár épp puhulásnak induló szőlőfürt is megmenthető ezzel a módszerrel: a savanyúbb, nem túl karakteres szőlőt is felvidíthatjuk, ha fűszeres befőttnek készítjük el, a puhuló gyümölcs is megmenthető, mert a folyadéktól szépen kikerekedik, nem mellesleg isteni finom is lesz.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szőlőt alaposan megmossuk, leszemezzük, vagy ollóval levagdossuk a fürtről. Leszárítjuk, majd tiszta befőttesüvegbe tesszük.
A fűszereket, a cukrot, a bort és az ecetet egy lábasba tesszük, felforraljuk, és 5 percig főzzük, míg a cukor teljesen felolvad. A forró levet a szőlőre öntjük, hogy teljesen ellepje, majd az üveget lezárjuk. Hagyjuk kihűlni, és 24 órát pihentetjük, csak azután kóstoljuk, tálaljuk.
Hűteni nem szükséges, kóstolás előtt legalább 24 órát érleljük a fűszeres szőlős csemegét.
A franciáknál sabayon, az olaszoknál zabaglione néven ismert finomság tulajdonképpen egy 3 alapanyagos könnyű krém, ami tojássárgából, cukorból és valamilyen folyadékból áll, amit gőz fölött habosítanak egészen addig, míg légiesen könnyű, selymes hab lesz, majd hűlés közben is folyamatosan verik, hogy megőrizze habos állagát.
A legnépszerűbb az édes fehérborral vagy desszertborral készülő változat, a pezsgős kimondottan ünnepi, de akár rummal, narancs- vagy mandulalikőrrel is ízesíthető ez a mennyei manna, és persze fűszerekkel is gazdagíthatjuk. Az alkoholtartalma megmarad, így ha gyerekeknek is készül, akkor ízesített cukorsziruppal vagy szörppel lehet operálni, de szüret idején azért felnőtt desszertnek borhabként is mindenképpen érdemes elkészíteni…
A könnyű habot érdemes jól lehűteni, és pohárkrémként – ízlés szerint babapiskótával, kekszmorzsával, friss gyümölccsel vagy csokidarabkákkal – kínálni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgákat egy hőálló keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és kézi habverővel simára keverjük. Vízgőz fölé tesszük, de ne lobogjon, csak gyöngyözzön a víz, mert különben rántottát kapunk, és folyamatosan verjük a cukros tojást, hozzácsorgatjuk a bort, és 4-5 perc alatt könnyű, egészen fehéres habbá verjük.
A gőzről levéve két választásunk van: vagy jeges vízbe állítjuk a tálat, és folyamatosan verve hagyjuk kihűlni, hogy megőrizze habos textúráját, vagy rögzíthető elektromos habverőt dolgoztatunk, vagyis ennek táljába átöntjük a krémet, és langyosra hűlésig a robotgéppel kevertetjük a habot.
A borhabot poharakba osztjuk, néhány órára hűtőbe tesszük, majd ízlés szerint csokicsipsszel, gyümölccsel megszórva-díszítve tálaljuk.
Elsőre furának tűnhet a fokhagyma, a vörösbor és a szilva kombója, de pár fűszerrel felturbózva egy nagyon izgalmas savanyúság-féleséget kapunk, ami sült húsok, sajtok, pástétomok mellé különleges kiegészítő. Édeskés, savanykás, pikáns, elképesztő ízharmónia minden falatja, ráadásul tényleg egyszerűen elkészíthető, mutatós és meglepő, akár ünnepi fogás részeként, akár ajándékba adjuk, csinosan felcímkézve.
A szilva és a fokhagyma is jó áron beszerezhető most, ezen kívül pedig pár fűszer, némi bor, cukor és borecet kell ehhez a finomsághoz, és a befőttesüveg sterilizálása sem ördöngösség, mint sokan hiszik. Ehhez a legegyszerűbb módszer, ha a tiszta üvegeket és a tetőket elöblítjük, kicsit hagyjuk lecsepegni, majd egy tepsibe tesszük, és hideg sütőbe tesszük, majd 100 fokra állítva 15 percet hagyjuk a sütőben, majd kivéve hűlni hagyjuk, és máris nekiállhatunk ennek a pikáns csemegének. Ráadásul a felesleges befőttesüvegeket, a szezonális gyümölcsöket is maximálisan kihasználjuk!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szilvákat alaposan megmossuk, késsel bevágjuk, a magot kiemeljük, hagyjuk leszáradni. A fokhagymát gerezdjeire szedjük és meghámozzuk, és minden szilvába 1-1 gerezd fokhagymát teszünk, majd tiszta, csírátlanított befőttesüvegekbe tesszük jó szorosan a szilvákat.
A felöntőléhez a vizet, a vörösbort és a borecetet egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a fahéjat, a szegfűszeget és a cukrot, felforraljuk, és 10 percig gyöngyözve főzzük. Közben az üvegeket nagyobb lábasba tesszük, felöntjük körülöttük 2/3 részig meleg vízzel, majd a felöntőlevet a szilvára öntjük merőkanállal, fontos, hogy ellepje a gyümölcsöket teljesen, majd lezárjuk.
Tűzre téve felforraljuk, majd takarékra véve 10 percet gyöngyöztetve főzzük, majd a hőt elzárva az üvegeket így hagyjuk kihűlni. A vízből kivéve megtörölgetjük az üvegeket, és mehet a kamrapolcra.
A chutney az egyik legizgalmasabb találmány, nem könnyű pontosan definiálni, mert nagyon sokféle lehet. Valójában egy indiai gyökerekkel bíró fűszeres szósz, ami gyümölcsből vagy zöldségből készül, vagy akár a kettő keverékéből, egyszerre édes és sós, kicsit pikáns is. Leginkább egy fűszeres dzsemre hasonlít, amit azonban nem kenyérrel, hanem húsok, halak mellé szósznak, vagy sajtok, pástétomok kísérőjeként is használnak. Állaga lehet darados vagy akár egészen krémes, ezekre nincsenek is szabályok.
A chutney lelke a fűszer és a sokféle alapanyag, illetve ezek fúziója, aromáiknak harmóniája. A legegyszerűbb almából, céklából, sütőtökből vagy paradicsomból is készülhet fűszeres szósz, csak merni kell használni a fűszereket, bátran párosítani gyümölcsökkel. A chutney-ba gyakran kerül hagyma, fokhagyma, citrom vagy narancs héja, valamint olyan karakteres fűszerek, mint a gyömbér, a fahéj, a szerecsendió, de bátran használhatunk szegfűszeget, szegfűborsot, kardamomot, koriandert, mustármagot vagy akár csilit is.
Az alábbi receptben cékla, alma és szeder hármasából készült egy nagyon izgalmas és pikáns chutney, húsok és sajt mellé is isteni, és akár gasztroajándéknak is ideális. Nagy előnye, hogy bár a mennyiségben sokkal több benne a pénztárcabarát cékla és alma, mégis dominál benne a jóval kevesebb szeder.
Hozzávalók:
Elkészítés: A céklákat megmossuk, és héjában megfőzzük, majd leszűrjük, kicsit hűlni hagyjuk, meghámozzuk és felkockázzuk. Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, apróra vágjuk.
A hagymát meghámozzuk, szálasra vágjuk, és az olajon, gyenge tűzön párolni kezdjük, hozzáadjuk a céklát és az almát, meghintjük a korianderrel és egy csipet sóval, összeforgatjuk, majd felöntjük a vörösborral és annyi vízzel, hogy épp ellepje. Takarékon 20 percig pároljuk.
Ezután botmixerrel pürésítjük, hogy majd a szeder domináljon benne, hozzáadjuk a szedret és a befőzőcukrot, hozzáreszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét, átkeverjük, és forrástól számítva 5 percig főzzük kevergetve.
Kisebb üvegekbe öntjük, gondosan lezárjuk, és egy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy az üvegek 3/4 részéig érjen, majd lefedve, takarékon 1 órát dunsztoljuk. A vízben hagyjuk kihűlni, majd letörölgetjük, és mehetnek is a kamrapolcra.
A franciák egyik kedvelt nyári csemegéje a vörösboros őszibarack, a peches au vin (pes-o-ven), ez az egyszerűségében nagyszerű, könnyű édesség, amit magában, vaníliafagyival vagy kis mascarponével, friss sajttal fogyasztanak, de még érettebb, karakteresebb sajtok kísérőjének is gyakran tálalnak.
Fűszeres, gyümölcsös, a bor kellemesen sziruposra fő, a barack benne szinte nyers, a pár perces főzéstől és a cukortól csupán egy kicsit lágyabb lesz. A fűszerezés bátran variálható, a fahéj és a vanília mellett használhatunk hozzá csillagánizst, szegfűszeget, de akár gyömbért, kardamomot is, és nem kell hozzá a legdrágább bor, egy közepes kategóriájú, könnyű vörösbor tökéletesen megteszi.
Őszibarack vörösborban
Hozzávalók:
Elkészítés: A gyümölcsöt forró vízbe tesszük 1 percre, majd leszűrjük, a héját lehúzzuk, kimagozzuk, cikkekre vágjuk, meghintjük 2 evőkanál porcukorral, és 20 percre félretesszük.
Közben a vörösbort egy kis lábasba öntjük, hozzáadjuk a csillagánizst, a fahéjat, a zöldséghámozóval vékonyan lehúzott narancshéjat, a félbevágott vanília kikapart magjait és a hüvelyét is, valamint 3 evőkanál porcukrot, és közepes lángon 10 percet forraljuk.
A fűszeres forhoz öntjük a barackot a kiengedett levével együtt, újraforrástól 2 percet főzzük. A tűzről levéve hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük néhány órára, hogy frissítően hűs legyen, és az ízei összeérjenek.
Ízlés szerint kelyhekbe vagy tálkákba merve tálaljuk, kínálhatunk mellé vaníliafagyit, mascarponét…
Forró nyári estéken a legjobb ital a fröccs, amit egy illatos, gyümölcsös borral önmagában is kellemes és kerek ital, de ínyencek megbolondíthatják egy kis gyümölccsel, szörppel, likőrrel, zöldfűszerrel. Most 3 izgalmas málnás változatot mutatunk.
Bodzás-málnás fröccs
Hozzávalók: 1 dl fehérbor, 1 dl szóda, 2 cl bodzaszörp, 5-6 szem málna, jég
Elkésztés: A pohárba jeget teszünk, beledobjuk a málnát, rálocsoljuk a szörpöt, kanállal kicsit összetörjük a gyümölcsöt, majd felöntjük a fehérborral és a szódával.
Málnás rozéfröccs
Hozzávalók: 1 dl rozébor, 1 dl szóda, 2 cl málnaszörp, 2 levél bazsalikom, 2 karika citrom, jég
Elkészítés: A pohárba jeget teszünk, ráöntjük a szörpöt, beledobjuk a bazsalikomot és a citromot, kicsit összetörjük, hogy kicsalogassuk az aromákat, majd felöntjük a rozéval és a szódával, megkeverjük.
Málnás Aperol-spritz
Hozzávalók: 1 dl fehérbor, 1 dl szóda, 3 cl Aperol, 2 karika narancs, 4-5 szem málna, jég
Elkészítés: A narancsot és a málnát a pohárba tesszük, ráöntjük az Aperolt, kicsit összetörjük, majd jeget adunk hozzá, majd felöntjük a borral és a szódával, kissé átkeverjük fogyasztás előtt.
A zöldcitrom néha sokkal makacsabb, mint a sárga, és meglepően kevés levet bírunk belőle kifacsarni a hagyományos módszerrel. A mexikói technika nagyon frappáns és hatékony: a lime gömbölyű részét le kell vágni éles késsel, vagyis a 4 oldalát, a közepe a felső résszel és alsó kis csúccsal megmarad, és mind az 5 részt könnyedén ki tudjuk facsarni, így sokkal többet kihozhatunk a belőle!
A jó bor kincs, de nem mindig fogy el egy egész palackkal, és ha másnap nem kortyoljuk el a maradékot, könnyen megpurcan. Hogy ezt elkerüljük, és ne menjen pocsékba, töltsük a bort jégkockatartóba, ha pedig megfagyott, tegyük át egy zacskóba, hogy felszabadítsuk a jégkockatartót. A lefagyasztott bor tökéletes rizottóba, raguba, pörköltbe, mindenhez, amihez egy kis bor kell.
Tejszínhabot felverni elvileg nagyon könnyű, de sokszor szembesülünk azzal, hogy összeesik, vajas lesz, és a drága alapanyagot dobhatjuk is ki. A lényeg, hogy jó zsíros legyen a tejszín, és rendesen behűtsük mind a tejszínt, mind a keverőtálat és a habverőt is, 10-15 perc alatt a fagyasztóban, mert a zsírszemcsék hidegen könnyebben felveszik a levegőt habverés közben, és ettől lesz könnyű, selymes és tökéletes.
Akkor lesznek egyenletesek és egyformák a muffinok, ha a formába fagyikanállal adagoljuk a bekevert tésztát. Így garantáltan egyforma adagokat porciózunk, és nem is töltjük túl a formákat, épp megfelelő adagokat kapunk kisülés után.
Elsőre furcsának tűnhet, de egy csipet só minden édes fogást, vagyis desszertbe is kell. Különösen igaz ez a csokoládéra, aminek az aromáit még jobban kihozza egy csipet só. Nem érződik, csak felerősíti a csokisságot.
Főtt krumpli, só, tej és vaj, nagyjából ennyi a krumplipüré, de még finomabb a tej helyett tejszínnel és egy kis reszelt szerecsendióval, ha egy kis egzotikumot is vinnénk bele, akkor a tejszín kókuszkrémmel is kiváltható!
Víz a szájba, úszószemüveg és hasonló praktikákat már olvastunk, de a legjobb módszer, ha a meghámozott és félbevágott hagymát 10 percre a fagyasztóba tesszük. Nem fagy meg, de blokkolja a könnyezést kiváltó illatanyagokat – tökéletes!
Ha nem szeretnénk meghámozgatni a makacs fokhagymagerezdeket, elég megroppantanunk őket héjasan egy kés pengéjével, majd fokhagymanyomóba téve átpréseljük. Maximálisan kinyerjük a húst és az ízeket, és még könnyebben is tisztítható a prés ezzel a módszerrel!
Sajtimádók tudják, hogy a különféle típusú sajtok más és más borral alkotják a legtökéletesebb harmóniát, de gyakran egy üveg finom borhoz is érdemes hozzá jól passzoló kísérőt választani, hogy még nagyobb legyen az ízélmény. A Borháló egy szuper infografikát készített, aminek a segítségével mostantól bármikor eligazodhatunk a sajtok és a borok szövevényes világában.
Érdemes alaposan átböngészni, hiszen egyszerre tudhatunk meg rengeteg hasznos információt a sajtfajtákról, a különféle érlelési típusokról és a borok sokféleségéről!
Élvezetes ínyenckedést mindannyiunknak!
Egy kis bor és szóda, és máris kész a gyöngyöző, kívánatos ital, ami jéghidegen az igazi, jól behűtött szódával, jófajta borral, legyen az fehér, rozé, de még akár vörös is. A jó bor nem kikerülhető, lőréből sosem lesz jó fröccs. Nem kell drága csúcsborokra vagy borkülönlegességekre gondolni, de tiszta, friss és könnyed legyen, akkor már nagy baj nem lehet. A fröccs azért is volt hosszú ideig lenézett ital, mert a vacakokat vizezték.
Szerencsére ma már újra divat a fröccs, és egyre népszerűbbek a gyümölcsös változatok is. Ezek inkább csajos italnak vannak elkönyvelve, de legyen, ki bánja? Az almafröccs, a bodzafröccs és az epres rozéfröccs akkor is a kedvencünk marad.
Fontos!
A gyümölcsös fröccs becsapós jószág, itatja magát, de ne feledkezzünk el arról, hogy nem szörp: van alkoholtartalma, és könnyen a fejbe száll, egyrészt azért, mert szénsavas, másrészt azért, mert a magasabb cukortartalom könnyebben a fejbe nyomja az alkoholt.
Bodzafröccs
Száraz fehérborral a legfinomabb, amit illatos bodzaszörppel és szódával keverünk. Az arányok nagyban függenek a bodzaszörp sűrűségétől, és persze a fröccsnél is mindenkinek más a kedvenc arány. Szörpös, édeskés, nagyon kellemes ital.
Epres rozéfröccs
A rozé alapból is illatos, kellemes, könnyű bor, szódával pedig az elmúlt évek sztárja lett. Érdemes megpróbálni néhány szem eperrel, mégpedig úgy, hogy a félbevágott eperszemeket egy kicsit állni hagyjuk a borral, majd jó hideg szódával felspricceljük. Így kioldódnak az eper aromái, mégsem meleg fröccsöt kell kortyolnunk.
Almafröccs
Az almafröccs „hivatalosan” csak szóda és almalé fele-fele keveréke, és a németek kedvelt itala, de miért is ne adhatnánk hozzá egy kevés fehérbort? Ez főleg azoknak lehet kedvére, akik nem annyira szeretik a száraz borokat – az almától kicsit édesebb, szelídebb és finom lesz, az arányokat mindenki tapasztalja ki magának, készülhet borosabb és almásabb változatban is.
