A franciáknál sabayon, az olaszoknál zabaglione néven ismert finomság tulajdonképpen egy 3 alapanyagos könnyű krém, ami tojássárgából, cukorból és valamilyen folyadékból áll, amit gőz fölött habosítanak egészen addig, míg légiesen könnyű, selymes hab lesz, majd hűlés közben is folyamatosan verik, hogy megőrizze habos állagát.
A legnépszerűbb az édes fehérborral vagy desszertborral készülő változat, a pezsgős kimondottan ünnepi, de akár rummal, narancs- vagy mandulalikőrrel is ízesíthető ez a mennyei manna, és persze fűszerekkel is gazdagíthatjuk. Az alkoholtartalma megmarad, így ha gyerekeknek is készül, akkor ízesített cukorsziruppal vagy szörppel lehet operálni, de szüret idején azért felnőtt desszertnek borhabként is mindenképpen érdemes elkészíteni…
A könnyű habot érdemes jól lehűteni, és pohárkrémként – ízlés szerint babapiskótával, kekszmorzsával, friss gyümölccsel vagy csokidarabkákkal – kínálni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgákat egy hőálló keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és kézi habverővel simára keverjük. Vízgőz fölé tesszük, de ne lobogjon, csak gyöngyözzön a víz, mert különben rántottát kapunk, és folyamatosan verjük a cukros tojást, hozzácsorgatjuk a bort, és 4-5 perc alatt könnyű, egészen fehéres habbá verjük.
A gőzről levéve két választásunk van: vagy jeges vízbe állítjuk a tálat, és folyamatosan verve hagyjuk kihűlni, hogy megőrizze habos textúráját, vagy rögzíthető elektromos habverőt dolgoztatunk, vagyis ennek táljába átöntjük a krémet, és langyosra hűlésig a robotgéppel kevertetjük a habot.
A borhabot poharakba osztjuk, néhány órára hűtőbe tesszük, majd ízlés szerint csokicsipsszel, gyümölccsel megszórva-díszítve tálaljuk.
A jégkocka kánikulában kikerülhetetlen, ami így a 21. században azért nem kihívás: jégkockatartó, fagyasztó, szevasz. A klasszikus jégkockaforma olyan, hogy nyitott, felveszi a szagokat, és valóban nem kellemes a fagyasztott húsok mellől jégkockát dobálni a limonádéba. A modernebb hűtőknek zárt jégkockatartó-készítő – és ergonomikusan beilleszthető kütyüik vannak, ezekből a jégkocka kinyerése viszont nem kevés vizet – előbb hideget, majd a meleg érkeztéig elég sok langyosat kívánnak. Ez is elég pocsékolós, úgyhogy nézzük meg a zacskósat. Ez elég ügyes és tényleg szagtalan, egyszerűen kiszedegethető belőle annyi jégkocka, amennyi épp kell, de mégis ott a rossz érzés az egyszer használatos, kukába dobott, hosszan lebomló műanyag miatt.
Jó, de akkor mivel adhatunk igazi hűsítő hatást egy pohár limonádénak, bornak vagy fröccsnek a meleg nyárban? Bármilyen gyümölccsel, amit lefagyasztunk. Egy kis tálkában maréknyi meggyet, málnát, 2-3 nektarint vagy őszibarackot felkockázva beküldhetünk a mélyhűtőbe, pár óra múltán jégkocka és ízesítő funkcióban is használhatjuk a hűsítőnek szánt italokhoz jégkockaként, ráadásul egy kis plusz ízt is adnak, ami jól összepárosítva fantasztikus, és a szolgálatot elvégzett gyümölcsöt, immár felolvadva el is rágcsálhatjuk.
A gyümölcsök közül bármilyen szezonálisat választhatunk, mert például az amúgy nagyon sokoldalúan használható banán és a citrusok nem működnek túl jól, kivéve a limonádénál, de bármilyen bogyós, görög- vagy sárgadinnye felkockázva, barackfélék vagy akár alma vékony cikkekre vágva tökéletes, és nemcsak jégkocka helyett használhatjuk hatékonyan, de egy turmixot vagy smoothie-t is frissebbé, hűsítőbbé tehetjük velük.
Gyümölcsöt egyébként fagyasztva is vásárolhatunk, sokszor olcsóbb is, mint a friss, és bár nem mindig helyettesítheti maradéktalanul a frisset, de ebben az esetben tökéletes, hiszen így is, úgy is lefagyasztanánk, az olcsóbb ár okára a magyarázat pedig leginkább abban rejlik, hogy a különösen érzékeny, sérülékeny gyümölcsök – így a málna, áfonya, erdei gyümölcsök – ára pénztárcabarátabb fagyasztva, mert ebben a formában ugye kizárható, hogy megromoljon, veszteség legyen, így jóval megfizethetőbb, mint frissen.
A frosé – frozen rosé, vagyis fagyasztott rozébor – átmenet a jégkása és a borkoktél között. Különleges, aromás, mutatós, a kerti partik fénypontja lehet, de akár jeges desszertként is megállja a helyét, természetesen csak felnőtteknek.
Az elkészítése nagyon egyszerű, csak a fagyasztás miatt hosszadalmas, viszont nagyon jól előkészíthető, a bor akár már jó előre lefagyasztható. Annyi a dolgunk mindössze, hogy friss eperrel cukorszirupot főzünk, illetve egy kis frissítő citromlevet facsarunk, majd a fagyos borral és némi jégkockával jól összemixeljük, míg jégkása vagy granita állagot kapunk. Mivel a bor teljesen megfagyni nem tud, tálalás előtt érdemes még egy kicsit fagyasztani, majd még egyszer átmixelni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A rozét egy műanyag edénybe öntjük, és 6 órára a fagyasztóba tesszük, hogy megfagyjon. Nem fog teljesen megfagyni a benne lévő alkohol miatt, jégkása állagot fogunk kapni.
Közben az epret megtisztítjuk, negyedekbe vágjuk. A cukrot 2 dl vízzel egy edényben felforraljuk, addig keverjük, míg a cukor felolvad, beletesszük az epret, és a tűzről levéve 30 percet pihentetjük, hogy az eper aromái kioldódjanak a cukorszirupba. Ezután leszűrjük, a levet 30 percre a fagyasztóba tesszük.
A citromok levét kifacsarjuk, átszűrjük.
Turmixgépbe öntjük a fagyos rozét, a citromlevet, az eperszirupot és 2-3 marék jeget, alaposan összeturmixoljuk, majd a fagyasztóba tesszük tálalásig. Ekkor még egyszer összemixeljük, majd poharakba öntjük, és szívószállal, eperrel díszítve tálaljuk.
A hideg és szürke téli napokon hamar jön a sötét, átfázunk, mire hazaérünk, és ekkor kellene meghitten készülnünk a karácsonyra: ehhez bizony valami testet-lelket felvidító finomságra van szükség! Lehet ez egy fűszeres gyömbértea, egy tökéletes forró csoki, egy pohár forralt bor vagy épp a legújabb izgalmas ital, a tojáslikőrös puncs, amit azért is érdemes tesztelni, mert téli csajos összejöveteleken is nagyon nagy sikere van, vendégvárónak is tökéletes, percek alatt kész – és csupán 4 hozzávaló kell hozzá.
Tojáslikőr, narancslé, fehérbor és egy kis vaníliás cukor kell csupán ehhez a boldogsághoz, de adhatunk hozzá fahéjat, csillagánizst, esetleg egy csipet mézeskalácsos fűszerkeveréket is, ízlésünk és a házi fűszerkínálat szerint. Izgalmas, krémes, ellenállhatatlan, úgyhogy csak óvatosan! Forralni nem szabad, csak jó melegre hevíteni, hogy az alkohol ne szabaduljon ki belőle, de kellően forró legyen, hogy jól átmelengessen!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojáslikőrt, a narancslét és a fehérbort egy edénybe öntjük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és kevergetve felmelegítjük, de mielőtt felforrna, levesszük a tűzről.
Csészékbe vagy bögrékbe töltjük, azonnal kínáljuk-kortyoljuk.
Főzés nélkül készül, pár perc alatt kész, igazi varázslat, tényleg szemtelenül egyszerű, de jól behűtve a legjobb hűsítő gyümölcsleves nyári estére – legyen az kerti parti vagy csak kettesben elköltött romantikus vacsora. Mivel bor van benne, csak lazulós esti fogásnak ajánljuk, annak viszont zseniális: aromás őszibarack vagy nektarin, fehérbor, tejszín, némi ízesítő és egy turmixgép – ennyi a titkos recept, a végeredmény pedig egy kellemes, istenien finom, krémes hideg leves – sűrűbbre hagyva, esetleg félig lefagyasztva desszertnek is ideális.
Az alaprecepthez egy kis vanília és cukor is elég, de tovább ízesíthető a leves egy kis tört kardamommaggal, izgalmassá tehető pár levél bazsalikommal vagy kevés kakukkfűvel, frissítőbb változatban némi mentával. A tetejére mehet egy kanálnyi tejszínhab, esetleg egy kis kockára vagy vékony szeletekre vágott őszibarackkal vagy nektarinnal is gazdagíthatjuk, ha szeretnénk, hogy valami harapható „levesbetét” is legyen benne.
Hozzávalók:
Elkészítés: A barackokat félbevágjuk, kimagozzuk, cikkekre vágjuk, turmixgépbe tesszük, hozzáadjuk a bort, a tejszínt, a vaníliás cukrot és a kiválasztott zöldfűszert, és krémesre, simára, homogénre mixeljük.
Jól behűtjük, majd ízlés szerint magában, kis kockázott barackkal vagy felvert tejszínnel tálaljuk.
A nyár csupa bolondság, így a frissítő italainkat is érdemes bolondá tenni. A fagyasztott gyümülcs, szörp vagy gyümölcspüré nemm csak hűsíti, de meg is vadítja az italainkat, legyen szó limonádéról vagy esti fröccsről, pohár borról.
A finom, gyümölcsös borok, fröccsök, de limonádék mellé is jól paszol a gyümölcs, és ha fagyasztva használjuk őket, akkor kellemesen lehűtik az italainkat, de nem vizezik fel, mint a sima jégkocka. Ja partita készülünk, akkor kiadósabb a gyümölcsöket szétosztani jégkockatartóba, esetleg 1-2 levél friss menta, bazsalikom vagy citromfű levelével, nagyon mutatós és ízekben in különlegessé teszi az italt, de amúgy a simán lefagyasztott bogyósok – meggy, málna, eper, cseresznye vagy szeder is szuper jégkocka helyett, persze pár levél friss zöldfűszert hozzádobva még finomabb és különlegesebb.
Néhány ötlet:
Ha magunk ennyire nem is készülünk előre, fagyasztva is kaphatóak gyümölcskeverékek – ezeket is bevethetjük jégkocka helyett!
A borok kapcsán sokszor elképesztő szóvirágokat, nehezen értelmezhető illatokat, esszenciákat és dűlőket hallunk, amitől egyértelműen mindenki lebénul, aki nem végzett el valamilyen trendi sommelier-akadémiát, borkurzust vagy hasonlót. A jó bor-étel párosokhoz van néhány alapszabály, amit érdemes ismerni, és ezt a Borháló most egy infografikán nagyon jól összefoglalta.
Érdemes alaposan átböngészni, mert nemcsak a bor-étel párosokról, hanem az ideális szervírozási hőfokokról is rengeteg hasznos információt tudhatunk meg.
A borok és sajtok párosáról itt olvashattok >>
A bólé tulajdonképpen egy hatalmas borkoktél, klasszikusan valamilyen bor, pezsgő, gyümölcs és likőr keverékével készül. Ha van egy nagyobb, gömbölyded üvegtálunk, akkor nagyon látványosan tálalható, a vendégeket pedig egy csapással önkiszolgáló üzemmódra állíthatjuk, nem nekünk kell figyelnünk arra, hogy mindenkinek mindig legyen itala. Mivel a bólé minden eleme variálható, rengeteg lehetőségünk van, hogy mit pakolunk bele – arra érdemes mindenesetre figyelni, hogy ne legyen túl erős, mert a különféle alkoholok egymás hatását felerősítik, így érdemes egy kicsit akár ásványvízzel is hígítani…
A bólénál fontos, hogy a bort a gyümölcsökkel ls at ízesítőkkel előre összekeverjük, és hagyjuk néhány órát, hogy az ízek összeérjenek, viszont a pezsgőt csak tálaláskor érdemes hozzáadni, hogy kellemesen friss és buborékos legyen. Ha öblösebb, szélesebb szájú pohárral kínáljuk, akkor könnyebben kieszegethető belőle a gyümölcs, és nemcsak finom, hanem már látványra is ünnepi.
Hozzávalók:
Elkészítés: A 2 dl vizet egy kis lábasba öntjük, hozzáadjuk a szegfűszeget és a csillagánizst, felforraljuk, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet és a vaníliát, ha egy kicsit hűlt, akkor a rumot is, félretesszük.
A gyümölcsöket megtisztítjuk és felkockázzuk, egy bóléstálba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, felöntjük a fűszeres, leszűrt főzettel és a vörösborral, elkeverjük, és legalább 5 óráta a hűtőbe tesszük.
Tálaláskor felöntjük a pezsgővel, ízlés szerint hígíthatjuk egy kis szénsavas ásványvízzel is, jégkockával kínáljuk.
A forralt bor nem cukrozott meleg bor, hanem olyan fűszeres és illatos csoda, amiben fű, fa, virág kincsei és aromái kiteljesedhetnek. Nem szükséges hozzá drága vagy minőségi bor, de olcsó lőréből sem lehet ám csodát varázsolni. Egy megbízható, nem túl karakteres száraz bor tökéletes, amit sok fűszerrel, virágmézzel és egy kis gyümölccsel mesés itallá változtathatunk.
Nagyon sok változat és fűszerezési mód létezik, szabad és kell is a saját ízlésünkre hangolni ezt a melengető téli italt, de mindenképpen érdemes egy fűszeres, tömény főzetet készíteni kevés vízzel, amiben a különféle fűszerek aromái kioldódnak, majd ezt adni a borhoz, némi gyümölccsel, mézzel, ezekkel pedig csak összemelegíteni, így nem illan el a bor alkoholtartalma. Az alábbi receptben egy kis konyak is kerül a forralt borba, így még melegítőbb – viszont vigyázat: a meleg és a cukor – esetünkben méz – felgyorsítja az alkohol felszívódását, így könnyen fejbe ver! Okosan és mértékkel kortyolgassuk ezt a fantasztikusan finom fűszeres téli italt!
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet egy forralóba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a csillagánizst, a hüvelyes kardamomokat, a szegfűszeget, a meghámozott, és szeletekre vágott gyömbért, kevés szerecsendiót reszelünk hozzá, felforraljuk, majd takarékon 5 percig főzzük gyöngyözve, majd a tűzről levéve legalább 10 percet pihentetjük, hogy a fűszerek aromái kioldódjanak.
Közben a narancsot és az almát vékonyan felkarikázzuk, egy fazékba tesszük, hozzáadjuk a bort és a konyakot, a rozmaringot és a fűszeres szirupot, és tűzre téve felmelegítjük, de még forrpont előtt elzárjuk, 10 percet pihentetjük, majd a mézet elkeverjük benne, és melegen poharakba, bögrékbe merjük, így kínáljuk.
Nem tipikus olasz desszert, ami nem is csoda, hiszen egészen északon, majdnem a francia határnál található 1100 méteres magasságban a ma már síparadicsomnak számító, de ősrégi gyökerekkel bíró település, Oulx, ahonnan származik ez a mutatós pitetorta. Ma már inkább hagyományból és a finomsága okán sütik a vörösborral párolt, fűszeres, almás töltelékkel bíró rusztikus süteményt.
A tésztája omlós, a töltelékben a vörösboros almát egy kevés fahéj, reszelt narancshéj és némi darabolt dió gazdagítja, telt és gazdag íze különleges és nagyon finom, de igazi jellegzetessége a tésztából a töltelék közepére formázott szőlőfürt. A gyönyörű színű és gazdag aromájú süti valószínűleg a felnőttek kedvence lesz inkább, de gyerekek is megkóstolhatják, mert alkoholt a vörösboros töltelék a főzés és sütés után már nem tartalmaz.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a lisztet, a porcukrot, a sót egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, és morzsásra mixeljük. Hozzáadjuk a tojássárgát és 1-2 evőkanál jeges vizet, és tovább mixeljük, amíg nagyjából összeáll tésztává. Kivesszük a tésztát, 3-4 mozdulattal összedolgozzuk, majd fóliába csomagolva 1 órát a hűtőben pihentetjük.
Közben az almákat meghámozzuk, negyedeljük, magházukat kivágjuk, és vékonyan felszeleteljük vagy legyaluljuk. Lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, az őrölt fahéjat és a reszelt narancshéjat, rálocsoljuk a vörösbort, és takarékon addig főzzük, amíg a bor nagy része elpárolog, az alma megpuhul, és sűrűbb, szirupos lesz a leve. A tűzről levéve hűlni hagyjuk.
A pihentetett tésztát a hűtőből kivéve kissé puhulni hagyjuk, majd liszttel meghintett sütőpapírra tesszük, egy maréknyit letépünk belőle a díszítéshez, a többit kicsit lenyomkodjuk nagyjából kör alakúra, meghintjük liszttel, ráterítünk még egy sütőpapírt, és jó vékonyra kinyújtjuk. A felső papírt eltávolítjuk, a tésztát az alsó sütőpapírral együtt egy nagy tepsibe átemeljük, villával megböködjük, a darabolt dióval megszórjuk.
A maradék tésztát is kinyújtjuk a sütőpapíros módszerrel, szőlőszemeket szúrunk ki belőle, késsel leveleket vágunk, a maradékot pedig indákká sodorjuk.
A vörösboros almatölteléket a tészta közepére halmozzuk, elegyengetjük úgy, hogy a széle szabadon maradjon, majd visszahajtjuk, a közepére megformázzuk a szőlőfürtöt. 2 evőkanálnyi vízzel elhabart tojássárgával lekenjük a tésztát, és 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30-35 perc alatt szép aranyszínűre megsütjük.
Olasz, még pontosabban szicíliai ez a szaftos, szószos fogás, amiben a csirke gombával és borral, valamint vajjal és kakukkfűvel készül, és az ízek valahogy mennyei összhangra lelnek benne. Az étel eredetileg Marsalával, egy szicíliai borkülönlegességgel készül, ami egy testes és karakteres desszertbor, leginkább a portóihoz, a Madeirához vagy a tokajihoz hasonlítható, ami létezik fehér és vörös, édes és száraz változatban is. Ehhez a fogáshoz a száraz, vörös Marsala a legmegfelelőbb, de ennek hiányában más borral is készíthetjük.
Marsala bort nemcsak ehhez az ételhez érdemes beszerezni, de magában is isteni aperitívként vagy akár desszertborként, egy kis pohárka egész ízutazást jelent, és desszertekhez, szószokhoz is nagyon jól használható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A gombatönkök végeit levágjuk, majd a gombákat felszeleteljük. A csirkemellfiléket ferdén 3-4 féltenyérnyi szeletre vágjuk, sózzuk, borsozzuk.
A vaj kb. 1/3 részét egy serpenyőbe tesszük, felolvasztjuk, közben a lisztet egy tányérba tesszük, és a csirkemelleket megforgatjuk benne, majd a vajra tesszük, és oldalanként 3-4 perc alatt aranyszínűre elősütjük, majd egy tányérra kivesszük. A serpenyőbe, a visszamaradt pörzsös zsiradékhoz adjuk a megmaradt vaj felét, ha felolvadt, akkor megdinszteljük rajta a finomra vágott hagymát és a gombát, meghintjük a kakukkfűvel, és néhány perc alatt barnulásig pirítjuk. Ezután hozzáadjuk a fokhagymt, ha megéreztük az illatát, akkor felöntjük a Marsala borral, majd az alaplével, sózzuk, borsozzuk, és ha felforrt, visszatesszük bele a csirkedarabokat.
Közepes lángon addig pároljuk, míg a szósz kicsit sűrűsödni kezd, ekkor hozzáadjuk a maradék vajat, ezzel krémesítve, majd ha felolvadt és elkeveredett, akkor meghintjük a finomra vágott petrezselyemmel.
A gombás csirkemellet azon melegében tálaljuk, főtt tagliatelle – metélt – vagy párolt rizs illik hozzá a leginkább.
Pikk-pakk elkészül, elronthatatlan és határozottan feldob minden fogást, legyen az előétel, főétel vagy desszert. Ugyanúgy passzol egy sajtos falatkához, krémes pástétomhoz, mint sült hús vagy steak mellé, de még egy komolyabb csokifelfújt vagy brownie mellett is remek ellenpont a fűszeres-vörösboros, mélybordó pácolt szőlőszem. Tényleg 10 perc munka van vele, és fantasztikusan finom, az ecetnek és a cukornak köszönhetően valószínűleg sokáig eláll, de ezt még nem teszteltük.
Fűszerként most fahéj, szegfűszeg, koriander és pár szem borókabogyó került a befőtt levébe, minél többet áll, annál aromásabb. Jó tudni, hogy az ízetlenebb vagy akár épp puhulásnak induló szőlőfürt is megmenthető ezzel a módszerrel: a savanyúbb, nem túl karakteres szőlőt is felvidíthatjuk, ha fűszeres befőttnek készítjük el, a puhuló gyümölcs is megmenthető, mert a folyadéktól szépen kikerekedik, nem mellesleg isteni finom is lesz.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szőlőt alaposan megmossuk, leszemezzük, vagy ollóval levagdossuk a fürtről. Leszárítjuk, majd tiszta befőttesüvegbe tesszük.
A fűszereket, a cukrot, a bort és az ecetet egy lábasba tesszük, felforraljuk, és 5 percig főzzük, míg a cukor teljesen felolvad. A forró levet a szőlőre öntjük, hogy teljesen ellepje, majd az üveget lezárjuk. Hagyjuk kihűlni, és 24 órát pihentetjük, csak azután kóstoljuk, tálaljuk.
Hűteni nem szükséges, kóstolás előtt legalább 24 órát érleljük a fűszeres szőlős csemegét.
