Bár a bodza illatos virágjából készült szörp a tavasz és a kora nyár egyik kedvenc itala, utána megfeledkezünk erről a szabadon növő cserjéről. Pedig a bogyói is nagyon értékesek, a citrusoknál is több C-vitamint tartalmaznak, emellett jelentős mennyiségű vas, kálium, kalcium és magnézium is van bennük. Szaporán szedhető, és finom, pikáns lekvár főzhető belőle.
A szedésnél arra ügyeljünk, hogy az autós forgalomtól távolabb, tiszta levegőjű helyen szedjük, és csak az érett, egészen fekete szemeket használjuk fel – éretlenül mérgező hatása is van, nem mellesleg élvezhetetlen is. Alaposan mossuk, akár néhány percig áztassuk is langyos vízben, majd villával húzzuk le a szemeket a kocsányos ernyőről. Almával dúsítva még finomabb, egy kis vaníliával és citrommal fűszerezve.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük, és 2 dl vízzel feltesszük főni. A vaníliarudat kettévágjuk, magjait kikaparjuk, és a hüvellyel együtt az almához adjuk. A citromot félbevágjuk, 2 karikát levágunk, az almához adjuk a cukor felével együtt, és az almát puhára főzzünk néhány perc alatt.
Közben a bodzát megmossuk, leszemezzük, összeturmixoljuk, az almához adjuk a maradék cukorral és a citrom kifacsart levével, kevergetve 10 percig főzzük, majd a dzsemfixet is hozzáadva még 5 percig kevergetve főzzük.
Kidobjuk belőle a vaníliarudat és a citromkarikákat, az egészet botmixerrel még egyszer összedolgozzuk. Kisebb üvegekbe szedjük, lezárjuk, és fejre állítva hagyjuk kihűlni, majd mehetnek is a kamrapolcra.
Az apple butter – vagyis az almavaj – kenhetőségének köszönheti a nevét, valójában semmi köze a vajhoz, semmi zsiradékot nem tartalmaz, almát viszont annál többet. Ha van fonnyadásnak induló, sürgős felhasználásért kiáltó almánk, mindenképpen érdemes kipróbálni, mert isteni finom, sokáig eláll, és a reggeli joghurtba, müzlibe éppen úgy tehetünk belőle, mint töltelékként pitékbe, piskótába, vagy használhatjuk lekvárpótlóként is.
Az almavaj különlegessége, hogy a puhára főtt és pépesített almát fűszerekkel és nem túl sok cukorral viszonylag hosszan és lassan főzik, így a benne lévő cukortartalom karamellizálódik, és szép barnás színt kap, miközben jó krémesre sűrűsödik. Ha valaki nem akar órákig a fazék mellett állni, és folyamatosan kevergetni, elég a sütőbe tolni, és félóránként megkeverni!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk és felkockázzuk. Leöblítjük, és egy lábasba tesszük, felöntjük az almalével, hozzáfacsarjuk a citrom levét, és fedő alatt 20 percet főzzük, majd botmixerrel pépesítjük, hozzákeverjük a cukrot, a csipet sót, a fehéjat és a vaníliát, alaposan összekeverjük.
Egy mélyebb sütőtálat sütőpapírral bélelünk, beleöntjük az almapürét, és 130 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett sütjük, félóránként átkeverjük. A sütőpapír azért kell, hogy biztosan ne kapjon le az almapüré… Kb. 2 óra alatt nagyon szépen besűrűsödik és karamellizálódik, selymes, barna, illatos almavajat kapunk.
Ha langyosra hűlt, üvegekbe tesszük, a hűtőben hetekig eláll.
Akinek a kertjében roskadoznak a paradicsomtövek, már most kipróbálhatja ezt az isteni finomságot, de már a piacokon is megjelentek a savanyúságnak szánt éretlen, zöld paradicsomok – ez is mutatja, hogy lassan végefelé jár a paradicsomszezon. Az ecetes savanyúságnak eltett zöld paradicsom is különlegességnek számít, hát még a népszerű könyvből és filmből ismert sült zöld paradicsom… A fűszeres dzsemet viszont mindenképpen érdemes kipróbálni, vajjal megkent kalácson vagy pirítóson is nagyon finom, de különféle érlelt sajtokhoz – különösen kéksajtokhoz, kecskesajtokhoz -, vagy pástétomokhoz kenyérrel vagy kétszersülttel maga a mennyország.
Nagyon egyszerű és kiadós, fűszerekkel elvarázsolt finomság, arra vigyázzunk csak, hogy viszonylag rövid ideig főzzük, mert idővel egyre sötétebb lesz, elveszti élénk, szép zöld színét. A különleges fűszeres dzsem vagy chutney szépen felcímkézve akár gasztroajándéknak is tökéletes – kevesen készítenek és még kevesebbeket lepnek meg ilyen ínyenc házi finomsággal.
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsomot megmossuk, félbevágjuk, a csumáját kivágjuk, majd felkockázzuk. Meglocsoljuk a citomok levével, megszórjuk a cukor felével úgy, hogy mindenhol elfedje, és félretesszük 1 órára, hogy a paradicsom kis levet engedjen.
Közben 5 dl vizet felforralunk, beledobjuk a fűszereket – a vaníliarudat félbevágva, magjait kikaparva, de a hüvelyt is a vízhez adva, a gyömbért lereszelve -, és a cukrot is hozzáadva takarékon, gyöngyözve fözzük 25 percig, majd leszűrjük.
A fűszeres szirupot egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a lecukrozott paradicsomot, átkeverjük, és lefedve fél órát főzzük takarékon, majd botmixerrel pépesítjük. A dzsemfixet is hozzákeverjük, és kevergetve még 6-8 percet főzzük, majd sterilizált üvegekbe merjük, tetővel lezárjuk, fejükre állítjuk, és így hagyjuk kihűlni.
Ezután mehetnek a kamrapolcra – vagy felcímkézve akár gasztroajándéknak is tökéletes.
A ringló közeli rokona a szilvának, de a nemesítések során nem volt olyan szerencsés, mint a szilva. Pedig sokféle fajtája van: találkozhatunk kicsi szemű és egészen nagy, sárga, zöld, piros és lila fajtákkal, mindegyik lédús, eleinte savanykás, majd mézédesre érik, és tökéletes alapanyaga lehet lekvárnak, fűszeres chutney-nak, ha pedig sikerül kimagozni, akkor süteményekbe is tehetjük. Igazából ez az egyik nagy hátránya: a legtöbb fajta nem magvaváló, így szépen kimagozni kimondottan macerás.
Jó tudni!
Azt viszont jó tudni, hogy magas antioxidáns-tartalmának köszönhetően semlegesítik a szabadgyököket, hatásukra felgyorsul az anyagcsere és fokozzák a zsírsejtek lebontását, így diéta esetén előszeretettel fogyaszthatjuk.
Míg nálunk amolyan megtűrt, félig elvadult gyümölcsnek tartjuk a ringlót, amit a nép nyelv fostos szilvának vagy fosókának is nevez – nem véletlenül, hiszen felpörgeti az anyagcserét –, addig a franciák és a németek megbecsülik a mirabelle néven elterjedt gyümölcsöt. Franciaországban a nagyobb szemű, húsos és illatos ringlót pedig Reine Claude-nak (Claude királyné) nevezik, I. Ferenc király hitvesének, Claude királyné tiszteletére.
Hozzávalók:
Elkészítés: A ringlót mossuk meg. Egy lábasban forraljunk vizet, dobjuk bele a ringlót, blansírozzuk 2 percig, majd szűrőkanállal szedjük ki. Ha egy kicsit hűlt, húzzuk le a héját, magozzuk ki, és tegyük egy fazékba. Ha minddel megvagyunk, egyenletesen szórjuk rá a cukrot, hogy mindenhol elfedje, ne barnuljon, és hagyjuk állni 1 órát, hogy kis levet eresszen.
A vaníliarudat vágjuk félbe, kaparjuk ki a magjait, és adjuk a hüvellyel együtt a ringlóhoz. A kardamomot egy kés lapjával roppantsuk meg, majd szedjük ki a hüvelyből, és kissé összezúzva adjuk a gyümölcshöz.
A rumot is hozzáadva tegyük fel tűzre, és forrástól számítva 15 percig főzzük kevergetve, majd a dzsemfixet is beletéve főzzük még 5 percig.
Szedjük sterilizált üvegekbe, zárjuk le, fordítsuk fejre, hagyjuk így kihűlni, majd hidegen mehetnek is a kamrapolcra a fűszeres ringlódzsemek.
A görögök egyik kedvelt párosa a feta és görögdinnye, amit frissen salátának vagy kis nyársra húzva falatkának is szívesen fogyasztanak, sőt a dinnyét dzsemnek megfőzve is lelkesen használják a sós sajt kiegészítőjeként. Nemcsak az édes-sós ízek kedvelőinek érdemes elkészíteniük a dinnyelekvárt, hanem mindenkinek, aki szereti a dinnyét, mert vajas pirítósra kenve vagy joghurtba kanalazva is nagyon finom.
Szerencsére a technika ma már nagyon megkönnyíti a befőzést: nem kell órákat babrálni sem a lekvár kevergetésével, mivel van dzsemfix, ami besűríti, zselésíti a gyümölcsöt, és az üvegek sterilizálása is sokkal egyszerűbb. Míg régen hatalmas lábosokban kellett kiforralni a befőttesüvegeket, hogy semmi szennyeződés ne maradjon bennük, amitől romlásnak indulhatna a lekvár, addig ma elég a tiszta üvegeket és a tetőket elöblíteni, kicsit hagyni lecsepegni, majd a mikróba téve 800 Watton 1 percig sterilizálni, és máris készek a használatra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A görögdinnyét előkészítjük, majd egy turmixgépben pürésítjük. Egy nagy lábasba öntjük, hozzáreszeljük az egyik narancs héját, belefacsarjuk mindkettőnek a levét, hozzáadjuk a cukrot is, és felforraljuk, forrástól számítva kevergetve főzzük 10 percet, majd egy merőkanálnyit kiveszünk, elkeverjük a dzsemfixszel, visszaöntjük, és még 4-5 percig főzzük.
Kigőzölt kisebb üvegekbe töltjük, lezárjuk, majd fejre állítjuk, így hagyjuk kihűlni, majd hidegen a talpukra állítva mehetnek a kamrapolcra.
A mélybordó, gyümölcsdarabokkal teli, sűrűn folyós és pikáns meggydzsem a világ egyik csodája, készítésénél az egyetlen kihívást a magozás jelenti, és ezt sajnos nem tudjuk megúszni. Ha tehetjük, csináljunk belőle családi programot, vonjuk be a gyerekeket, párunkat, ha nagyobb adaggal készítenénk. De az is jó megoldás, ha egyszerre csak 2 kilónyi meggyel dolgozunk, és inkább többször teszünk el, akár többféle ízesítéssel.
Ennek az egyszerű dzsemnek a titka, hogy a magozott meggyet lecukrozzuk, és néhány órát, de akár egy éjszakát állni hagyjuk, hogy kellő mennyiségű levet eresszen. Utána csak forralni kell egy kis zselésítővel, esetlegesen fűszerezni, ha sűrűbbre szeretnénk, akkor egy kicsit mixelni, hogy apróbb darabok is legyenek benne, és már mehetnek is az üvegbe.
A meggydzsemet fűszerezhetjük is:
Meggydzsem (alaprecept)
Hozzávalók:
Elkészítés: A meggyet alaposan megmossuk, kimagozzuk, egy lábasba tesszük, majd a cukrot egyenletesen rászórjuk. Lefedve néhány órát vagy egy éjszakát pihentetjük, hogy levet eresszen.
Másnap hozzáadjuk a zselésítőt, elkeverjük, tűzre tesszük, és forrástól 2-3 percig főzzük. Botmixerrel egy kicsit bele-belemixelünk úgy, hogy maradjon egész meggy is benne, majd tiszta üvegekbe szedjük, erősen ráhúzzuk a tetőt, fejük tetejére állítjuk, így hagyjuk kihűlni, majd visszafordítva mehetnek a kamrába.
Ha lehetőségünk van rá, inkább reggel vagy estefelé szedjük az epret, vagy hűvösebb, felhősebb időben. A meleg nem tesz jót a leszüretelt gyümölcsnek, könnyebben romlásnak indulhat. Semmiképpen ne hagyjuk a napon állni, tegyük árnyékba, amíg a többit szedjük, illetve ne felejtsük az autóban. Ha hazafelé még beugranánk vásárolni – arra nem ez a legmegfelelőbb időpont.
Hazaérve érdemes a gyümölcsöt minél előbb feldolgozni, de legalábbis hűvösre tenni. Mindig csak annyit mossunk meg, amennyit megeszünk vagy felhasználunk, és mindig a szárral együtt mossuk, majd utána csumázzuk, hogy intenzívebb íze maradjon.
Mindig válogassuk át az epret, a kissé nyomódott szemeket szedjük ki – ez tökéletes turmixnak, fagyinak, eperhabnak vagy lekvárnak!
Ha szeretnénk belőle lefagyasztani, a megmosott, lecsumázott és leszárított eperszemeket tegyük tálcára, és így tegyük be 1-1,5 órára a fagyasztóba, majd a már fagyott szemeket zacskózzuk, dobozoljuk: így nem nyomódnak össze, és gurulós eprünk lesz, amikor használni akarjuk.
Hasznos linkek:
Szedd magad eper – országos lista >>
Szépít, fogyaszt, fiatalít – 10 tudnivaló az egészséges eperről >>
