A könnyű tésztájú, apró kis puffancsokat készíthetünk érett banánokkal, az sem baj, ha kicsit már túl érettek, így még simábbra összetörhető vagy turmixolható. Ezután csak tojással, liszttel, egy kevés cukorral és sütőporral kell összekeverni a gyümölcspépet. Ennél a zseniálisan egyszerű receptnél még pihentetni sem kell a tésztamasszát: az összeállítás után már lehet is sütni a fánkgolyókat. Arra ügyeljünk, hogy a tészta ne legyen túl folyós: a banán és a tojás méretétől függően lehet, hogy még kevés lisztre szükség lesz a megfelelő állag eléréséhez!
A fánk tésztájába most egy kis vaníliás cukor és rum került, hogy még finomabb és illatosabb legyen, de hozzáreszelhetünk kevés citrom- vagy narancshéjat, adhatunk hozzá 2-3 evőkanálnyi kókuszreszeléket, vagy ízesíthetjük őrölt fahéjjal… Porcukorral meghintve önmagában is finom, de természetesen kínálhatunk mellé Nutellát, csokiszószt vagy akár lekvárt is.
Hozzávalók:
Elkészítés: A banánokat meghámozzuk, felkarikázzuk, és egy villával pépesre összetörjük. Hozzáütjük a tojásokat, elkeverjük, majd a cukrokat és a rumot is hozzáadjuk, elkeverjük. A sütőport és a lisztet a masszához adjuk, elkeverjük. Az egészet elkészíthetjük egy turmixgépben vagy késes mixerben is…
A sütéshez bő olajat forrósítunk, majd két olajba mártott teáskanál segítségével kis fánkokat szaggatunk a masszából az olajba, és 2-3 perc alatt megsütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük.
Ízlés szerint porcukorral meghintve tálaljuk, kínálhatunk hozzá fahéjas édes tejfölt vagy mogyorókrémet, csokiszószt is…
Nagyon csokis és nagyon kókuszos, minden édesszájú álma lehet ez a Bounty szelet, amit még elkészíteni sem nehéz. A tésztája könnyű és puha, egyáltalán nem száraz, köszönhetően egy kis olvasztott vajnak, amivel a klasszikus piskótatésztát gazdagítjuk, a krémje pedig, bár nagyon kókuszos, egyáltalán nem száraz, és nem is túl édes és fojtós: ennek titka a tejszínhab, amivel lággyá, könnyeddé tesszük.
A sütemény most egy közepes tepsiben készült, majd szeletekre vágva került asztalra, de ünnepi alkalomra megsüthető tortának is, mert annyira finom, hogy bőven megállja a helyét akár egy születésnapi, névnapi vagy évfordulós köszöntés alkalmával is. Ha tortának sütjük, akkor tepsi helyett a kakaós piskótát kapcsos tortaformába simítva süssük meg, a tetejét pedig kicsit díszítsük plusztejszínhabbal vagy kókuszpehellyel.
Hozzávalók:
A piskótához:
A kókuszos krémhez:
Valamint:
Elkészítése: A piskótához a tojásokat habosra keverjük a cukorral, hozzákeverjük a vizet és az olvasztott vajat, majd beleszitáljuk a sütőporral és a kakaóval elkevert lisztet, simára keverjük, majd sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és 180 fokon kb. 20 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
A sűrített tejet egy kisebb forralóban felmelegítjük, közben a porzselatint egy kis tálkában elkeverjük a vízzel. A meleg sűrített tejhez öntjük, a tűzről levéve félretesszük.
Közben a tejszínt felverjük, amikor már kemény, hozzáöntjük a sűrített tejet, és még egy kicsit verjük, majd hozzáadjuk a kókuszreszeléket is, elkeverjük.
A kihűlt kakaós piskótát lapjában félbevágjuk, megtöltjük egyenletesen a kókuszos krémmel, finoman lenyomkodjuk, hogy a sütemény összesimuljon.
Az étcsokoládét vízgőz felett felolvasztjuk, hozzáadjuk a vajat, elkeverjük, majd a sütemény tetejére öntjük, elsimítjuk, végül ízlés szerint meghintjük kókuszreszelékkel.
Hűvös helyen pihentetjük 1-2 órát tálalás előtt, hogy a csokimáz megdermedjen, és az ízek kissé összeérjenek, majd szeletelve tálaljuk.
Pillekönnyű, nagyon habos, csupa csoki finomság a bohém csemege, eredetileg három kakaós-diós réteg közé töltik a mogyorópralinével dúsított párizsi csokikrémet, majd az egészet bevonják még csokoládéval. A csemege névre éppen ezzel szolgál rá, hiszen szaknyelven így hívják azokat a tartósabb cukrászkészítményeket, amelyeket csokoládéval vonnak be. A csokoládé pedig nemcsak finom, de jól konzervál is, kiszen a levegőtől elzárja az érzékenyebb krémet, a kiszáradástól pedig a piskótát.
Mivel otthon kicsi az esélye, hogy tönkremenjen vagy kiszáradjon ez a brutálisan finom csokis süti, most elmaradt a csokis bevonat, helyette a teteje lett egy kicsit kócos és tortadarával pöttyözött, hogy a bohémsége mégis megmaradjon. Az ízeiben viszont nem csalatkozhatunk: nagyon finom, és egyszerűsége okán pedig cukrászati ismereteket sem igényel ez a változat.
Hozzávalók:
A piskótához:
A krémhez:
Valamint:
Elkészítés: A piskótához a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéket habbá verjül. A sárgákhoz adjuk a porcukrot, jó habosra, krémesre, levegősre verjük. Hozzászitáljuk a kakaóport és a lisztet, összekeverjük, majd több részletben beleforgatjuk a tojáshabot, végül pedig a darált diót.
Sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe simítjuk, és légkeverés mellett 180 fokon kb. 18-20 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve a papír segítségével kiemeljük, rácsra téve hagyjuk kihűlni.
A krémhez a csokoládét összetördeljük, és vízgőz felett megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a mogyorókrémet és a tejszínt is, simára keverjük, majd a tűzről levéve hagyjuk kihűlni, majd a hűtőben még legalább 1 órát pihentetjük, hogy kellően lehűljön.
A piskótáról lehúzzuk a sütőpapírt, és hosszában ízlés szerint 2 vagy 3 csíkra vágjuk. A csokoládékrémet elektromos robotgéppel habosra felverjük, és elosztjuk a piskótacsíkok tetején vastagon, villával kócosra borzoljuk, az oldalát is vékonyan bevonjuk a krémmel, és a tortadarával meghintve szeletelve tálaljuk.
A brownie-t megismertük, megszerettük, gyakran készítjük és imádjuk, a fudge még kevésbé ismertebb nálunk. A tejkaramellára nagyon hasonlít, puha és vajas, a pirított cukor karamellizált ízei a legjellemzőbbek, melegség árad szét a szájban, amikor belekóstolunk. Az angolszász országokban önmagában is fogyasztják édesség gyanánt, mint mi a tejkaramellát, de az édesszájúak mekkájában nagyon leleményesen használják mindenféle édes finomságokban.
Ha forró tejjel elkeverjük, akkor isteni, melengető karamellás italt kapunk, belemorzsolhatjuk almás pite töltelékébe, de apróra vágva brownie-ba is előszeretettel keverik Amerikában.
Az alábbi recepthez bátran használható a nálunk népszerű lengyel tejkaramella, de otthon is elkészíthető az igazi fudge:
Ehhez 40 dkg cukrozott tejet, 50 dkg cukrot és 15 dkg vajat egy edénybe öntünk, és kevergetve felmelegítjük, majd kb. 20 percig gyenge tűzön kevergetve főzzük. A tűzről lehúzva egy kicsit hűlni hagyjuk, majd gépi habverővel pár percig habosítjuk, ettől lesz majd könnyű. Ízesíthetjük egy kis vanília-esszenciával, csokicsipsszel, darabolt dióval vagy mandulával, majd sütőpapírral vagy fóliával bélelt sütőtálba öntjük, elsimítjuk, és 2-3 órát hűtőben pihentetjük. Ezután felkockázzuk, és már kóstolhatjuk is az amerikai tejkaramellát, a fudge-ot – és kóstolás után egy kevéske mehet belőle a legközelebbi brownie-ba –, sülés közben eltűnik, felolvad, de szaftosabbá, izgalmasabbá teszi a csokis sütit!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
Az étcsokit összetördeljük, tálba tesszük, és gőz fölött felolvasztjuk a vajjal. Közben habosra keverjük a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral, majd a felolvadt, gőzről levett csokoládéhoz adjuk. Beleszitáljuk a lisztet, végül belekeverjük a darabolt diót és az apróra vágott tejkaramellát.
Sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben kb. 20–25 perc alatt készre sütjük.
Hagyjuk langyosra hűlni, majd kisebb kockákra vágjuk, langyosan vagy hidegen kínáljuk.
Az almapüré valójában nem más, mint kevés vízben megpárolt, majd leszűrt és pépesített alma, amit otthon is könnyedén elkészíthetünk, de készen is kapható, elsősorban a német tulajdonosi körbe tartozó szuperekben és drogériákban, mivel német területeken sokféle módon eszik és használják ezt a szuper alapanyagot. Ha készen vásároljuk, érdemes ellenőrizni az üvegen, mert létezik cukrozott és cukrozatlan változatban is. Az almapüré pótolja a zsiradékot ebben a receptnek, puha, szaftos és illatos lesz tőle.
Ha igazán csokis változatot szeretnénk, akkor érdemes magas kakaótartalmú étcsokoládéval készíteni, mert mégiscsak ez adja a lényegét. Liszt helyett étkezési keményítő és darált mandula kell hozzá, de rizsliszt és más darált csonthéjassal is működik, emellett pedig akár laktózmentessé is tehető, ha a tejet valamilyen növényi tejre cseréljük. Isteni finom és pofonegyszerű, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A csokoládét felaprítjuk, és mikróban vagy gőz fölött megolvasztjuk, átkeverjük.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és jó habosra felverjük. Hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáadjuk a tejet és az almapürét, ezekkel is simára keverjük, majd 2-3 evőkanálnyi csokoládét félretéve az olvasztott csokit is belekeverjük. Ezután a száraz alapanyagok jönnek – a sütőpor, a szódabikarbóna, az étkezési keményítő és a darált mandula, és ezekkel is simára keverjük.
Tapadásmentes kapcsos, 22 centis tortaformába öntjük – vagy nagyobba, de akkor értelemszerűen nem lesz ilyen magas -, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 50 perc alatt tűpróbáig sütjük. Ha még nem sült át teljesen, akkor alufóliával letakarva még 10 percre visszatoljuk.
A sütőből kivéve ráfacsarjuk a narancs levét, és hagyjuk langyosra hűlni, majd a peremét lecsatolva teljesen kihűtjük.
Tálalás előtt a tetejére kenjük a félretett olvasztott csokit, ha szükséges, előtte kissé megolvasztjuk megint, majd ízlés szerint durvára vágott pekándióval – vagy mandulával, mogyoróval, dióval megszórjuk, gyümölcsökkel, mentalevéllel díszítjük.
Sajttorta sajt nélkül lehetetlen kihívásnak tűnik, de nem az! Növényi joghurtból házilag előállítható krémes csoda, csak egy patikában megvásárolható gézlap kell hozzá, valamint egy szűrő, egy tál és 24 óra. A gézlappal kébéleljük a szűrőt, beleöntjük a joghurtot, egy tálra tesszük, és a hűtőben hagyjuk kicsöpögni. 24 óra alatt tökéletes lesz az állaga, csak átkeverjük, és édes vagy sós ételekhez is használhatjuk.
A joghurtból a krémsajt kb. a súly felét elveszti, így érdemes 2 nagy pohár (2×500 g) növényi joghurtot használni – nagyon finom, lágy és kényeztető, és aki nem barátja az Oreónak, más keksszel is elkészítheti!
Hozzávalók:
A kekszes alaphoz:
A krémsajtos töltelékhez:
Elkészítés: A kekszes alaphoz a kókuszzsírt felolvasztjuk, a kekszet összetördeljük, 1/3 részét félretesszük, a többit késes robotgépben finomra őröljük. A kekszmorzsát a kókuszolajjal összekeverjük, és egy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaforma aljába öntjük, ujjbeggyel vagy egy pohár talpával lenyomkodjuk, és hűtőbe tesszük, amíg a „krémsajtos” réteget elkészítjük.
Egy keverőtálba öntjük a joghurtot, az étkezési keményítőt, a vaníliás cukrot, a citrom reszelt héját és kifacsart levét, a cukrot és egy csipet sót, összekeverjük. A vegán krémsajtot keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a joghurtos keveréket, és még 1,5 percig keverjük, végül beleforgatjuk a félretett kekszdarabkákat.
A kekszes alapra öntjük, elsimítjuk, és 160 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 1 órát sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd a hűtőbe téve legalább 12 órát hagyjuk dermedni, hogy tökéletes állagát elnyerje. Ez a legnehezebb, de érdemes kivárni!
A kókusz és a málna hihetetlenül jól passzolnak egymáshoz, elsőre nem is gondolnánk, de vannak olyan párosok, amelyeknek a frigye az égben köttetett, és ez a két alapanyag pont ilyen, és egészen új szintre emeli ezt a klasszikus süteményt. A kókusz a pikótába kerül, a málna pedig töltelék lesz – és nem, nem bolondultunk meg, januárban természetesen nem friss, hanem sokkal jobb áron beszerezhető fagyasztott málnával készülhet, így is nagyon finom, és kevesebb cukor kell hozzá, mint amennyi mondjuk egy kész dzsemben van, és a feléből még öntet is készíthető a piskótatekercs mellé, tálaláshoz.
A piskótasütéstől sokan tartanak, pedig nem kell, ráadásul ez egy pofonegyszerű recept, elfelejteni se lehet: ahány tojás, annyi evőkanál víz, és ugyanennyi liszt és cukor, és igazából csak 3 dologra kell figyelni:
Piskótatekercsre fel – isteni, és tényleg nagyon egyszerű!
Hozzávalók:
A piskótához:
A málnadzsemhez:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét elektromos habverővel kemény habbá verjük. A tojássárgákhoz adjuk a vízet és a cukrot, kifehéredésik habosítjuk, egész könnyűre és krémesre, hozzáadjuk a lisztet és a kókuszreszeléket, és ezekkel is simára keverjük. Fellazítjuk 2-3 evőkanál tojáshabbal, majd a többi habot is óvatosan beleforgatjuk.
Egy tepsibe sütőpapírt terítünk, a piskótatésztát ráöntjk, elsimítjuk, és 170 fokos sütőben, légkeverés mellett 12 perc alatt mgsütjük. A sütőből kivéve a sütőpapír segítségével munkafelületre borítjuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és a papírt megfordítva, a piskótalapot rátéve óvatosan felkerjük, és hagyjuk kihűlni.
Közben a fagyasztott málnát egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, a citrom reszelt héját és levét, valamint kb. 1 dl vizet, és tűzre téve hagyjuk felolvadni, majd 4-5 percig forraljuk. A felét kivesszük és félretesszük, a maradékhoz hozzáadjuk az egész kevés hideg vízzel elkevert étkezési keményítőt, és még 2-3 percig kevergetve, sűrűsödésig főzzük, hagyjuk kihűlni.
A kókuszos piskótát óvatosan kiterítjük, megkenjük a friss málnadzsemmel, feltekerjük, és a sütőpapírba tekerve kb. 1 órát pihentetjük, hogy kicsit összeálljon.
Szeletelve tálaljuk, a hígabb málnás öntetet kínálva mellé.
A kókuszos sütemények, kekszek kedvelőinek csakis ajánlani tudom ezt a finom puha, és egyben omlós kekszet, akár ünnepi alkalmakra, vagy csak ha éppen nassolni támad kedvünk. Én kihűlés után olvasztott csokival csorgattam meg a kekszeket, de akár félig meg is márthatjuk a csokiban, vagy akár megtöltve, kettesével össze is ragaszthatjuk.
Egyszerű és gyorsan elkészíthető, hűvös, száraz helyen hosszabb ideig eltartható ez a finom omlós keksz, így érdemes rögtön dupla adaggal kezdeni, mert nálunk legalábbis egykettőre elfogyott…
Hozzávalók kb. 30 darabhoz:
Elkészítés: A liszthez adjuk hozzá a kókuszreszelékek, a porcukrot és a vaníliás cukrot, a sütőport, a reszelt citromhéjat és egy csipet sót, majd keverjük alaposan össze. Adjuk hozzá a hideg, felkockázott margarint, majd kezdjük el összemorzsolni. Amikor már kellően morzsalékos, adjuk hozzá a tojássárgát és a hideg tejet, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát. Ezután csomagoljuk be frissentartó fóliába, majd tegyük be 30 percre a hűtőbe.
Amikor a tészta lehűlt, vegyük ki a hűtőből, majd lisztezett felületen nyújtsuk ki kb. 0,5 cm vastagra, és szúrjuk ki ízlés szerinti kiszúróval.
Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, majd egymástól kicsit távolabb helyezzük rá a tésztakorongokat. Vékonyan kenjük le hideg tejjel, majd szórjuk meg kókuszreszelékkel.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 12-15 perc alatt süssük világos zsemleszínűre. Én légkeverésnél 160 fokon 12 percig sütöttem.
A sütőből kivéve, hagyjuk pár percig a tepsiben hűlni, majd helyezzük rácsra, és hűtsük ki teljesen.
A csokoládét tördeljük egy tálkába, majd a mikróban olvasszuk fel. Ezután ízlés szerint csorgassuk a teljesen kihűlt keksz tetejére, majd hagyjuk megdermedni.
Forrás: Kard Éva
Puha, hihetetlenül illatos, melengetően fűszeres a sütőtökös fánk, ami sütőben sütve olajat – vagy más zsiradékot – alig lát. Egyszerű kevert tészta az alapja, amit pürésített sült sütőtök gazdagít, tartást adva a tésztának – és persze illatot, aromát is. Ha van fánksütő tepsink, akkor igazán mutatós és egyenletes fánkokat kapunk, de ennek hiányában sima tepsire is nyomhatunk kis koszorúkat habzsákból.
Ízlés szerint kínálhatunk mellé dzsemet is, de önmagában is nagyon finom, egy pohár tejjel tökéletes uzsonna vagy reggeli, de akár egy tartalmasabb leves után másodiknak is ideális – nem csak – farsangi finomság.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, az őrölt fahéjat, a szegfűszeget és a szerecsendiót egy keverőtálba tesszük, elvegyítjük. A tojást, az olajat, a tejet, a vanília-kivonatot és a cukrot egy másik tálba kimérjük, kézi habverővel simára keverjük, majd a sütőtökpürét is hozzávegyítjük. A kettőt összeöntjük, és lazán összekeverjük, majd habzsákba töltjük, és olajjal kikent fánksütő formába nyomunk a masszából – vagy ennek hiányában sütőpapírral bélelt tepsibe kisebb köröket nyomunk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 15 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kicsit hűlni, majd porcukorral vagy fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.
A számunkra kissé fura nevű édesség szó szerint sajtos süteményt jelent (ost – sajt, kaka – keksz, sütemény), de valójában egyfajta túrófelfújtról van szó, ami langyosan a legfinomabb. Nagyon friss sajtból, vagyis a beoltott tej leszűrésekor kinyert túróból készül, és őrölt mandula teszi különlegessé. Nagyon krémes és könnyű finomság, akkor tökéletes, ha szép aranybarnára sül, és remegős az állaga. Úgy tartják, ha túl forró fogyasztáskor, akkor nem jön ki minden íze a sütinek, hidegen pedig túl kemény az állaga – langyosan viszont pont jó!
Hagyományosan tejszínhabbal tálalják, télen lekvárt vagy gyümölcsragut, áfonyaszószt kínálnak hozzá, de nyáron friss eper a kötelező kísérője, amit vékonyan felszeletelnek, és kevés porcukorral és csipetnyi őrölt feketeborssal(!) hagynak picit állni, ami így nagyon izgalmasan fűszeres lesz, majd ezzel koronázzák a remegős, langyos túrós desszertet.
Mindenképpen érdemes kipróbálni, mert nagyon egyszerű és finom, ráadásul az alábbi recept rizsliszttel készül, így gluténmentes étrendbe is bátran beilleszthető.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel jó habosra felverjük. Hozzáadjuk a darált mandulát, a rizslisztet és a tejszínt, ezekkel is tovább verjük 1-2 percet, majd a túrót is hozzáadjuk kanalanként.
Kivajazott sütőtálba öntjük, és 175 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett kb. 1 óra alatt megsütjük, ha nagyon pirulna a teteje, akkor alufóliát terítünk rá.
A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, majd langyosan szeleteljük és tálaljuk, kis tejszínhabot, lekvárt, esetleg gyümölcsragut kínálhatunk hozzá.
A mézeskalácssütés igazi adventi program, többnapos projekt, mert a begyúrt tésztát mindenképpen pihentetni kell 1 éjszakát legalább szaggatás és sütés előtt, illetve ha cukormázzal díszítjük, azt is szikkadni kell hagyni, viszont szuper családi, baráti közös kreatívkodás is egyben, arról nem is beszélve, milyen karácsonyi illat tölti be az egész lakást, és mennyire finom a végeredmény.
A rögtön puha mézeskalács titka egyrészt a jó tészta – ez az! -, másrészt az, hogy nem szabad túlsütni, mert akkor kemény lesz, kivételkor még lehet, hogy nagyon puhának tűnik, de tökéletes lesz az állaga kihűlve. Ha esetleg mégis túlsütnénk, akkor kihűlve egy dobozba tesszük egy almával, lezárjuk, és másnapra tökéletesen megpuhul, ebben az alma nedvességtartalma segít.
Hozzávalók:
A mázhoz:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és a mézzel együtt egy kisebb lábasban, alacsony lángon összemelegítjük, majd a tűztől levéve hagyjuk kicsit hűlni. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a szódabikarbónát, a porcukrot, a vaníliás cukrot és a reszelt narancshéjat egy nagyobb tálban összekeverjük. A kicsit visszahűlt mézes vajhoz adjuk a tojásokat, simára keverjük, majd a száraz keverékhez adjuk, és összegyúrjuk. Kissé puha tésztát kapunk, amit frissentartó fóliával lefedve a hűtőbe teszünk, és 1 éjszakát pihentetjük, hogy összeálljon és jól formázhatóvá dermedjen.
A pihentetett tésztából egy adagot lisztezett felületre helyezünk, és kb. 4 mm vékonyra kinyújtjuk, tetszőleges formákkal kiszúrjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. A maradék tésztával ugyanígy járunk el, majd a leeső tésztarészeket összegyúrjuk, és azt is kiszaggatjuk.
160 fokos sütőbe téve 8-10 perc alatt világosra sütjük, majd kivéve hűlni hagyjuk.
A cukormázhoz a porcukrot átszitáljuk, hozzáadjuk a tojásfehérjét és pár csepp citromlevet, és sűrű krémmé keverjük. Egy tiszta zacskóba kanalazzuk, az egyik sarkán pici lukat vágunk, és ezzel díszítjük a mézeskalácsot. Ízlés szerint cukorgyöngyökkel, magokkal, aszalt vagy kandírozott gyümölcsökkel is dekorálhatjuk.
Siena városából származik a panforte vagy más néven panpepato, mégpedig ugyancsak régről, 1205-ből származó írásos feljegyzések említik mint fizetőeszközt. Nem is csoda, hiszen annyi értékes finomság van belepakolva: rengeteg olajos mag, méz és sok fűszer, ráadásul ez utóbbiak, a különféle fűszerek is ugyancsak ritkaságnak és kincsnek számítottak abban az időben. Toszkánában egész évben készítik és árulják, de karácsonykor egész Olaszországot elárasztja ez a bőséget jelképező mennyei manna.
Rengeteg változata létezik, hiszen a magok és a fűszerek is jól variálhatók, ma már leggyakrabban csokoládé is kerül bele. Különlegessége, hogy a fűszerek között szerepel a bors is, innen is jön a neve: a panforte erős kenyeret, a panpepato pedig borsos kenyeret jelent. Csak enyhén érezhető, de nagyon izgalmassá teszi, jó ellenpontot ad az édes és isteni finom süteménynek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 170 fokra melegítjük. Az összes diófélét egy tepsibe terítjük, és 10 percre a sütőbe toljuk, közben egyszer átforgatjuk, összekeverjük. Ha kész, kivesszük és hűlni hagyjuk, a sütő hőmérsékletét 130 fokra mérsékeljük.
Közben a mézet és a porcukrot egy kis lábasba tesszük, és gyenge hőfokon melegíteni kezdjük. Addig kevergetjük, amíg a porcukor teljesen felolvad. Óvatosan, mert a méz könnyen megég! Ha a cukor felolvadt, levesszük a tűzről, hozzáadjuk az apróra vágott étcsokoládét, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.
A pirított magvakat egy keverőtálba tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáöntjük a csoki-mézes keveréket, a lisztet és az összes fűszert, és alaposan összeforgatjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe egy 20 centi átmérőjű tortagyűrűt állítunk, vagy ennek megfelelő méretű tepsit sütőpapírral kibélelünk, beleöntjük a csokis-magos keveréket, a tetejét elsimítjuk, és 30 percre betoljuk a 130 fokos sütőbe.
Ha kész, kivesszük, és hagyjuk teljesen kihűlni, majd kés segítségével körbevágjuk a gyűrű belső oldalán, leemeljük a gyűrűt, a panfortét pedig meghintjük porcukorral. Vékony szeletekre vágva tálaljuk.
