Nagyon csokis hatású, pedig nincs is benne csokoládé, viszont kakaópor és vaj annál inkább, jó puha és szaftos, sütiként és édes péksüteményként is működik, és mindenkit le lehet venni vele a lábáról, olyan finom. A legnagyobb kihívás a sütési és hűlési idő kivárása, de megéri, mert isteni, gazdagon csokis, és fűszerekkel, magokkal, aprított aszalt gyümölcsökkel tovább gazdagítható.
A csokikenyér piknikre, kirándulásra, munkahelyi vagy iskolai uzsonnához is ideális, szeletekre vágva jól csomagolható, de a szaftos, puha tészta pár kanál lekvárral vagy tejszínhabbal vendégeknek, uzsonnára is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kakaóport és a forró vizet keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a vajat, a cukrot és a vaníliás cukrot, és elektromos habverővel 5-6 perc alatt jó habosra kikeverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, mindig megvárva, hogy teljesen felvegye a massza a tojást, és szép habos legyen. Ezután hozzáöntjük a sóval és sütőporral elkevert lisztet, és egy spatulával összeforgatjuk.
Egy kb. 10×30 centis pástétom- vagy őzgerincformát kivajazunk és kakaóporral kihintünk, és a tésztát beleöntjük, és 160 fokos sütőben 70 percet sütjük, tűpróbával ellenőrizzük, ha száraz a tű, akkor kivehetjük, ha nem, akkor még 5-10 percet sütjük.
A sütőből kivéve 5 percet pihentetjük, majd rácsra borítva hagyjuk kihűlni, majd szeletelve kínáljuk.
A monkey bread, vagyis majomkenyér egy isteni édes kelt tészta, ami határozottan emlékeztet a mi aranygaluskánkra. Azért hívják majomkenyérnek, mert kézzel lehet enni, vagyis tulajdonképpen csak kézzel lehet enni. Leggyakrabban fahéjas cukorral rétegezik a kelt galuskákat, de karamelles, kakaós, csokidarabkás és vaníliás változata is létezik, és gyakran kerül bele valamilyen extra gyümölcs: apróra kockázott alma, áfonya, sőt még sós, sajtos változata is létezik.
Nos, a monkey bread az 1880-as évek végén jelent meg Amerikában, mégpedig magyar bevándorlók konyháiban, akik ott sem tudtak lemondani erről a zseniális magyar desszertről. Az átütés akkor történt, amikor az 1950-es években a magyar pékségekben elkezdték árulni is a békebeli kelt tésztát, kicsit az amerikai ízlésre alakítva, újabb és újabb változatokat kitalálva – és talán a fahéj is olcsóbb volt, mint a dió. Olyan kedvelt lett, hogy a recept megjelent receptes magazinokban és szakácskönyvben is, azóta pedig folyamatos a népszerűsége.
A tészta egy vajas kelt tészta, tulajdonképpen kalácstészta, amit kiszaggatva diónyi golyókká formázva forgatnak meg olvasztott vajban, majd fahéjas vagy kakaós cukorban, ízlés szerint bármivel ízesíthető, de a tésztalabdák is megtölthetők. Mi most egy picit fahéjas, naranccsal és vörösáfonyával gazdagított majomkenyeret hoztunk: nagyon illatos és puha, foszlós, igazából nem lehet abbahagyni!
Hozzávalók:
A tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a tejet felmelegítjük, majd belekeverjük a cukrot és az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A liszthez adjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat, a tojást és a reszelt narancshéjat, csipet sót, és tésztává összedolgozzuk. Teljesen sima tésztát gyúrunk, liszttel meghintjük, majd 30 percig letakarva pihentetjük.
Míg kel a tésztánk, vékonyan kivajazunk egy kuglófformát. Összekeverjük egy tálban a kristálycukrot és a fahéjat. A vajat megolvasztjuk.
Ha megkelt a tészta, diónyi darabokat tépkedünk belőle, golyóvá formázzuk, az olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatjuk, a kuglófformába tesszük, időnként megszórjuk egy kis aszalt vörösáfonyával. Amikor elfogyott a tészta, langyos helyen még 30 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát 170 fokos sütőbe toljuk, és 30–35 perc alatt készre sütjük.
A megsült tésztát a sütőből kivéve 5 percet pihentetjük, majd óvatosan tálra borítjuk, levesszük róla a formát, és még melegen meglocsoljuk a narancslével, hogy a tészta beszívhassa.
Melegen vagy langyosan tálaljuk.
A csokoládé és a kókusz hihetetlen jó barátsága sok édességben bizonyított már, gondoljunk csak a kókuszgolyóra, kókuszkockára, a kókuszos-csokis keksztekercsre, és persze a világszerte ismert Bounty szelet sikere is bizonyság erre – ráadásul minden desszert közül ez az, amit a legegyszerűbben elkészíthetünk házilag is, csak kókuszreszelékre, sűrített tejre, esetleg 2-3 csepp vaníliaesszenciára és jó minőségű csokoládéra lesz szükségünk hozzá, meg némi türelemre.
A kókuszreszeléket és a sűrített tejet összekeverni gyerekjáték, a formázás sem nagy kihívás, de érdemes egy kicsit hűtőben pihentetni, hogy a kókusz megszívhassa magát, így sokkal finomabb lesz a desszert. A türelmetlenek persze felgyorsíthatják a dolgokat, de tapasztalatunk szerint érdemes egy kicsit türelmesnek lenni a tökéletesen puha Bounty kedvéért.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kókuszreszeléket és a sűrített tejet egy tálban összekeverjük, majd rudakat vagy golyókat formázunk belőle, és sütőpapírral bélelt tálcára rakjuk, 2-3 órát pihentetjük a hűtőben, hogy kellően megkeményedjenek.
A csokoládét vízgőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk, és a kókuszos rudakat vagy golyókat megmártjuk, megforgatjuk a csokiban, majd visszarakjuk a sütőpapírra, ízlés szerint meghintjük egy kis kókuszreszelékkel, és még 1-2 órát pihentetjük a hűtőben, hogy a csoki keményre dermedjen.
Bár az almaszezon a végefelé jár, már nem olyan feszesek, szaftosak és lédúsak, mint újkorukban voltak, süteménybe azért tökéletesek. A kisebb szemű piros almák most vékony szeletekre vágva kerültek a kevert tészta tetejére, mégpedig körkörösen, és félig a tésztába nyomkodva, jó sűrűn, így egyszerre mutatós, és a tésztát is illatossá teszik az finom kis almacikkek, és garantáltan rózsás hangulata kerekedik mindenkinek, aki meglátja és beleharap.
A tésztaalap egy egyszerű joghurtos kevert tészta, amihez az alapanyagok bögrével kimérhetőek, nagyon könnyű és puha, és egy kevés darált mandula is került bele, így kicsit marcipános illatú lesz, ami nagyon jól passzol az almához. Egy kis vanília, fahéj és egy kis ropogós szeletelt mandula csupán az extra ebben a sütiben, de olyan finom és mutatós, hogy bátran nevezhető almatortának…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukros és 1 csomag vaníliás cukrot, és elektromos habverővel jó habosra, krémesre verjük. Hozzáöntjük az olajat és a joghurtot, ezzel is simára verjük, majd hozzászitáljuk a sütőporral elvegyített lisztet, hozzáadjuk a darált mandulát, és simára keverjük. Kikent, lisztezett kapcsos tortaformába öntjük.
Az almákat félbevágjuk, kicsumázzuk, vékony cikkekre vágjuk, és körkörösen belenyomkodjuk finoman a tésztába úgy, hogy a héjas felül felfelé legyen. Meghintjük a maradék vaníliás cukorral, és 180 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett 40-45 perc alatt tűpróbáig sütjük, az utolsó 4 percben meghintve a szeletelt mandulával.
A sütőből kivéve meghintjük finoman a fahéjjal, és kihűlés után szeletelve tálaljuk.
Minden boltban kapható, olcsó, sokáig eláll és nagyon szapora alapanyag a kukoricadara, amit elsősorban kásának, puliszkának főzve ismernek a legtöbben. Mivel semleges ízű, ezért édes receptekhez is tökéletes, és bár könnyű tésztát nem igazán lehet vele készíteni, puha és szaftos kevert sütit viszont igen.
A keleti grízes-mandulás sütik gluténmentes és kiadósabb változata ez az isteni finomság, amibe a búzadara helyett polenta, a mandula helyett pedig őrölt földimogyoró került, ami épp fele annyiba kerül, viszont állagra nagyon hasonló, és mivel az egész sütit narancsos szirup itatja át, ízében sem érződik a különbség. Intenzíven citrusos, nem tocsogós, nem túl édes, puha, szaftos – mindehhez pedig egyszerűen összeállítható.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Valamint:
Elkészítés: A mogyorót késes robotgépbe öntjük, és finomra őröljük.
A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az őrölt mogyorót, a cukrot, a vanília-kivonatot, hozzáreszeljük a narancs héját, és elektromos robotgéppel habosra verjük, majd egyenként hozzáütjük a tojásokat, mindig megvárva, hogy felvegye a massza a tojást, végül hozzáöntjük a sóval és sütőporral elkevert kukoricadarát is, és ezzel is simára keverjük.
Kivajazott vagy sütőpapírral bélelt sütőformába kanalazzuk a sűrű tésztát, elsimítjuk, a tetejét kirakjuk vékonyra szeletelt naranccsal, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük.
Közben a sziruphoz 1 narancs levét kifacsarjuk, és egy kis forralóban 1 teáskanál vanília-kivonattal, 1 teáskanál őrölt fahéjjal és 1 evőkanálnyi mézzel összemelegítjük.
Ha megsült a süti, azon melegében a tetejére analazzuk egyenletesen a narancsos szirupot, és hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint szeletelve tálaljuk.
Az égetett tészta egy varázslat, felfoghatatlan, hogyan lesz víz, olvasztott vaj, liszt és tojás keverékéből ilyen légies, belül üreges, könnyű tészta! Jó, persze, a tojástól, de tényleg nem kell hozzá se sütőpor, se szódabikarbóna, mégis egy nagyon levegős, könnyű süti a végeredmény, a belső, üreges rész pedig szinte csábít, hogy megtölsük valamilyen krémmel – ahogy a képviselőfánknál vagy az olaszok kedvence, a profiterol esetén.
Az éclair (ejtsd: ékler) fánk maga, vagyis a tészta előre elkészíthető, akár több napig is felhasználhatjuk, de érdemes tálalás előtt nem sokkal megtölteni, hogy ne puhítsa fel a krém a könnyű és roppanós tésztát. Most egyszerűen vaníliás tejszínhab került bele, a tetejére pedig csoki, de bármilyen krémmel, pudinggal, illetve tetszés szerinti mázzal is elkészíthető.
Hozzávalók:
Az égetett tésztához:
A töltelékhez:
A tetejére:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és a vízzel együtt egy lábasba tesszük, csipet sót adunk hozzá, tűzre téve megvárjuk, míg a vaj felolvad, és a keverék felforr. A tűzről levéve hozzáöntjük a lisztet, és gyors mozdulatokkal egy spatulával simára keverjük, addig keverjük, míg elválik az edény falától, és összeáll. Visszatesszük a tűzre, és folyamatosan keverve 2 percig hagyjuk kicsit kiszáradni a tésztát.
A tűzről levéve egy keverőtálba tesszük, és elektromos habverővel keverjük, egyesével hozzáadva az egész tojásokat, megvárva mindig, hogy teljesen felvegye a tojást. Ha megvagyunk, csillagcsőrös vagy sima habzsákba töltjük a tésztát, és sütőpapírral fedett tepsire, egymástól kicsit távolabb 7-8 centis kis rudakat nyomunk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 25 perc alatt megsütjük, az ajtót nem nyitogatva. Ha kész, kivesszük, és hagyjuk kihűlni.
A tölteléékhez a jól behűtött habtejszínt egy keverőtálba öntjük, elektromos habverővel elkezdjük felverni, amikor már kezd egy kicsit testesebb lenni, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és keményedésig verjük. Habzsákba töltjük, a kihűlt fánkok aljára hegyes késsel a két végén kis lyukat fúrunk, és a vaníliás tejszínhabbal megtöltjük – de akár félbe is vághatjuk, és úgy töltjük meg.
Az étcsokoládét felaprítjuk, és gőz fölött megolvasztjuk, simára keverjük, majd a fánkok tetejére 1.1 kanálnyit kenünk. Azonnal tálaljuk, a tetejét megszórhatjuk akár darabolt mandulával, csokidarával vagy cukorgyönggyel, ha kicsit csinosítanánk rajta.
Mint minden népszerű sütinek, ennek is rengeteg változata létezik, van, aki túróval, más krémsajttal készíti, van kekszes alapú és piskótás verziója, ahogy a tetején lévő narancsos réteg is készülhet üdítővel, de akár sima narancslével is.
Ez a Jaffa szelet egy nagyon puha és csokis piskótával készül, kukoricakeményítő és liszt keverékével, amitől nagyon jó állagú a tészta, intenzíven kakaós, a túró helyett pedig tejszínnel lazított vaníliás krémsajtos réteg kerül, nagyon selymes és lágy, a teteje pedig 100%-os narancslével főzött vaníliás pudingpor, ami jó rezgősre dermed – isteni ízkombináció, és bár 3 különböző réteget kell készíteni, mégis nagyon egyszerű összeállítani.
Hozzávalók:
A tésztához:
A krémhez:
A tetejére:
Elkészítés: A tésztához a tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra, egészen fehérre verjük. Közben a száraz alapanyagokat – a kukoricakeményítőt, a kakaóport, a lisztet és a sütőport – elvegyítjük, és kanalanként a tojásos habhoz adjuk folyamatos verés mellett. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20 perc alatt tűpróbáig sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A krémhez a krémsajtot elektromos habverővel simára keverjük, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliát, a citrom reszelt héját és a tejszínt, és jó habosra keverjük, majd a kihűlt kakaós piskóta tetejére kanalazzuk, elsimítjuk.
A tetejéhez a narancslé vagy az üdítő felét simára keverjük a pudingporral, a másik 2 dl-t felforraljuk, majd hozzáöntjük a pudingos levet, és folyamatos keverés mellett sűrűsödésig főzzük pár perc alatt. A süteményre öntjük, ide-oda mozgatva segítjük elterülni, majd hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe téve 2-3 órát pihentetjük, hogy teljesen megdermedjen, és szépen lehessen szeletelni.
Gyors kevert tésztával készül ez a szépséges sárga színével már látványra is felvidító sütőtökös kenyér, szaftos, puha, ami ha van épp maradék sült vagy főtt sütőtökünk, akkor pikk-pakk összeállítható. A tésztája meglehetősen nedves nyersen, ezért aránylag hosszan kell sütni, és felszeletelés előtt érdemes teljesen kihűteni, hogy szépen szeletelhető legyen, de ha például előző este megsütjük, akkor reggelire tökéletes lesz, sőt felszeletelve, porciózva le is fagyasztható, és kenyérpirítóban bármikor átmelegíthető, felfrissíthető.
Ebbe a változatba most csak egy kis vanília került, illetve egy kis kurkuma, a színe végett, de akár gyömbérrel, kardamommal, fahéjjal is fűszerezhető, de akár magokkal, aszalványokkal, csokidarabokkal is gazdagítható a „sütisebb” élményért, ha pedig vegán változatban szeretnénk elkészíteni, elég a tejet és a vajat növényire váltani, hiszen tojást alapból nem tartalmaz…
Hozzávalók:
Elkészítés: A nedves alapanyagokat – a sütőtököt, a tejet, a vaníliát és az olvasztott zsiradékot – egy turmixgépbe tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és simára turmixoljuk. Egy tálban a száraz alapanyagokat – a lisztet, a sütőport, a kurkumát és a sót – elvegyítjük, majd hozzáadjuk a sütőtökös turmixot, simára keverjük, és sütőpapírral bélelt tégla- vagy kenyérformába öntjük, elsimítjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 50-55-percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük, majd kivéve 10 percet pihentetjük, kifordítjuk a formából, és rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt megvágnánk.
Ha valami túrós és áfonyás, az szinte biztos, hogy mindig sikert arat. Igaz, hogy az áfonya ára elég húzós, de ebbe a finomságba nem kell belőle túl sok, mégis minden falatjába jut belőle, és ha épp nem áll rendelkezésre frissen, fagyasztott gyümölcsöt is használhatunk.
A sütemény alapja készen kapható előnyújtott leveles tészta, amire egy kis édes túrókrém kerül, valamint gyümölcs és egy kis csonthéjas, hogy krémes és ropogós textúra is legyen benne. A trükk pedig a formázás, amitől igazán mutatóssá is válik a jóféle süti: a tésztát valójában nem kell összefonni, csak a ferdén bevágott tésztacsíkokat egymást fedve összehajtogatni, ami így csinos fonattá válik.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krémtúrót egy tálkába tesszük, hozzáreszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és a porcukrot, simára keverjük.
A leveles tésztát sütőpapírral fedett tepsire kiterítjük, a közepére kenjük a krémet hosszanti irányban, téglalap alakban úgy, hogy a két oldalon nagyjából 1/3 rész szabadon maradjon. Rászórjuk az áfonyát és a durvára vágott csonthéjast. A szabadon maradt tésztát mindkét oldalon ferdén 1 centis csíkokra bevágjuk, majd felváltva a csokira hajtogatjuk.
A tetejét megkenjük a tojássárgával, és 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt szép pirosra sütjük.
A mázhoz a citrom levét kifacsarjuk, átszűrjük, és elkeverjük annyi porcukorral, hogy sűrű, de folyékony mázat kapjunk, majd megcsorgatjuk vele a süteményt.
Langyosan vagy teljesen kihűtve, szeletelve tálaljuk.
Van, aki német, van, aki osztrák, megint más cseh eredetű ételnek tartja a gőzgombócot, de kultúráink és konyháink mindig is nagy hatással voltak egymásra, és a pontos eredete elvész a messziség homályában. A magyarországi svábok körében is nagy hagyománya van a gőzben főtt töltött gombócnak, és nemcsak édesen, de sósan is készítik – darált hússal, gombás, szalonnás vagy épp spenótos töltelékkel, az édes változatokba is gyakran kerül almás, meggyes töltelék, nemcsak szilvalekvár.
A gőzgombóc nem annyira bonyolult, mint elsőre gondolnánk, még különös felszerelésre vagy párolóra sincs szükség hozzá. Egy nagyobb lábasban tökéletesen megoldható az elkészítése, csak egy kisebb tálka és egy tányér kell hozzá. Forrón, frissen a legfinomabb, és persze érdemes hozzá igazi vaníliasodót főzni, nem pedig holmi híg pudingot – megérdemli ez különleges és finom kelt tészta!
Hozzávalók:
A vaníliasodóhoz:
Valamint:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyikhez adjuk a cukrot és az élesztőt, elkeverjük, 10 percre félrerakjuk. A maradék tejhez adjuk a tojásokat, simára keverjük, majd az olvasztott vajat is hozzáöntjük, elkeverjük. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáöntjük a kétféle tejet, és egy elektromos robotgép dagasztókarjával jó alaposan kidolgozzuk, majd tiszta konyharuhával lefedve, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre borítjuk, kicsit átdolgozzuk, 8 egyenlő részre osztjuk, bucikká formázzuk, majd egyesével kinyújtjuk. Szilvalekvárt – vagy ízlés szerint más tölteléket – halmozunk rá, összecsippentjük, összenyomkodjuk, kicsit megformázzuk, majd az összefogott résszel lefelé tálcára rakjuk. Konyharuhával letakarva még 20 percet kelesztjük.
Egy nagyobb lábasba kb. 3 ujjnyi vizet teszünk, beleállítunk egy vízzel töltött kisebb tálkát, erre jön egy lapostányér. Amikor forr a víz, a tányérra teszünk annyi gombócot, ami kényelmesen elfér, mert még nőni fog, és fedővel lefedve 12-13 percet főzzük.
Közben a vaníliasodóhoz a tojássárgákat a vaníliás cukorral, a cukorral, az étkezési keményítővel és kevés tejjel simára, csomómentesre keverjük. A maradék tejjel felöntjük, és egy kis lábasban, folyamatosan kevergetve sűrűsödésig főzzük.
A gombócokat azon melegében tálaljuk, bőségesen meglocsolva a sodóval, és ízlés szerint porcukros mákkal meghintve.
Ezer lyukú palacsintának is nevezik a baghrirt, a marokkóiak egyik nagy kedvencét, könnyű és egészen szivacsos a tésztája, köszönhetően a benne lévő élesztőnek és sütőpornak, vagyis kétféle térfogatnövelő van benne. Klasszikusan liszttel és a búzadarával készül, de gluténmentesen is működik rizsliszt, kukoricaliszt és kukoricadara keverékével.
Fontos a tésztát pihentetni, egyrészt azért, hogy az élesztő kifejthesse hatását, másrészt azért, hogy egy kicsit besűrűsödjön, ami ideális a kicsit vastagabb, de pehelykönnyű, lukacsos palacsintához.
Hozzávalók kb. 15 palacsintához:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a kukoricalisztet, a rizslisztet, a kukoricadarát, az instant élesztőt, a csipet sót és a vaníliás cukrot – összekeverjük, hozzáöntjük a langyos vizet, és egy kézi habverővel csomómentesre elkeverjük, majd egy botmixerrel selymesre turmixoljuk – minél simább a tészta, annál jobb lesz a tészta. Hozzáadjuk a sütőport és az ecetet, és még egy kicsit tovább mixeljük, majd lefedjük, és szobahőmérsékleten pihentetjük 30 percet.
A pihentetett, besűrűsödött és kissé megkelt tésztát átkeverjük, és felforrósított, tapadásmentes serpenyőbe merőkanálnyi adagot teszünk belőle. Megvárjuk, míg a teteje egész lukacsos lesz és teljesen átsül – ezt a palacsintát nem kell megfordítani, csak az egyik oldalán kell megsütni -, és egy lapáttal kiemeljük a serpenyőből, a maradék tésztát ugyanígy sütjük meg.
Ízlés szerinti feltéttel tálaljuk – Marokkóban leggyakrabban vajjal és mézzel fogyasztják, de ez teljesen opcionális.
A rosquilla jellegzetessége, hogy különösen illatos, mivel a tésztájába mindig kerül valamilyen likőr és citrushéj. A leggyakoribb ízpáros az ánizslikőr-citromhéj, illetve a narancslikőr-narancshéj, de gyakorlatilag bármilyen égetett alkohollal készíthető, nemcsak ízt és illatot ad a süteménynek, hanem könnyebbé, levegősebbé is teszi, az alkoholtartalma pedig elillan, mire a fánk megsül.
Nem kell dagasztani és keleszteni, egy kézi habverővel egy keverőtálban összedolgozható, és a nyújtást, szaggatást is megspórolhatjuk: a spanyolok ugyanis kézzel formázzák a lágy tésztát: kis gombóccá formázzák, majd hüvelykujjal lukat készítenek a közepükbe, és azonnal mehetnek a forró olajba, pihentetés nélkül. Isteni, gyors, kiadós – náluk reggelire is népszerű, de természetesen készíthetjük desszertnek, vagy egy kiadósabb leves után másodiknak…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel simára keverjük. Hozzáadjuk az olajat és a likőrt, hozzáreszeljük a citrus héját, átkeverjük, majd a sütőport és a lisztet is hozzáadva lágy tésztává összedolgozzuk.
A masszából olajos kézzel félmaréknyi adagokat szaggatunk, golyóvá formázzuk. Bő olajat melegítünk, amikor már forró, akkor a golyók közepébe a hüvelykujjaikkal lukat formázunk, és az olajba tesszük. Pár perc alatt szép pirosra sütjük időnként megforgatva, majd szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd kristálycukorba forgatjuk. Melegen és hidegen is finom.
