A lok lak születése Indokína francia gyarmatosításának idejére tehető, ekkor honosodott meg a régióban a marhahús és a saláta fogyasztása, amit a saját konyhájukra és étkezési szokásaikra alakítottak. A húst és a zöldségeket is apróra vágták, hogy evőpálcával tudják fogyasztani, és saját fűszereikkel, valamint rizzsel egészítették ki. Frappánsan egyszerű étel, amit ma mind a vietnámiak, mind a kambodzsaiak magukénak tekintenek.
A bepácolt – fokhagymás, szójaszószos, citromos, pici cukorral és jó sok borssal megbolondított – húst a rizs mellett mindig salátalevelekkel, friss uborkával, paradicsommal és hagymával tálalják, gyakran kiegészítve tükörtojással, hogy még laktatóbb és fehérjedúsabb legyen. Gyors, egészséges, teljes értékű fogás, kicsit különlegesebben…
Hozzávalók 2 személynek:
Valamint:
Elkészítés: A páchoz a szójaszószt és az olajat egy tálba öntjük, hozzáreszeljük a fokhagymát, hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, a kukoricakeményítőt, a cukrot, a citrom kifacsart levét, ha van, akkor savanyított zöld borsot, és tetemes mennyiségű borsot őrölünk hozzá, alaposan elkeverjük. A húst falatnyi darabokra kockázzuk, és a pácba forgatjuk. Jót tesz neki, ha van egy kis ideje pihenni…
Közben párolt rizst készítünk, a hagymát, a paradicsomot és az uborkát vékonyan felkarikázzuk, salátalevelekkel tányérokra rendezzük.
A húsnak egy serpenyőt felforrósítunk, hozzáadjuk a húst a páccal együtt, valamint fél deci vizet, és időnként megforgatva, átkeverve minden oldalukat megsütjük 6-8 perc alatt. Közben egy másik serpenyőben tükörtojást sütünk, majd a párolt rizzsel és a friss zöldségekkel azonnal tálaljuk.
A franciáknál sabayon, az olaszoknál zabaglione néven ismert finomság tulajdonképpen egy 3 alapanyagos könnyű krém, ami tojássárgából, cukorból és valamilyen folyadékból áll, amit gőz fölött habosítanak egészen addig, míg légiesen könnyű, selymes hab lesz, majd hűlés közben is folyamatosan verik, hogy megőrizze habos állagát.
A legnépszerűbb az édes fehérborral vagy desszertborral készülő változat, a pezsgős kimondottan ünnepi, de akár rummal, narancs- vagy mandulalikőrrel is ízesíthető ez a mennyei manna, és persze fűszerekkel is gazdagíthatjuk. Az alkoholtartalma megmarad, így ha gyerekeknek is készül, akkor ízesített cukorsziruppal vagy szörppel lehet operálni, de szüret idején azért felnőtt desszertnek borhabként is mindenképpen érdemes elkészíteni…
A könnyű habot érdemes jól lehűteni, és pohárkrémként – ízlés szerint babapiskótával, kekszmorzsával, friss gyümölccsel vagy csokidarabkákkal – kínálni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgákat egy hőálló keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és kézi habverővel simára keverjük. Vízgőz fölé tesszük, de ne lobogjon, csak gyöngyözzön a víz, mert különben rántottát kapunk, és folyamatosan verjük a cukros tojást, hozzácsorgatjuk a bort, és 4-5 perc alatt könnyű, egészen fehéres habbá verjük.
A gőzről levéve két választásunk van: vagy jeges vízbe állítjuk a tálat, és folyamatosan verve hagyjuk kihűlni, hogy megőrizze habos textúráját, vagy rögzíthető elektromos habverőt dolgoztatunk, vagyis ennek táljába átöntjük a krémet, és langyosra hűlésig a robotgéppel kevertetjük a habot.
A borhabot poharakba osztjuk, néhány órára hűtőbe tesszük, majd ízlés szerint csokicsipsszel, gyümölccsel megszórva-díszítve tálaljuk.
Az őszibarack nagyon érzékeny gyümölcs, főleg akkor, ha éretten szedik le – ahogy amúgy kellene. Egy apró nyomás, ütés, és máris sérül a húsa, innentől kezdve könnyen romlik. A zöldségesek és a piaciárusok nem is nagyon szeretik – joggal –, ha fogdossuk, nyomkodjuk a barackot válogatásnál. Ne is tegyük, mert az így kiválasztott barackjaink nekünk romlanak meg… Érdemesebb inkább az orrunkra bíznunk magunkat: az érett barack illatos, nem fogunk csalódni benne.
Őszibarackot és nektarint nem csak azért érdemes ennünk, mert finom – bár nem nagyon lehet igazán elegánsan enni, úgy, hogy ne csurogjon mindenhol a zamatos lé, legfeljebb csak cikkekre vágva vagy darabolva. Azért is érdemes a barackra voksolni, mert sok kalciumot, magnéziumot és foszfort tartalmaz, valamint A-, C- és K-vitamint, kalóriatartalma 100 g gyümölcsben átlagosan 40 kcal.
Az őszibarack nagyon jó turmixba, levesnek, mindenféle krémes pohárkrémbe rétegezve, de érdemes kipróbálni sütve is. A félbevágott, kimagozott barackot sütőtálba téve, kis mézzel meglocsolva, esetleg kis fahéjjal meghintve is hihetetlenül finom egy gombóc vaníliafagyi társaságában, de még jobb, ha egy kicsit megbolondítjuk mandulás-amarettis töltelékkel, ahogy teszik Dél-Olaszországban. A barack és a mandula amúgy is rokonok, ebből a receptből pedig kiderül, milyen jól illenek egymáshoz.
Mandulás töltött sült barack
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A barackokat felezzük, magjukat kivesszük, sütőtálba tesszük, és 2 evőkanál mézzel meglocsoljuk.
Az amaretti kekszet és a mandulát késes robotgéppel morzsásra törjük, majd elkeverjük a szoba-hőmérsékletű vajjal és a fahéjjal, majd kanállal a barackokra halmozzuk.
A sütőbe toljuk, és 20–25 perc alatt megsütjük, majd még melegen vagy langyosan tálaljuk. Még finomabb egy gombóc vaníliafagyival kínálva.
