Aki szereti és gyakran fogyaszt salátát, az pontosan tudja, hogy a minőség ég és föld tud lenni két olívaolaj között. Nem kell feltétlenül a legdrágábbat választani, gourmet boltban beszerezni, de arra nagyon érdemes törekedni, hogy sötét üvegben kapható és extra szűz legyen. Az, hogy olasz, spanyol, görög vagy portugál, már ízlés és pénztárca kérdése, de mindenképpen hidegen sajtolt legyen, és lehetőség szerint olyan, aminek a pontos eredete fel van tüntetve az üvegen. Szupermarketekben is kapható jó minőségű, és nem annyival drágább, mint amennyivel finomabb és értékesebb, ráadásul sokáig is kitart, és egészen más ízélményt nyújt akár salátán, akár főzéshez használva.
A sima ecet leginkább savanyúsághoz és takarításhoz való ma már, mióta elterjedtek a finom borecetek és balzsamecetek. Ezekből is érdemes a jobb minőséget választani, mert gyakorlatilag az örökkévalóságig elállnak, pár csepp vagy kanálka elég belőlük, és egészen más ízeket érhetünk el velük, mint silányabb társaikkal. Érdemes többféle, kisebb kiszerelésű ecetet beszerezni, és ezekkel játszani, kísérletezni – jóféle ecettel és olívaolajjal minden saláta egy egészen más kategória.
Lehet magos, krémes, csípős, édes, de a legjobb, ha többféle is van belőle otthon, így tudjuk variálni a különféle vinaigrette-ekbe, salátaöntetekbe, de akár húsok pácolásához is. Az olcsóbb, egyszerű mustárok szúrós, ecetes szaga elronthatja az ételt, míg az igazán finom, akár ízesített, fűszerezett mustárok önmagukban is élvezetesek natúr sült húsok, kolbász vagy virsli mellé, de akár kis kanálnyi főzelékbe, levesbe téve is tökéletes kiegészítője lehet az ételnek. Hosszan kitart, nem romlékony, ha finomat választunk, meghálálja!
A rizs rengeteg féle lehet, és az az igazság, hogy tud egészen kiábrándító is lenni. És ez nemcsak az elkészítésétől függ, hanem a rizs minőségétől is. Az olcsóbb zacskós rizsből lehetetlenség finomat készíteni, míg a minőségi rizs maga a csoda. Illatos, önmagában is finom, és még ha a drágábbat is választjuk, az sem egetverő, viszont ég és föld a különbség a kezelhetetlen olcsóbb fajtával összevetve. Ezen tényleg nem érdemes spórolni!
Ha csokit használunk a konyhában, akkor biztos, hogy valami kényeztető finomságot készítünk, és egyáltalán nem mindegy, milyen csokit használunk. A tortabevonó nem csoki, nem véletlenül nevezik így, hiszen összetételéből fakadóan nem érdemli ki a csokoládé nevet. Nem kell természetesen a legfinomabb belga vagy svájci csoki egy desszertbe, de a kakaótartalmat érdemes megnézni vásárláskor, és az biztos, hogy a minőségibb csokik nem a legolcsóbbak, viszont így sokkal finomabb, csokisabb lesz a desszertünk vagy forró csokink.
Hatására emelkedik a pulzus és a légzésszám, elernyednek a simaizmok, és a közérzetre is pozitív hatással van. Egyes kutatások szerint a kávé rendszeres fogyasztása csökkenti a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát, antioxidáns-tartalma pedig megvédi a sejteket a szabad gyökök káros hatásaitól.
A pozitívumokat előszeretettel emlegetik, de a „jóból is megárt a sok” elve itt is életbe lép: túlfogyasztás esetén komoly kockázatokkal számolhatunk.
Egy átlagos presszókávéban 100 mg koffein található. Napi 400 mg koffein – azaz 4 presszókávé – fogyasztása még teljesen biztonságosnak tekinthető, ha azonban a napi koffeinadag meghaladja a 600 mg fölötti mennyiséget – azaz a 6 presszókávét –, túlfogyasztásról beszélhetünk. De ebbe más koffeintartalmú italok is beleszámítanak!
Mit okoz? Bele lehet halni? Mit tegyünk, ha már megtörtént a baj? Itt minden kiderül >>
A nagyi nem feltétlenül vizsgázna jól a természettudományi tárgyakból, viszont elképesztően jó buktát süt, pillekönnyű tésztával, ehhez közben a profi cukrász azt mondja, minden fizika, kémia és biológia. A romantika vagy a profizmus az igaz? A gyakorlat, a rutin és az anyagismeret mindenképpen segít, a szívvel sütni pedig a kreativitást adja hozzá, de önmagában kevés.
Ha könnyű tésztát – sütit vagy péksütit, kenyeret – szeretnénk sütni, akkor mindenképpen szükséges valamilyen könnyítő, a tészta szerkezetét megváltoztató kémiai, biológiai vagy fizikai folyamatot beindítani. Milyen szuper lenne, ha az iskolában sütisütés közben tanulnánk a természettudomány titkait! Pedig lehetne!
A szódabikarbóna és a sütőpor – ami nem más, mint szódabikarbóna, keményítő és savhordozók keveréke – kémiai folyamatokat indít el, nem azonnal, hanem csakis hő hatására. A sütőben, heves hőhatás esetén szén-dioxid szabadul fel, ami szépen megemeli és levegőssé teszi a süteményt. A titok, hogy sütőpor vagy a szódakarbóna alaposan elkeveredjen a tésztában, ezt úgy érhetjük el biztosan, ha a liszttel és más szárazanyagokkal előzetesen elkeverjük, majd így keverjük össze a nedves alapanyagokkal.
A hosszan, sokáig felvert tojás vagy tojásfehérje rengeteg apró levegőbuborékot zár magába, ami fizikailag rejti magába a könnyedséget, ami a sütés során a tésztában marad. Ezért nem kell a piskótába semmilyen külső segítő, hogy könnyed és ruganyos masszát kapjunk.
Az élesztővel készülő kelt tésztákat a biológiai hatásoknak köszönhetjük, a puha és ruganyos tészták az élesztőgombáknak, a magas keményítőtartalmú lisztnek, a cukornak és a langyos-meleg hőmérsékletnek köszönhetően a tészta cukor- és keményítőtartalmát alakítják át több lépcsőben szén-dioxiddá és alkohollá, a sütőben jól átsütve pedig mennyei és foszlós finomsággá. Minél több időt és kellemes, langyos környezetet adunk az élesztőgombáknak, annál könnyedebb lesz a kisült kelt tésztánk.
Nem hátrány a tudományos hátteret megismerni, de tapasztalati úton is elsajátítható. Azért jó lenne, ha a suliban is ilyen finoman tanítanák a kémiát, a fizikát és a biológiát!
1. Könnyedebb, lazább szerkezetű és fehérebb lesz a rizs, ha főzéskor egy teáskanálnyi citromlevet adunk hozzá.
2. Tovább friss marad bármilyen zöldfűszer, ha a szárrészüket először nedves konyhai papírtörlővel, majd frissen tartó fóliával körbetekerjük, és így tesszük a hűtőbe.
3. A kellemetlen káposztaszagot megelőzhetjük főzéskor, ha egy kis darabka gyömbért adunk a fejes káposztához vagy a kelkáposztához, amit tálalás előtt egyszerűen eltávolítunk.
4. Ha egy ételhez csak fél fej hagymára van szükség, akkor úgy vágjuk félbe, hogy a gyökeres rész egyben maradjon, majd dobozba téve tegyük a hűtőbe: így tovább friss marad.
5. A karfiolt úgy tudjuk hófehéren megőrizni a főzés során, ha egy kis tejet adunk a főzővizéhez, így nem színeződik el.
6. Ha sütéskor alufóliát használunk, bosszúságot okoz, ha az az ételhez ragad. Ezt megelőzhetjük, ha egy kis hideg vajjal átkenjük a fólia felületét, vagy olajsprével megspricceljük ott, ahol érintkezhet az étellel.
7. A felesleges zsiradékot úgy tudjuk egy levesből vagy szószból a legegyszerűbben eltávolítani, ha 2-3 jégkockát dobunk bele: a zsiradék az olvadó jégkocka köré gyűlik, és egy kanállal könnyedén kiemelhetjük.
8. A fűszerek, és különösen a piros színűek, így a fűszerpaprika is, tovább megőrzik aromáikat, ha légmentesen lezárva a hűtőben tároljuk – így se nedvességet, se szagokat nem szívnak magukba, de illat- és színanyagaik is megőrződnek.
9. A sajtok kiszáradását megelőzhetjük, ha vékony vajréteget kenünk a vágott felületre, így tesszük dobozba, majd hűvös helyre.
10. Befőzéskor nélkülözhetetlen az üvegek és tetők sterilizálása: ezt a legegyszerűbben úgy végezhetjük el, ha tisztára mossuk, hagyjuk megszáradni, majd egy tepsibe tesszük, és 110 fokos sütőbe toljuk 30 percre.
A délután 4-5 körüli uzsonna sok gyereknek – és felnőttnek – a nap fénypontja, hiszen ez egy édes étkezés. Általában valamilyen péksütemény, süti, keksz adja ugyanis a lényegét, gyerekeknek egy kis tejjel vagy gyümölcslével, felnőtteknek kávéval, tejekávéval kísérve. Nem véletlenül várjuk és szeretjük, hiszen ekkor nagyjából véget ér a munka, a suli, ráadásul egy édes és kényeztető villámétkezéssel kiegészítve. A nap ennek a pontjához pedig rengeteg gyerekkori emlék és finom íz kapcsolódik, ami érzelmileg is jót tesz mindenkinek – gyereknek, felnőttnek.
Míg a kicsiknél nagyon odafigyelünk, hogy kapjanak reggeli és ebéd, ebéd és vacsora között is egy-egy mini étkezést tízórai és uzsonna formájában, magunkra már kevéssé figyelünk oda. Érdekes, hogy a szülőkké váló felnőttek 80%-a visszatér ezekre a köztes étkezésekre, amitől főétkezésekkor kevesebb is elég, és egyenletesebben látjuk el a szervezetet energiával, összességében pedig kevesebb kalóriával is beérjük, ha egyenletesen osztjuk el.
Felnőtteknek azért is érdemes rá- vagy visszaszokni az uzsonnára, mert ezzel a vacsora előtti nassolást és éhségrohamokat is minimalizálhatjuk. Ha nincs (még) gyerekünk, akkor kávészünettel, baráti randival, munkahelyi lazázással összekötve, az a lényeg, hogy jó pillanat legyen belőle, ami újabb lendületet és pozitív energiát ad a nap végére!
Az 1920-as évek gazdatársadalma kissé bizalmatlanul fogadta Bittera Gyula tevékenységét, aki illóolajakat kívánt kinyerni az egyes növényekből. Ő azonban már ekkor felismerte, hogy az illóolajak milyen fontosak, ezért külföldről nemesített növények és fűszerek vetőmagjait hozatta be, például borsosmentát Angliából, köménymagot Hollandiából, és persze a legfontosabbat: levendulát Franciaországból.
Az illóolajat adó növények telepítésekor sok nehézséggel kellett szembenéznie, mert nem volt kiépített agrotechnika, és ilyen nagyarányú termesztésével és feldolgozásával korábban nem foglalkozott senki. A hozzá kapcsolódó tudományos kísérleteket és kutatómunkát is ő végezte, ennek köszönhetően hatalmas tudásra és tapasztalatra tett szert, mely az itthoni illóolajtudomány alapját adta a későbbiekre.
Bittera Gyula 1919-ben nyitotta meg az első magyar illóolajgyárat, ahol a főként saját telepein termelt vadontermő gyógy- és ipari növények feldolgozása folyt. Az olajok közül a legismertebbek a menta, a koriander, az ánizs és a tanaectum olaj, melyet még nem dolgoztak fel előtte az országban – mondja Nyárádi Zsolt, a Bittera Gyula Alapítvány kurátora, a Tihanyi Levendula Manufaktúra egyik tulajdonosa. Az Alapítvány kutatja Bittera Gyula életét, fényképeket, dokumentumokat gyűjt a botanikus tevékenységéről, és előkészíti a Bittera Gyula életét bemutató kiállítást, melynek helyszíne Tihany lesz.
A reumával küzdők biztosan ismerik a paprikakivonatot, melynek előállítása szintén Bittera Gyula nevéhez fűződik. Kiderítette, hogy az ország paprikamalmaiban egy kellemetlen melléktermék halmozódik fel: a csuma, mely a paprika erejét, magját és héjtörmelékeit tartalmazza. Az is feltűnt számára, hogy éppen ezekben a részekben van jelen koncentrált állapotban a paprika csípős hatóanyaga, a kapszaicin. Ezt – az akkor még értéktelennek tartott hulladékot – Bittera Gyula felvásárolta. A paprikakivonat külföldön is keresett lett, és eredményesen használják fel ma is a reumás bántalmak ellen.
Termőtelepeinek száma közben egyre csak nőtt, és több ezer hektáron termelt illóolaj alapanyagokat: Bárándpusztán borsosmenta, kapor, lestyán, Kaposfőn koriander és édeskömény, Kalocsán majoranna, Zalaváron borsosmenta, Dömsödön kapor, Zalaapátiban és Deákiban borsosmenta, kapor, petrezselyem, édeskömény, muskotályzsálya, angelika, lestyán és római kamilla, Bodrogközben és a Hortobágyon üröm, Tihanyban a levendulán kívül muskotályzsálya, római kamilla, izsóp termett.
Kiváló területet talált a levendulának is: a Tihanyi-félsziget félmediterrán klímája, a kevés eső, a megfelelő talajviszonyok és a sok napsütés ideális a levendula számára. Az első területeket a bencésektől bérelte – később a szerzetesek is elkezdték termelni a növényt. Rengeteg tihanyi lakos és fiatal volt segítségére, akik dolgoztak a levendulásban. Maga Bittera Gyula is ekézte a köves területet, és más fizikai munkát is végzett a területen. Meg is lett az eredmény: az első telepítés után 5 évvel a tihanyi levendula termőre fordult, és megtörtént az első aratás. Szükségessé vált az illóolaj lepárlása, ehhez Bittera Gyula három színréz lepárlót tervezett és készíttetett, melyeket a levendulaföld közelében állították fel, mert az azonnali lepárlást tartotta a legfontosabbnak. Ennek oka, hogy az illóolajat tartalmazó növények rendkívül érzékenyek, és a frissen leszedett növény a saját nedvességtartalmánál fogva befülledhet, megpenészesedhet. Lepárláskor elmondások szerint „olyan illat volt a faluban, amikor főzték a levendulát, hogy egy drogéria is megirigyelhette volna.”
Az éghajlatnak és a vulkáni kőzetnek köszönhetően az itt termesztett levendulaolaj legfontosabb értékjellemzője tekintetében magasabb minőségű volt, mint a franciaországi. Így tett szert világhírre és indult hódító útjára a tihanyi levendula.
Forrás: Bittera Gyula Alapítvány
Akkoriban a levendulát a tőzsdén is jegyezték, akkora értéket képviselt. A híres kozmetikai gyár, a Coty világhírű illattudorja, Henry Malliac is így nyilatkozott: „Próbálja kiszagolni kérem azt az illatot, amit itt érezni. Innen a kopaszodó erdőből jön valami fanyar illat, amit még nem tudok megfogni, s a vízről, a Balatonról is jön valami könnyű, páraszerű, amit valószínűleg sosem lehet üvegbe zárni. Ha ezt a hármat össze tudnám hozni, az őszi erdő, a levendula és a Balaton illatát, olyan illat lenne, hogy meghódolna előtte a világ.”
A negyvenes években a csúcson járt az illóolaj termesztése: a vadontermő növények rendszeres begyűjtése is fellendült, így közülük a borókabogyó és a tölgyfazuzmó. A Hargita magaslatán egy fenyőtű feldolgozó kisgyárat is felállított, ami sajnos már üzembe nem került, mert a II. világháború eseményei megakadályozták, majd az államosítások időszaka következett. Sok esetben a levendulaföldeket és az illóolajos növények területeit beszántották.
A Tihanyi-félszigeten csak 1986-ban kezdődött az újratelepítés. Azóta mind többen fedezik fel, hogy levendulát termeszteni jó, a belőle készült termékeket használni egészséges és újra trendi – mondja Nyárádi Zsolt, az alapítvány kurátora.
Forrás: Tihanyi Levendula Manufaktúra
A nagy szakácslegendák mindig is férfiak voltak, ők számítottak igazi gasztronómiai kreatívoknak, diktátoroknak, útmutatóknak – nevezzük bárhogy is, miközben a család ellátása, a házias konyha az anyák, nagyanyák, vagyis a nők feladata volt – és így van ez többnyire ma is. Most akkor ki főz jobban, ki a kreatívabb a konyhában? Valószínűleg nem ez itt a fő kérdés: nő és férfi is lehet ugyanolyan kreatív, főzhet ugyanolyan ízletesen, sokoldalúan, de más terep a családi tűzhely és egy sokfős étterem.
Egy profi szakácsnak igazán helyt kell állnia fizikailag is, nem 4-6-8 főre főznek, hanem hatalmas edényekben irdatlan adagokat, ráadásul korábban szabad tűznél vagy megrakott kemence mellett, ami már ettől is fizikai kihívás, „emberes” feladat.
A házias, klasszikus, rusztikus vonalon viszont a nők kreativitásának és nagyszerű főzőtudományának köszönhetjük a legfinomabb kelt tésztákat, a legpraktikusabb, legkiadósabb fogásokat, amelyek nevekhez nem kapcsolódnak sajnos, de szép lassan finomodtak és alakultak, és tökéletesen integrálódtak a házias, regionális konyhába.
Az áttörést a média hozta: először a szakácskönyvek, majd a tévéműsorok – amikor nők ezreihez, millióihoz juthatott el egy-egy házias és praktikus recept, egy más kultúra kiváló fogása vagy egy új technológia, pontosabban sok és egyre több –, aminek az úttörője az amerikai Julia Child volt, aki elsőként európai élményeit osztotta meg főzős műsoraiban, majd számtalan szakácskönyvet is kiadott, amivel nagyban hozzájárult a gasztronómia színesítéséhez.
Ő volt a szikra, aminek a nyomán egyre többen és színesebben, sokfélén és ötletesen készítik és osztják meg zseniális és kipróbálandó, ízlésünket is formáló és színesítő receptjeiket. És ebben elsősorban a nők a kreatívak és praktikusak, bár Jamie vagy a River Cottage, Ramsay vagy más fakanálforgató pasik érdemeit nem szeretnénk lebecsülni.
A top 3 nemzetközi és magyar meghatározó nők – szubjektíven – a gasztronómiában:
Nemzetközi:
Magyar:
Ez főleg az Egyesült Királyságban lehet probléma, az ország ugyanis még ma is óriási teafogyasztó. Csakhogy a hagyományos teafilterek legalább 25 százaléka műanyagból, vagyis műanyag polimerek felhasználásával készül. Ez egyrészt a környezetnek, másrészt az emberi egészségnek is nagyon rossz hír.
A briteknél ugyanis rengetegen komposztálják a teafiltereiket, ami azért probléma, mert nem bomlanak le teljesen a műanyagtartalmuk miatt. A teagyártók szerint segíthet, ha kisebb darabokra tépjük a teafiltereket, mielőtt a komposztálóba dobjuk, de ez sokszor nem kivitelezhető, és egyébként is, elég macerás.
A bulgur teljes értékű gabona, mégpedig nagyon értékes táptartalommal. Készítésekor a búzaszemeket hosszan vízbe áztatják, majd amikor a gabonaszemek megszívták magukat, és éppen csírázni kezdene, vagyis aktiválódot benne az élet, akkor leszűrik, megdarálják, előgőzölik, majd megszárítják. Többféle méretben létezik, ettől függően főzési ideje a készítéskor változhat. Az egész mediterrán térségben és a közel-keleti konyhák is kedvelik, elsősorban köretnek vagy salátának készítik, de piláf-jellegű egytálételekben, töltelékekben is gyakran megtalálható, sőt desszerteket is gyakran készítenek vele.
A kuszkusz ezzel szemben egyfajta tészta, hántolt durumbúzából készül, de léteznek változatai kölesből, sárgaborsóból és kukoricából is. Az apró gömböket valamikor kézzel görgették, akárcsak nálunk a tarhonyát, de ma már szinte csak gépi kuszkusszal találkozunk, ráadásul már elő is gőzölik csomagolás előtt, így főzés nélkül, forró víz hozzáadásával készíthetjük, villámgyors köretnek vagy salátaalapnak. A kuszkusz afrikai gyökerekkel bír, amely a Közel-Keleten is elterjedt az arab világban, és elsősorban szaftos raguk köreteként kedvelt és gyakori fogás, de édes változatban is gyakran készül, aszalt gyümölcsökkel, tejjel vagy kókusztejjel.
Mindkét alapanyagot érdemes felfedezni és gyakran használni – ehhez mutatunk most pár receptötletet:
Darált húsos bulgur gyorsan, kiadósan >>
Langyos bulgursaláta fetával >>
Kókuszos-körtés pohárkrém bulgurral >>
Kuszkuszsaláta csicseriborsóval >>
Csirkenyárs mentás-mazsolás kuszkusszal >>
Kuszkusszal töltött paprika >>
Kuszkuszsaláta ropogós retekkel >>
Zöldséges-tojásos kuszkusz csirkemellel >>
Mi magyarok általában a főzés közepén vagy végén fűszerezzük az ételeket, a legelején nagyon ritkán. Ez a legtöbb nyugati kultúrában így van. Ám keleten, Indiában egészen más alapokon nyugszik a fűszerezés szokása. Ők többször fűszerezik az ételeiket, és hitük szerint a különböző fűszerek különböző módon felhasználva számos egészségügyi javat is nyújtanak a fogyasztó számára.
Lássuk tehát az indiai fűszerezést:
Csonsz – avagy a fűszeralap
Az indiai konyha ételei jellegzetesen és erősen fűszeresek. Ennek egyik eleme a csonsz, vagyis a fűszeralap, amelyet közvetlenül az étel elkészítésének legelején készítenek. Ez általában olajon pirított fűszereket takar, nem is akármilyen sorrendben. Elsőként az egész fűszerek kerülnek az olajba, majd amikor ezek kipattogtak, vagy megpirultak, akkor jönnek a porfűszerek. Ezekkel a megégés lehetősége miatt egyébként is óvatosan kell bánni. Általában minden ételnek van fűszeralapja, erre kerül rá később a hús vagy a zöldség.
Tipikus csonsz fűszerek például a fekete mustármag, az egész római kömény, az asafoetida vagy hing, illetve a curry levél is.
Masala – a fűszerkeverék
A keleti konyhák szinte mindegyikében található valamilyen fűszerkeverék. A legismertebb a kínai ötfűszer keverék, valamint az indiai garam masala, de ezeken kívül régiótól és az étel típusától függően más keverékek is léteznek. Ezek – mivel főleg már pirított porfűszerekből állnak – általában már a főzés középső, vagy végső szakaszában kerülnek az ételbe. A csonsztól ez teljesen független, sokszor egy ételben mindkét fűszerezési technika megjelenik. Néhány ismertebb fűszerkeverék: Sambhar Masala, Curry, Pulao Masala, Chat Masala.
Utólagos fűszerezés
Néhány fűszert az indiaiak akkor raknak bele az ételbe, ha már az le lett véve a tűzről. Ennek az az oka, hogy ezeknek a fűszereknek olyan ízt, vagy hatást tulajdonítanak, amely erős hevítés hatására elveszhet. Ilyen fűszer például az őrölt koriander. Ez legtöbbször utólag kerül az ételbe.
A keleti, de főleg az indiai ételek tehát háromszor fűszerezendők, így alakul ki az a jellegzetes fűszeres, pikáns íz, amelyet mindenki ismer, ha az indiai konyhára gondol.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy míg mi általában nem igazodunk ki saját fűszereink között, addig az indiaiak minden fűszert egy speciálisan erre kifejlesztett tárolóban tartanak, hogy a főzésből semmi se maradjon ki. Ha ilyen tálat nem is szerzünk be, de érdemes rendet tartani a fűszeres polcon, hogy a végén minden íz a helyére kerüljön.
A vajas-leveles tésztával készülő igazi és jóféle franciás croissant átlagosan 5 dkg, de mivel egységesen 100 g-ra szoktuk a kalóriamennyiséget venni, (v)együnk belőle kettőt, amivel így kb. 406-410 kcal energiát viszünk be a szervezetbe. Akkor nézzünk néhány más reggeli-alternatívát is, a croissant-hoz viszonyítva és a kalóriákat górcső alá véve.
1. Csokis granola
A készen kapható ropogós müzli tényleg isteni, különösen akkor, ha csokidarabkák is vannak benne, de azért nem árt tudni, hogy 100 g 445 kcal, szóval nem piskóta…
2. A kedvenc mogyorókrém
Igen, az a bizonyos csokival dúsított, mindenki kedvence kence, amit nemcsak kenyérre kenve, de amerikai palacsintához is imád mindenki… Mondjuk sejthető volt, hogy van benne kalória, no de ennyi? Ugyanis 100 g Nutella 549 kcal…
3. Fánk
Vannak, akiket munkába menet csapja meg az aluljáróban a fánk isteni vaníliás illata, frappáns megoldásnak és remek napindítónak tűnik. Csak szólunk: kb. 460 kcal energiát tartalmaznak az olajban sült csábító labdacsok.
4. Fahéjas gabonapehely
Olyan kis könnyűnek tűnik, egészségesnek gondoljuk, fahéjtól illatos, a kis párnácskákká formázott reggeli pehely valójában cukorsokk! 423 kcal energiát tartalmaz 100 grammonként…
5. Rántotta
Nem lehet útközben bekapni, de pillanatok alatt elkészül, egy csepp olaj elég hozzá, és 143 kcal/100 g natúr változatban, egy kis sovány sonkával 179 kcal, egy kis sajttal pedig 195 kcal.
6. Joghurt chiamaggal, kevés mézzel
Minimális munkával finom, egészséges és tápláló, még gyümölccsel is gazdagítható, úgy is alakbarát marad, mert alapból 100 g 88-90 kcal!
1. Az egyik legrégebbi finomság
Azt például tudtad, hogy a bacont a kínaiak „fedezték fel"? Időszámításunk előtt 1500 körül a keleti nép volt az első, aki a sertés húsának ezt a részét élelmiszerként feldolgozták. Innen, Ázsiából került a bacon Európába, ahol elsőként a rómaiak kaptak rá az ízére – ők többek között fügével és borral fogyasztották.
2. Honnan származik a bacon szó?
Magyarországon is többnyire az angol bacon szót használjuk, amikor a sertésszalonnára gondolunk, na de vajon honnan származik az angolbacon szó? A német „bak" szóból, ami a sertésnek a hátsó részére utalt, ahol az a hús található, amiből később a bacon lesz. Francia nyelvterületen a „bak" szó „bacco"-vá alakult, a 12. században pedig Angliában baconként kezdték el emlegetni az újdonságnak számító húst. Igaz, akkoriban a „bacoun" szót még nem kifejezetten a mai értelemben használták a baconre, a középkori Angliában a sózott húsokat illették ezzel a névvel.
3. 1770 óta gyártják nagyüzemben
Angliában a közösségek hentesi készítették a bacont, füstöléssel, sózással tartósították. A húst a helyi piacokon árulták, a környéken lakók vásárolták meg. Mindez körülbelül 1770-ig tartott, amikor John Harris Wiltshire-ben megnyitotta a gyárát, ahol nagyüzemi mennyiségben készítette a saját (wiltshire-i) eljárással készült baconjeit, és árulta őket az ország lakosainak.
4. Az illatában rejlik a varázsa
Legalábbis részben. A bacon sütése közben a benne található aminosavak, zsírok és cukrok olvadni kezdenek, létrehozva a Maillard-reakciót, melynek végeredményeként a bacon megpirul, közben pedig olyan fenséges anyagok szabadulnak fel, melyektől megjön az étvágyunk.
5. A franciák a bacon illatú parfümöt is feltalálták
Picivel több mint száz évvel ezelőtt egy furfangos párizsi hentes kitalálta, hogy megalkotja a bacon illatú parfümöt, amitől azt remélte, hogy a boltja előtt szétspiccelve, az üzletébe csábítja majd a vásárlókat. Az ötlet valószínűleg működőképes volt, legalábbis a Fargginay cég azóta is él és virul, hogy 1920-ban megörvendeztették a világot az Eau de Baconnal, amit még most is árulnak.
6. 1992 az egyik legfontosabb év a bacon történelmében
Bár magas zsírtartalma miatt a bacon a 20. század középső részében vesztett népszerűségéből, a '80-as évek diétatrendjeinek köszönhetően (mint például amilyen az Atkins diéta is volt) a zsíros ételek már nem számítottak ördögtől valónak. Olyannyira nem, hogy 1992-ben az egyik amerikai gyorsétteremlánc, a Hardee's megalkotta az első baconös hamburgerét, ami egyből közönség kedvenccé vált, ezért a konkurens cégek is gyorsan ellopták az ötletet: bacont a hamburgerbe! Később a magyarországi étteremláncok is rácsatlakoztak a trendre, a bacon mostanra nálunk is az egyik legkedveltebb hamburgerfeltét, tudtuk meg Kovács Pétertől, a Tamás Hús Kft. kereskedelmi igazgatójától.
7. A baconnek egyháza is van
Természetesen ez is Amerikában található, több mint huszonötezer taggal. A „hívőknek" lényegében nem kell mást csinálniuk, mint dicsőíteni a bacont. Bár az egyháznak nincs hivatalos temploma, időről időre összejárnak a tagok, különböző helyszíneken. Ezeken a gyűléseken nemcsak a bacon iránti imádatukat beszélik meg a másikkal, több ezer dollárnyi összeget gyűjtöttek össze, amit jótékony célra ajánlottak fel.
8. Sőt, még baconnek szentelt tábor is létezik
A bacon tábor nem sokban tér el egy hagyományos nyári tábortól, kivéve, hogy kevesebb cserkész trükköt tanulhatnak meg a résztvevők, ellenben annál jobban bővíthetik az ismeretüket a bacon felhasználását illetően. A Michigani Ann Arborban megrendezett tábort minden évben megtartják, a legfontosabb program pedig a főzőkurzus, ahol szakavatott séfek árulják el, hogyan tehetőek az ételek még finomabbakká a bacon segítségével.
9. Az amerikaiak a legnagyobb baconfogyasztók
Az előző pontok után talán ez nem is meglepő, viszont azon már inkább elámulhatunk, hogy egy átlagos amerikai egy évben picivel több mint 8 kilogramm bacont fogyaszt el. Viszonylag könnyen összejöhet ez a mennyiség, tekintve, hogy az amerikai éttermeknek több mint hetvenöt százaléka kínál legalább egy olyan fogást, amiben bacon is van. Sőt, a hagyományos amerikai reggeli elengedhetetlen részeként is találkozhatunk a baconnel, de az amerikaiak nem riadnak meg az édes bacontől sem: a húst cupcake-ekhez is hozzáadják, juharsziruppal együtt. Az ehhez hasonló extrém receptek Magyarországon is egyre elterjedtebbek, tette hozzá Kovács Péter, a Gierlinger termékeket is készítő Tamás-Hús Kft. képviselőjeként.
10. Másnaposság ellen kiváló orvosság
Bár ezernyi praktikát lehet olvasni arról az interneten, mi a másnaposság elleni legjobb csodaszer, mi a baconre esküszünk. A benne lévő aminosavak ugyanis segítenek a fejfájást, szédülést, fülzúgást elcsendesíteni. Persze, emellett nem árt minél több vizet meginni, hogy mihamarabb túllegyünk az előző éjszaka kellemetlen utóhatásain.
