A csodás finomság nemcsak a spanyolok, de a mexikóiak és az argentinok kedvence is. Míg Európában inkább sűrű csokiszószba mártogatják a cukorban meghempergetett kukacka-fánkokat, addig a távoli kontinensen dulce de lechével, vagyis tejkaramellával kedvelik, de egyébként bármilyen lekvár is nagyon jól passzol hozzá.
A klasszikus recept szerint tejjel, vajjal és tojással készülő égetett tészta az alapja, de most egy még ennél is egyszerűbb és olcsóbb változatot próbáltunk ki: víz, liszt, szódabikarbóna, egy pici olaj és forró víz keverékéből sült a churros, igazi villámgyors és pofonegyszerű, pénztárcabarát recept, könnyű, gyorsan megsül, ízlés szerint pedig nemcsak kristálycukorba, hanem fahéjas vagy vaníliás cukorban is megforgatható.Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – liszt, só, szódabikarbóna – egy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk az olívaolajat és a forrásban lévő vizet, és gyors mozdulatokkal egy fakanállal simára keverjük. A tésztának ragacsosnak kell lennie, esetleg még egy kevés vizet adhatunk hozzá.
Bő napraforgóolajat forrósítunk. A tésztát habzsákba tesszük, és csillagcsőrös fejjel 10–15 centi hosszú darabokat nyomunk a forró olajba, késsel vagy ollóval elcsippentjük. Egyszerre 5-6 fánkocskát érdemes sütni, hogy ne ragadjanak össze, 3-4 perc alatt szép világosra sülnek.
Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd kristálycukorban megforgatjuk, és ízlés szerint csoki- vagy karamellszósszal tálaljuk.
A túrófánkhoz hasonló, de sokkal könnyedebb és puhább fánkot készíthetünk ricottával, ami krémesebb, simább, mint az amúgy általunk is nagyon kedvelt, rögösebb, darabosabb túróval. Ennél a zseniálisan egyszerű receptnél ráadásul pihentetni sem kell a tésztamasszát: az összeállítás után már lehet is sütni a maximálisan maceramentes fánkocskákat.
A fánk tésztájába érdemes belereszelni egy egész citrom héját, mert ez kellemesen illatossá, citrusossá teszi, de ízlés szerint akár narancshéj is kerülhet bele, vagy ha szeretnénk, beleforgathatunk a masszába egy kevés mazsolát vagy aszalt áfonyát, aprított aszalt sárgabarackot is. Porcukorral meghintve önmagában is finom, de persze kínálhatunk mellé lekvárt, csokiszószt is.
Kanalas fánk ricottával
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval habbá verjük. A sárgákhoz adjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, krémesre, simára keverjük, hozzáreszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a ricottát, és simára keverjük. A sütőporral elkevert lisztet hozzászitáljuk, összeforgatjuk, majd 2-3 részletben hozzáadjuk a tojáshabot is, lazán összedolgozzuk, hogy minél könnyebb tésztát kapjunk.
Bő olajat melegítünk, és kanállal beleszaggatjuk a tésztát, 2-3 perc alatt megsütjük, időnként megforgatva. Szűrőkanállal, alaposan lecsepegtetve kiemeljük a fánkokat, konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd porcukorral meghintve, melegen tálaljuk.
Aki járt már Görögországban, tudhatja, mennyire szeretik arrafelé a különféle szirupos, ragacsos, mézes édességeket. Ilyen a loukoumades (ejtsd: lukumádesz) is, ami egy nagyon egyszerű kevert kelt tészta, könnyű és ropogós, egészen addig, amíg fel nem szívja a mézes-citromos szirupot, mert akkor már szétomlik a szájban. A tészta könnyűségét és ropogósságát annak köszönheti, hogy a liszt egy részét kukoricakeményítő váltja ki, ettől – és persze az élesztőtől – lesznek olyan légiesek a kis labdacsok.
Mint minden alapreceptnek, a loukoumades-nek is rengeteg változata van, vannak akik megtöltik a belsejét, mások tálaláskor megszórják szezámmaggal, darabolt dióval, pisztáciával, és a szirupba is kerülhetnek különféle fűszerek, de leggyakoribb a méz, fahéj és citrom szentháromsága, mint az alábbi receptben.
Loukoumades – görög mézes fánk
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A meleg vizet az élesztővel és a mézzel egy keverőtálba öntjük, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük, majd hozzáadjuk a sóval és kukoricakemnyítővel elkevert lisztet, és egy kézi habverővel összekeverjük, nokedlitésztához hasonló lágy masszát kapunk. Konyharuhával letakarjuk, és 45 percet langyos helyen kelesztjük.
A sziruphoz a vizet a cukorral és a fahéjjal felforraljuk, 5 percig gyöngyözve, takarékon főzzük, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a citrom kifacsart levét és a mézet, elkeverjük, félretesszük.
Egy serpenyőben vagy wokban bő napraforgóolajat forrósítunk, és a tésztát olajba mártott két kanál segítségével aforró olajba szaggatjuk, vagy ha tökéletes kis gömböket szeretnénk, akkor egy adag tésztát egyik kézzel megmarkolunk, a hüvelykujj és a mutatóujj között kinyomjomjuk, és olajos kanállal levágjuk, és az olajba merítjük. Szűrőlapáttal megkeverve pár perc alatt aranyszínűre sütjük, majd alaposan lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A forró fánkok alól kihúzzuk a papírt, és meglocsoljuk egyenletesen a sziruppal, és azon melegében tálaljuk, de langyosan, hidegen is finom.
A Berliner vagy berlini fánk, ami Franciaországban boule de Berlin, Portugáliában bolas de Berlim (igen, m-mel a végén), Németországban pedig Berliner Pfannkuchen, a miénkhez nagyon hasonló könnyű és foszlós fánk, amit porcukorba vagy kristálycukorba forgatnak kisülés után még forrón, és megtöltik különféle krémekkel vagy lekvárokkal, ami lehet vaníliakrém, csokoládékrém, bármilyen puding és tetszőleges gyümölcsből főzött hígabb dzsem, illetve a portugálok édes tojáskrémmel töltik, mint szinte minden desszertjüket.
De miért éppen Berlin?
Egy berlini péklegény miatt, aki a legenda szerint 1750-ben szeretett volna a porosz hadseregben szolgálni, ám alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra, de addig könyörgött, míg végül megengedték neki, hogy ha már pék, hasznosítsa magát a konyhán. Mivel a katonai konyhán nem volt kemence, ezért zsírban sült kelt tésztát, vagyis fánkot sütött a katonáknak, amit lekvárral töltött meg.
A töltött fánk manapság egyre népszerűbb street food és partidesszert, hiszen menet közben is falatozható úgy, hogy nem kell mártogatni, mert a tunkolnivaló a belsejében van, így minden falat tésztához jut egy kis édes-krémes finomság is, ha szisztematikusan körkörösen esszük a fánkot.
Az alábbi fánk tésztája nagyon könnyű, levegős és foszlós, a tésztában lévő rumnak köszönhetően pedig nem szívja magába az olajat. A legjobb, ha kisebb, kétfalatnyi fánkokat sütünk, és többféle töltelékkel készítjük, így kellő töltelék jut minden falathoz, ráadásul – a kisebb méretnek köszönhetően – többféle ízben kóstolhatjuk a pihe-puha fánkokat.
A Berlinert töltelék nélkül érdemes sütni, így sokkal könnyebb dolgunk van: utólagosan egy csőrös habzsák segítségével gyerekjáték bejuttatni a belsejébe a különféle lekvárokat, a Nutellát, a csoki- vagy vaníliapudingot – vagy bármilyen édes-krémes tölteléket, amit éppen szeretnénk.
Berliner – töltött fánk
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyik felébe 1 teáskanál cukrot teszünk, elkeverjük, belemorzsoljuk a friss élesztőt, és langyos helyen felfuttatjuk.
Közben a szoba-hőmérsékletű lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a porcukrot, a tojássárgákat, a rumot, a tejet, a felolvasztott, de már csak langyos vajat és a felfutott élesztőt, és dagasztófejes kézi mixerrel rugalmas tésztává dolgozzuk 8-10 perc alatt. Gombóccá formázzuk, és konyharuhával lefedve, langyos helyen, 1 órát kelni hagyjuk.
Amíg kel a tészta, előkészítjük a töltelékeket: a lekvárt kikeverjük egy kis rummal, a csokoládét megolvasztjuk, ha pudingosan szeretnénk, akkor megfőzzük a pudingot. A töltelékeket habzsákba töltjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk, diónyi adagokat tépünk belőle, amit gombóccá formázunk vizes kézzel.
Egy nagyobb edényben olajat melegítünk, és a tésztagolyókat adagonként belerakjuk, egyszerre nem túl sokat, és 6-8 perc alatt megsütjük, időnként kicsit megforgatva, hogy mindenhol egyenletesen süljön.
Ha szép piros, lecsöpögtetve papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd kristálycukorba forgatjuk.
Ha mindegyik megsült, az előkészített töltelékekkel habzsákból megtöltjük úgy, hogy a zsák fejét a tésztába nyomjuk, és egy kevés – vagy több – finomságot a belsejébe töltünk.
Azonnal tálalhatjuk, de langyosan, hidegen is finom.
Puha, hihetetlenül illatos, melengetően fűszeres a sütőtökös fánk, ami sütőben sütve olajat – vagy más zsiradékot – alig lát. Egyszerű kevert tészta az alapja, amit pürésített sült sütőtök gazdagít, tartást adva a tésztának – és persze illatot, aromát is. Ha van fánksütő tepsink, akkor igazán mutatós és egyenletes fánkokat kapunk, de ennek hiányában sima tepsire is nyomhatunk kis koszorúkat habzsákból.
Ízlés szerint kínálhatunk mellé dzsemet is, de önmagában is nagyon finom, egy pohár tejjel tökéletes uzsonna vagy reggeli, de akár egy tartalmasabb leves után másodiknak is ideális – nem csak – farsangi finomság.
Sütőtökös fánk sütőben sütve
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, az őrölt fahéjat, a szegfűszeget és a szerecsendiót egy keverőtálba tesszük, elvegytjük. A tojást, az olajat, a tejet, a vanília-kivonatot és a cukrot egy másik tálba kimérjük, kézi habverővel simára keverjük, majd a sütőtökpürét is hozzávegyítjük. A kettőt összeöntjük, és lazán összekeverjük, majd habzsákba töltjük, és olajjal kikent fánksütő formába nyomunk a masszából – vagy ennek hiányában sütőpapírral bélelt tepsibe kisebb köröket nyomunk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 15 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kicsit hűlni, majd porcukorral vagy fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.
A töltött fánk tésztája hasonló, mint a szalagos fánké, de egy kis furfanggal készül: finom karamellizált almával és fahéjas dióval van megtöltve. Kicsit időigényesebb, és nagyobb odafigyelést igényel, mivel a tölteléket is el kell készíteni, a tésztát pedig alaposan le kell nyomkodni, nehogy sütés közben szétnyíljon, és kiforduljon a töltelék, de aki fánksütésre adja a fejét, az úgyis rászánja az idejét, hiszen a kelt tészta nem a villámgyors desszertek műfaja…
Viszont a végeredmény olyan finom, hogy minden fáradozást megér. A fahéjas dió és a barna cukorral karamellizált alma különösen illatossá és puhává varázsolja a fánkot, és tulajdonképpen önmagában vagy egy kis porcukorral meghintve is tökéletes, de kínálhatunk persze hozzá finom, házi készítésű lekvárt is.
Almás-diós töltött fánk
Hozzávalók kb. 15 darab fánkhoz:
A tésztához:
Elkészítés: Az élesztőt langyos tejben futtassuk fel 1 teáskanál cukor hozzáadásával. A maradék cukrot öntsük keverőtálba, adjuk hozzá a tojássárgát, az olvasztott vajat, majd keverjük simára. Ezután öntsük, keverjük hozzá a felfuttatott élesztőt és a rumot, kanalazzuk rá a csipet sóval összekevert lisztet, majd robotgéppel dagasszuk meg a tésztát. (Természetesen kézzel is megdagaszthatjuk.)
Tegyük át egy lisztezett kelesztőtálba, majd langyos helyen kb. 1 óra alatt kelesszük a duplájára a tésztát.
Közben készítsük elő a tölteléket.
Almás-diós töltelék
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almát hámozzuk meg, távolítsuk el a magházat, majd vágjuk fel apróra a húsát.
Egy serpenyőben állandó keverés mellett olvasszuk fel a barna cukrot, majd adjuk hozzá a feldarabolt almát, szórjuk meg ízlés szerint őrölt fahéjjal, facsarjuk rá a citromlevet, majd öntsük rá a vizet, és pároljuk roppanósra. Ezután alaposan csepegtessük le, és hűtsük ki egészen.
A megkelt tésztát borítsuk ki lisztezett felületre, majd nyújtsuk ki vékonyra. A kinyújtott tésztának a felénél valamivel kisebb részén egy 6 cm-es szaggatóval jelöljük ki a fánkok helyét. Vigyázzunk, nehogy egészen átszúrjuk a tésztát! Minden kör közepére tegyünk 1 mokkáskanálnyi, csipet őrölt fahéjjal összekevert darált diót, majd arra pár darab karamellizált almát. Ezután az üresen maradt tésztát hajtsuk rá a megtöltött tésztára, és közvetlen a töltelek mellett alaposan nyomkodjuk le, nehogy sütés közben szétnyíljon a tészta. Amikor alaposan lenyomkodtuk a tésztát, szaggassuk ki a fánkokat. A visszamaradt tésztát gyúrjuk össze, és szintén töltsük meg, de kisüthetjük töltelék nélkül is.
Ezután takarjuk le egy konyharuhával, majd szobahőmérsékleten kelesszük 20 percig a megtöltött tésztát.
Egy serpenyőben hevítsünk kb. 5 dl olajat, majd amikor már elég forró, óvatosan helyezzük bele a fánkokat, takarjuk le egy fedővel, majd mérsékeljük a hőfokot, és süssük az alsó felét szép pirosra. Én üvegfedővel takarom le, így látom, mikor kell megfordítani. Amikor már szép pirosra sült az alsó fele, fordítsuk át a fánkokat, és fedő nélkül süssük tovább, majd szedjük ki papírtörlőre, hogy a felesleges olajat felszívja.
Tálalás előtt szórjuk meg porcukorral, majd ízlés szerint lekvárral kínáljuk.
A vappu, vagyis a mi farsangunknak megfeleltethető, pogány gyökerekkel bíró ünnep náluk nem februárban, hanem április utolsó és május első napján van. Gondolhatjuk, mennyire örülnek akkor már a melegedő időnek és a világosodó napoknak! Jelmezbe öltöznek, kiözönlenek az utcákra, ellepik a közös tereket, és hagyományosan mézsört isznak – nem keveset! – és mini cukros fánkokat esznek.
A vappu-fánk kelt tésztából készül, falatnyi kis golyóbis, amit sülés után kristálycukorba forgatnak, ami kellemesen ropog a fog alatt, amint beleharapunk. Különlegessége, hogy nem kevés kardamomot is tesznek bele, mint sok skandináv desszertbe, amitől elképesztően illatos és ellenálhatatlan lesz.
Vappu-fánk
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, hozzáadunk 1 evőkanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.
A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadunk egy csipet sót és a maradék cukrot. A kardamomokat kés élével megroppantjuk, a magokat kiszedegetjük belőle, mozsárban összetörjük, majd a liszthez adjuk. A tojást is beletesszük, hozzáadjuk az olvasztott vajat és a felfutott élesztős tejet, és konyhai robotgép dagasztós karjával sima tésztává dolgozzuk. Gombóccá formázzuk, tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 óra alatt megkelesztjük.
A tésztát kicsit átdolgozzuk, majd lisztes kézzel diónyi darabokat csippentünk belőle, golyóvá formázzuk, és lisztezett munkafelületen addig pihentetjük, míg végzünk a golyókkal.
Bő olajat melegítünk egy mélyebb serpenyőben, és a fánkgolyókat szép aranybarnára sütjük, majd szűrőkanállal kiemeljük, jól lecsöpögtetjük, és kristálycukorban megforgatjuk.
Még melegében, frissen tálaljuk.
Míg a könnyű, kelt tésztájú fánkot a franciák a németeknek tulajdonítják, és boule de Berlin, vagyis berlini golyónak hívják – történet és recept itt -, addig a ropogós, sütőpor és élesztő nélkül készülő illatos bugne (ejtsd: bünny) a sajátjuk, amire irodalmi bizonyítékuk is van, ezt a fánkfélét ugyanis Francois Rabelais Pantagruel című művében már 1532-ben említi, mint klasszikus és tipikus lyoni fogást. És bár sokáig elsősorban Lyon környékén és a dél-keleti régióban volt népszerű, mára már mindenhol sütik és kedvelik, elsősorban karnevál, fagyis farsang idején.
A bugne nagyon hasonlít a mi csörögénkre, de ebbe még sütőpor sem kerül, ellenben egy kis reszelt citrushéj és narancsvirágvíz igen, amitől nagyon illatos lesz a tésztája. Ízlés szerint variálható a fűszerezés, készülhet vaníliával, fahéjjal, citrom- vagy narancshéjjal, ha pedig nincs narancsvirágvizünk, akkor rummal is nagyon finom!
Bugne – ropogós francia farsangi fánk
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet tálba tesszük, a közepébe egy mélyedést formálunk, beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk a cukrot, a lágy vajat, a narancs reszelt héját, a narancsvirágvizet vagy rumot, valamint egy csipet sót, és kézzel lágy tésztává összedolgozzuk. Letakarva 30 percre a hűtőbe tesszük.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen 5 mm vékonyra nyújtjuk, és egy derelyevágó segítségével csíkokra, majd rombuszokra vágjuk, a formák közepét pedig bevágjuk.
Bő olajat forrósítunk, majd a lapos fánkokat szép pirosra sütjük mindkét oldalukon, szűrőkanállal kiemelve lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Ízlés szerint porcukorral meghintve vagy lekvárral tálaljuk, melegen és hidegen is finom.
Nagyon egyszerűen elkészíthető finomság a túrófánk, ráadásul villámgyors is: az egész fánksütés az elejétől a végéig nem tart fél óránál tovább, és már falatozhatunk is. Amikor összegyúrjuk a tésztát, még úgy tűnhet, hogy sütés után egy nehéz, tömör fánkot kapunk majd, de ez egyáltalában nincs így. A tésztája sütés után pillekönnyű, és a bő olajban való sütés ellenére sem szívja magába az olajat.
A frissen kisült fánkokat ízlés szerint beleforgathatjuk például fahéjas vagy vaníliás porcukorba, de simán csak porcukorral megszórva is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sárgabaracklekvárt vagy bármilyen más lekvárt, akár csokiszószt is, mindegyikkel nagyon finom.
Túrófánk
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót tegyük egy tálba, majd villával kicsit nyomkodjuk össze, hogy ne maradjanak benne nagyobb darabok. Adjuk hozzá a reszelt citromhéjat, a vaníliás cukrot, egy csipet sót, a rumot, az egész tojásokat, majd kanállal keverjük össze. Ezután szitáljuk hozzá a sütőporral összekevert lisztet, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. Ha túl lágy lenne a tészta, akkor egy pici lisztet, ha túl kemény, akkor egy pici tejfölt keverjünk hozzá!
Ezután a tésztából formázzunk diónyi golyókat. Minden golyó előtt picit lisztezzük be a tenyerünket, úgy nem ragad rá a tészta.
Egy serpenyőbe öntsük bele az olajat, majd forrósítsuk fel.
Amikor már kellőn felforrósodott az olaj, óvatosan helyezzük bele a tésztagolyókat, majd pár perc alatt süssük szép aranybarnára a fánkokat, sütés közben többször fordítsuk át, hogy szép egyenletesen süljön. Ezután szedjük ki a zsiradékból a megsült fánkokat, és helyezzük papírtörlőre, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A kisült, még forró fánkot ízlés szerint beleforgathatjuk őrölt fahéjjal összekevert porcukorba is.
Tálaláskor a langyosra hűlt fánkot ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, és lekvárral kínáljuk.
Az égetett tészta egy varázslat, felfoghatatlan, hogyan lesz víz, olvasztott vaj, liszt és tojás keverékéből ilyen légies, belül üreges, könnyű tészta! Jó, persze, a tojástól, de tényleg nem kell hozzá se sütőpor, se szódabikarbóna, mégis egy nagyon levegős, könnyű süti a végeredmény, a belső, üreges rész pedig szinte csábít, hogy megtölsük valamilyen krémmel – ahogy a képviselőfánknál vagy az olaszok kedvence, a profiterol esetén.
Az éclair (ejtsd: ékler) fánk maga, vagyis a tészta előre elkészíthető, akár több napig is felhasználhatjuk, de érdemes tálalás előtt nem sokkal megtölteni, hogy ne puhítsa fel a krém a könnyű és roppanós tésztát. Most egyszerűen vaníliás tejszínhab került bele, a tetejére pedig csoki, de bármilyen krémmel, pudinggal, illetve tetszés szerinti mázzal is elkészíthető.
Csokis-vaníliás éclair fánk
Hozzávalók:
Az égetett tésztához:
A töltelékhez:
A tetejére:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és a vízzel együtt egy lábasba tesszük, csipet sót adunk hozzá, tűzre téve megvárjuk, míg a vaj felolvad, és a keverék felforr. A tűzről levéve hozzáöntjük a lisztet, és gyors mozdulatokkal egy spatulával simára keverjük, addig keverjük, míg elválik az edény falától, és összeáll. Visszatesszük a tűzre, és folyamatosan keverve 2 percig hagyjuk kicsit kiszáradni a tésztát.
A tűzről levéve egy keverőtálba tesszük, és elektromos habverővel keverjük, egyesével hozzáadva az egész tojásokat, megvárva mindig, hogy teljesen felvegye a tojást. Ha megvagyunk, csillagcsőrös vagy sima habzsákba töltjük a tésztát, és sütőpapírral fedett tepsire, egymástól kicsit távolabb 7-8 centis kis rudakat nyomunk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 25 perc alatt megsütjük, az ajtót nem nyitogatva. Ha kész, kivesszük, és hagyjuk kihűlni.
A tölteléékhez a jól behűtött habtejszínt egy keverőtálba öntjük, elektromos habverővel elkezdjük felverni, amikor már kezd egy kicsit testesebb lenni, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és keményedésig verjük. Habzsákba töltjük, a kihűlt fánkok aljára hegyes késsel a két végén kis lyukat fúrunk, és a vaníliás tejszínhabbal megtöltjük – de akár félbe is vűghatjuk, és úgy töltjük meg.
Az étcsokoládét felaprítjuk, és gőz fölött megolvasztjuk, simára keverjük, majd a fánkok tetejére 1.1 kanálnyit kenünk. Azonnal tálaljuk, a tetejét megszórhatjuk akár darabolt mandulával, csokidarával vagy cukorgyönggyel, ha kicsit csinosítanánk rajta.
Ha van kényeztető és igazán függést okozó desszert, akkor a churros az: a csokiszószba mártogatott pillekönnyű, levegős fánkrudacskák mindenkit lenyűgöznek, pedig nagyon egyszerű és gyors finomság, ráadásul a legegyszerűbb alapanyagokkal készül. Kívül ropog, belül levegős, csokiszószba mártogatva az igazi, amit megbolondíthatunk egy kis narancshéjjal, nagyon megéri, mert így még finomabb, ha lehet még egyáltalán fokozni…
A desszerteknél általában nagyon fontos a pontos arány, ami sokszor elég nagy szívás, mert a méricskélés sokszor macerássá teszik a készítést, de ennél a zseniális fánknál bögrével is simán kimérhető minden, a lényeg, hogy ugyanazt a 2,5 dl-es bögrét használjuk, így tényleg rém egyszerű és gyor, viszont ellenállhatatlanul finom a végeredmény!
Ropogós churros narancsos csokiszósszal
Hozzávalók:
A narancsos csokiszószhoz:
Elkészítés: A vizet egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a felkockázott vajat, a vaníliát és csipetnyi sót, és addig melegítjük, míg a vaj teljesen felolvad. Hozzáadjuk a lisztet, és a közepes lángon folyamatosan keverjük egy fakanállal, míg masszává összeáll, és elválik az edény falától, kb. 2-3 perc, majd a tűzről levéve 10 percre félretesszük, hogy kicsit hűljön, mielőtt a tojásokat hozzáadnánk.
Közben a csokoládét összetördeljük, egy kis lábasba tesszük a tejszínnel, hozzáreszeljük a narancs héját, és tűzte téve kevergetve összeolvasztjuk, majd félretesszük.
Egy mélyebb serpenyőben 2-3 ujjnyi napraforgóolajat felteszük melegedni, közben a lisztes-vajas égetett tésztához hozzáadjuk a tojásokat, és elektromos habverővel simára keverjük. Csillagcsőrős habzsákba töltjük, és a már forró olajba nyomjuk, 10 centinként egy késsel vagy ollóval levágjuk, kézzel is lecsippenthetjük, és 3-4 perc alatt szép aranypirosra sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre tesszük, majd megforgatjuk kristálycukorban.
Azon melegében tálaljuk a narancsos csokiszósszal – mártogatjuk és tömjük magunkba!
Aki járt már Görögországban, tudhatja, mennyire szeretik arrafelé a különféle szirupos, ragacsos, mézes édességeket. Ilyen a loukoumades (ejtsd: lukumádesz) is, ami egy nagyon egyszerű kevert kelt tészta, könnyű és ropogós, egészen addig, amíg fel nem szívja a mézes-citromos szirupot, mert akkor már szétomlik a szájban. A tészta könnyűségét és ropogósságát annak köszönheti, hogy a liszt egy részét kukoricakeményítő váltja ki, ettől – és persze az élesztőtől – lesznek olyan légiesek a kis labdacsok.
Mint minden alapreceptnek, a loukoumades-nek is rengeteg változata van, vannak akik megtöltik a belsejét, mások tálaláskor megszórják szezámmaggal, darabolt dióval, pisztáciával, és a szirupba is kerülhetnek különféle fűszerek, de leggyakoribb a méz, fahéj és citrom szentháromsága, mint az alábbi receptben.
Loukoumades – görög mézes fánk
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A meleg vizet az élesztővel és a mézzel egy keverőtálba öntjük, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük, majd hozzáadjuk a sóval és kukoricakemnyítővel elkevert lisztet, és egy kézi habverővel összekeverjük, nokedlitésztához hasonló lágy masszát kapunk. Konyharuhával letakarjuk, és 45 percet langyos helyen kelesztjük.
A sziruphoz a vizet a cukorral és a fahéjjal felforraljuk, 5 percig gyöngyözve, takarékon főzzük, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a citrom kifacsart levét és a mézet, elkeverjük, félretesszük.
Egy serpenyőben vagy wokban bő napraforgóolajat forrósítunk, és a tésztát olajba mártott két kanál segítségével aforró olajba szaggatjuk, vagy ha tökéletes kis gömböket szeretnénk, akkor egy adag tésztát egyik kézzel megmarkolunk, a hüvelykujj és a mutatóujj között kinyomjomjuk, és olajos kanállal levágjuk, és az olajba merítjük. Szűrőlapáttal megkeverve pár perc alatt aranyszínűre sütjük, majd alaposan lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A forró fánkok alól kihúzzuk a papírt, és meglocsoljuk egyenletesen a sziruppal, és azon melegében tálaljuk, de langyosan, hidegen is finom.
