Amikor már tényleg hűvösre fordulnak a napok, igazi áldás egy ilyen melengető, egyszerű és isteni finom leves, ami kevés munkával, mindig kéznél levő alapanyagból összerakható. Érdemes nagyobb adagban elkészíteni, mert hosszan főzve az igazi, és a hűtőben vagy az erkélyen lefedve 4-5 napig eltartható, felmelegítve pedig bármikor gazdag és forró ételt tálalhatunk pár perc alatt.
Ahhoz, hogy igazán finom legyen a hagymaleves, pár apró trükköt érdemes ismerni:
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymákat megtisztítjuk, félbe, majd félkarikákra vágjuk. Egy lábasban megolvasztjuk a vajat, rádobjuk a jó sok hagymát, és gyenge tűzön, időnként megkeverve üvegesre pároljuk 10-12 perc alatt. Közben a babérlevelet, a kakukkfüvet és a petrezselymet egy konyhai zsineggel összekötözzük, az egyik levágott hagymavégbe beleszúrjuk a szegfűszegeket, és ezeket is hagymához adjuk, meglocsoljuk a fehérborral.
Ha elillant a bor, felöntjük az alaplével, sózzuk, borsozzuk, és ideális esetben kis lángon legalább 1 órát főzzük, hogy minél sűrűbb, krémesebb legyen, ha nincs ennyi időnk, akkor fél óra is elég.
Mikor már közeledünk a főzési idő végéhez, a kenyérszeleteket egy tepsire tesszük, megdörzsöljük egy gerezd félbevágott fokhagymával, meglocsoljuk pár csepp olívaolajjal, és sütőbe tolva, grill fokozaton pár perc alatt megpirítjuk.
A levesből eltávolítjuk a fűszercsokrot és a szegfűszeges hagymadarabot, mély tányérokba merjük, tepsire állítjuk. A tetejükre teszünk 1-1 szelet pirítóst, gazdagon megszórjuk a reszelt sajttal, és pár percre betoljuk a sütőbe, hogy a sajt megolvadjon és pirulni kezdjen.
Óvatosan tálaljuk – nagyon forró! – az illatos és melengető levest.
A tarte au citron – vagyis a citromos pitetorta – cukrászdákban leginkább egyszemélyes kis tortácskákként, otthon nagy, családi változatban készülnek. Az omlós pitetésztába tejszínes-tojásos krém kerül, amit cukor és citromhéja, leve ízesít. Isteni finom, nagyon frissítő, nyáridéző, a tészta roppan, benne a krém csupa selymesség.
Citrommal és lime-mal is készíthető, ha ez van otthon, valószínűleg minden más is megtalálható a hűtőben vagy a kamrapolcon. Semmi bonyodalom, csupa háziasság, a végeredmény mégis különlegesen finom. Ünnepi alkalmakkor tálalhatjuk pár szem friss gyümölccsel – málnával, áfonyával -, esetleg egy gombóc fagyival, de önmagában is tökéletes napsárga, nyáridéző desszert.
Hozzávalók egy 23 centis formához:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a puha vajat és a cukrot összekeverjük, majd a tojást is hozzáadjuk, elkeverjük, végül a lisztet is hozzáadjuk, sima tésztává összedolgozzuk – nem kell gyúrni! Gombóccá formázzuk a lágy tésztát, összelapítjuk, és fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük fél órára.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Közben a pihentetett tésztát két sütőpapír vagy fólia között kinyújtjuk, majd egy pitetálba átemeljük, a túllógó tésztát levágjuk, a peremet villával lenyomkodjuk, a tésztát villával megböködjük. Sütőpapírból egy akkora kört vágunk, amekkora a pitetál, a tésztára helyezzük, majd csicseriborsót vagy lencsét, babot, teszünk bele, és 12-15 perc alatt vakon elősütjük.
A töltelékhez 2 citrom héját lereszeljük, 3 citrom levét kifacsarjuk, hozzáadjuk a cukrot, az elhabart tojásokat és a tejszínt, alaposan összekeverjük.
Az elősütött pitetésztáról eltávolítjuk a vaktölteléket és a sütőpapírt, beleöntjük a citromos krémet.
180 fokos sütő középső rácsára tesszük. 30-35 perc alatt rezgősre, de már majdnem szilárdra sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszilárdulni a krémet, majd ízlés szerint porcukorral meghintve, szeletelve tálaljuk.
Készítettem tőle már több ételt, az egyik legjobb a tartiflette, ami a franciák rakott krumplija, nagyon egyszerű ás kiadós, sok sajttal és húsos szalonnával, sokkal gazdagabb ízekben, mint a miénk (amit persze szintén imádok), én szó szerint fel bírtam volna falni az egész tálat!
Ja, és mielőtt nekem esne a műértő közönség, nem tudom, hogy valóban ez az eredeti recept, vagy csak Mr. Bourdain engedte el a fantáziáját, de én hiszek neki, és ezek alapján a franciák is tudnak nagyon jó rakott krumplit sütni!
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A burgonyát héjában megfőzzük, kihűtjük, meghámozzuk, vékonyan felkarikázzuk.
A hagymát vékonyan felszeleteljük, a vajon megfonnyasztjuk, félretesszük. Ebben a serpenyőben megpirítjuk a kisebb falatnyi darabokra vágott szalonnát. Mikor kiengedte a zsírját, visszatesszük a hagymát és a krumplit is, felöntjük a borral. és fedő alatt 5 percig főzzük.
Egy tűzálló tálba öntjük a serpenyő tartalmának felét, megszórjuk a reszelt sajt felével. Jöhet rá a maradék krumpli, végül a maradék sajt.
200 fokos sütőben addig sütjük, míg a sajt megolvad, a kilógó krumplik pedig megpirulnak.
Forrón tálaljuk, egy adag savanyúság vagy saláta nagyon jól passzol mellé.
Forrás: Hajós Ágnes
De nem az. Angol nyelvű leírásokat találtam, amiknek a közös része az volt, hogy a tölteléket ropogós leveles tésztakéreg ölelte körbe. Általában édes sütemények, de találtam pár húsos pitét is.
Maradék sült húst szerettem volna felhasználni, ehhez pedig ideális ez a recept. Aztán megnéztem, mi van a hűtőben, és ez lett belőle. 🙂 Mutatós, egyszerű, finom, salátával tálalva ideális ebéd, vacsora, de még vendégváró is lehet.
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat egy lábasban felolvasztjuk, enyhén megpirítjuk rajta a karikákra vágott újhagymát, majd hozzáadjuk, átforgatjuk az apró darabokra tépkedett húst, langyosra hűtjük.
Egy tálban a húst elkeverjük a felaprított zöldfűszerekkel, az összetört fetával és 1 tojással. Annyi tejszínt keverünk hozzá, hogy jól formázható, de nem folyós masszát kapjunk (ha mégis ilyenre sikerülne, pár evőkanál zsemlemorzsával segítsünk rajta.
A leveles tésztát 4-5 mm vékony téglalapra nyújtjuk. Hosszában a közepére halmozzuk a masszát, a két hosszabb szélét egymás tükörképekét ferdén bevágjuk. Először a két végét, majd a bevágott részeket copfszerűen behajtogatjuk.
Forrás: Hajós Ágnes
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a húsos pitét a maradék, felvert tojással megkenjük, aranybarnára sütjük.
Kihűlve vagy langyosan szeleteljük, salátával – nálunk kukoricasaláta – fogyasztjuk.
Forrás: Hajós Ágnes
Állagra valahol a lávasüti és a brownie között van a franciák egyik alapdesszertje, a moelleux au chocolat (ejtsd: moálő-o-sokolá), ami szó szerint lágyat, puhát jelent, és ez teljességgel igaz erre az egyszerű, de különlegesen finom csokitortára. Bőven megcáfolja azt a tévhitet, mely szerint a francia konyha – és különösen a desszertek – rafináltak, bonyolultak, időigényesek. Nem igaz, legalábbis nem mindig: ezt a receptet csak egy módon lehet elrontani – ha túlsütjük.
Ennek a csokitortának ugyanis éppen az a lényege, hogy belül krémes, lágy maradjon, tulajdonképpen csak a széle sül meg, épp ezért csak akkor szeletelhető szépen, ha teljesen kihűlt. Nagyon fontos, hogy jobb étcsokit és vajat használjunk hozzá, ez adja a lelkét, nagyon más nincs is benne a tojáson és egy – igen, egyetlenegy! – kanál liszten kívül. Senki ne várjon magas sütit, nem fog nagyon megemelkedni, de pont így marad olyan ellenállhatatlanul rezgősen lágy!
Önmagában is tökéletes, de készíthetünk a tetejére mázat, vagy kínálhatunk hozzá vaníliafagyit…
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, és a vajjal együtt vízgőz fölött vagy 2 x 1 perc alatt mikróban megolvasztjuk.
A tojásokat a cukorral, a csipet sóval és a vanília-kivonattal habosra verjük, majd folyamatos keverés mellett hozzáöntjük a vajas csokoládét, simára keverjük, majd beleszitáljuk, és homogén masszává keverjük.
Kikent, lisztezett – vagy szilikon – 20–22 centis kapcsos tortaformába öntjük, és 190 fokos sütőbe toljuk, ahol légkeverés mellett kb. 25 perc alatt megsütjük. A közepének még lágynak, remegősnek kell lennie, hűlés közben éri el a tökéletes állagot.
Tipp: Ha valaki szeretne a tetejére csokimázat, az 8 dkg étcsokoládét egy diónyi vajjal olvasszon össze, 1 evőkanál instant kávét 1 evőkanál forró vízzel elkeverve adjon hozzá, majd a csokis süti tetejét ezzel vonjuk be. Ízlés szerint olvasztott fehér csokival dekorálható.
A clafoutis (ejtsd: kláfuti) leginkább a mi tejes piténkre hasonlít, valahova az omlett és a felfújt közé sorolható leginkább, tojás, tej vagy tejszín és egy kevés liszt keverékéből készül, pofonegyszerű és pillanatok alatt elkészül. Az alaptészta a végtelenségig variálható, gyakorlatilag bármilyen fűszerrel és zöldséggel működik, sőt húsimádók csirkedarabokkal, aprított sonkával vagy kolbászdarabkákkal is gazdagíthatják.
Ez a sós clafoutis cukkinival és kétféle sajttal készült, a keverékbe tejszín került, így még lágyabb, selymesebb, a sajttól és a fűszerektől illatos, melegen, langyosan és hidegen is nagyon finom, előételnek, falatkűnak, köretnek is tökéletes, de egy jó salátával önmagában laktató főétel lehet. A cukkinit mindenképpen érdemes külön egy kicsit lepirítani, így nem ereszt levet sütés közben, és sokkal intenzívebb is lesz az íze a pitében!
Cukkinis-sajtos clafoutis
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukkinik végeit levágjuk, vékonyan felkarikázzuk, a fokhagymát meghámozzuk. Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk, rádobjuk a cukkinit, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, és időnként megkeverve 5-6 perc alatt kicsit lepirítjuk, majd félretesszük.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejszínt, a lisztet, a bazsalikomot és a reszelt sajt felét, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, majd kézi habverővel simára keverjük, majd összeforgatjuk a cukkinivel.
Egy pitetálat olajjal vékonyan kikenünk, beleöntjük a keveréket, megszórjuk a maradék reszelt sajttal, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20-25 percig sütjük, majd a tetején elosztjuk a kecskesajtot, és még néhány percre visszatoljuk a sütőbe.
A sütőből kivéve 10 percet hagyjuk hűlni és dermedni, majd szeletelve tálaljuk magában, vagy salátát is kínálhatunk hozzá, ha főételként fogyasztjuk.
Az égetett tészta egy varázslat, felfoghatatlan, hogyan lesz víz, olvasztott vaj, liszt és tojás keverékéből ilyen légies, belül üreges, könnyű tészta! Jó, persze, a tojástól, de tényleg nem kell hozzá se sütőpor, se szódabikarbóna, mégis egy nagyon levegős, könnyű süti a végeredmény, a belső, üreges rész pedig szinte csábít, hogy megtölsük valamilyen krémmel – ahogy a képviselőfánknál vagy az olaszok kedvence, a profiterol esetén.
Az éclair (ejtsd: ékler) fánk maga, vagyis a tészta előre elkészíthető, akár több napig is felhasználhatjuk, de érdemes tálalás előtt nem sokkal megtölteni, hogy ne puhítsa fel a krém a könnyű és roppanós tésztát. Most egyszerűen vaníliás tejszínhab került bele, a tetejére pedig csoki, de bármilyen krémmel, pudinggal, illetve tetszés szerinti mázzal is elkészíthető.
Hozzávalók:
Az égetett tésztához:
A töltelékhez:
A tetejére:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és a vízzel együtt egy lábasba tesszük, csipet sót adunk hozzá, tűzre téve megvárjuk, míg a vaj felolvad, és a keverék felforr. A tűzről levéve hozzáöntjük a lisztet, és gyors mozdulatokkal egy spatulával simára keverjük, addig keverjük, míg elválik az edény falától, és összeáll. Visszatesszük a tűzre, és folyamatosan keverve 2 percig hagyjuk kicsit kiszáradni a tésztát.
A tűzről levéve egy keverőtálba tesszük, és elektromos habverővel keverjük, egyesével hozzáadva az egész tojásokat, megvárva mindig, hogy teljesen felvegye a tojást. Ha megvagyunk, csillagcsőrös vagy sima habzsákba töltjük a tésztát, és sütőpapírral fedett tepsire, egymástól kicsit távolabb 7-8 centis kis rudakat nyomunk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 25 perc alatt megsütjük, az ajtót nem nyitogatva. Ha kész, kivesszük, és hagyjuk kihűlni.
A tölteléékhez a jól behűtött habtejszínt egy keverőtálba öntjük, elektromos habverővel elkezdjük felverni, amikor már kezd egy kicsit testesebb lenni, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és keményedésig verjük. Habzsákba töltjük, a kihűlt fánkok aljára hegyes késsel a két végén kis lyukat fúrunk, és a vaníliás tejszínhabbal megtöltjük – de akár félbe is vághatjuk, és úgy töltjük meg.
Az étcsokoládét felaprítjuk, és gőz fölött megolvasztjuk, simára keverjük, majd a fánkok tetejére 1.1 kanálnyit kenünk. Azonnal tálaljuk, a tetejét megszórhatjuk akár darabolt mandulával, csokidarával vagy cukorgyönggyel, ha kicsit csinosítanánk rajta.
Kellemes, melengető fogás a francia burgonyagratin, téli estékre ideális, gyorsan összeállítható, nagyon változatosan variálható különféle zöldségekkel. A mi rakott krumplikkal szemben nem főtt, hanem nyers krumpli kerül rétegezésre, mégpedig nagyon vékony szeletekre vágva, és tejes tejszínben fürdik és sül meg. Minden ízt magába szív, belül krémesre, a tetején pedig ropogósra sül.
Most virslivel és póréhagymával gazdagított változat készült, amit fokhagyma és szerecsendió ízesít, nagyon egyszerű, kiadós egytálétel, egy jó nagy adag salátával tökéletes téli fogás hűvösebb napokra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, és nagyon vékony szeletekre vágjuk. A pórét megtisztítjuk, felkarikázzuk a virslivel együtt.
Az egyik gerezd fokhagymát félbevágjuk, és alaposan bedörzsöljük vele a tepsit, a krumpli felét egyenletesen elterítjük benne, majd jöhet az összes póré és a virsli fele, majd a maradék burgonya, a tetejére a maradék virsli. A maradék fokhagymát vékonyan felszeleteljük, és ezt is egyenletesen elrendezzük a krumplin.
A tejet és a tejszínt összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, és a rakottasra locsoljuk, ízlés szerint megszórhatjuk egy kevés reszelt sajttal is.
160 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 50–60 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálalhatjuk egy nagy adag friss salátával.
Puha, illatos, olyan omlós, hogy szétolvad a szájban ez a francia klasszikus, köszönhetően a nem kevés vajnak és az alapos kidolgozásnak. Egy igazi nagyi-féle klasszikus, a moelleux au citron narancsos változata, ami eredetileg 2 citrom levével és reszelt héjával készül, de most egy kicsit téliesebb változatban 1 nagyobb naranccsal készült.
Senki ne rettenjen meg, húha, francia recept, biztos bonyolult: nem, nem az, sőt kimondottan egyszerű és kiadós, sőt még tovább is variálható: keverhetünk bele 2-3 evőkanál darált mandulát vagy mandulalapocskát, egész mákot vagy csokidarát, vagy fűszerezhetjük egy kis őrölt gyömbérrel – mindegyik változatban nagyon finom lesz!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel jó habosra verjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, tovább habosítjuk. Hozzáreszeljük az alaposan megmosott narancs lereszelt héját, majd kifacsarjuk a levét, és ezt is hozzáadjuk a vanília-kivonattal együtt. A lisztet, a sütőport és a sót összekeverjük, a tojásos masszához adjuk, és csomómentesre dolgozzuk.
Kivajazott 22 centis kapcsos tortaformába öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 30-35 perc alatt tűpróbáig sütjük.
A sütőből kivéve 5-10 percet pihentetjük, majd leemeljük a peremet, és így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral, reszelt narancshéjjal, kekszmorzsával vagy manduladarabokkal meghintve, esetleg cukormázzal bevonva szeletelve tálaljuk.
A jó csoki nem azt jelenti, hogy csak gourmet boltban és méregdrágán beszerezhető, egy magas kakaótartalmú étcsokival már lehet varázsolni, ezekben jóval kevesebb az adalékanyag, már csak százalékosan is, és pofonegyszerűen készíthetünk vele ellenállhatatlan olvadós csokis desszertet, amit a legtöbben lávasütiként ismernek, az eredetije viszont a francia „fondant au chocolat” (ejtsd: fondan-o-sokolá), vagyis a csokis olvasós.
Isteni finom, pár perc alatt kész, de csak frissen igazán ütős, amíg belül még folyós, viszont előre elkészíthető, és a hűtőben pár órát elvan, a fagyasztóban pedig akár heteket is, mielőtt megsütnénk – a fagyos változathoz 2 perc plusz sütési időt érdemes számolni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét és a vajat felkockázzuk, és gőz fölött összeolvasztjuk, majd a tejet hozzákeverjük. A tojásokat egy tálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, kézi habverővel simára keverjük, és folyamatos keverés mellett hozzáöntjük az olvasztott csokis keveréket. Végül hozzászitáljuk a lisztet és a kakaóport, és simára elkeverjük.
Szufléformákat vagy tűzálló tálkákat, bögréket kivajazunk, liszttel meghintünk, és a csokis masszát elosztjuk bennük úgy, hogy 3/4-ig érjenek, majd 190 fokos sütőbe toljuk, és 8-10 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálaljuk, kiboríthatjuk egy tányérra is, kínálhatunk mellé egy gombóc vaníliafagyit vagy egy kis tejszínhabot, de önmagában is tökéletes kanalazgatnivaló…
A tejespite nem csak nálunk ismert édesség, hiszen olyan egyszerű és annyira alapvető hozzávalókból áll, mint a tojás, a cukor, a liszt és a tej. A franciáknál is nagyon népszerű, ők clafoutis-nak (ejtsd: klafuti) hívják, és annyiban tér el a mi tejespiténktől, hogy tejszínt és olvasztott vajat is tesznek bele, amitől a végeredmény még rezgősebb és lágyabb, hiszen maga a tészta jóval gazdagabb.
Az alapváltozatba most egy kis extra olvasztott étcsokoládé és kakaópor is került, ettől isteni csokis lett, és már sülés közbe belengik a konyhát a mennyei illatok. A türelmetlenebbek langyosan is megkóstolhatják már, de akkor igazán finom, ha hagyjuk teljesen kihűlni, majd a hűtőben még egy kicsit pihentetjük.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és egy csipet sót, és kézi habverővel simára, kissé habosra keverjük. Hozzáadjuk a kakaóporral vegyített lisztet, csomómentesre keverjük, majd mehet bele az olvasztott vaj és csokoládé keveréke, a tej és a tejszín, ezekkel is elkeverjük.
Kikent, lisztezett tepsibe vagy sütőtálba öntjük, és 180 fokos sütőben légkeverés mellett 25-30 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, és ha lehet, még pár órára a hűtőbe tesszük, hogy kissé megdermedjen és jól lehűljön.
Felszeletelve, porcukorral meghintve tálaljuk.
Ezt a kiadós rakottast egy bizonyos Antoine-Augustin Parmentier (1737–1813) patikus és botanikus álmodta meg és kóstoltatta meg XVI. Lajos francia királlyal, hogy bebizonyítsa: a burgonya nem mérgező, mint ahogy hitték, és ráadásul tápláló és finom is, meggyőződése volt ugyanis, hogy az akkoriban elharapódzó éhínség legyőzhető, ha az Újvilágból érkező gumós zöldségféle termesztése elterjed. Az akciója meglehetősen jól sikerült, hiszen a krumpli alapélelmiszerré vált, az „hachis Parmentier” (ejtsd: ási pármantyié), vagyis a Parmentier-féle rakottas azóta is kedvelt, kiadós, házias fogás.
A remek egytálétel alapja egy darált hússal készülő fűszeres és szaftos ragu, amibe mindig kerül egy kis sárgarépa és provence-i fűszerkeverék, a tetejére pedig sajtos-vajas krumplipürét halmoznak, ami ma már nemcsak burgonyával készül, de léteznek édesburgonyás, csicsókás, zelleres változatok is, de az eredeti minden bizonnyal krumplis, hiszen pont ennek népszerűsítésére született ez a kiadós, szaftos, akár előre is elkészíthető fogás.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk és felkockázzuk, sós, forró vízben puhára főzzük.
Közben a hagymát, a fokhagymát, a pórét és a répát meghámozzuk, apróra vágjuk. Az olívaolajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a répát és a hagymát elkezdjük dinsztelni rajta, majd már perc kevergetés után a pórét és a fokhagymát is hozzáadjuk, 2-3 percig pároljuk, majd a darált húst is hozzáadjuk, és kevergetve kifehéredésig pároljuk. Közben hozzáadjuk a fűszereket, hozzámorzsoljuk a leveskockát, felöntjük a borral, sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt 15 percet takarékon főzzük.
Amikor a krumpli megpuhult, leszűrjük, hozzáadjuk a vajat, a tejet, a reszelt szerecsendiót, és krumplinyomóval összetörjük.
Egy sütőtálba átöntjük a húsos ragut, majd befedjük a krumplipüré felével. A maradék krumplipürét összekeverjük a reszelt sajttal, és habzsákból a tetejére nyomjuk a sajtos krumplit.
180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 30 perc alatt pirulásig sütjük. Azonnal tálalhatjuk, saláta vagy savanyúság jól illik hozzá.
