Az úgynevezett skordalia legalább annyira egyszerű, mint a mi burgonyapürénk, de olívaolajjal és fokhagymával készül, egy kis citrommal vagy ecettel, és általában bundában sült halak, húsok mellé, vagy sült padlizsán, grillezett cukkini – vagyis semlegesebb, nem túl karakteres ételek – kísérőjeként tálalják. Nem ritka az sem, hogy langyosra hűlve pitával vagy hasábokra vágott zöldségekkel – uborkával, sárgarépával, szárzellerrel amolyan előétel vagy partifalatka szerepében tűnik fel. Könnyű, fűszeres, a fokhagymaimádóknak biztos kedvence lesz.
Ha mártogatósnak készítjük, akkor használhatunk több fokhagymát is hozzá, és hűlés közben érdemes többször átkeverni. Van egyébként nem krumplis, hanem kenyeres változata is: itt szikkadt kenyeret áztatnak vízbe, kinyomkodják, és némi dióval vagy mandulával krémesítik, majd ehhez adják fokhagymás-ecetes olajat.
Nekünk meggyőzőbb a krumplis verzió, ami tényleg isteni finom, így ennek a receptjét osztjuk meg veletek. Érdemes hozzá jó minőségű olívaolajat használni, mert ez a lelke!
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk és felkockázzuk, átöblítjük, majd sós, forró vízbe tesszük, és puhára főzzük. Leszűrjük, és a szűrőben hagyjuk 5 percet, hogy a gőzzel minél több nedvesség tudjon belőle elillanni.
Közben a megpucolt fokhagymát, az olívaolajat és a borecetet egy késes robotgépbe tesszük, ízlés szerint frissen őrölt borsot adunk hozzá, és addig mixeljük, míg teljesen krémes lesz, a fokhagymadarabok eltűnnek.
A krumplit burgonyatörővel pépesítjük, hozzáadjuk a fokhagymás-ecetes olajat, alaposan összekeverjük, megkóstoljuk, és utánízesítjük, ha szükséges.
Azonnal tálaljuk köretnek, langyosra vagy teljesen kihűlve intenzívebb az íze, ilyenkor jó mártogatósnak.
A tirokafteri könnyen rokonítható a mi körözöttünkkel, csakhogy az ő jellegzetes alapanyagaikkal készül, fetával és görög joghurttal juhtúró vagy túró és tejföl helyett, és amit egy kis csili és fokhagyma fűszerez. Több változata létezik, van, ahol sült paprikát is tesznek bele, de gazdagítható aprított olajbogyóval vagy kaprival is, fűszerként pedig kerülhet bele még oregánó.
A mediterrán országban elsősorban előételként, vagy a sokféle falatkából álló étkezés, az úgynevezett mezze részeként fogyasztják frissen sült pitával, de kínálható hasábokra vágott zöldségekkel, uborkával, répával, karalábéval szárzellerrel vagy sós keksszel, grissinivel, sőt tehetjük szendvicsbe vagy hamburgerbe is majonéz helyett, de grill vagy sült húsok mellé mártásnak is isteni.
Tirokafteri – görög körözött
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát meghámozzuk, és a csilivel együtt vékonyan felszeleteljük. Késes konyhai robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az olajat, és egészen pépesre összemixeljük – de akár egy mozsárban is krémesre törhetjük.
A sajtot villával alaposan összetörjük, hozzáadjuk a görög joghurtot és a csilis-fokhagymás keveréket, és alaposan összekeverjük. Ízlés szerint készíthetjük kissé hígabbra is, még egy kis joghurt hozzáadásával.
Friss kenyérrel, pitával vagy hasábokra vágott zöldségekkel tálaljuk.
A pasta flora egy nagyon omlós, vaníliás cookie-ra emlékeztető tésztájú sütemény, amit lekvárral töltenek, és a leggyakrabban rácsozzák a tetejét. Népszerű baracklekvárral, fügelekvárral, narancs- és málnadzsemmel is, de a legnépszerűbb talán az eperlekváros változat.
Ennek a tésztának a jellegzetessége, hogy búzadara is kerül bele, ettől – és persze a vajtól – lesz nagyon omlós, és bár a tészta összeállításakor nagyon lágynak tűnhet, a hűtős pihentetés során a búzadara egyrészt megszívja magát, a vaj pedig megdermed, így könnyen kezelhető tésztával dolgozhatunk már nyújtáskor.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a cukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel 2-3 perc alatt jó habosra verjük. Hozzáadjuk a vanília-kivonatot, az egyik tojást, a másiknak csak a sárgáját, és tovább verjük, amíg szép sima krémet kapunk. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a búzadarát, a sütőport és a sót – összekeverjük, majd a vajas keverékhez adjuk, és egy spatulával összedolgozzuk. Nagyon lágy tésztát kapunk, amit 1/3-2/3 arányban kettéosztunk, frissen tartó fóliába csomagolunk, és 30 percre a hűtőbe tesszük, hogy jól formázható tésztává dermedjen.
Lisztezett munkafelületen a nagyobb tésztát kinyújtjuk, majd egy tapadásmentes 25 centis piteformába átemeljük, lenyomkodjuk úgy, hogy a peremére is jusson. Beleöntjük a dzsemet, elsimítjuk, hogy mindenhol egyenletesen legyen, majd a kisebb adag tésztát is kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, és berácsozzuk a pite tetejét, majd a maradék tojásfehérjével lekenjük a tésztát.
A pitét 190 fokos sütőbe toljuk, és kb. 35 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Szeletelve tálaljuk, ízlés szerint vaníliafagyit kínálhatunk mellé – nem fogja elrontani.
Eredetileg faszén fölött vagy grillen sülnek az ujjnyi kolbászok, formájuknak köszönhetően gyorsan elkészülnek, és ideálisan belegöngyölhetőek pitába – saláta vagy tzatziki kíséretében. Jellegzetessége ennek a fogásnak, hogy hagyományosan úgynevezett recehájba vagy fátyolhájba csavarják a bekevert húsmasszát, ami a sertés vagy a bárány gyomrát védő hálós szerkezetű, erezett zsírháló. Ez egyrészt összetartja a húst, másrészt sülés közben szaftosabbá teszi a húst, és szinte teljesen eltűnik a felületéről. Nálunk nehezen beszerezhető, jobb henteseknél azonban sikerrel járhatunk, ha szeretnénk ezzel kipróbálni ezt a mediterrán kolbászkát, de sütőben vagy grill serpenyőben erre nincs igazán szükség, elég, ha olívaolajos kézzel kicsit átsimogatjuk a megformázott kolbászokat, így is szaftosra fognak sülni.
Aki szereti az izgalmas ízeket és a mediterrán fogásokat, mindenképpen próbálja ki ezt a változatot: fahéj, citromhéj és petrezselyem ízesíti a húst, és már sülés közben isteni illata van!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szikkadt kenyeret vízbe áztatjuk. A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és 2 evőkanál olívaolajon puhára dinszteljük.
A darált húst tálba tesszük, hozzáadjuk a jól kinyomkodott kenyeret, a finomra vágott petrezselymet, a dinsztelt hagymát, a fahéjat és a citrom reszelt héját, sózzuk, borsozzuk, alaposan összedolgozzuk, és a fűszeres masszából ujjnyi kolbászkákat formázunk. Ha van recehájunk, akkor ebbe becsomagoljuk a kolbászokat, ha nincs, akkor olívaolajos kézzel átsimogatjuk őket.
Grill serpenyőben időnként megforgatva szép pirosra sütjük, vagy tepsibe téve, 200 fokos sütőben 15 percet sütjük, majd megforgatgatjuk a húsokat, és még 10 percet sütjük.
Ízlés szerinti körettel, salátával, sült burgonyával vagy serpenyős vajas párolt zöldséggel, tzatzikivel és pitával tálaljuk.
Szaftos kis húsgolyók, pitakenyér és joghurtos öntet a lényege, megpakolva színes salátával és friss zöldséggel. Egyszerű és nagyszerű, ötvözi a gyors és az egészséges finomságokat, ráadásul street food jellegénél fogva baráti együttléteken, bulikon is tarolhatunk vele, de családi vacsorának is tökéletes: mindenki úgy állítja össze magának, ahogy számára a legfinomabb, a dolgunk tulajdonképpen csak a húsgolyók összeállítása és kisütése, esetleg egy kis joghurtos szósz készítése, a szuper szendvicsek megkomponálását mindenki maga végezheti.
Ha sok salátával töltjük a pitákat, kimondottan alakbarát és egészséges szendvicset kapunk, de készíthetünk mellé egy kis sült krumplit is, ami főleg társaságban jöhet jól.
Hozzávalók egy kényelmes családi fogáshoz, bulira többszörözendő az adag:
A húsgolyókhoz:
Valamint:
Elkészítés: A húsgolyóhoz a hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk, a marhahússal és a tojással egy tálba tesszük, ízesítjük az oregánóval, sóval és borssal, alaposan összedolgozzuk, majd diónyi golyókat formázunk a masszából.
Egy serpenyőben kevés olajat felforrósítunk, a húsgolyókat időnként megforgatva pár perc alatt megsütjük.
Közben a pitákat egy száraz serpenyőben vagy a sütőben átforrósítjuk. A kígyóuborkát vékony csíkokra vágjuk, a salátakeverékkel összeforgatjuk.
Az öntethez a joghurthoz adjuk a zúzott fokhagymát, a citromlevet és a mentát, kicsit sózzuk, összekeverjük.
A pitákat megskalpoljuk, megtöltjük a salátakeverékkel és a húsgombócokkal, alaposan meglocsoljuk a fűszeres joghurttal.
A görög halva csábítóan finom, édesszájúaknak való desszert, pofonegyszerű és olcsó, és bár egész évben kapható és készíthető, elsősorban a húsvétot megelőző nagyböjt jellegzetes süteménye. Tulajdonképpen vízbegríznek is nevezhetnénk, ha ez nem lenne degradáló, de valójában tényleg vízzel főzött, előzőleg kicsit lepirított, édes búzadaráról van szó, amit klasszikusan fahéjjal és narancshéjjal ízesítenek, melegen, langyosan és hidegen is fogyasztják.
Akik a lágyabb édességeket kedvelik, azoknak melegen érdemes elkanalazgatniuk ezt a frappánsan egyszerű finomságot, kihűlve pedig jól szeletelhető, kicsit tömörebb desszertet kapunk. Nagyon jól variálható, keverhető a masszába bármilyen csonthéjas, olajos mag, szezám, mandula, pisztácia, dió, napraforgómag, de akár mazsola vagy aprított datolya, más aszalt gyümölcs, tálaláskor pedig jól illik hozzá egy kis görög joghurt is, esetleg egy gombóc fagylalt…
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy tapadásmentes lábasba öntjük az olajat, hozzáadjuk a búzadarát, és tűzre téve folyamatosan kevergetve aranybarnára pirítjuk. Figyeljünk, mert könnyen túlpirul! Hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a fahéjat és a szegfűszeget is, valamint a narancs reszelt héját. Kevergetve addig főzzük, amíg sűrűsödni és pöfögni kezd, és keveréskor jól látszik a lábas alja.
A masszát kiöblített tálkákba elosztjuk, jó alaposan lenyomkodjuk, és egy kicsit hűlni, dermedni hagyjuk. Tíz perc pihentetés után már tálalható, de akár hagyhatjuk teljesen kihűlni is.
Tálaláskor tányérra borítjuk, aprított dióval meghintve kínáljuk.
Varázslatos, hogy liszt, élesztő és némi víz keverékéből mennyire változatosan készíthető kenyér. Az arányok, a kelesztési idő, a formázás, a sütési idő és hőfok, és persze a hozzáadott kiegészítők sora egészen más kenyereket eredményez, és ez a közel-keleti változat nem véletlenül lett világszerte kedvelt. Persze ennek is több változata van, süthető serpenyőben, laposabbra nyújtva, vagy zsebes változatban, sütőben, ami aztán megtölthető gyros-szal vagy falafellel és salátákkal.
Most ez utóbbi készült, és tényleg kettéválik sütésnél a tészta, vagyis üreg képződik a belsejében, ez pedig nem varázslat: a nagyon forró sütőnek, illetve az ettől a hőtől hirtelen képződő gőznek köszönhető. Nagyon finom frissen, de kihűlés után is, és könnyedén felfrissíthető másnap is egy forró serpenyőben vagy sütőben, kenyérpirítóban, és nemcsak megtöltve, de cikkekre vágva, mártogatósokhoz, salátákhoz is remek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szárított élesztőt és a cukrot egy tálba tesszük, felöntjük a langyos tejjel és a vízzel, elkeverjük, és félretesszük 10 percre.
Egy keverőtálba öntjük a lisztet, hozzáadjuk a sót, kézzel kicsit összeforgatjuk.
Az élesztős keverékhez adunk 1 evőkanál olívaolajat, majd a liszthez öntjük, először kanállal kicsit elkeverjük, majd kézzel összedolgozzuk. Amikor a tészta összeállt, de még elég ragacsos, lisztezett felületre tesszük, és picit meglisztezve 5–6 perc alatt rugalmas tésztává dolgozzuk. Tálba tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 30 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, rúddá formázzuk, 8 részre osztjuk, és egyenként labdává formázzuk, majd tenyérrel kicsit lelapítjuk, nyújtófával kb. 13-15 centis korongokká nyújtjuk, ha ragad, picit lisztezzük.
A tésztakorongokat sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 220 fokos sütőbe toljuk, 6-7 percig sütjük, majd egy csipesszel megforgatjuk, és még 3-4 percet sütjük.
Nem túl mutatós, de annál finomabb aprósüteményről van szó, ami ráadásul pofonegyszerűen és gyorsan elkészíthető. Senki ne riadjon vissza az alapanyaglista hosszúságától, elsősorban a sok fűszer ennek az oka. Az alaptészta narancslé, olaj, liszt, gríz és egy kis cukor keveréke, épp csak össze kell dolgozni, majd formázni és sütni, vagyis ennél egyszerűbb süti tényleg nem nagyon létezik. A csavar viszont ezután jön, ugyanis a kisült kekszeket még forrón egy illatos, mézes szirupban kell megfürdetni, ettől lesz ellenállhatatlanul finom. Viszont mivel a szirupot teljesen beszívja a tészta, nem lesz ragacsos, mint mondjuk a baklava.
A melomakarona hosszan eltartható, ideális vendégváró vagy gasztrojándék is lehet, nagyon karácsonyi hangulatú a narancsos, mézes, fahéjas, diós, szegfűszeges aromáival és mesés illatával.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Valamint:
Elkészítés: A sziruphoz a cukrot és a vizet egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a szegfűszeget és a félbevágott narancsot héjával együtt, és felforraljuk, addig kevergetjük, míg a cukor teljesen feloldódik, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet, elkeverjük, és a fűszerekkel és a naranccsal együtt 3-4 órát pihentetjük, hogy az aromák kioldódjanak.
A tésztához a lisztet és a búzadarát egy tálban összekeverjük. Egy másik keverőtálba kimérjük a kétféle olajat, a narancslevet, hozzáadjuk az összes fűszert, a szódabikarbónát és a cukrot, hozzáreszeljük 1 narancs héját, és kézi habverővel összekeverjük. Hozzáöntjük a lisztes keveréket, és épp csak összekeverjük, nem szabad túldolgozni.
A masszából diónyi darabokat szaggatunk, golyóvá formázzuk, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, és 190 fokos sütőben légkeverés mellett kb. 20 perc alatt ropogósra és aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve még forrón a leszűrt szirupba dobjuk a sütiket 8-10 másodpercre, majd szűrőkanállal rácsra szedjük, megszórjuk aprított dióval, és hagyjuk kihűlni.
Tálaláskor még meglocsolhatjuk mézzel, mint a görögök, de anélkül is nagyon finom, édes, aromás, nagyon karácsonyi hangulatú finomság.
A grízzel és vajjal gazdagított piskóta nagy kedvenc a kelet-mediterrán vidékeken, nem véletlenül, hiszen a süti textúrája nagyon omlós és gazdag, pedig valójában nagyon egyszerű. Népszerűsége okán sok váltiozata létezik, a tésztát gazdagítják olykor kókusszal, a szirup, amivel meglocsolják, lehet citromos vagy narancsos, és variálhatóak benne a fűszerek is. Míg a törökök joghurtosan, könnyebben készítik, addig a hedonista görögök nem kevés vajat használnak hozzá, amitől tényleg nagyon puha és gazdag lesz.
A süti egyetlen titka, hogy a kisült, még forró tésztát kell meglocsolni a sziruppal, mégpedig fokozatosan és egyenletesen rákanalazva, így nem ázik el sehol, hanem szépen beszívja a meleg tészta a fűszeres-mézes szirupot, eloszlik benne, fellazítja, és nem száll le az aljára.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és a vanília-kivonatot, és elektromos habverővel nagyon habosra és krémesre verjük, legalább 5-6 percig, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk az olvasztott vajat, és addig keverjük, míg teljesen felveszi a hab a vajat.
Egy másik tálba kimérjük a lisztet és a grízt, hozzáadjuk a sütőport, elkeverjük, a tojásos keverékhez adjuk, és egy spatulával összeforgatjuk. Kivajazott 25×30 centis tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett kb. 40 perc alatt megsütjük.
Közben a sziruphoz a vizet felforraljuk, hozzáadjuk a cukrot, a citrom vékonyan levágott héját, a kardamomokat és a fahéjat, 5 percig gyöngyözve főzzük, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet és a citrom kifacsart levét, és hagyjuk langyosra hűlni.
A szirupból eltávolítjuk a citromhéjat, a kardamomot és a fahéjrudat, és a még forró grízes süteményre locsoljuk egyenletesen. Néhány helyen megböködhetjük hegyes késsel, hogy könnyebben fel tudja inni a szirupot a tészta.
Hagyjuk kihűlni, majd kockára vágva tálaljuk, a tetejét megszórhatjuk ízlés szerint egy kis kókusszal és finomra vágott pisztáciával vagy mandulával.
A görögöknél a közétkeztetés nem rombolta le a sárgaborsó jó hírét, Szantorini szigetén pedig igazi nemzeti ételnek számít a belőle készült püré. Egyszerű, egészséges, kiadós és laktató, érdemes vele egy próbát tenni, egy esélyt adni a méltánytalanul mellőzött hüvelyesnek. Citromosan, rozmaringgal olyan finom, hogy csoda! A görögök leggyakrabban aprított hagymával, kapribogyóval vagy olajbogyóval megszórva, olívaolajjal meglocsolva tálalják, olykor előétel, olykor köret, de tükörtojással vagy sült zöldséggel, párolt spenóttal húsmentes egytálételként is kedvelt.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sárgaborsót egy tálba tesszük, forrásban lévő vízzel felöntjük, hogy bőven ellepje, alaposan átkeverjük.
A hagymát, a répát és a fokhagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, egy lábasba tesszük, hozzáadunk 2 evőkanál olívaolajat, a babérlevelet, a cukrot, sózzuk és borsozzuk, tűzre tesszük, és 2-3 percig kevergetve pároljuk, majd hozzáadjuk a leszűrt és lecsöpögtetett sárgaborsót és a zöldségalaplét, beledobjuk a rozmaringot, és 15-20 percig főzzük, amíg a borsó felszívja a folyadék jelentős részét és megpuhul.
Eltávolítjuk belőle a babérlevelet és a rozmaringot, az egészet egy késes robotgépbe átöntjük. Hozzáreszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét, 2 evőkanál olívaolajat adunk hozzá, és krémesre összeturmixoljuk.
Azonnal tálalhatjuk, ízlés szerint kaprival vagy aprított olajbogyóval megszórva köretként, de sült zöldségekkel megpakolva akár önmagában főételként is.
A tzatziki inspirálta, és bár lehet, hogy a görögök sosem készítik ebben a formában és szentségtörésnek is tartanák, de annyira finom, ráadásul alakbarát, fehérjedús és villámgyors, hogy mindenkit csak rábeszélni tudunk. Tulajdonképpen a szószként, öntetként vagy salátaként ismert hígabb mediterrán klasszikus, a tzatziki sűrűbb, fetával felturbózott, krémesített változata.
Az eredetvédett, drágább feta helyett nyugodtan használhatunk pénztárcabarátabb krémfehér sajtot, ez gyakorlatilag ugyanaz, csak a feta név nem használható rá, ez ugyanis csak a Görögországban gyártott sós sajtot illeti meg. Emellett pedig csak egy kis görög joghurt, uborka kell csak hozzá, illetve ízesítésként egy kis fokhagyma, citrom és némi zöldfűszer – ez lehet menta, kapor, petrezselyem, vagy akár ezek keveréke is -, érdemes variálni, és a fűszerezést a saját ízvilágunkra hangolni.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az uborkát megmossuk, a végeit levágjuk, és kb. 1/3 részét vékonyan felkarikázzuk vagy legyaluljuk, félretesszük. A maradék uborkát meghámozzuk, lereszeljük, kinyomkodjuk, és egy tálba tesszük. Hozzáadjuk a görög joghurtot, a zúzott fokhagymát, a finomra vágott zöldfűszereket, valamint a citromlevet, hozzámorzsoljuk a fetát, és alaposan összekeverjük. Sózni nem kell, mert a sajt elég sós.
Pirítósra halmozzuk, az uborkakarikákat ráhalmozzuk, és már kész is – aki szereti, egy kis tökmaggal vagy szezámmal megszórhatja még, hogy egy kis ropogós is legyen benne.
A peinirli (ejtsd: pinirli) jellegzetessége, hogy vajas-sajtos töltelékkel sütik, de ezen kívül kerülhet bele még ízlés szerint minden földi jó. Nincs túlságosan megpakolva, legtöbbször csak egy kis bacon vagy sonka, egy kevés spenót, pár szelet paradicsom kerül bele, kolbász vagy darált hús, de népszerű egy nyers tojást beleütve, így készre sütve is, leggyakrabban egyszemélyes adagokban.
A csónakokat egyébként Törökországból eredeztetik, innen hozták magukkal a Fekete-tenger partján élő görög nemzetiségű, üldözötté vált lakosok az 1920-as években. Athén külvárosaiban telepedtek le, többük kis éttermet nyitott, innen terjedt el országszerte ez a street foodnak is remek lepényke, aminek a neve egyébként törökül sajtosat jelent. Létezik olyan legenda is, hogy a tengeri menekülés emlékére készültek ezek a csónak formájú pizzák, de valójában a török pizza, a pide is csónak alakú.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A langyos vizet, az élesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük. Közben kimérjük a liszteket, összekeverjük a sóval, majd az élesztős vízhez öntjük, és elektromos robotgép dagasztó karjával 6-8 perc alatt sima tésztává dagasztjuk. Gombóccá formázzuk, és 1 teáskanálnyi olívaolajjal kikent tálba tesszük, letakarjuk, és langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, kicsit átdolgozzuk, 6 egyenlő részre osztjuk, először mindegyiket gombóccá formázzuk, majd nyújtófával hosszú, ovális formára nyújtjuk.
A töltelékhez a reszelt sajtot és a krémsajtot nagyjából összekeevrjük. A tésztalapokra 5 dkg vajat egyenletesen rácsipkedünk, kézzel kis kupacnyi sajtokat teszünk rájuk, a szélüket kihagyva. A tészták hosszanti oldalát majdnem középig behajtjuk, a tésztavégeket összecsippentjük, és kicsit megcsavarjuk, majd a csónakokat sütőpapírral fedett tepsire tesszük – 2 tepsiben fognak csak elférni.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15 percig sütjük, majd kivesszük, mindegyikre 1-1 tojást ütünk, a széleket lekenjük olvasztott vajjal, és még 5 percre visszatoljuk a sütőben, hogy a tojások megsüljenek.
A sütőből kivéve petrezselyemmel, oregánóval – vagy más zöldfűszerrel – meghintjük, és azonnal tálaljuk.
