Kanada francia részén, Quebec-ben született ez a sütemény a gazdasági válság idején a 30-as években, a legenda szerint a munkanélkülivé vált bányászok feleségeinek leleményességének köszönhetően, akik arra kényszerültek, hogy szinte a semmiből süssenek, főzzenek. A legegyszerűbb és leegolcsóbb alapanyagokból áll, de annyira népszerű, hogy ma is eredeti nevén, munkanélküliek pudingjaként – pouding chomeur – fut, és nemzeti desszertnek számít.
A sütemény alapja egy nagyon egyszerű kevert tészta, amit sütés előtt édes sziruppal locsolnak meg bőségesen, ami vagy barna cukorral, vagy a Kanadában oly népszerű és ott olcsón beszerezhető juharsziruppal készül, ami karamellizálódik sütés közben, és elképesztően finom aromát ad az amúgy nem túl elegáns és fotogén, de nagyon kiadós desszertnek. Valaha tojás és tejszín nélkül készült, de ma már mindenki gazdagabban készíti, mert azért így mégiscsak finomabb…
Pouding chomeur – munkanélküliek pudingja
Hozzávalók:
A sziruphoz:
A tésztához:
Elkészítés: A sziruphoz a tejszínt és a juharszirupot egy kis lábasban összeforraljuk, majd félretesszük. Ha nincs juharszirupunk, 1 dl vizet 10 dkg barna cukorral összeforralva használhatunk helyette.
A tésztához a lágy vajat a cukorral alaposan kikeverjük, hozzáadjuk a tojásokat és a vaníliát, ezzel is simára keverjük, majd a sütőporral elkevert lisztet és a tejet váltogatva hozzákeverjük.
A masszát sütőtálba öntjük, elsimítjuk, egyenletesen ráöntjük a szirupot, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 35-40 perc alatt megsütjük. A szirup átitatja a süteményt, kellemesen karamellizálódik, majd leszáll az aljára, érdemes szeletelés előtt 1 órát pihenni hagyni, hogy jó szaftos, tökéletes állagú legyen.
A kekszes alapú, sütés nélküli, réteges desszertek sokfelé népszerűek, de ilyen tömör gyönyör, ennyire csokis desszert azért ritkaság. A Nanaimo szelet – vagyis bar, ahogy a helyiek nevezik – viszonylag új sütemény, kitalálóját, első készítőjét nem ismerjük, de annyi bizonyos, hogy házi süti, amelyet feltehetőleg egy édesszájú háziasszony készített, majd az egyszerűen elkészíthető finomság szájról szájra terjedt el. Elsőként 1952-ben jelent meg a receptje hivatalosan egy szakácskönyvben, onnantól pedig semmi nem tudta megállítani a sikerét. Olyan népszerűségnek örvend ez a brutális – és isteni finom – kalóriabomba, hogy 1985-ben hivatalosan is Kanada kedvenc desszertjének szavazták meg.
Mint minden népszerű ételnek, a Nanaimónak is rengeteg változata van: a kekszes alap is sokféle módon variálható különféle csonthéjasokkal vagy kókusszal, a középső krém is lehet vaníliás, mogyoróvajas, kávés, kókuszos, de akár narancsos is, de a sütit borító csokimáz is ízesíthető vagy cirmossá tehető – a lényeg annyi, hogy minden nagyon vajas, édes és csokis legyen.
Elsőre lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de egyáltalán nem az. Gyorsan el lehet készíteni, csak utána néhány órát még várakozni kell a kóstolásig – de megéri!
Nanaimo szelet
Hozzávalók:
A kekszes alaphoz:
A krémhez:
A csokimázhoz:
Elkészítés: A kekszes alaphoz a vajat gőz fölött megolvasztjuk, hozzáadjuk a cukrot és a kakaót, simára keverjük, majd a tűzről levéve beleszórjuk a darált kekszet, a kókuszreszeléket és a durvára vágott diót vagy mandulát. Összekeverjük, és egy sütőpapírral kibélelt közepes tepsi aljába nyomkodjuk egyenletesen. Fél órára a hűtőbe tesszük.
A krémhez a csokoládét apróra tördeljük. A tejszínt felforraljuk a vaníliás cukorral, majd a csokira öntjük, és addig keverjük, míg felolvad. Hűlni hagyjuk, majd a lágy vajat hozzáadva elektromos habverővel krémesre, simára keverjük, majd a kekszes alapra simítjuk, és újabb fél órára a hűtőbe tesszük.
A csokimázhoz vízgőz fölött megolvasztjuk a felkockázott étcsokoládét, hozzáadjuk a vajat, alaposan elkeverjük, majd a krémes rétegre simítjuk, és a hűtőbe tesszük legalább 3 órára.
Forró vízbe mártott késsel szeleteljük, mert a csokimáz hajlamos megrepedni, törni.