A mézeskalácssütés igazi adventi program, többnapos projekt, mert a begyúrt tésztát mindenképpen pihentetni kell 1 éjszakát legalább szaggatás és sütés előtt, illetve ha cukormázzal díszítjük, azt is szikkadni kell hagyni, viszont szuper családi, baráti közös kreatívkodás is egyben, arról nem is beszélve, milyen karácsonyi illat tölti be az egész lakást, és mennyire finom a végeredmény.
A rögtön puha mézeskalács titka egyrészt a jó tészta – ez az! -, másrészt az, hogy nem szabad túlsütni, mert akkor kemény lesz, kivételkor még lehet, hogy nagyon puhának tűnik, de tökéletes lesz az állaga kihűlve. Ha esetleg mégis túlsütnénk, akkor kihűlve egy dobozba tesszük egy almával, lezárjuk, és másnapra tökéletesen megpuhul, ebben az alma nedvességtartalma segít.
Hozzávalók:
A mázhoz:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és a mézzel együtt egy kisebb lábasban, alacsony lángon összemelegítjük, majd a tűztől levéve hagyjuk kicsit hűlni. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a szódabikarbónát, a porcukrot, a vaníliás cukrot és a reszelt narancshéjat egy nagyobb tálban összekeverjük. A kicsit visszahűlt mézes vajhoz adjuk a tojásokat, simára keverjük, majd a száraz keverékhez adjuk, és összegyúrjuk. Kissé puha tésztát kapunk, amit frissentartó fóliával lefedve a hűtőbe teszünk, és 1 éjszakát pihentetjük, hogy összeálljon és jól formázhatóvá dermedjen.
A pihentetett tésztából egy adagot lisztezett felületre helyezünk, és kb. 4 mm vékonyra kinyújtjuk, tetszőleges formákkal kiszúrjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. A maradék tésztával ugyanígy járunk el, majd a leeső tésztarészeket összegyúrjuk, és azt is kiszaggatjuk.
160 fokos sütőbe téve 8-10 perc alatt világosra sütjük, majd kivéve hűlni hagyjuk.
A cukormázhoz a porcukrot átszitáljuk, hozzáadjuk a tojásfehérjét és pár csepp citromlevet, és sűrű krémmé keverjük. Egy tiszta zacskóba kanalazzuk, az egyik sarkán pici lukat vágunk, és ezzel díszítjük a mézeskalácsot. Ízlés szerint cukorgyöngyökkel, magokkal, aszalt vagy kandírozott gyümölcsökkel is dekorálhatjuk.
Elegáns, egyszerű, nagyon hangulatos és mutatós a naranccsal és fűszerekkel készülő pezsgős koktél, előre elkészíthetőek az összetevők, nem kell hozzá drágább pezsgő, és sokkal izgalmasabb, mint bármilyen más ital. Pár narancs, némi fűszer, cukorszirup, a tálaláskor felöntve egy kis pezsgővel – jóval több és egyedibb, mint önmagában a gyöngyöző ünnepi ital.
Ez a narancsos szirup nagyon izgalmas, egy kis rozmaring teszi különlegessé, és nemcsak ehhez a pezsgőkoktélhoz használható, de forró csokiba vagy forralt bor ízesítéséhez is tökéletes, viszont mindenképpen érdemes bio vagy kezeletlen narancsot használni hozzá, mert a héját is használjuk. Ha ilyen nincs, akkor készen kapható szárított narancshéj is megfelel, szerencsére ez a karácsonyi szezonban a szuperekben könnyen beszerezhető, de kezeletlen narancsot is egyre több helyen taláunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukrot és a vizet egy lábasba tesszük, tűzre tesszük. A narancsot megmossuk, az egyik héját éles késsel vagy zöldséghámozóval vékonyan, a fehér rész nélkül levágjuk, és a rozmaringgal együtt a cukorsziruphoz adjuk. Felforraljuk, és 3-4 percet főzzük, közben kifacsarjuk a narancsok levét, és ezt is hozzáöntjük. Leszűrjük, hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe tesszük tálalásig.
Pezsgőspoharakba töltünk belőle, felöntjük jól behűtött pezsgővel, és ízlés szerint narancsszeletekkel díszítve kínáljuk.
Kacsamell nem mindennap kerül az asztalra, ezért sokan bátortalanul is állnak hozzá, pedig nem nagy ördöngösség az elkészítése, ha betartjuk a sütési instrukciókat. Iszonyatosan finom, a húsa szaftos és omlós, a bőre pedig ropogós, igaz, hogy ehhez serpenyőben és sütőben is kell sütni, viszont csak rövid ideig.
Ha pedig jól szervezzük a munkamenetet, párhuzamosan egy krémes krumplipüré és egy illatos, vörösboros-áfonyás mártás is elkészíthető. Az alábbi receptet követve biztos a siker.
Hozzávalók:
Elkészítés: A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, leöblítjük, és sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük.
Közben a kacsamellet megtisztítjuk, az esetleges tokmaradványokat eltávolítjuk, és a bőrös felét vékonyan beirdaljuk, majd sózzuk és borsot őrölünk rá, beledörzsöljük. A fokhagymákat meghámozzuk, lapjában félbevágjuk, a rozmaringot 2-3 centis darabokra tépkedjük.
Egy serpenyőt szárazon jó forróra felmelegítünk, és a kacsamelleket a bőrös felükkel lefelé belerakjuk. Mellédobjuk a fokhagymát és a rozmaringot, és a húsokat időnként lenyomkodva 3-4 percig sütjük, hogy kisüljön a zsír, és ropogós legyen a bőr, majd csipesszel megfordítjuk, és még 2 percet sütjük, majd lehúzzuk a tűzről.
A kacsamelleket áttesszük egy tepsibe, alufóliával letakarjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk 10 percre, majd a sütőből kivéve, a fólia alatt még 10 percet pihentetjük.
Közben a leszűrt krumplihoz adjuk a vajat és a tejet, hozzáreszelünk egy kevés szerecsendiót, sózzuk, borsozzuk, és krumplitörővel krémesre törjük.
A mártáshoz a serpenyőből kivesszük a rozmaringot, kiöntjük a zsírt, hogy csak 1 evőkanálnyi maradjon, a fokhagymát villával összetörjük, visszatesszük a tűzre, meghintjük 1 evőkanál liszttel, elkeverjük, majd felöntjük a borral, ezzel is elkeverjük. Hozzáadjuk az áfonyalekvárt, a mézet, a narancs reszelt héját és levét, az alaplét, sózzuk és borsozzuk, és kevergetve 6–8 perc alatt sűrűsödésig főzzük.
A kacsamelleket vágódeszkán szeletekre vágjuk, és a krumplipürével tányérokra rendezzük, majd a vörösboros áfonyamártással meglocsolva tálaljuk, dekorként rózsaborsot morzsolhatunk még a tetejére.
Valószínűleg azzal mindenki egyetért, hogy az év vége mindenkinek sűrű, kapkodós és készülődős, és nem jut mindig mindenre annyi idő és figyelem, mint amennyit szeretnénk. Szerencsére félkész alapanyagokat is bevethetünk, így a készen kapható leveles tészta és a pesto szuper szolgálatot tehet, ha szeretnénk egy mutatós és finom, de pofonegyszerű finomsággal villantani.
A karácsonyfa formájú, bazsalikomos pestóval töltött leveles süti pikk-pakk megvan, ünnepi és kreatív, minden karácsonyi bulin sikert arat, de akár otthon is feltálalható előételként, ha valamilyen frappáns megoldásra van szükség. A leeső darabok sem vesznek kárba, és a pesto helyett más töltelékkel – krémsajttal, reszelt sajttal, tonhalkrémmel is szuper, a teteje pedig megszórható magokkal is, szezámmal, napraforgóbéllel, kidíszíthető apró kockára vágott kaliforniai paprikával, de akár félbevágott koktélparadicsommal is.
Hozzávalók:
Elkészítés: Mindkét leveles tésztát kiterítjük, megkenjük a pestóval. Az egyiket meghintjük egyenletesen a reszelt parmezánnal, majd a másik leveles tésztát ráborítjuk. Finoman lenyomkodjuk, és egy nagy, hegyes háromszöget vágunk ki középen, alul törzset vágunk a fenyőnek. A lehulló darabokat felcsíkozzuk, megtekerjük, sütőpapírral fedett tepsire tesszük. A háromszöget két oldalon bevágjuk ujjnyi távolságra, a középső részt egyben hagyva, majd megcsavarjuk az „ágakat” maguk körül. Ezt is átemeljük egy tepsire, majd mindent lekenünk a villával elhabart tojással.
180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és 15-20 perc alatt légkeverés mellett megsütjük. A sütőből kivéve megszórjuk a kis kockákra vágott kápia paprikával – de félbevágott koktélparadicsommal is díszíthetjük. Melegen, langyosan, hidegen is finom!
Siena városából származik a panforte vagy más néven panpepato, mégpedig ugyancsak régről, 1205-ből származó írásos feljegyzések említik mint fizetőeszközt. Nem is csoda, hiszen annyi értékes finomság van belepakolva: rengeteg olajos mag, méz és sok fűszer, ráadásul ez utóbbiak, a különféle fűszerek is ugyancsak ritkaságnak és kincsnek számítottak abban az időben. Toszkánában egész évben készítik és árulják, de karácsonykor egész Olaszországot elárasztja ez a bőséget jelképező mennyei manna.
Rengeteg változata létezik, hiszen a magok és a fűszerek is jól variálhatók, ma már leggyakrabban csokoládé is kerül bele. Különlegessége, hogy a fűszerek között szerepel a bors is, innen is jön a neve: a panforte erős kenyeret, a panpepato pedig borsos kenyeret jelent. Csak enyhén érezhető, de nagyon izgalmassá teszi, jó ellenpontot ad az édes és isteni finom süteménynek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 170 fokra melegítjük. Az összes diófélét egy tepsibe terítjük, és 10 percre a sütőbe toljuk, közben egyszer átforgatjuk, összekeverjük. Ha kész, kivesszük és hűlni hagyjuk, a sütő hőmérsékletét 130 fokra mérsékeljük.
Közben a mézet és a porcukrot egy kis lábasba tesszük, és gyenge hőfokon melegíteni kezdjük. Addig kevergetjük, amíg a porcukor teljesen felolvad. Óvatosan, mert a méz könnyen megég! Ha a cukor felolvadt, levesszük a tűzről, hozzáadjuk az apróra vágott étcsokoládét, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.
A pirított magvakat egy keverőtálba tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáöntjük a csoki-mézes keveréket, a lisztet és az összes fűszert, és alaposan összeforgatjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe egy 20 centi átmérőjű tortagyűrűt állítunk, vagy ennek megfelelő méretű tepsit sütőpapírral kibélelünk, beleöntjük a csokis-magos keveréket, a tetejét elsimítjuk, és 30 percre betoljuk a 130 fokos sütőbe.
Ha kész, kivesszük, és hagyjuk teljesen kihűlni, majd kés segítségével körbevágjuk a gyűrű belső oldalán, leemeljük a gyűrűt, a panfortét pedig meghintjük porcukorral. Vékony szeletekre vágva tálaljuk.
Német vidéken elképzelhetetlen a karácsony a pólyába bugyolált Kisjézust formázó, porcukorral gazdagon bevont kelt kalács nélkül. Narancsos, rumos, marcipános, és bár a tésztája nem túl édes, a belegyúrt mazsola vagy aszalt gyümölcsök, no meg a hófehér porcukros burok megédesítik.
Fontos, hogy a tésztát kétszer is kelesszük, mégpedig hosszan, mert a gyümölcsöktől és a marcipántól, no meg a beledolgozott vajtól nehezen kel, emelkedik meg a tészta. Emellett stollenből nem érdemes nagyot sütni, készítsünk inkább 2 kisebb kalácsot, hogy kellően átsüljön a közepe is, anélkül hogy kívül megégne. A legvégén pedig érdemes egy kis rummal és olvasztott vajjal átkenni, mert így a tészta is illatosabb lesz, és a porcukor is jól rá tud tapadni.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A mazsolát megmossuk, egy tálkába tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, majd meglocsoljuk a rummal, félretesszük.
A langyos tejhez adjuk a cukor felét, belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, 10 percet állni hagyjuk. Közben a lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a maradék cukrot és a vaníliás cukrot, hozzáadjuk az élesztős keveréket és a lágy vajat, és elektromos robotgép dagasztókarjával sima tésztává kidolgozzuk.
A mazsolát leszűrjük, a rumot félretesszük, a mazsolát a tésztához adjuk, és kézzel belegyúrjuk, hogy nagyjából mindenhova egyformán jusson, majd gombóccá formázzuk, tálba tesszük, és konyharuhával lefedve 1 órát kelesztjük langyos helyen.
A pihentetett tésztát lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, kettéosztjuk, és vastagabb téglalappá nyújtjuk, a sodrófával a közepére hosszanti irányban egy mélyedést nyomunk. A marcipánt kettéosztjuk, rúddá sodorjuk, a mélyedésbe tesszük, a tésztát összehajtjuk, finoman lenyomjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire átemeljük. Konyharuhával letakarva 1 órát pihentetjük.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 40-45 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve ecsettel megkenjük a félretett rummal. Ezután 3 dkg vajat megolvasztunk, és ezzel is átkenjük a kalácsokat, majd megszórjuk gazdagon porcukorral.
Valószínűleg ma már senkinek nem ismeretlen itthon sem a speculoos, advent idején gyakran találkozhatunk vele a német láncok kínálatában. Általában lapos, megformázott, gyakran Szent Miklóst vagy holland házikókat formáz a keksz, nagyon ropogós és illatos a benne lévő sok fűszertől. Némileg hasonlít a mézeskalácsra, de vajasabb és nagyon omlós, és otthon is nagyon egyszerűen elkészíthető – persze nem a szép cirkalmas formában, hanem apró kis golyókká gyúrva.
A speculoos titka – természetesen a már említett fűszerek és vaj mellett – a barna cukor, amitől egy kicsit karamellizált ízt is kap ez az illatos és roppanós keksz. Jól záródó dobozba téve sokáig eláll, és szuper kávé mellé, vagy tehetünk belőle pár szemet ünnepi tiramisuba is – nagyon feldobja!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a nádcukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel krémesre kikeverjük. Hozzáadjuk a fűszereket, a lisztet és a sütőport, és addig dolgozzuk tovább, míg nagyjából összeáll. Lisztezett munkafelületre öntjük, meghintjük kevés liszttel, és gyors mozdulatokkal kicsit átgyúrjuk, amíg jól formázható masszát kapunk.
Mogyorónyi golyóbisokat formázunk belőle, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 10-12 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszilárdulni, hogy ropogós, tökéletes állagát elnyerje.
Egy kényeztető, édes itóka mindig emeli az ünnepi pillanatok fényét, ez a csokis krémlikőr tökéletes koccintáshoz, de akár tiramisut, pohárkrémet vagy egy kis fagyit is megbolondíthatunk vele, isteni a délutáni tejeskávéba egy kuckózós napon… Sűrű és krémes, a legegyszerűbb vodkával is elkészíthető, viszont érdemes magasabb kakaótartalmú étcsokival készíteni, mert ez adja meg a lényegét, igaz, kerül bele még kakaópor és vanília is, sőt egy kevés kávé, aminek az íze nem igazán érződik, de kikerekíti a csokis aromákat.
Hihetetlenül egyszerű elkészíteni, az alapanyagokat csak össze kell melegíteni, az alkoholt pedig a végén, már a tűről levéve hozzákeverni. Jót tesz neki, ha legalább 1 éjszakát hagyjuk összeérni az ízeket, de hűtőben 3 hétig bátran eltartható. Fogyasztás előtt mindenképpen érdemes jól felrázni, mert a csoki benne besűrűsödik, és leül az aljára.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet, a cukrot és a vaníliás cukrot egy lábasba tesszük, és tűzre téve felforraljuk, addig kevergetjük, míg a cukor teljesen felolvad. Hozzáadjuk a kakaóport és a kávét, elkeverjük, majd a felaprított csokoládét is hozzáadjuk, addig keverjük, míg felolvad, majd a tejszínt is hozzáöntjük, és forrpontig melegítjük.
A tűzről levéve hagyjuk egy kicsit hűlni, majd hozzáöntjük a vodkát, átkeverjük, és üvegekbe töltjük. A hűtőben tároljuk, fogyasztás előtt alaposan fölrázzuk.
Isteni finom, szaftos, fűszeres, édes-sós ez az aszalt gyümölccsel – sárgabarackkal és vörösáfonyával – töltött húsrolád, amit egyszerű elkészíteni, és nagyon mutatós is. Kívülről ropogósra sült bacon borítja, benne borban áztatott zamatos gyümölcsök, a sovány pulykamell pedig a kettő között nagyon omlósra és ízesre sül.
Akkor igazán finom, ha a hússzeleteket előtte bepácoljuk fűszeres – itt fokhagymás és kakukkfüves – tejbe, ettől a semlegesebb ízű pulykamell nagyon ízletes és szaftos lesz, a bacon kívülről, az aszalt gyümölcsök belülről járják át rengeteg ízzel, a végeredmény pedig fantasztikus. És egyáltalán nem bonyolult elkészíteni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A pulykamellet vékony szeletekre vágjuk, és a vékonyra szeletelt fokhagymával és a kakukkfűvel egy tálba tesszük, felöntjük a tejjel, és lefedve a hűtőbe tesszük 1 éjszakára. Az aszalt barackot és az áfonyát felöntjük a fehérborral, és ezt is néhány órát áztatjuk.
A pulykamellszeleteket kivesszük a tejből, konyhai papírtörlővel leitatjuk, majd két frissentartó fólia között a hússzeleteket kicsit kiklopfoljuk. Sózzuk, borsozzuk. Egy nagyobb kiterített fóliára fektetjük a baconszeleteket egymással kicsit átfedésben, megkenjük 1 evőkanál mustárral, ráterítjük a hússzeleteket, hogy egy nagy lapot kapjunk. Ezt is megkenjük a maradék mustárral, a közepésre halmozzuk egy csíkban a beáztatott és kinyomkodott gyümölcsöt, és a fólia segítségével feltekerjük, és egy tepsibe óvatosan áthelyezzük.
A maradék, a gyümölcsökhöz használt borral meglocsoljuk, fél pohár vizet öntünk alá, és alufóliával lefedve 180 fokos sütőben 1 órát sütjük, majd a fóliát óvatosan levesszük, a felcsapó gőz nagyon forró, és még visszatoljuk, míg szép pirosra, ropogósra sül a bacon.
A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd szeleteljük, ízlés szerint vajas krumplipürével, főtt és vajban átforgatott kelbimbóval vagy más körettel tálaljuk.
De mit tehetünk, egyáltalán tehetünk-e valamit, hogy a jövő évet ne bűntudattal és őrült, sokszor egészségtelen fogyókúrával kelljen kezdeni?
Szűcs Zsuzsanna dietetikus szerint van arany középút, és nem kell lemondani a desszertekről sem, hiszen az édes íz kedvelése velünk született tulajdonságunk, amely nélkül életünk egy kicsit színtelenebb lenne. Még az édesszájúaknak sem kell bűntudatot érezniük egy kis édesség elfogyasztásával, ha betartunk néhány egyszerű szabályt, nemcsak a hétköznapokon, de az ünnepek alatt is.
Ne szűkítsük le a napi étkezéseink számát egy vagy két nagyra a több kisebb helyett, a lehető legjobb, ha 4-5-ször étkezünk. Ha egész nap a nagy karácsonyi ebédre vagy a szilveszteri vacsorára készülünk, és előtte nem eszünk semmit, egészen biztosan jóval több kalóriát veszünk magunkhoz, mint ha előtte nem hagytunk volna ki étkezéseket. Különösen érdemes odafigyelni az ünnepek alatt is a reggelire, ezt semmiképp ne aludjuk át, és ne maradjon el! A főétkezések – reggeli, ebéd, vacsora – közé beiktatott tízórai és uzsonna pedig egyenletessé teszi a vércukorszintünket, és megakadályozzák azt is, hogy a következő főétkezésig túlzottan megéhezzünk, ezért többet együnk a kelleténél, vagy ellenőrizetlenül nassolni kezdjünk.
Nem létezik édesség valamilyen édesítőszer nélkül. Ezek közül leggyakrabban még mindig a cukrot használjuk. Érdemes a receptben meghatározott cukormennyiséget egy kicsit csökkenteni, ahogy egyébként az élelmiszeriparban is számos kedvelt termékkel – pl. üdítővel vagy a kedvenc túrórudink fitt változatánál – megteszik ezt a receptúra újragondolásával. Próbáljuk ki mi is, szokás kérdése az egész, valószínűleg kevesebb cukorral is finom lesz az édesség. Főként, ha az ízét esetleg gyömbérrel, vaníliával vagy más karácsonyi fűszerrel fokozzuk.
Az édességeknél gyakran nemcsak a cukor, hanem a magas zsírtartalom is gondot jelent! A vajjal, margarinnal, krémsajttal kikevert, tejszínes, zsírban gazdag krémek helyett használjunk soványabb alternatívát, például lekvárt, zsírszegény tejjel készült pudingot vagy sovány túrót. Csokoládéból a magasabb kakaótartalmút válasszuk! Általános szabályként elmondható, hogy a vajas, tejszínes édességek helyett inkább a gyümölcsös, tejes (pl. túrós) desszertek kerüljenek a tányérunkra.
Bár az ünnepek alatt ez különösen embert próbáló kihívás, de próbáljuk meg tartani, hogy édességet ebben az időszakban is legfeljebb heti 2-3 alkalommal eszünk, lehetőleg a főétkezések után, amikor nagy valószínűséggel már nem fogjuk túlenni magunkat belőle. Persze uzsonnára is lehet enni a gyümölcsön és pár szem olajos magon kívül egy kis édességet, lehetőleg ilyenkor is olyat válasszunk, ami tejtermékkel és/vagy gyümölcsökkel készült. Előrecsomagolt desszerteknél (pl. túrórudi) ellenőrizhetjük a kalóriatartalmat a csomagoláson, így könnyen nyomon követhetjük a fogyasztásunkat. És 2-3 szaloncukor is beleférhet, de akkor legyünk tudatában annak, hogy ezt nem „csak úgy” ettük, hanem ez is egy kisétkezésnek felel meg.
Nagyon sok kalória van az alkoholban is, különösen a tejszínes likőrökben, a töményekben, az égetett szeszekben és a szezon kedvencében, a forralt borban és persze a különféle forró csokikban. Az egyébként az egészséges táplálkozásba kis mennyiségben tökéletesen illeszkedő natúr olajos magvak és aszalt gyümölcsök kalóriatartalmára is ügyelni kell, nem mindegy, hogy mennyit eszünk belőlük!
A szeretteinkkel való együttlét, a baráti beszélgetések önmagukban is kellemessé és meghitté teszik az ünnepet, nem kell állandóan enni közben. Ha pedig egy kiadós séta, korizás vagy hógolyózás erejéig kimozdulunk otthonról, akkor energia-egyensúlyunk megtartásáért is teszünk, hiszen a mozgással kalóriát égetünk el, amivel ellensúlyozhatjuk az elfogyasztott finomságokat.
A narancs héját gyakran használjuk sütemények, desszertek ízesítésére, a mandarinét viszont sosem, pedig édesebb és szelídebb, nagyon aromás, az illata is egészen más, és mennyeien passzol a csokoládéhoz. Mostanában ráadásul többféle mandarin is kapható, megjelent a vastagabb héjú, könnyen hámozható clemantine – vagy klemantin – és a marokkói eredetű, különösen édes és fűszeres tangerine fajta is.
A trüffelhez most csak a héját használtuk, előzőleg alaposan megmosva meleg vízben, majd lereszelve, és a csokigolyó tejszínes-vajas részével kicsit összefőzve. A golyóbis készítése egyébként nagyon egyszerű, de azért van néhány dolog, amire figyeljünk, hogy a csoki ne sérüljön a melegítéskor, ugyanis nagyon érzékeny jószág, gyorsan túlmelegszik, „megég” – ez nem azt jelenti, hogy ténylegesen, hiszen gőz fölött ez nem lehetséges, hanem azt, hogy a csoki szerkezete megváltozik, és már sosem lesz ugyanolyan jól kezelhető.
Jó hír, hogy légmentes dobozban zárva a hűtőben 10 napig is eltartható ez a trüffel, de le is fagyaszthatjuk, így 2 hónapig is jó, vagyis rákészülhetünk az év végi ünnepekre, ha vendégvárónak vagy gasztroajándéknak készítenénk ezeket az édes kis kényeztetős csokicsókokat.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat és a tejszínt egy kis forralóba tesszük, hozzáreszeljük az alaposan megmosott mandarinok héját. Lassú tűzön kevergetve összeolvasztjuk, majd félretesszük.
A csokoládét tálba tördeljük, és vízgőz fölött, nagyon lassú tűzön kevergetve megolvasztjuk, amikor teljesen sima, levesszük a tűzről, hozzákeverjük a mézet és a mandarinos vajat, és egy spatulával szép simára összekeverjük. Hagyjuk hűlni, majd a hűtőbe tesszük néhány órára, hogy megkeményedjen.
A hideg trüffelmasszából 1,5 centis gombócokat formázunk. Ízlés szerint sima porcukorban, fahéjas vagy kakaóporos porcukorban, finomra vágott vagy reszelt csokiban megforgatjuk, majd a tenyerünkben kicsit megsodorjuk, majd még egyszer meghempergetjük a golyóbisokat, így nagyon szép egyenletes lesz a bevonat.
Hűvös helyen, jól záródó dobozban tároljuk.
A vörös húsú szárnyasok – így a liba és a kacsa – húsát zsíros bőr fedi, amitől nem kell megijedni, sőt! Egyrészt a nagyja kisül belőle, másrészt épp ez fogja szaftossá, porhanyóssá tenni a húst, különösen a combokat. Ehhez azonban fontos, hogy hosszan és lefedve süssük, így párolódik is, és ha mellé finom fűszereket, hagymát, fokhagymát teszünk, akkor az illatos, fűszeres gőzben puhulnak omlósra. 150 foknál nem érdemes magasabb hőfokra állítani a sütőt, vannak, akik még ennél is alacsonyabb tűzön, hosszabban készítik a libát és a kacsát.
A kacsához nagyon jól illenek az édes, gyümölcsös ízek, nagyon finom kompóttal vagy karamellizált gyümölccsel, de akár frissen is készíthetünk hozzá egy kis fűszeres gyümölcsragut vagy mézes-fehérboros párolt körtét, mint az alábbi receptben.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát meghámozzuk, karikára vágjuk, a fokhagymát is megpucoljuk, de egészben hagyjuk. Akkora tepsibe tesszük, amibe majd a 4 kacsacomb is kényelmesen elfér. Rádobjuk a rozmaring- és kakukkfűágakat is.
A kacsacombokat megmossuk, leszárítjuk, az esetlegesen rajta maradt tollaktól megtisztítjuk, és alaposan bedörzsöljük sóval. Egy serpenyőben a libazsírt felforrósítjuk, és a combok mindkét oldalát 1-2 percig sütjük, hogy kérget kapjanak. Áttesszük a tepsibe, bőrükkel felfelé, a hagyma tetejére, friss borsot őrölünk rá. Alufóliával lefedjük, és 150 fokos sütőben kb. 3 órán keresztül sütjük, pároljuk.
Amikor megsült a hús, levesszük a fóliát, és 200 fokra emelve a hőmérsékletet addig sütjük, míg a bőre ropogós és szép aranybarna lesz, ez körülbelül 20–30 perc.
Közben a körtét félbevágjuk, a magházát kivágjuk, meghámozzuk. Egy serpenyőben megolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a mézet és a fehérbort, beletesszük a körtét és a mazsolát, és gyenge tűzön, lefedve kb. 10 percig pároljuk.
A kacsacombot a mézes körtével tálaljuk, köretnek vajas burgonyapürét vagy narancsos párolt rizst kínálhatunk hozzá.
