Természetesen, mint mindent, mértékkel érdemes fogyasztani.
A dió számos formában megjelenhet az étkezésünkben az ünnepek során, sokak számára alapvető része a karácsonyi készülődésnek és ünneplésnek. Van, ahol a dióféléket használják karácsonyfa-díszként, előfordul, hogy dióhéjakból készült apró figurákat, vagy magukat a diókat fűzik fel a fára.
A dióval kapcsolatos ajándékok is népszerűek lehetnek. Ez lehet diófát ábrázoló dísz, diós sütemények, vagy akár dióval teli ajándékcsomag. Egyes helyeken dióhéjból készült apró csónakokat készítenek, majd ezeket egy vízfelszínen (például egy tál vízben) „versenyeztetik”.
A dió néha babonákhoz is kapcsolódik, például a szerencsét hozza, vagy a házvédelmi szerepet is betöltheti. Néhány helyen azt mondják, hogy ha egy diót egy egész év alatt ki tudnak szedni a héjából anélkül, hogy eltörnék, az szerencsét jelent a következő évben.
A diókat gyakran használják karácsonyi ételek, sütemények és desszertek elkészítéséhez. Például dióval töltött sütemények, diókrémek, vagy diós kekszek szerepelnek a karácsonyi menükben.
Hozzávalók:
Elkészítés:
A keksz és a dió kivételével a többi összetevőt összedolgozzuk egy kis lábasban és sűrűű masszává főzzük. A kekszet összetörjük, majd hozzáadjuk a diót. Mikor kész a massza, mehet a kekszes-diós keverékre és összedolgozzuk. Folpackba csomagolva formázzuk és mehet a hűtőbe. Egy éjszakát hagyjuk pihenni, majd kókuszreszelékbe forgjuk.
Emellett a jótékonyság sem maradhat el az ünnepi időszakban. Az Allee a Darlington teabolttal együttműködve egy díszdobozos teaválogatást állított össze, melynek megvásárlásával a Mosoly Alapítvány munkáját támogathatjuk.
A Mosoly Alapítvány hosszan tartó betegséggel küzdő gyermekek gyógyulását támogatja mese- és művészetterápiás foglalkozásokkal, hogy a gyerekek képesek legyenek feldolgozni a betegséggel járó traumát, és készek legyenek a kórházi kezelések befogadására. A meseterápia a lélek megerősítésével támogatja a test gyógyulásának folyamatát. A díszdobozos teásdobozok eladásából származó teljes összeget a Mosoly Alapítvány az onkológiai betegségekkel küzdő gyerekek pszichés támogatására, ingyenes mese- és művészetterápiás foglalkozásokra fordítja három helyszínen, így Budapesten, Debrecenben és Pécsett.
Hogy miért jó a májpástétom? Például azért, mert a céges vagy baráti buliba könnyedén elvihetjük csatos üvegben, mert ha mi magunk várunk vendégeket, akkor egy kis pirítóssal, brióssal, kaláccsal kínálva tökéletes falatka, mert előre elkészíthető, és ha a tetejét vékony zsírréteggel lezárjuk, akkor hetekig bármikor előkapható a hűtőből, mert csinosan csomagolva, esetleg egy üveg hagymalekvár társaságában tökéletes gasztroajándék, és mert kiadós, gyors, selymes, zamatos, abbahagyhatatlanul finom.
Ez a változat nagyon egyszerű, a fűszerezésnek köszönhetően ünnepibb és nagyon krémes – alma, fehérbor és rozmaring ízesíti, az egész összepárolva, majd egy kis zsírral selymesre turmixolva őrülten finom ízkombinációt alkot, gyakorlatilag abbahagyhatatlan. Aki nem szeretne zsírt használni, helyettesítheti vajjal is, vagy a rozmaring helyett kicsit kevésbé karakteres kakukkfűvel is készítheti, azzal is mennyei!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csirkemájat megtisztítjuk, az inas részeket eltávolítjuk, és a májat kisebb darabokra vágjuk. A hagymát és az almát meghámozzuk, a hagymát szálasra vágjuk, az almát kicsumázzuk, és vékony cikkekre vágjuk.
Egy serpenyőben 1 evőkanál zsírt megolvasztunk, közepes lángon megfonnyasztjuk és kissé karamellizáljuk benne a hagymát, hozzáadjuk a rozmaringot és az almát, és 4-5 percig előpuhítjuk, majd mehet bele a csirkemáj, és időnként megkeverve 10 perc alatt megsütjük, majd meglocsoljuk a borral, és nagyobbra véve hagyjuk, hogy nagy része elillanjon.
A májból kipecázzuk a rozmaringot, sózzuk, borsozzuk, és az egészet áttesszük egy aprítóba, hozzáadunk 1 evőkanál zsírt, és nagyon krémesre, selymesre összemixeljük.
Üvegekbe tesszük, hagyjuk kihűlni, majd olvasztott zsírt öntünk a tetejére, hogy légmentesen lezárjuk. Mehet a hűtőbe – vagy ajándékba! Fogyasztás előtt érdemes fél órával korábban kivenni, hogy kenhetőbb és intenzívebb ízű legyen.
A gyömbérről tudjuk, hogy egy elképesztően jótékony hatású, csodás fűszer, immunerősítő, a baktériumok ellen tisztító, fertőtlenítő hatással bír, emellett serkenti az anyagcserét és élénkítő hatású, így torokfájás, köhögés, megfázás, hasfájás, puffadás esetén – vagy megelőzésére – is nagyon jól működő természetes gyógyszer. És mindehhez még finom is, egyszerre csípős és friss, édes és sós ételekhez is jól passzol, kandírozva pedig egyszerűen mennyei!
A kandírozás tulajdonképpen nagyon egyszerű, de kicsit időigényes, sok dolgunk viszont nincs vele – a végeredmény pedig egyrészt egy nagyon finom édes rágcsa, ami még egészséges is, kristálycukorban vagy csokiban megforgatva szuper gasztroajándék, melléktermékként pedig egy sűrű gyömbérszirupot kapunk, ami teába, forró csokiba, turmixba téve is remek, és benne van mindkettőben a gyömbér rengeteg jó tulajdonsága és pazar aromája.
Hozzávalók:
Elkészítés: A gyömbért meghámozzuk – érdemes a gumókat eltördelni, akkor könnyebb a dolgunk, a pucolást sokan kapargatva, mások késsel vékonyan hámozva preferálják, kinek mi jön be, a vékony hámozás szerintünk gyorsabb és hatékonyabb. A gyömbért leöblítjük, majd kb. 1-1,5 centis kockákra vágjuk. Lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, tűzre téve felforraljuk, majd takarékra véve 35 percet főzzük, majd leszűrjük.
Az így kapott gyömbér kb. 45 dkg, amit visszateszünk a lábasba, hozzáadjuk a cukrot, a csillagánizst vagy a szegfűszeget, a citrom kifacsart levét és 1,5 dl vizet, és tűzre téve lassan főzzük kis lángon kb. 40 percet, időnként megkeverve. Amikor kezd sűrűsödni, érdemes sűrűbben kevergetni, majd szűrőkanállal kivéve és alaposan lecsöpögtetve sütőpapírra szedjük, elterítjük, és 1 napig hagyjuk szikkadni, majd kristálycukorba vagy olvasztott csokiba forgatjuk, hagyjuk még kicsit száradni, szikkadni, megdermedni.
Csinosan csomagolva gasztroajándéknak tökéletes, jól záródó üvegben vagy dobozban hosszan eltartható, a „melléktermék” szirup üvegbe zárva, hűtőben 3-4 hónapig vígan elvan – teába, turmixba, forró csokiba téve is remek, méz helyett is használható sütibe, zabkásához, bármihez…
Sima ropi – vagy más néven sós rúd – és kétféle csoki szükséges hozzá, és pár perc alatt nagyon mutatós és izgalmas finomság készülhet, a magunk örömére vagy saját készítésű gasztroajándéknak apró figyelmesség gyanánt Mikulásra vagy karácsonyra kollégáknak, barátoknak. Ha jól kidermesztjük hűtőben, akkor könnyen csomagolható átlátszó celofántasakba, egy masnival átkötve szemet gyönyörködtető kis csomaggá varázsolható.
Most étcsokival és fehér csokoládéval készült, de a dekoráláshoz használható cukorgyöngy vagy csokidara, kókuszreszelék, szezámmag vagy mandulapálcikák is, ha fehér csokiba mártjuk, akkor chiamag vagy mákszem is pöttyözheti kívülről, akár egyszerre is készíthetünk többféle finom csokis ropit.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokikat feltördeljük, és külön-külön tálba tesszük. Az étcsokit gőz fölött vagy a mikróban 2 x 1 perc alatt 700 watton felolvasztjuk, simára keverjük, majd átöntjük egy pohárba. A ropikat megmártjuk benne, majd sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, betesszük a hűtőbe vagy ki az erkélyre, hogy megdermedjen.
Közben a fehér csokit is megolvasztjuk, majd a már megdermedt csokis ropikat egy kanál segítségével megcsíkozzuk, és hagyjuk ezzel is megdermedni.
Celofántasakba csomagolva ajándéknak, pohárba állítva vendégvárónak is tökéletes.
És milyen igazuk van! Mert nem mindig fér bele a menetrendbe, hogy alkoholt fogyasszunk, de egy krémes, édes italra bármikor szívesen elcsábulunk, a gyerekekről nem is beszélve, akiket a mentes változattal nem zárunk ki az élvezetekből. Azt viszont nem árt tudni, hogy alkohol nélkül nem eltartható, vagyis friss fogyasztásra javasolt, viszont olyan egyszerű, hogy bármikor elkészíthető.
Azt az angolszász szokást is érdemes megfontolni, hogy olykor melegen, sőt forrón kortyolják az eggnogot: a karácsonyi klasszikusnak számító koccintós ital melegen, akár egy kis tejjel hígítva ideális melengető, ami a téli hidegben ugyancsak jólesik, bár azzal érdemes számolni, hogy az alkolos változat a meleg és a cukortartalom miatt duplán ütős, és könnyen fejbe csapja az embert…
Most sáfránnyal és juharsziruppal készült az eggnog, nagyon illatos és selymes, igazán ünnepi hangulatot árasztó ital, akár mentesen, akár egy kis vodkával vagy konyakkal megfejelve.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgákat 1 dl tejjel kikeverjük. A maradék 4 dl tejet és a tejszínt egy forralóba öntjük, hozzáadjuk a sáfrányt, a vanília-kivonatot, a fahéjat és a cukrot, kevergetve felforrósítjuk, amikor éppen felforrt, levesszük a tűztől, hozzáadjuk a juharszirupot, ami kicsit visszahűti a keveréket, így nem kapja össze a tojást, de elég meleg marad, hogy pasztörizálja. Folyamatos keverés mellett a tejes tojássárgát is hozzáadjuk, pár percig kevergetjük, kínálhatjuk melegen és jól behűtve is.
Ha alkoholos változatban készítenénk, 2 dl vodkát vagy konyakot keverjünk hozzá a tojás után.
Sokszorosan karácsonyi és nagyon szerethető Rudolf története, bár a valóságban sokkal fájdalmasabb, mint a mesében. Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét egy bizonyos Robert Lewis May írta, egy chicagói, jobb sorsra érdemes fiatalember, aki 34 évesen halálos rákbeteg felesége mellett szembesült 1938 karácsonya előtt 4 éves kislánya kérdésével: az ő édesanyja miért nem ugyanolyan, mint a többieké, az ő életük miért más, mint a többieké? A szomorú szemű kislány vigasztalására írta meg a mindenki mástól különböző szarvas történetét, akinek piros és világító orra van, amit igyekszik elrejteni, hogy hasonlítson másokhoz, míg éppen ezzel a csodálatos különbözőségével menti meg a Mikulást, illetve a karácsonyi ajándékok kiszállítását a ködös karácsonyi éjszakán.
A különleges mese minden bizonnyal enyhítette a kis Barbara fájdalmát azon a karácsonyon, utána pedig megváltoztatta életüket. A csonkán maradt család elképesztő sikersorozat legelején állt, amikor May könyvkiadója tudomást szerzett a meséről, majd a következő évben kiadta könyv formájában a mesét. Mivel a piros orr akkoriban és ott – és nem csak ott és nem csak akkor – a pityókás, borivó, jó, mondjuk ki, az alkoholisták egyik állandó jelzője, ezért a könyv kiadásakor Robert direkt megkérte a könyv grafikusát, hogy nagyon cuki szarvast rajzoljon.
Ez annyira jól sikerült, hogy Rudolf legenda lett, ma már elválaszthatatlan nemcsak az amerikai, de az európai karácsonytól is. A történet pedig annyira szép, hogy mindenkit arra buzdítunk: süssön Rudolf-kekszet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport és a kakaóport egy keverőtálban összekeverjük, hozzáadjuk a cukrot és a puha vajat, és alaposan összedolgozzuk. A masszából diónyi golyókat formálunk, sütőpapírral borított tepsibe rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, a tenyerünkkel picit lenyomkodjuk, de ne nagyon, mert még terülni fog sülés közben.
Fogpiszkálóval vagy hurkapálcával szemeket nyomunk minden kis tésztahalomba, 1-1 szem piros cukorkát nyomunk a közepükbe, végül félbetört apró sósperecet szúrunk beléjük két oldalon, ezek lesznek az agancsok.
170 fokos sütőbe toljuk a tepsit, 5 perc múlva csökkentjük a hőt 150 fokra, és még 10 percig sütjük. Hamar túlsül, és kivétel után még keményedik, úgyhogy legyünk résen.
Jól záródó dobozban sokáig elállna – de hamar el fog fogyni!
A köret sokszor csak másodlagos vagy mellékes, pedig nem kellene így lennie – ha például egy roston sült hús vagy hal mellé, rántott, bundás étel mellé készítünk kísérőt, annak nem árt izgalmasabbnak, fűszeresebbnek lennie, mert hatalmasat emel az élvezeti szinten. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, a ma már minden háztartásban megtalálható késes robotgéppel vagy botmixerrel a legegyszerűbb zöldségekből is álomfinom püré-alternatívákat kerekíthetünk.
Most két téli zöldségből, karfiolból és sütőtökből, valamint a fagyasztóban mindig megbújó zöldborsóból hoztunk három olyan finom pürét, ami vasárnapi, de akár ünnepi, karácsonyi fogások kísérőjeként is megállják a helyüket, de olyan egyszerűek, hogy hétköznapokon is elkészíthetjük, tükörtojással vagy egy gyors ham and eggs-szel is tökéletesen működnek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A karfiolt rózsáira szedjük, a száráról a külső, fás részeit levágjuk, a zsenge belső részt felkockázzuk, az egészet folyó víz alatt megmossuk, majd egy lábasba tesszük. Felöntjük a tejjel és a vízzel, megsózzuk, és forrástól számítva közepes tűzön 15-20 perc alatt puhára főzzük. Leszűrjük, a levet félretesszük, a zöldséget késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a vajat, borsot őrölünk hozzá, szerecsendióval és mézzel fűszerezzük, és krémesre turmixoljuk. Ha nem elég krémes, akkor egy kevés főzőlével selymesíthetjük – a többi főzőlevet valamilyen krémleveshez felhasználhatjuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőtököt és a krumplit megtisztítjuk, felkockázzuk, lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, sózzuk, és forrástól számítva kb. 15 perc alatt puhára főzzük, majd leszűrjük.
Késes robotgépbe tesszük, hozzáfacsarjuk fél citrom levét, borsot őrölünk hozzá, kurkumával és gyömbérrel fűszerezzük, és a tejszín felét hozzáadva pépesítjük, ha szükséges, még tovább selymesítjük a maradék tejszínnel.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az újhagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, és az olvasztott vajon megfuttatjuk, hozzáadjuk a zöldborsót és az apróra kockázott hámozott krumplit, sózzuk, meghintjük egy kevés csilipehellyel, felöntjük a tejszínnel, és fedő alatt takarékon kb. 10 perc alatt puhára főzzük. A borsóból egy kevéset kiveszünk, a többit késes robotgépben a mentával és ízlés szerinti frissen őrölt borssal pürésítjük, majd összeforgatjuk a félretett borsóval, így tálaljuk.
A téli hangulatát nemcsak a fehér csoki havas jellege adja, hanem a mandarin, a gránátalma, a mandula és a pekándió, no meg az ünnepi kuglóf- vagy koszorúforma, ami most nemcsak a látványosságot szolgálja, hanem azt is, hogy kellőképpen át tudjon sülni a tészta a lukas közepű formában, a teteje ne száradjon ki, mire belül átsül. A tészta könnyűségének a titka, hogy a tojásokat nagyon habosra, krémesre fel kell verni, és csak óvatosan beleforgatni a többi alapanyagot.
A dekorációt illetően természetesen szabadon variálható – pekándió helyett megszórhatjuk szeletelt vagy durvára vágott mandulával is, a fehér csoki helyett használhatunk vaníliás cukormázat, de a gránátalmát azért ne hagyjuk el: olyan gyönyörű, és tökéletesen kiegészíti a puha és illatos sütit, ahogy a friss magok roppannak a fogunk alatt…
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A mandarinokat alaposan megmossuk, majd egy kis lábasba tesszük, annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje, és takarékon 1 órát főzzük, ha szükséges, a vizet pótoljuk. Hagyjuk langyosra hűlni, majd félbevágjuk, és a magjait eltávolítjuk, és késes robotgéppel pürévé mixeljük.
A tojásokat keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel 6-7 perc alatt jó fehérre és habosra verjük. Ezután spatulával beleforgatjuk a darált mandulát, a sütőporral elkevert lisztet és a mandarinpürét, amíg teljesen homogén tésztamasszát kapunk. Kikent, lisztezett kuglóf- vagy koszorúformába öntjük, elsimítjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 35-40 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük, teljesen átsült-e. A sütőből kivéve 15 percet pihentetjük, majd óvatosan rácsra borítjuk, és hagyjuk kihűlni.
A tetejére fehér csokoládét tálba tördeljük, vízgőz fölött megolvasztjuk, majd a tejszínnel simára keverjük, és a kihűlt kuglóf tetejére csorgatjuk. Megszórjuk a gránátalmamagokkal és ízlés szerint pekándióval vagy mandulával.
A jó füstölt lazac isteni, de valljuk be, elég borsos az ára, még akkor is, ha annyira intenzív az íze, hogy kevés is elég belőle a boldogsághoz. Létezik viszont a gravlax, a skandináv gyökerekkel bíró pácolt lazac, ami nyers lazacfiléből otthon is elkészíthető, így gyakorlatilag fele áron juthatunk a füstölt lazachoz hasonló finomsághoz, sőt… megkockáztatjuk, hogy még finomabb is.
Bár a menő belvárosi éttermek is kínálják a gravlaxot, és mindenképpen ünnepi alapanyagnak számít, azért nem árt tudni, hogy egy középkori eljárásnak köszönhetjük. A skandináv halászok ugyanis a zsákmány egy részét így tartósították szükségből: a hajón feldolgozott halakat fűszerekkel, sóval és cukorral befedve, alaposan becsomagolva a tengerparti hűvös homokba ásták, így tartósítva és érlelve istenien finomra a lazac húsát, míg egy második körre visszamentek a tengerre.
Annyira egyszerű és finom, hogy a füstölés mellett ez a fajta tartósítás, feldolgozás is megmaradt, és ma már nem csak a skandináv országokban kedvelt. A só és a cukor elhagyhatatlan, de a fűszerek jól variálhatóak, kaporral és édesköménnyel a legismertebb, de Mikes Márk készítette például fekete teával és citromhéjjal – a recept itt, a videós recept itt látható –, de nagyon mutatós például céklával együtt érlelni a lazacot: ilyenkor ugyanis különlegesen szép színt kap a hal, nagyon mutatós és teljesen természetes, elegáns előétel pirítóssal, kis citrommal, esetleg tejföllel vagy tejszínnel elkevert tormakrémmel.
Hozzávalók:
A tálaláshoz:
Elkészítés: A lazacfilét megmossuk, leszárítjuk. A nyers céklát meghámozzuk, lereszeljük. Egy tálkában összekeverjük a sót és a cukrot, valamint a finomra vágott kaprot és a citrom lereszelt héját.
Egy üvegtálba vagy fóliával bélelt sütőtálba egyenletesen elterítjük a cékla felét, megszórjuk a sós-cukros keverékkel, ráfektetjük a lazacot. Ezt megszórjuk a maradék sós-cukros szárazpáccal, majd befedjük a maradék céklával. Lefedjük fóliával, lesúlyozzuk, vagyis egy vágódeszkát teszünk rá, erre néhány súlyosabb konzervet (de lehet ez egy vízzel telt lábas is, bármilyen súlyos dolog).
Hűtőbe tesszük 2–3 napra, vagyis 48–72 órára pácolódni, de közben 12 óránként kivesszük, leemeljük a súlyt, és kiöntjük belőle a felgyűlt levet, a só és a cukor hatására ugyanis a hal levet ereszt.
Ezután az építményt-pácolmányt szétbontjuk, a lazacot kiemeljük, leöblítjük, leszárítjuk és megcsodáljuk.
Éles késsel hajszálvékony szeletekre vágjuk, pirítóssal vagy blinivel, gerezdekre vágott citrommal, tejföllel vagy tejszínes tormakrémmel együtt tálaljuk.
Egy időben ugyancsak lenézett süti volt a csokiszalámi, szegényes desszertnek számított, többnyire a legolcsóbb háztartási keksszel, olvasztott margarinnal, sok cukorral és némi kakaóporral készült, és ebben a változatban tényleg nem egy gasztronómiai csoda. De ha megadjuk neki a kellő tiszteletet, és minőségibb alapanyagokkal készítjük, akkor viszont nagyon finom, és akár még a karácsonyi, adventi sütiarzenálban is megvan a helye, sőt gasztroajándéknak is remek, ha valami egyszerű, de saját készítésű meglepetéssel szeretnénk előrukkolni.
Most nagyon csokis változatban készült, magas kakaótartalmú étcsokoládéval, pirított mogyoróval és finom vajas keksszel, ízesítésként csak egy kis konyak került bele, de ízlés szerint fűszerekkel is adhatunk neki karaktert, magokat vagy aprított aszalt gyümölcsöt is tehetünk bele, az alkohol is lehet más, de akár helyette használható egy kevés kávé is…
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felaprítjuk, tálba tesszük a tejszínnel, és vízgőz fölött megolvasztjuk, simára keverjük, majd félretesszük hűlni.
Közben a mogyorót száraz serpenyőbe tesszük, néhány perc alatt illatosra pirítjuk, majd átöntjük egy tálba, ha egy kicsit hűlt, lemorzsoljuk a héját, majd a mogyorót durvára aprítjuk. Az omlós keksz felét ledaráljuk, a másik felét összetördeljük.
A lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot és a kakaót, habosra keverjük, majd hozzáadjuk a kihűlt tejszínes csokoládét és a darát kekszet, valamint az alkoholt, alaposan összedolgozzuk, majd az összetördelt kekszet és a mogyorót is beledolgozzuk.
Egy alufólialapot kiterítünk, erre pedig egy frissen tartó fóliát, a közepére halmozzuk a masszát, és nagyjából rúddá formázzuk, majd a két fóliába betekerjük, közben kívülről tovább formázva a szalámit. A végeit lezárjuk, visszapödörjük, és legalább 2 órára hűtőbe tesszük – még jobb, ha egy egész éjszakát tud pihenni.
Tálalás előtt kibontjuk, kakaóval vagy porcukorral meghintjük, és szeletelve tálaljuk.
Puncsot nemcsak akkor érdemes készíteni, ha barátokat látunk vendégül vagy bulizunk, a magunk örömére is elkészíthetjük, nem bonyolult, és nagyon jól tud esni egy dolgos nap vagy kiadós séta után hazaérve, de kuckózáshoz is tökéletes, lélekmelengető ital. A puncsban az is jó, hogy családi italként is tökéletesen működik, mert ha használunk is hozzá alkoholt, azt a legvégén kell hozzáadni, így gyerekek és felnőttek is kiélvezhetik a fűszeres, gyümölcsös, édes és forró kortyolnivalót.
Gyümölcsként most gránátalma került bele, az ital alapja pedig almalé és gránátalmaszörp, valamint egy illatos főzet vízzel és fűszerekkel. Ha nincs gránátalmaszirupunk, akkor ribizli-, málna- vagy más piros szörp is megfelel, és persze bármilyen szezonális gyümölccsel is gazdagíthatjuk ezt a kényeztető italt, de a pink gránátalmamagocskákat nem érdemes elhagyni, mert nagyon finom, ahogy izgalmasan roppannak a fogunk alatt.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet lábasba tesszük, hozzáadjuk a hosszában félbevágott vaníliát (ha van használt, az is jó), a fahéjat, a szegfűszeget, a csillagánizst, egy kis szerecsendiót reszelünk hozzá, felforraljuk, és takarékon 5 percet gyöngyözve főzzük, majd hozzáöntjük az almalevet és a gránátalmaszörpöt, a tűzről levéve leszűrjük.
Poharakba merjük, gránátalmamagokat szórunk bele, és ízlés szerint alkoholmentesen vagy kis rummal felöntve kínáljuk.
