A házi kelt tészta a legjobb terápia a szomorkás és szürke, hűvös napok ellen, a tésztával való matatás, majd a sülés közben mindent betöltő fűszeres, vajas, élesztős illat tökéletes hangulatjavító, nem is beszélve a sütőből kikerülő foszlós és finom süteményről. Most az aranygaluskához hasonló mesés desszert készült, amibe darált dió helyett fahéjas alma került, méghozzá a tésztalabdák belsejébe, a tészta külsejére pedig olvasztott vaj és cukor, ami sülés közben megkaramellizálódik.
Aki szereti, ebbe az almás változatba is tehet diót, vagy akár darált mandulát, mogyorót, nem fogja elrontani, de anélkül is gazdag és nagyon illatos, főleg ha tálaláskor kínálunk még mellé egy kis vaníliasodót vagy házi karamellszószt.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt, a cukrot és a langyos vizet egy keverőtálba tesszük, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy az élesztő kissé felfusson. Hozzáadjuk a tojást, az olvasztott vajat, egy csipet sót és a vaníliás cukrot, és elektromos robotgép dagasztókarjával ruganyos tésztává kidolgozzuk 5-6 perc alatt, majd gombóccá formáljuk, és tiszta konyharuhával letakarva, langyos helyen 45-50 percet kelesztjük.
Közben a töltelékhez az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, apróra kockázzuk, összeforgatjuk a fahéjjal és a cukorral.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, rúddá sodorjuk, 20 egyenlő darabra vágjuk, egyenként kicsit kinyújtjuk vagy kézzel kilapítjuk, fahéjas almát teszünk rá, a tészta széleit összecsípjük, és gombóccá formázzuk. Olvasztott vajjal kikent kb. 25 centis kapcsos tortaformába vagy kuglófformába rakosgatjuk az almás tésztagolyóbisokat, rétegenként lekenjük olvasztott vajjal és meghintjük cukorral, és letakarva még 30 percig kelesztjük.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve 15 percet pihentetjük, kiborítjuk a formából, és rácson hagyjuk teljesen kihűlni, karamellszósszal tálaljuk.
Már az aranyszínűre sült helyes kis huplik látványa is mosolyt fakaszt, az illata pedig nagyon ígéretes… Nevezhetjük fűszeres zsemlének vagy pizzagolyónak is, hiszen egyszerű kelt tészta az alapja – a tölteléke pedig sokféle lehet. Igazi közösségi, társasági étel, nem kell tálalni, mindenki ízlése szerint szakít a foszlós tésztából. Kínálhatunk hozzá salátát vagy mártogatóst is, de csak úgy csipegetni, bor vagy sör mellé is ideális.
A tölteléke gyakorlatilag bármilyen lehet, most reszelt sajt, fokhagyma, dió és kapor került bele, de aki nem szereti ezt a karakteres, megosztóbb fűszert, bazsalikommal, petrezselyemmel is bátran elkészítheti – nem fog csalódni!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az élesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a langyos vizet, összekeverjük, 10 percig pihentetjük, majd hozzáadjuk a lisztet és a sót, és elektromos robotgép dagasztókarjával sima, rugyanyos tésztává dolgozzuk. Gombóccá formázzuk, és langyos helyen 1 órát pihentetjük – vagy hűtőben 1 egész éjszakát.
A töltelékhez a diót, 1 gerezd fokhagymát és a kapor 2/3 részét felaprítjuk, hozzáadunk 2-3 evőkanál olívaolajat és a reszelt sajtot, kanállal alaposan összeforgatjuk.
A megkelt tésztát kicsit átdolgozzuk, 12 egyenlő részre osztjuk. A tenyerünkben egyenként kilapítjuk, 1-1 teáskanálnyi keveréket teszünk a közepükbe, majd a tésztaszéleket összecsippentjük, kicsit megtekerjük, és óvatosan gombóccá formázzuk. Olajjal kikent sütőtálba rakosgatjuk, nem túl szorosan, és hagyjuk kelni langyos helyen még 30–35 percet.
Olívaolajjal lekenjük, és 200 fokos sütőben 20 percig sütjük légkeverés mellett. Közben a maradék kaprot és fokhagymát finomra vágjuk, a 2-3 evőkanál olívaolajjal elkeverjük, majd a bucik tetejét ezzel a keverékkel lekenjük, és még 5 percre visszatoljuk a sütőbe.
Melegen, langyosan, hidegen is nagyon finom.
Nem mindenki szereti az édes-sós kombinációt, pedig az egyik legizgalmasabb dolog az ízek ellenpontozása egy-egy ételen belül. Nem véletlen a gyümölcsmártás húsok mellé, ahogy a kimondottan édes ketchup népszerűsége sem, és igazi klasszikus a hétvégi asztalokon a húsos fogások mellé kínált kompót is, de sajt mellé is szívesen fogyasztunk gyümölcsöket.
Nem meglepő tehát, hogy pizzán is nagyon jól működik az édes-sós kombináció, ami őszi gyümölcsökkel – körtével, szőlővel, fügével – és egy kis krémsajttal hihetetlen kombináció, de még izgalmasabb egy kis gorgonzolával vagy márványsajttal, húsimádóknak vékonyra szeletelt sonkával felturbózva. Mivel a kisült pizza alapvetően édesebb ízvilágú, gyerekeknek így tuti kedvenc lesz, felnőttek pedig a tálaláskor felturbózhatják maguknak a karakteresebb hozzávalókkal. Egy pohár könnyű borral maga a mennyország!
Hozzávalók 2 közepes pizzához:
A feltéthez:
Elkészítés: A tészta alapanyagait egy keverőtálba tesszük, és robotgép dagasztókarjával 5-8 perc alatt ruganyos tésztává dagasztjuk, letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.
Közben a feltéthez a gyümölcsöket előkészítjük: a körtét és a fügét felszeleteljük, a szőlőt leszemezzük és félbevágjuk.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, majd megfelezzük, és sütőpapíron fél centi vékony, kb. 25 centis lapokká nyújtjuk. Megkenjük a krémsajt felével, rárakosgatjuk a gyümölcsöket, sózzuk és borsozzuk, rámorzsoljuk a diót, és 220 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt megsütjük, míg a széle szép pirosra és ropogósra sül.
A sütőből kivéve a maradék krémsajtot kanállal rákupacoljuk alapváltozatnak, ízlés szerint pedig rámorzsolhatunk egy kis gorgonzolát, tehetünk rá szárított sonkát, meglocsolhatjuk kevés olívaolajjal vagy mézzel, vagy ezek bármilyen kombinációját kipróbálhatjuk, és mentával vagy bazsalikommal meghintve szeletelve tálaljuk.
Nyugisabb hétvégékre ideális ez a csodakenyér, mert lévén kelt tészta, a pihentetést nem kerülhetjük ki, sőt nem árt kétszer is keleszteni, mert akkor lesz igazán könnyű és puha ez a különleges sörös-olívás tészta. A rétegek között mustár, sajt és paradicsom van, szeletelni sem kell, csak tépkedni egyik szeletet a másik után.
A sajt karaktere meghatározza a kenyerünk ízvilágát – készíthetjük sima trappistával is, de akkor nem árt 1-2 evőkanálnyi reszelt parmezánt hozzákeverni, hogy aromásabb legyen, de használhatunk a semlegesebb pizza-mozzarella mellé is egy kis márványsajtot vagy cheddart, de akár kipróbálhatjuk morzsolt fetával is – ahány sajt, annyi ízvilág.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához 25 dkg lisztet, a cukrot, az élesztőt és a sót összekeverjük. Hozzáadjuk a szoba-hőmérsékletű sört, az olívaolajat és a tojásokat, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni a tésztát. Amikor már homogén és krémes állagú, hozzáadjuk a maradék 15 dkg lisztet és az étkezési keményítőt, és 3-4 percig még dagasztjuk, amíg lágy tésztát kapunk. Gombóccá formázzuk, tálba tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 órát kelni hagyjuk.
Közben a sajtot lereszeljük, a paradicsomot felszeleteljük, a mustárt pedig kis tálkában az olívaolajjal kikeverjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre tesszük, bőségesen meghintjük liszttel, és vékony táglalappá nyújtjuk. Megkenjük a mustárral, egyenletesen megszórjuk a sajttal, majd a paradicsommal, ízlés szerint frissen őrölt borssal, zöldfűszerrel is meghinthetjük. Akkora négyzetekre vágjuk, hogy kényelmesen elférjenek a pástétomformában. A formát kikenjük vagy sütőpapírral kibéleljük, az egyik rövidebb oldalára állítjuk, és belerakosgatjuk a sajtos tésztalapokat. Ha kész, konyharuhával letakarva még 30 percet pihentetjük.
180 fokos sütőbe toljuk a megkelt kenyeret, és légkeverés mellett 30-35 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd kiborítjuk a formából, talpra állítjuk, és így hagyjuk kihűlni.
A török simit és a görög koulouri gyakorlatilag ugyanaz a péksütemény, és írásos emlékek bizonyítják, hogy már legalább 500 éve árulják mozgó utcai árusok – madzagra fűzve, hosszú botra felpakolva vagy kis tolható kocsiból árulva. A botos árusítás a legviccesebb: a sütiárus kiabálva rótta az utcát, az érdeklődőknek a hosszú bottal felnyújtotta, ezek az ablakon át leemeltek a perecből, a pénzt pedig az árus kötényébe dobták. Ma is nagyon népszerű, a forgalmasabb városnegyedekben szinte minden utcasarkon kapható a frissen sült, ropogós perecféle.
A simit vagy koulouri eredetileg szezámmaggal vagy lenmaggal készül, többnyire teával és lekvárral fogyasztják, illetve joghurttal kísérik reggelinek vagy napközbeni köztes gyors fogásnak, de ma már rengeteg változata létezik – olívabogyós, paradicsomos, kolbászos, sajtos változatban is, mindenféle maggal, szimplán vagy csavartan, sőt szendvicset is kerekítenek belőle…
Érdemes házilag elkészíteni, nagyon mókás, partira, vendgévárónak is remek egy kis sajttal, szőlővel vagy mártogatósokkal, kencékkel tálalva. Kerek perec kijelenthetjük: biztos sikere lesz!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a langyos vizet, a porélesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük. Hozzáadjuk a kétféle lisztet és a sót, és elektromos robotgép dagasztó betétjével ruganyos tésztává összedolgozzuk kb. 7–8 perc alatt. Kivesszük a tálból, a tálat kikenjük olajjal, a tésztát gombóccá formázzuk, a tálba tesszük, lekenjük kis olajjal, és kb. 30 percig kelesztjük langyos helyen.
Fél liter meleg vizet egy tányérba öntünk, hozzáadunk 2 evőkanál cukrot, és addig keverjük, amíg a cukor feloldódik. Egy másik tányérba szezámmagot öntünk.
A tiszta munkafelületet vagy nagyobb deszkát olajjal kicsit megkenünk, erre borítjuk a megkelt tésztát, kicsit átdolgozzuk, és 10 egyenlő részre osztjuk. Először gombócokká formázzuk, majd kisodorjuk nem túl vékonyra, lehetőleg egyenletesen, és két végüket összenyomkodjuk, körökké formázva.
Minden koszorúcskát először a cukros vízbe mártjuk, majd a szezámmagban megforgatjuk, és sütőpapírral fedett tepsikre rakjuk egymástól távolabb.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15–20 perc alatt megsütjük, míg szép aranybarnák lesznek.
Ízlés szerint langyosan vagy hidegen, de mindenképpen frissen tálaljuk, a maradék lefagyasztható, majd pár perc alatt a sütőben bármikor felfrissíthető!
Édeskés, könnyű tésztájú, foszlós és abbahagyhatatlanul finom ez a házi zsemle, igazi klasszikus, békebeli kelt tésztával készül, tejjel és egy kis vajjal gazdagítva, csakhogy dgasztás nélkül, egszerűen egy keverőtálban kikeverve, majd jó hosszan kelesztve, hogy kellően levegős és lágy legyen, sülés után pedig puha és foszlós.
Reggelire, uzsonnára is tökéletes egy kis vajjal, dzsemmel, sőt ha ízesítés nélküli tésztával készítjük, akkor akár hamburgerbucinak is megállja a helyét, ha pedig egyértelműen édes süteménynek szánjuk, akkor gazdagíthatjuk akár maréknyi mazsolával vagy csokicseppel, vagy akár fűszerként csipetnyi gyömbérrel vagy kardamommal. Pofonegyszerű, érdemes vele ráérős napon lenyűgözni a szeretteinket. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: Az instant élesztőt 1 teáskanál porcukorral és a langyos vízzel elkeverjük, félretesszük 5 percre, hogy az élesztő beinduljon. Közben a tojásokat egy kis tálba felütjük, villával elhabarjuk. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót és a maradék porcukrot, elkeverjük. Hozzáöntjük a langyos tejet, az elhabart tojásokat, az olvasztott vajat és az élesztős vizet, és fakanállal az egészet alaposan elkeverjük, míg sima tésztát kapunk. Nagyon lágy, a nokedliéhez hasonló állagot kapunk. Letakarjuk frissen tartó fóliával, és szobahőmérsékleten 2-3 órát kelesztjük, vagy ha reggelire készítenénk, akár hűtőbe is tehetjük 12 órára.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre öntjük, és 8-10 darabba vágjuk, majd lisztes kézzel, mert eléggé ragacsos a tészta, gombócokká hengergetjük. Sütőpapírral fedett tepsibe vagy olvasztott vajjal kikent kapcsos tortaformába rakosgatjuk, és konyharuhával letakarva még 30 percet kelesztjük.
A megkelt zsemléket tejjel elkevert tojássárgával lekenjük, meghintjük ízlés szerint szezámmal, mákkal, dekorcukorral vagy más maggal, és előmelegített 200 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 20 perc alatt szép aranybarnára sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk legalább langyosra hűlni, majd ízlés szerint vajjal, dzsemmel, vagy akár csak magában tejjel, tejeskávéval, kakaóval kínáljuk.
A monkey bread, vagyis majomkenyér egy isteni édes kelt tészta, ami határozottan emlékeztet a mi aranygaluskánkra. Azért hívják majomkenyérnek, mert kézzel lehet enni, vagyis tulajdonképpen csak kézzel lehet enni. Leggyakrabban fahéjas cukorral rétegezik a kelt galuskákat, de karamelles, kakaós, csokidarabkás és vaníliás változata is létezik, és gyakran kerül bele valamilyen extra gyümölcs: apróra kockázott alma, áfonya, sőt még sós, sajtos változata is létezik.
Nos, a monkey bread az 1880-as évek végén jelent meg Amerikában, mégpedig magyar bevándorlók konyháiban, akik ott sem tudtak lemondani erről a zseniális magyar desszertről. Az átütés akkor történt, amikor az 1950-es években a magyar pékségekben elkezdték árulni is a békebeli kelt tésztát, kicsit az amerikai ízlésre alakítva, újabb és újabb változatokat kitalálva – és talán a fahéj is olcsóbb volt, mint a dió. Olyan kedvelt lett, hogy a recept megjelent receptes magazinokban és szakácskönyvben is, azóta pedig folyamatos a népszerűsége.
A tészta egy vajas kelt tészta, tulajdonképpen kalácstészta, amit kiszaggatva diónyi golyókká formázva forgatnak meg olvasztott vajban, majd fahéjas vagy kakaós cukorban, ízlés szerint bármivel ízesíthető, de a tésztalabdák is megtölthetők. Mi most egy picit fahéjas, naranccsal és vörösáfonyával gazdagított majomkenyeret hoztunk: nagyon illatos és puha, foszlós, igazából nem lehet abbahagyni!
Hozzávalók:
A tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a tejet felmelegítjük, majd belekeverjük a cukrot és az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A liszthez adjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat, a tojást és a reszelt narancshéjat, csipet sót, és tésztává összedolgozzuk. Teljesen sima tésztát gyúrunk, liszttel meghintjük, majd 30 percig letakarva pihentetjük.
Míg kel a tésztánk, vékonyan kivajazunk egy kuglófformát. Összekeverjük egy tálban a kristálycukrot és a fahéjat. A vajat megolvasztjuk.
Ha megkelt a tészta, diónyi darabokat tépkedünk belőle, golyóvá formázzuk, az olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatjuk, a kuglófformába tesszük, időnként megszórjuk egy kis aszalt vörösáfonyával. Amikor elfogyott a tészta, langyos helyen még 30 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát 170 fokos sütőbe toljuk, és 30–35 perc alatt készre sütjük.
A megsült tésztát a sütőből kivéve 5 percet pihentetjük, majd óvatosan tálra borítjuk, levesszük róla a formát, és még melegen meglocsoljuk a narancslével, hogy a tészta beszívhassa.
Melegen vagy langyosan tálaljuk.
Van, aki német, van, aki osztrák, megint más cseh eredetű ételnek tartja a gőzgombócot, de kultúráink és konyháink mindig is nagy hatással voltak egymásra, és a pontos eredete elvész a messziség homályában. A magyarországi svábok körében is nagy hagyománya van a gőzben főtt töltött gombócnak, és nemcsak édesen, de sósan is készítik – darált hússal, gombás, szalonnás vagy épp spenótos töltelékkel, az édes változatokba is gyakran kerül almás, meggyes töltelék, nemcsak szilvalekvár.
A gőzgombóc nem annyira bonyolult, mint elsőre gondolnánk, még különös felszerelésre vagy párolóra sincs szükség hozzá. Egy nagyobb lábasban tökéletesen megoldható az elkészítése, csak egy kisebb tálka és egy tányér kell hozzá. Forrón, frissen a legfinomabb, és persze érdemes hozzá igazi vaníliasodót főzni, nem pedig holmi híg pudingot – megérdemli ez különleges és finom kelt tészta!
Hozzávalók:
A vaníliasodóhoz:
Valamint:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyikhez adjuk a cukrot és az élesztőt, elkeverjük, 10 percre félrerakjuk. A maradék tejhez adjuk a tojásokat, simára keverjük, majd az olvasztott vajat is hozzáöntjük, elkeverjük. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáöntjük a kétféle tejet, és egy elektromos robotgép dagasztókarjával jó alaposan kidolgozzuk, majd tiszta konyharuhával lefedve, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre borítjuk, kicsit átdolgozzuk, 8 egyenlő részre osztjuk, bucikká formázzuk, majd egyesével kinyújtjuk. Szilvalekvárt – vagy ízlés szerint más tölteléket – halmozunk rá, összecsippentjük, összenyomkodjuk, kicsit megformázzuk, majd az összefogott résszel lefelé tálcára rakjuk. Konyharuhával letakarva még 20 percet kelesztjük.
Egy nagyobb lábasba kb. 3 ujjnyi vizet teszünk, beleállítunk egy vízzel töltött kisebb tálkát, erre jön egy lapostányér. Amikor forr a víz, a tányérra teszünk annyi gombócot, ami kényelmesen elfér, mert még nőni fog, és fedővel lefedve 12-13 percet főzzük.
Közben a vaníliasodóhoz a tojássárgákat a vaníliás cukorral, a cukorral, az étkezési keményítővel és kevés tejjel simára, csomómentesre keverjük. A maradék tejjel felöntjük, és egy kis lábasban, folyamatosan kevergetve sűrűsödésig főzzük.
A gombócokat azon melegében tálaljuk, bőségesen meglocsolva a sodóval, és ízlés szerint porcukros mákkal meghintve.
Ennek a különleges formájú laposkenyérnek a múltja egészen a római korig nyúlik vissza, amikor ezt a fajta vékonyabb kenyeret hamuban sütötték, a már kialudt, de még forró kemencében, és panis focacius volt a neve (panis=kenyér, focus=tűzhely, otthon). A praktikus, gyorsan átsülő kemencés lángosféle a volt Római Birodalom sok táján a mai napig tovább él. Az olaszok focacciaként, a katalánok fogassaként, a portugálok fogaça néven készítenek egymáshoz elég hasonló jellegű kenyereket, és hát mi is felismerhetjük ezt a kelt tésztát pogácsaként.
Kicsit mindenhol máshogy készül, más és más kiegészítőkkel – így a dél-francia provence-i régióban zöldfűszerekkel, aszalt paradicsommal vagy olajbogyóval gazdagítva sütik a fougasse-t, amit elsősorban előételként vagy egy jó pohár bor mellé fogyasztanak. Jól mutatja a napfényes régió népének boldogságát, hogy náluk ez a kenyérfajta gyönyörűséges levél formájú – mások szerint viszont egy gabonaszálat imitál a belevágott mintázat. Akárhogy is legyen: érdemes elkészíteni, egy kis mediterrán hangulatot csempészni az asztalra ezzel a kívül ropogósra sült, belül puha kenyérrel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet egy keverőtálba tesszük, hozzáadunk egy csipetnyi cukrot és az élesztőt, elkeverjük, és 10 percre félretesszük. Közben kimérjük a lisztet, és összekeverjük a sóval, majd az olívaolajjal együtt a élesztős vízhez adjuk. Elektromos robotgép dagasztókarjával először lassú fokozaton keverni kezdjük, majd emelve a fordulatot kb. 8 perc alatt ruganyos tésztává összedolgoztatjuk. A keverőtálat tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kézzel kicsit átgyúrjuk, és 6 egyenlő részre osztjuk, gombóccá formázzuk, majd sodrófával tojás – pontosabban levél – formára kinyújtunk. A tésztába egy hegyes késsel egy levél erezetét imitáló vágásokat készítünk, és sütőpapírral fedett tepsire tesszük, kézzel egy kicsit széthúzzuk a formákat, hogy a vágások megmaradjanak. Ízlés szerint meghintjük provence-i, fűszerkeverékkel, szezámmal vagy apróra vágott olajbogyóval, aszalt paradicsommal.
220 fokos sütőbe toljuk, és kb. 15 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve megkenjük olvasztott vajjal, és hagyjuk langyosra hűlni tálalás előtt.
Kinek a vaníliás kifli, kinek az almás pite, másnak a zserbó vagy épp a krumplis lángos az, aminek a receptjét mindennél jobban keresi, és a legszívesebben visszarepülne az időben, hogy megkérdezhesse a nagymamáját, hogyan is készítette pontosan, no és persze jól meg is ölelgetné, ha lehetne ilyen csuda dolgot csinálni… Mifelénk a tepertős pogácsa az egyik felejthetetlen emlékű finomság, amit rétegekre lehetett szedni, egymás után elmajszolni a puha és lágy tésztát, mellé forró tea járt.
A tepertős – vagy épp töpörtyűs – pogácsa nehéz műfaj: vagy túl zsíros és töppedt, tömör, a sok zsiradéktól nem tud kellően megkelni, vagy nincs benne elég tepertőkrém, és csak olyan felfújt, töpörtyűvel épp csak megijesztett valami, ami hamar kiszárad, morzsálódik. Sok-sok próbálkozás után most megtaláltuk a tökéleteset, mégpedig egy nagymama segítségével!
A jó hír, hogy bár leveles és réteges, nem kell hajtogatni, ami a leveles tészták mumusa: elég a kinyújtott tésztát megkenni a tepertőkrémmel, majd feltekerni, mint a bejglit! A másik jó hír, hogy bár kelt tésztáról van szó, nem kell felfuttatni az élesztőt, elég belemorzsolni a tésztába, de az fontos, hogy friss legyen az élesztő. És van még egy trükk, amiért nem tudunk eléggé hálásak lenni, ez a kulcsa a könnyűségnek, puhaságnak: ez pedig a krumpli! Főtt, kihűtött, tört burgonyával gazdagítva sokkal könnyebb lesz a tészta, nem mellesleg tovább puha marad. Nagyon egyszerű a recept, és igaz, hogy kell hagyni időt a munkafázisok között a kelesztésre, cserébe viszont tökéletes pogácsa a végeredmény.
Nagyon fontos, hogy csak szoba-hőmérsékletű alapanyagokkal dolgozzunk, ezért érdemes minden hozzávalót kikészíteni a konyhapultra néhány órával korábban, mert agyonüthetjük a tésztát, ha bármilyen hideget teszünk hozzá. A radiátor mellett kelesszük, hogy kellemesen langyos hőfokot tudjunk biztosítani a kelő tésztának, vagy tegyük 30–40 fokosra előmelegített, majd kikapcsolt sütőbe, hogy kellőképpen dagadhasson a tésztánk.
Hozzávalók kb. 35–40 darabhoz:
A tésztához:
Elkészítés: Az alapanyagokat 2-3 órával a készítés előtt kikészítjük, hogy minden szoba-hőmérsékletű legyen, semmit ne akkor kapjunk elő a hűtőből, mert a kelt tészta nem szereti a hideg alapanyagokat.
A liszteket és a vajat egy keverőtálban összemorzsoljuk, belemorzsoljuk az élesztőt is, hozzáadjuk az összetört főtt krumplit, a fehérbort, a tejfölt, a cukrot, ízés szerint sót. A tojást és a tojássárgát villával felverjük, és 3/4 részét a keverőtálba öntjük, a többit félretesszük. Alaposan összedolgozzuk, munkafelületen simára gyúrjuk, majd a tálba visszatesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 30 percet kelesztjük.
Közben a tepertőt krémesre ledaráljuk, sózzuk, bőven borsozzuk, simára keverjük.
A pihentetett tésztát félujjnyi vastagra kinyújtjuk, megkenjük a borsos tepertőkrémmel, és feltekerjük a bejglihez hasonlóan, majd a rudat kissé lelapítjuk, és a két végét középre hajtjuk, majd konyharuhával újabb 30 percet pihentetjük.
Ezután a tésztát enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra kinyújtjuk, éles késsel bekockázzuk, és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, a tetejüket a félretett tojással lekenjük, és még 30 percet kelni hagyjuk langyos helyen.
Közben a sütőt 190 fokra előmelegítjük, majd a pihentetett pogácsákat betoljuk, és kb. 15 perc alatt megsütjük.
Kivéve hűlni hagyjuk, langyosan már meg is kóstolható…
A laposkenyerek sokfelé népszerűek, nem is csoda, hiszen jóval gyorsabban megsülnek, sőt vannak változatok, amelykhez sütő sem kell, egy serpenyőben tökéletesen elkészíthetőek, mint páldául a naan, a tortilla vagy éppen a török bazlama, ez a zseniálisan puha és könnyű, foszlós pufi lepénykenyér. Nemcsak natúr változatban létezik, gyakran ízesítik a tésztáját zúzott fokhagymával, finomra vágott petrezselyemmel vagy más zöldfűszerrel, amit a joghurtba keverve dolgoznak bele a tésztába.
Nagyon egyszerű és isteni finom, a joghurttól lágy, puha és jó foszlós a tésztája, frissen, még melegen-langyosan a legfinomabb, de ha nem fogy el azonnal, pár perc alatt felfrissíthető másnap is egy forró tepsiben.
Hozzávalók 6 lepénykenyérhez:
Elkészítés: Az élesztőt és a cukrot elkeverjük 1 dl kézmeleg vízzel, 10 percre félretesszük. Közben a lisztet egy keverőtálba kimérjük, elkeverjük jó két csipet sóval, hozzáadjuk a joghurtot és az olívaolajat, valamint az élesztős vizet, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, és apránként adunk hozzá még annyi langyos vizet, hogy ruganyos, kicsit ragacsos tésztát kapjunk. Gombóccá formázva, tálba téve és letakarva 1 órát hagyjuk kelni.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, hurkává sodorjuk, és 6 egyforma részre vágjuk, gombóccá formázzuk, majd sodrófával kb. 1 centi vékonyra nyújtjuk, és konyharuhával letakarva még 20 percet kelesztjük.
Egy serpenyőt szárazon felforrósítunk, és közepes lángon megsütjük a lepénykenyereket úgy, hogy amikor kezd megemelkedni a tészta, a belseje felfúvódik, akkor megfordítjuk, és többször átforgatva oldalanként 5-6 perc alatt készre sütjk, a végén egy csipesszel megfogva egy kicsit az oldalakon is körben megpirítjuk.
Frissen, melegen tálaljuk, ha marad, akkor 2-3 napig konyharuhába téve eláll, és serpenyőben könnyedén felfrissíthető.
Pretiola, vagyis kis jutalom volt a neve az első perecnek, ami készült, nagyon régen, valamikor 600 környékén, méghozzá egy olasz szerzetes jóvoltából, aki az imádságokat hibátlanul megtanuló gyerekeket szerette volna jutalmazni valamilyen szimbolikus tartalmú finomsággal, így született meg a szív előtt a mellkason összefont karokat imitáló, édeskés kenyértésztából készülő perec.
Nálunk – és általában egész Európában – inkább sós a kelt tésztából készülő perec, Amerikában a fahéjas és cukros perec a népszerűbb, az aprósütemények között azért nálunk is létezik a csokis és a mogyorós, linzertésztából készülő perec.
Az alábbi puha és könnyű, duplán kelt változat édesen és sósan is működik, akár formázás után is eldönthetjük, hogy cukrosan vagy sósan készítjük, uzsonnának, vendégvárónak, de másnap akár reggelire is mindkét változatban remek.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A szárított élesztőt és a cukrot a meleg vízhet adjuk, elkeverjük, és 8-10 percet állni hagyjuk. Közben a lisztet egy keverőtálba kimérjük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük. Az olajat a felfutott élesztős vízhez adjuk, majd a liszthez öntjük, és elektromos robotgép dagasztókarjával összedolgozzuk, és alaposan kidolgozzuk a tésztát 8-10 perc alatt. A ruganyos tésztát gombóccá formáljuk, tálba tesszük, és konyharuhával letakarva 45 perc alatt langyos helyen duplára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, egyenként vékony rúddá sodorjuk, és pereccé formázzuk úgy, hogy a keresztezés után kétszer megtekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, egymástól kicsit távolabb, majd konyharuhával letakarva még 15 percet kelni hagyjuk.
Közben a sütőt előmelegítjük 200 fokra, majd a megkelt pereceket felvert tojással lekenjük, megszórjuk ízlés szerint kristálycukorral, fahéjas cukorral, ha sósan szeretnénk, akkor nagyobb szemű sóval, reszelt sajttal, akár szezámmaggal megszórjuk, és betoljuk a forró sütőbe, légkeverés mellett kb. 10 perc alatt szép pirosra sütjük.
Kihűlés után, de már langyosan is fogyasztható. 😉
