Az édesburgonya és a krumpli nem rokon, de sok esetben kiválthatják vagy kiegészíthetik egymást, így kipróbáltam kenyérben. Nagyon finom, könnyű és puha lett a tészta, kicsit édeskés is, a gumós zöldségfélének köszönhetően, amitől kicsit kalácsos lett, legközelebb talán megpróbálom hosszúkás formában vagy fonottan is elkészíteni, nagyon finom, és még biztosan sok titkot rejt – magokkal, csonthéjasokkal, mákkal gazdagítva. Az első próba nem okozott csalódást!
A kenyérhez most is kovászt használtam, a készítéséről és használatáról már korábban írtam, itt találjátok >>
Hozzávalók:
50 dkg liszt
15 dkg főtt és pépesített édesburgonya
15 dkg érett kovász
1 dkg só
2 dl kézmeleg víz
Elkészítés: Egy edénybe mérjük ki a lisztet, a kézmeleg vizet és a pürésített, főtt édesburgonyát. Keverjük össze, és hagyjuk 30 percig pihenni. Utána hozzámérjük a sót, beledolgozzuk, ezután a kovászt is. Fóliával letakarjuk, 2,5 órán keresztül kelni hagyjuk. Közben 45-50 percenként meghajtogatjuk. Hajtogatásnál a tészta szélét kissé meghúzzuk, és visszahajtjuk a tészta tetejére. Amikor meghajtogattuk, óvatosan megfordítjuk, a fóliát visszatesszük a tálra, és tovább pihentetjük a következő hajtogatásig. Minden hajtással egyre erősebb és levegőbuborékokkal telibb lesz a tésztánk.
Az utolsó hajtogatás után a tésztát lisztezett felületre borítjuk. Finoman meghintjük liszttel, és óvatosan négyzet formára igazítjuk, de a levegőbuborékokat nem nyomkodjuk ki belőle. Ezután megformázzuk. A tészta 4 sarkát behajtjuk, majd fentről és lentről is visszahajtjuk a közepéig. Ezután a szélét a tenyerünkkel összenyomkodjuk, és cipót formálunk belőle. Egy kelesztőtálat kibélelünk konyharuhával és meghintjük liszttel. A megformázott tésztát fejjel lefelé a kosárba fektetjük, betakarjuk. Betesszük a hűtőbe éjszakára kelni.
Reggel felforrósítjuk a sütőt 250 fokra. A kenyeret süthetjük csak simán tepsin vagy sütőkövön, de akár vaslábasban is. Bármelyiket is választjuk, a sütővel együtt jól fel kell forrósítani. A megkelt tésztát egyből a forró edényre fordítjuk, majd gyorsan a sütőbe toljuk. A sütési idő kb. 45-50 perc. Én végig 250 fokon sütöm. Ezután rácsra tesszük hűlni.
Forrás: Színek és virágok
Aki járt már Görögországban, tudhatja, mennyire szeretik arrafelé a különféle szirupos, ragacsos, mézes édességeket. Ilyen a loukoumades (ejtsd: lukumádesz) is, ami egy nagyon egyszerű kevert kelt tészta, könnyű és ropogós, egészen addig, amíg fel nem szívja a mézes-citromos szirupot, mert akkor már szétomlik a szájban. A tészta könnyűségét és ropogósságát annak köszönheti, hogy a liszt egy részét kukoricakeményítő váltja ki, ettől – és persze az élesztőtől – lesznek olyan légiesek a kis labdacsok.
Mint minden alapreceptnek, a loukoumades-nek is rengeteg változata van, vannak akik megtöltik a belsejét, mások tálaláskor megszórják szezámmaggal, darabolt dióval, pisztáciával, és a szirupba is kerülhetnek különféle fűszerek, de leggyakoribb a méz, fahéj és citrom szentháromsága, mint az alábbi receptben.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A meleg vizet az élesztővel és a mézzel egy keverőtálba öntjük, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük, majd hozzáadjuk a sóval és kukoricakeményítővel elkevert lisztet, és egy kézi habverővel összekeverjük, nokedlitésztához hasonló lágy masszát kapunk. Konyharuhával letakarjuk, és 45 percet langyos helyen kelesztjük.
A sziruphoz a vizet a cukorral és a fahéjjal felforraljuk, 5 percig gyöngyözve, takarékon főzzük, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a citrom kifacsart levét és a mézet, elkeverjük, félretesszük.
Egy serpenyőben vagy wokban bő napraforgóolajat forrósítunk, és a tésztát olajba mártott két kanál segítségével a forró olajba szaggatjuk, vagy ha tökéletes kis gömböket szeretnénk, akkor egy adag tésztát egyik kézzel megmarkolunk, a hüvelykujj és a mutatóujj között kinyomkodjuk, és olajos kanállal levágjuk, és az olajba merítjük. Szűrőlapáttal megkeverve pár perc alatt aranyszínűre sütjük, majd alaposan lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A forró fánkok alól kihúzzuk a papírt, és meglocsoljuk egyenletesen a sziruppal, és azon melegében tálaljuk, de langyosan, hidegen is finom.
Ilyenkor már nagyon vágyunk a színekre, a friss zöldségekre, legalábbis mi, felnőttek. A gyerekekkel már nem ilyen egyszerű megetetni a zöldségeket – a pizzát viszont igen! Hát még akkor, ha együtt dobjuk össze velük! Ugyanis nagyon egyszerű elkészíteni, bármilyen színes zöldséget használhatunk hozzá!
Hogy igazán jól érvényesüljenek a színek, a sajtot ne a tetejére, hanem az alapként használt paradicsomszószra, vagyis a felaprított zöldségek alá tegyük – nem okoz majd csalódást.
Gyönyörködjetek a pizzában, alatta pedig jön a recept!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az alapanyagokat előkészítjük: a koktélparadicsomokat félbevágjuk, a kaliforniai paprikákat és a lilahagymát felkockázzuk, a kukoricát leszűrjük, a brokkolit rózsáira szedjük, és enyhén sós vízben 5 perc alatt előfőzzük. A sajtot lereszeljük.
A pizzalapot tepsibe terítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsomszósszal, megszórjuk a reszelt mozzarellával, és hosszanti irányban kirakjuk a színes zöldségekkel – a koktélparadicsommal, a sárga paprikával, a kukoricával a zöld kaliforniai paprikával, a brokkolival és a lilahagymával. Sózzuk, borsozzuk, egy kevés bazsalikommal vagy oregánóval is megszórhatjuk.
210 fokos sütőbe toljuk, és 15 perc alatt megsütjük, majd szeletelve tálaljuk.
Tipp: ízlés és aktuális otthoni alapanyagok szerint más zöldségekkel is készíthetjük.
Igaz, hogy nem a leggyorsabb és legegyszerűbb süteményféle a kürtőskalács, de egy közös vasárnapi programnak családilag vagy baráti társaságban ideális elfoglaltság. Ahhoz persze nem fér kétség, hogy szabad tűzön, parázs fölött sütve az igazi, de egy kis technikával a sütőben is tudunk rá karamellréteget varázsolni.
A kürtőskalácsot sokan erdélyi édességnek tartják, de valószínűleg nem ott született, viszont ott őrizték meg leginkább ezt a speciális sütési technológiát. Az első olyan írásos emlék 1450 körül íródott Heidelbergben, amelyben említést tesznek egy sütődorongra feltekert és parázs fölött megsütött kelt tésztáról, ami alapján német gyökerű süteményről van szó, ami – különféle írásos emlékek szerint – kisebb módosulásokkal cseh és magyar közvetítéssel, illetve a szászok Erdélybe való betelepedésével került Erdélybe. De hasonló, sütődorongon sült édességek a német, svéd, litván, lengyel gasztronómiában is felbukkannak, jellegzetesen az ünnep- és vásárnapok kedvelt édességei voltak és maradtak is.
A kürtőskalács alapja tulajdonképpen egy vajas kelt tészta, amit vékony csíkokban rátekerünk a sütőformára, majd vajjal megkenve, cukorban megforgatva sütünk folyamatos forgatás mellett. Így mire a tészta átsül, édes karamellréteg sül rá a cukorból. Régebben ez volt a kürtőskalács, ma már persze ez is gazdagodott, és sok helyen megforgatják még aprított dióban, mandulában, kókuszreszelékben, esetleg fahéjas cukorban, darált mákban.
A sütős változathoz szükségünk lesz a klasszikus fahenger helyett néhány üres sörösdobozra vagy konyhai papírtörlő gurigára, illetve alufóliára, amivel alaposan be kell csomagolni őket. Használat előtt érdemes olvasztott vajjal lekenni, mielőtt a tésztacsíkokat rátekernénk, hogy könnyen lejöjjenek majd a kalácskák.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: Az élesztőt langyos tejben egy kis cukorral felfuttatjuk. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a felfutott élesztőt és az összes többi alapanyagot, és kézi robotgéppel, dagasztóspirállal sima tésztává dolgozzuk. Gombóccá formázzuk, és langyos helyen kb. 20 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, és félcentis lappá nyújtjuk, éles késsel 1-5-2 centis csíkokra vágjuk.
Az alufóliával borított gurigákat vagy sörösdobozokat vajjal lekenjük, majd a tésztacsíkokat ferdén rátekerjük úgy, hogy pici rés maradjon közöttük. Utána enyhén lenyomva a munkafelületen végiggurítjuk, hogy a tészta kisimuljon és a rések megszűnjenek.
Egy tepsibe vagy tálcára kristálycukrot szórunk, a tésztás tekercseket vajjal lekenjük, majd meghempergetjük a cukorban, sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk egymástól távolabb.
A tepsit 220 fokos és grill fokozatra állított sütőbe toljuk, és 2-3 percenként kicsit forgatva a tésztákon kb. 10 perc alatt megsütjük szép pirosra. Sütőnként változhat, így érdemes nagyon figyelni.
A sütőből kivéve a kürtőskalácsokat még forrón megforgatjuk ízlés szerint darált mogyoróban, dióban vagy kókuszreszelékben, majd kihúzzuk a közepükből a hengereket, és ha langyosra hűltek, már ehetjük is.
A monkey bread, vagyis majomkenyér egy isteni édes kelt tészta, ami határozottan emlékeztet a mi aranygaluskánkra. Azért hívják majomkenyérnek, mert kézzel lehet enni, vagyis tulajdonképpen csak kézzel lehet enni. Leggyakrabban fahéjas cukorral rétegezik a kelt galuskákat, de karamelles, kakaós, csokidarabkás és vaníliás változata is létezik, és gyakran kerül bele valamilyen extra gyümölcs: apróra kockázott alma, áfonya, sőt még sós, sajtos változata is létezik.
Nos, a monkey bread az 1880-as évek végén jelent meg Amerikában, mégpedig magyar bevándorlók konyháiban, akik ott sem tudtak lemondani erről a zseniális magyar desszertről. Az átütés akkor történt, amikor az 1950-es években a magyar pékségekben elkezdték árulni is a békebeli kelt tésztát, kicsit az amerikai ízlésre alakítva, újabb és újabb változatokat kitalálva – és talán a fahéj is olcsóbb volt, mint a dió. Olyan kedvelt lett, hogy a recept megjelent receptes magazinokban és szakácskönyvben is, azóta pedig folyamatos a népszerűsége.
A tészta egy vajas kelt tészta, tulajdonképpen kalácstészta, amit kiszaggatva diónyi golyókká formázva forgatnak meg olvasztott vajban, majd fahéjas vagy kakaós cukorban, ízlés szerint bármivel ízesíthető, de a tésztalabdák is megtölthetők. Mi most egy picit fahéjas, naranccsal és vörösáfonyával gazdagított majomkenyeret hoztunk: nagyon illatos és puha, foszlós, igazából nem lehet abbahagyni!
Hozzávalók:
A tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a tejet felmelegítjük, majd belekeverjük a cukrot és az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A liszthez adjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat, a tojást és a reszelt narancshéjat, csipet sót, és tésztává összedolgozzuk. Teljesen sima tésztát gyúrunk, liszttel meghintjük, majd 30 percig letakarva pihentetjük.
Míg kel a tésztánk, vékonyan kivajazunk egy kuglófformát. Összekeverjük egy tálban a kristálycukrot és a fahéjat. A vajat megolvasztjuk.
Ha megkelt a tészta, diónyi darabokat tépkedünk belőle, golyóvá formázzuk, az olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatjuk, a kuglófformába tesszük, időnként megszórjuk egy kis aszalt vörösáfonyával. Amikor elfogyott a tészta, langyos helyen még 30 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát 170 fokos sütőbe toljuk, és 30–35 perc alatt készre sütjük.
A megsült tésztát a sütőből kivéve 5 percet pihentetjük, majd óvatosan tálra borítjuk, levesszük róla a formát, és még melegen meglocsoljuk a narancslével, hogy a tészta beszívhassa.
Melegen vagy langyosan tálaljuk.
A pirog és a kisebb pirozsok elkészítése nem túl bonyolult, leginkább a buktára emlékeztet, amit mi ugye jószerivel csak édes töltelékkel készítünk. Pedig a kelt tészta sós töltelékkel is nagyon jól muzsikál, ideális vendégvárónak vagy vacsorára, de egy leves után másodiknak is tökéletes. Oroszországban és a többi szláv országban gyakori street food, ami menet közben is könnyen elfogyasztható.
Bár léteznek édes pirogok is, a legnépszerűbbek a sós töltelékek. A kelt buktákba leggyakrabban káposztás, húsos vagy gombás töltelék kerül, de léteznek halas, tojáskrémes vagy raguval töltött változatok is. Ha van egy jó alaptészta-receptünk, akkor már kedvünkre variálhatjuk a belevalókat.
Mivel a káposztás változat a legkelendőbb, amire bizonyság, hogy külön neve is van, így a kapusznyika receptjét mutatjuk meg. Ebbe finomra gyalult, kis hagymával és sárgarépával megdinsztelt káposzta kerül. A fűszeres tölteléktől a tészta puha és illatos, sokáig friss marad, már ha nem fogy el azonnal. Egy kis tejföllel önmagában is tökéletes, de kínálhatunk mellé akár valamilyen majonézes salátát is.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a tejet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, majd hagyjuk felfutni.
A szobahőmérsékletű lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a zsírt, a tojást, a tejfölt, sót és a felfutott élesztőt, elkezdjük összegyúrni. Ha szükséges, még egy kis langyos tejet adhatunk hozzá. Cipóvá formázzuk, tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 órát pihentetjük, kelesztjük.
Közben a töltelékhez a káposztát, a sárgarépát és a hagymát káposztareszelőn szálasra lereszeljük, megsózzuk, és 10 percet pihentetjük. Egy evőkanál zsírt egy nagyobb edényben felolvasztunk, az alaposan kifacsart zöldségeket rárakjuk, és időnként megkeverve megdinszteljük. Ha már kellően összeesett és puha, frissen őrölt borssal fűszerezzük.
A megkelt tésztát lisztezett felületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, majd öklömnyi darabokra osztjuk, kis cipókká gombócoljuk, és 15 percet pihentetjük. Ezután egyesével kinyújtjuk, megtöltjük a káposztás töltelékkel, a tésztaszéleket összefogjuk és összenyomkodjuk, majd kizsírozott tepsibe tesszük úgy, hogy ez a rész alulra kerüljön.
A bucik tetejét lekenjük felvert tojással, és 190 fokos sütőbe toljuk, és 20–25 perc alatt megsütjük.
Melegen vagy langyosan kínáljuk, tejfölt kínálhatunk mellé.
Nagyon egyszerűen elkészíthető finomság a túrófánk, ráadásul villámgyors is: az egész fánksütés az elejétől a végéig nem tart fél óránál tovább, és már falatozhatunk is. Amikor összegyúrjuk a tésztát, még úgy tűnhet, hogy sütés után egy nehéz, tömör fánkot kapunk majd, de ez egyáltalában nincs így. A tésztája sütés után pillekönnyű, és a bő olajban való sütés ellenére sem szívja magába az olajat.
A frissen kisült fánkokat ízlés szerint beleforgathatjuk például fahéjas vagy vaníliás porcukorba, de simán csak porcukorral megszórva is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sárgabaracklekvárt vagy bármilyen más lekvárt, akár csokiszószt is, mindegyikkel nagyon finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót tegyük egy tálba, majd villával kicsit nyomkodjuk össze, hogy ne maradjanak benne nagyobb darabok. Adjuk hozzá a reszelt citromhéjat, a vaníliás cukrot, egy csipet sót, a rumot, az egész tojásokat, majd kanállal keverjük össze. Ezután szitáljuk hozzá a sütőporral összekevert lisztet, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. Ha túl lágy lenne a tészta, akkor egy pici lisztet, ha túl kemény, akkor egy pici tejfölt keverjünk hozzá!
Ezután a tésztából formázzunk diónyi golyókat. Minden golyó előtt picit lisztezzük be a tenyerünket, úgy nem ragad rá a tészta.
Egy serpenyőbe öntsük bele az olajat, majd forrósítsuk fel.
Amikor már kellőn felforrósodott az olaj, óvatosan helyezzük bele a tésztagolyókat, majd pár perc alatt süssük szép aranybarnára a fánkokat, sütés közben többször fordítsuk át, hogy szép egyenletesen süljön. Ezután szedjük ki a zsiradékból a megsült fánkokat, és helyezzük papírtörlőre, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A kisült, még forró fánkot ízlés szerint beleforgathatjuk őrölt fahéjjal összekevert porcukorba is.
Tálaláskor a langyosra hűlt fánkot ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, és lekvárral kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
A krumplis pogácsánál finomabb és egyszerűbb sós péksütemény vagy rágcsa, nass nem is létezik. Krumpli helyett az előző napról megmaradt krumplipüré is belekerülhet a tésztába, sőt, attól csak még finomabb lesz majd a pogácsa. Én házi sertészsírral gyúrtam össze a tésztát, de ízlés szerint vajat, esetleg kacsa- vagy libazsírt is használhatunk, puhább, omlósabb, ízesebb.
Forrás: Kard Éva
A tökéletes pogácsa titka a türelem, vagyis hogy hagyjunk elég időt a tésztának a kelésre, dagasztás, majd a szaggatás után is. Szerintem nem plusz macera, mert addig tudunk mást csinálni, amíg a tészta kel. De ezt nem spórolhatjuk el, ha szeretnénk könnyű, finom és puha kelt tésztát, esetünkben pogácsát.
A kisült, frissen illatozó pogácsát kínálhatjuk akár ebédre egy tányér leves mellé péksütemény vagy kenyér helyett, vagy éppen vacsorára egy bögre finom gyümölcsteával, ha kisebbre szaggatjuk, akkor ideális vendégváró vagy beszélgetős borozgatás kísérője.
Hozzávalók:
Elkészítés: A felkockázott krumplit enyhén sós vízben főzzük puhára, szűrjük le, krumplinyomón nyomjuk át, majd hagyjuk kihűlni. Villával is összetörhetjük krumplinyomó hiányában!
A langyos, cukrozott tejbe morzsoljuk bele az élesztőt, majd letakarva futtassuk fel.
Egy nagyobb tálba szitáljuk bele a sóval összekevert lisztet, adjuk hozzá a zsírt vagy a vajat, és kezdjük el összemorzsolni. Én házi zsírral gyúrtam össze, mert azzal sokkal puhább, ízesebb, finomabb. Amikor már kezd morzsalékos lenni, keverjük hozzá a kihűlt krumplit vagy a maradék krumplipürét, majd öntsük hozzá a felfuttatott élesztőt, és gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze, hogy egy könnyen nyújtható tésztát kapjunk. Ha esetleg ragadna, akkor egy kis lisztet, ha pedig kissé száraz lenne, akkor egy kis hideg tejet öntsünk hozzá.
Ezután tegyük át egy kilisztezett kelesztőtálba, majd langyos helyen kb. 1 óra alatt kelesszük a tésztát a duplájára.
A megkelt tésztát borítsuk ki egy lisztezett felületre, majd nyújtsuk ki 1,5-2 cm vastagra, és éles késsel kockázzuk be a tetejét. Fontos, hogy minél mélyebben vágjuk be a tésztát, annál ropogósabb lesz a pogácsa teteje. Szúrjuk ki a kinyújtott tésztát egy közepes méretű pogácsaszaggatóval, majd egymástól kicsit távolabb tegyük egy sütőpapírral bélelt tepsire. Takarjuk le egy konyharuhával, és szobahőmérsékleten hagyjuk 30 percet kelni, majd a tetejét kenjük le felvert egész tojással.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten kb. 30 perc alatt süssük szép pirosra. Én légkeverésnél 160 fokon 25 percig sütöttem.
A sütőből kivéve a tepsiben hagyjuk kihűlni, majd szedjük kenyereskosárba, és úgy kínáljuk. A pogácsa rácsos teteje jó ropogósra sül, a belseje viszont finom puha marad.
Forrás: Kard Éva
Fantasztikusan foszlós, könnyű és puha ez a sütőben sült fánk, nagy gyakorlatra és sok alapanyagra nincs szükség hozzá, türelemre viszont igen, hiszen ahhoz, hogy levegős és pihepuha legyen, kétszer kell megkeleszteni. Az eredmény nagyon finom, a tésztát elkészíthetjük előző nap is, a hűtőben megkel egy éjszaka alatt, langyos helyre téve pedig 1 óra alatt.
A kelt tésztába most egy kis vanília került, hogy illatosabb legyen, de akár citrom vagy narancs héjával, esetleg egy kis rummal is ízesíthetjük! Nem lesz pont ugyanolyan, mintha olajban sütnénk, kelés közben egy kicsit elterül, de a végeredmény isteni finom!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tejet a cukorral, a vaníliás cukorral és a vajjal egy kis edényben összemelegítjük, megvárjuk, míg a vaj felolvad, majd hagyjuk langyosra hűlni.
Egy keverőtálban a lisztet és az élesztőt összekeverjük, hozzáadjuk a villával elhabart tojást, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, közben apránként hozzáöntjük a langyos tejes keveréket és egy csipet sót, és addig dagasztjuk, amíg lágy, enyhén ragacsos tésztát kapunk. Gombóccá formázzuk, és a keverőtálban, konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelni hagyjuk – vagy a hűtőben 1 éjszakát.
A megkelt tésztát enyhán lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, majd ellapogatjuk, és 1-1,5 centi vastagra kinyújtjuk. Köröket szaggatunk belőle, a közepüket is kiszúrjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. A maradék tésztát összedolgozzuk, nyújtjuk, szaggatjuk. A fánkokat langyos helyen 35-40 percet hagyjuk újra megkelni.
180 fokos sütőbe toljuk, és 10-12 perc alatt megsütjük.
A fánkokat hagyjuk langyosra hűlni, majd klasszikusan lekvárral tálaljuk, vagy megmártjuk a tetejüket olvasztott csokiban vagy karamellszószban.
Valamikor régen, amikor még nem boltban vették őseink a kenyeret, hetente egyszer sütötték, mert nagy munka volt kellően befűteni a kemencét. A bedagasztott és megkelt tésztából ilyenkor lecsippentettek egy jókora darabot, és míg hátul a kenyér sült, addig az első részen lepénynek ellapogatva, mindenféle jóval megrakva sütöttek belőle lángos. Máshol langallót vagy töki pompost – de mind ugyanazt az ételt jelentette.
Forrás: Hámori Zsófia
Ma, amikor már kevesen sütünk kenyeret, ritkábban készül pompos is, illetve ha mégis, akkor vagy egyiket, vagy másikat sütjük. Pedig nem ördöngösség ám a kelt tészta, ha van egy kis időnk kellően megkeleszteni a tésztát, hogy könnyű legyen majd a belseje, a külseje pedig ropogós, akkor nagyon is érdemes nekiállni, mert sokkal kiadósabb és finomabb, mint ha valamelyik fesztiválon vagy vásáron fizetnénk érte kisebb vagyonokat – érthetetlen módon ugyanis aranyáron árulják ezt az egyszerű ételt tapasztalatunk szerint.
A kenyérlángos sokféle lehet, a feltét alapja általában tejföl, kerülhet rá hagyma, fokhagyma, szalonna, kolbász, de akár egy kis füstölt sonka vagy juhtúró is. Reszelt sajt is jár a tetejére, de egy kis füstölt sajttal még tovább bolondíthatjuk. Ha igazán mutatósan szeretnénk elkészíteni, akkor kisebb lángoskákat is süthetünk, így többféle változatot készíthetünk egyszerre.
Forrás: Hámori Zsófia
Hozzávalók:
A feltéthez:
Elkészítés: A lisztet kimérjük, elkeverjük benne a sót. A vízbe morzsoljuk az élesztőt, majd hozzáadjuk az olajat. A liszthez öntjük, elkeverjük egy kanállal, majd munkalapra vagy gyúródeszkára borítjuk, és sima tésztát gyúrunk belőle. 2 órát hagyjuk kelni szobahőmérsékleten.
Amikor megkelt, kicsit átgyúrjuk, majd kinyújtjuk tetszőlegesen. Készülhet egyben egy nagy tepsiben, amit majd kockára vágva tálalunk, de készíthetünk kisebb lepényeket, lángosokat is belőle. 220 fokos sütőben 10 percig sütjük egy sütőlapon.
Forrás: Hámori Zsófia
Közben a fokhagymát összezúzzuk, a tejfölhöz adjuk.
Forrás: Hámori Zsófia
A sütőből kivett elősütött lángosra kenjük, megszórjuk a felaprított baconnel, a szálasra vágott lila hagymával, majd reszelt sajttal.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Visszatolva a sütőbe újabb 15 percig sütjük.
Forrás: Hámori Zsófia
A bomba vagy bombolone (többes számban bomboloni) az olaszok fánkja, nevét golyó formájának köszönheti, nem pedig kalóriabomba mivoltának. 🙂 Toscanában leggyakrabban töltve készítik, a profiterolhoz hasonlóan szinte bármi kerülhet bele utólag, habzsákkal töltve. Népszerű a vaníliakrémes és a nutellás változat, de sokszor a nyers tésztát dúsítják valamilyen finomsággal, bogyós gyümölcsökkel vagy éppen apróra vágott almával.
Az alábbiakban egy almás fánk következik, amit az alma mellett némi vanília tesz elképesztően illatossá és puhává. Bár a videóban olajban sül, és nagyon érdekes technikát is láthatunk az olajba helyezésre, hogy a fánkok tökéletes formája megmaradjon, de a recept szerint sütőben is megsüthetjük, mégpedig 180 fokon, légkeverés mellett, míg aranybarna nem lesz.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az élesztőt egy tálkába morzsoljuk, hozzáadunk egy kevés tejet, simára keverjük. A kétféle lisztet egy keverőtálba mérjük, a közepébe egy mélyedést formázunk, ide tesszük a tojásfehérjét, a puha vajat, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait, valamint a tejjel elkevert élesztőt. Elkezdjük összedolgozni a tésztát, közben apránként és fokozatosan adjuk hozzá a langyos tejet, míg sima tésztát kapunk. Elképzelhető, hogy nem kell mind, ez függhet a liszttől vagy hogy mekkora tojásnak a fehérjéjével dolgozunk.
A tésztát gombóccá formázzuk, és kelesztőtálban langyos helyen a duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.
Közben az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, és apró kockákra vágjuk.
A tésztát kicsit átgyúrjuk, majd az almát beledolgozzuk, és féltenyérnyi fánkokat formázunk, sütőpapírral bélelt tálcára vagy tepsire tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen még 20 percet kelesztjük.
Bő olajat melegítünk, közben egy ollóval felvágjuk a sütőpapírt úgy, hogy minden fánk egyedül üljön egy-egy papíron, és a papír segítségével tesszük az olajba a fánkokat, majd a papírt az olajból kiemeljük, és időnként megforgatva szép aranybarnára sütjük a fánkot. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd cukorral megszórva tálaljuk.
A Berliner vagy berlini fánk, ami Franciaországban boule de Berlin, Portugáliában bolas de Berlim (igen, m-mel a végén), Németországban pedig Berliner Pfannkuchen, a miénkhez nagyon hasonló könnyű és foszlós fánk, amit porcukorba vagy kristálycukorba forgatnak kisülés után még forrón, és megtöltik különféle krémekkel vagy lekvárokkal, ami lehet vaníliakrém, csokoládékrém, bármilyen puding és tetszőleges gyümölcsből főzött hígabb dzsem, illetve a portugálok édes tojáskrémmel töltik, mint szinte minden desszertjüket.
De miért éppen Berlin?
Egy berlini péklegény miatt, aki a legenda szerint 1750-ben szeretett volna a porosz hadseregben szolgálni, ám alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra, de addig könyörgött, míg végül megengedték neki, hogy ha már pék, hasznosítsa magát a konyhán. Mivel a katonai konyhán nem volt kemence, ezért zsírban sült kelt tésztát, vagyis fánkot sütött a katonáknak, amit lekvárral töltött meg.
A töltött fánk manapság egyre népszerűbb street food és partidesszert, hiszen menet közben is falatozható úgy, hogy nem kell mártogatni, mert a tunkolnivaló a belsejében van, így minden falat tésztához jut egy kis édes-krémes finomság is, ha szisztematikusan körkörösen esszük a fánkot.
Az alábbi fánk tésztája nagyon könnyű, levegős és foszlós, a tésztában lévő rumnak köszönhetően pedig nem szívja magába az olajat. A legjobb, ha kisebb, kétfalatnyi fánkokat sütünk, és többféle töltelékkel készítjük, így kellő töltelék jut minden falathoz, ráadásul – a kisebb méretnek köszönhetően – többféle ízben kóstolhatjuk a pihe-puha fánkokat.
A Berlinert töltelék nélkül érdemes sütni, így sokkal könnyebb dolgunk van: utólagosan egy csőrös habzsák segítségével gyerekjáték bejuttatni a belsejébe a különféle lekvárokat, a Nutellát, a csoki- vagy vaníliapudingot – vagy bármilyen édes-krémes tölteléket, amit éppen szeretnénk.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyik felébe 1 teáskanál cukrot teszünk, elkeverjük, belemorzsoljuk a friss élesztőt, és langyos helyen felfuttatjuk.
Közben a szoba-hőmérsékletű lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a porcukrot, a tojássárgákat, a rumot, a tejet, a felolvasztott, de már csak langyos vajat és a felfutott élesztőt, és dagasztófejes kézi mixerrel rugalmas tésztává dolgozzuk 8-10 perc alatt. Gombóccá formázzuk, és konyharuhával lefedve, langyos helyen, 1 órát kelni hagyjuk.
Amíg kel a tészta, előkészítjük a töltelékeket: a lekvárt kikeverjük egy kis rummal, a csokoládét megolvasztjuk, ha pudingosan szeretnénk, akkor megfőzzük a pudingot. A töltelékeket habzsákba töltjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk, diónyi adagokat tépünk belőle, amit gombóccá formázunk vizes kézzel.
Egy nagyobb edényben olajat melegítünk, és a tésztagolyókat adagonként belerakjuk, egyszerre nem túl sokat, és 6-8 perc alatt megsütjük, időnként kicsit megforgatva, hogy mindenhol egyenletesen süljön.
Ha szép piros, lecsöpögtetve papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd kristálycukorba forgatjuk.
Ha mindegyik megsült, az előkészített töltelékekkel habzsákból megtöltjük úgy, hogy a zsák fejét a tésztába nyomjuk, és egy kevés – vagy több – finomságot a belsejébe töltünk.
Azonnal tálalhatjuk, de langyosan, hidegen is finom.
