Nem mindenki szereti az édes-sós kombinációt, pedig az egyik legizgalmasabb dolog az ízek ellenpontozása egy-egy ételen belül. Nem véletlen a gyümölcsmártás húsok mellé, ahogy a kimondottan édes ketchup népszerűsége sem, és igazi klasszikus a hétvégi asztalokon a húsos fogások mellé kínált kompót is, de sajt mellé is szívesen fogyasztunk gyümölcsöket.
Nem meglepő tehát, hogy pizzán is nagyon jól működik az édes-sós kombináció, ami őszi gyümölcsökkel – körtével, szőlővel, fügével – és egy kis krémsajttal hihetetlen kombináció, de még izgalmasabb egy kis gorgonzolával vagy márványsajttal, húsimádóknak vékonyra szeletelt sonkával felturbózva. Mivel a kisült pizza alapvetően édesebb ízvilágú, gyerekeknek így tuti kedvenc lesz, felnőttek pedig a tálaláskor felturbózhatják maguknak a karakteresebb hozzávalókkal. Egy pohár könnyű borral maga a mennyország!
Hozzávalók 2 közepes pizzához:
A feltéthez:
Elkészítés: A tészta alapanyagait egy keverőtálba tesszük, és robotgép dagasztókarjával 5-8 perc alatt ruganyos tésztává dagasztjuk, letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.
Közben a feltéthez a gyümölcsöket előkészítjük: a körtét és a fügét felszeleteljük, a szőlőt leszemezzük és félbevágjuk.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, majd megfelezzük, és sütőpapíron fél centi vékony, kb. 25 centis lapokká nyújtjuk. Megkenjük a krémsajt felével, rárakosgatjuk a gyümölcsöket, sózzuk és borsozzuk, rámorzsoljuk a diót, és 220 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt megsütjük, míg a széle szép pirosra és ropogósra sül.
A sütőből kivéve a maradék krémsajtot kanállal rákupacoljuk alapváltozatnak, ízlés szerint pedig rámorzsolhatunk egy kis gorgonzolát, tehetünk rá szárított sonkát, meglocsolhatjuk kevés olívaolajjal vagy mézzel, vagy ezek bármilyen kombinációját kipróbálhatjuk, és mentával vagy bazsalikommal meghintve szeletelve tálaljuk.
Buktát készíteni egyáltalán nem bonyolult, főleg akkor, ha van egy ügyes kis robotgépünk, ami bedagasztja a tésztát. Jó alapanyagarányokkal és egy kis kelesztési idővel tökéletes kelt tészta készíthető, amit nemcsak a klasszikusnak számító lekvárral tölthetünk meg!
Most mákos-almás keverék került a tésztalabdacsok közepébe, nagyon puha és könnyű a tésztája, és már sülés közben elképesztő illatok töltik be a lakást. A tésztába vanília, a töltelékbe az alma és a mák mellett egy kis fahéj is került, isteni ízkombináció, ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni, a bukta pedig ebben a formában sokkal izgalmasabb, egyszerűen abbahagyhatatlan…
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: A lisztet keverőtálba tesszük, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, a csipet sót, a 2 villával elhabart tojást, valamint a langyos tejet és a vaníliát, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni. Amikor már összeállt, akkor hozzáadjuk az olvasztott vajat, és még néhány percig dagasztjuk, amíg fényes, ruganyos tésztát kapunk. Konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen hagyjuk duplájára kelni – vagy betehetjük a hűtőbe egy éjszakára, és másnap reggel készíthetjük.
A töltelékhez az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, felkockázzuk. Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat megolvasztunk, rádobjuk az almát, meghintjük kb. 3 evőkanál cukorral, és időnként megkeverve hagyjuk egy kicsit karamellizálódni, megpuhulni. Meghintjük a fahéjjal, majd a darált dióval, összekeverjük, kicsit összenyomkodjuk, majd a tűzről levéve hűlni hagyjuk.
A pihentetett tésztát enyhén lisztezett munkafelületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, majd kb. 20 egyenlő részre osztjuk, a tésztadarabokat golyókká formázzuk. A tésztagolyóbisokat kinyújtjuk, kanálnyi almás-mákos tölteléket teszünk rájuk, a szélét összefogjuk, összenyomkodjuk, a tenyerünkbe gombóccá formázzuk, majd sütőpapírral fedett tepsire tesszük, és konyharuhával letakarva még 25-30 percet kelesztjük.
A megkelt buktákat kevés tejjel lekenjük, és 200 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk legalább langyosra hűlni. Tálalás előtt meghinthetjük egy kevés porcukorral.
A hollandok egyik kedvenc csemegéje az oliebollen, amit az ősz kezdetétől tél végéig készítenek, az utcán is sokfelé kapható kis papírtölcsérben, illata betölti a hűvösebb napok levegőjét, édes, almás, narancsos – mennyei. A lényege, hogy kanállal szaggatják a kisebb, falatnyi fánkokat, így a közepük is tökéletesen átsül, mire kívül aranybarnára pirul.
Sokkal egyszerűbb, mint a mi fánkunk, a tészta sokkal lágyabb, ezért nem is szívja magába az olajat, viszont lágysága okán csak kanállal formázható, esetleg egy kisebb fagyikanállal. Kipróbálható körtével is, illetve aki nem szereti a mazsolát, kiválthatja aprított aszalt áfonyával, de a reszelt narancshéjat nem érdemes elhagyni a tésztából, mert felséges illatot és ízt ad neki.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, és 10 percig hagyjuk pihenni.
Közben meghámozzuk az almát, kivágjuk a magházát, a húsát apróra kockázzuk. A narancsot alaposan megmossuk, a héját lereszeljük.
A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáöntjük az élesztős-cukros tejet, hozzáadjuk a felütött és villával felvert tojást, egy csipet sót, és kézi habverővel összedolgozzuk. Hozzáadjuk az almát, a reszelt narancshéjat, a mazsolát és a kandírozott narancshéjat, összekeverjük, majd konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.
Egy serpenyőben 2,5-3 centi olajat felforrósítunk, 2 evőkanalat belemártunk, majd a tésztamasszából a kanállal egy jó diónyi darabot kiveszünk, a két kanállal nagyjából megformázzuk, és az olajba tesszük. Amikor kezd szépen pirulni, a golyókat megforgatjuk, és pár perc alatt megsütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Porcukorral meghintve még melegen tálaljuk.
A peinirli (ejtsd: pinirli) jellegzetessége, hogy vajas-sajtos töltelékkel sütik, de ezen kívül kerülhet bele még ízlés szerint minden földi jó. Nincs túlságosan megpakolva, legtöbbször csak egy kis bacon vagy sonka, egy kevés spenót, pár szelet paradicsom kerül bele, kolbász vagy darált hús, de népszerű egy nyers tojást beleütve, így készre sütve is, leggyakrabban egyszemélyes adagokban.
A csónakokat egyébként Törökországból eredeztetik, innen hozták magukkal a Fekete-tenger partján élő görög nemzetiségű, üldözötté vált lakosok az 1920-as években. Athén külvárosaiban telepedtek le, többük kis éttermet nyitott, innen terjedt el országszerte ez a street foodnak is remek lepényke, aminek a neve egyébként törökül sajtosat jelent. Létezik olyan legenda is, hogy a tengeri menekülés emlékére készültek ezek a csónak formájú pizzák, de valójában a török pizza, a pide is csónak alakú.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A langyos vizet, az élesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük. Közben kimérjük a liszteket, összekeverjük a sóval, majd az élesztős vízhez öntjük, és elektromos robotgép dagasztó karjával 6-8 perc alatt sima tésztává dagasztjuk. Gombóccá formázzuk, és 1 teáskanálnyi olívaolajjal kikent tálba tesszük, letakarjuk, és langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, kicsit átdolgozzuk, 6 egyenlő részre osztjuk, először mindegyiket gombóccá formázzuk, majd nyújtófával hosszú, ovális formára nyújtjuk.
A töltelékhez a reszelt sajtot és a krémsajtot nagyjából összekeevrjük. A tésztalapokra 5 dkg vajat egyenletesen rácsipkedünk, kézzel kis kupacnyi sajtokat teszünk rájuk, a szélüket kihagyva. A tészták hosszanti oldalát majdnem középig behajtjuk, a tésztavégeket összecsippentjük, és kicsit megcsavarjuk, majd a csónakokat sütőpapírral fedett tepsire tesszük – 2 tepsiben fognak csak elférni.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15 percig sütjük, majd kivesszük, mindegyikre 1-1 tojást ütünk, a széleket lekenjük olvasztott vajjal, és még 5 percre visszatoljuk a sütőben, hogy a tojások megsüljenek.
A sütőből kivéve petrezselyemmel, oregánóval – vagy más zöldfűszerrel – meghintjük, és azonnal tálaljuk.
A donut nem a lukassága, hanem a mutatós máznak, a tetejére szórt mindenféle ínycsiklandozó dekorációnak köszönheti mai népszerűségét, no és persze annak, hogy street foodként ucán fogyasztva is gyors életmentő falat, és persze jó kis cukorsokk is. Az első nyomai egy 1803-ban megjelent amerikai szakácskönyvben lelhetőek fel, ahol holland telepesek által készített olajban sült kelt tésztalabdákról szól még a recept, a jellegzetes luk pedig állítólag 1847-ben került a fánkokba, mégpedig azért, mert egy bizonyos Hanson Gregory nevű fiatalember, aki hajószakácsként dolgozott, megelégelte, hogy a fánkjainak nem sül át a belseje, ezért nagy leleménnyel kiszúrta a tésztalabdacsok közepét – és láss csodát, át is sült, mutatós is lett a frappáns megoldásként született újfajta fánk.
A fánkfélék sütésétől sokan tartanak, pedig igazából csak türelem szükséges hozzá. A tészta igazán könnyen összeállítható, az alábbi recepttel még dagasztani sem kell, viszont a kelesztéshez szükséges némi türelem, és ezzel nem is érdemes spórolni, mert ez a könnyű és puha, olajat nem magába szívó, lukacsos tésztájú fánk – és amerikai változatásnak, a donutnak is – a titka.
Hozzávalók:
A vaníliás mázhoz:
A csokis mázhoz:
A tetejére:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, és egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a porélesztőt, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, míg felfut. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat, az olvasztott, de nem forró vajat és a vaníliakivonatot, kézi habverővel elkeverjük. Hozzáreszeljük a jól megmosott narancs héját, hozzáadjuk a sót és a liszt felét, és ezekkel is elkeverjük. A maradék lisztet is hozzáöntjük, és kézzel vagy egy fakanállal összedolgozzuk, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, a tálba visszatesszük, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztes kézzel lisztezett felületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, kilapogatjuk, és sodrófával 1 centi vékonyra nyújtjuk. Kb. 10 centis köröket szaggatunk belőle, a közepüket is kiszúrjuk, a maradék tésztát összedolgozzuk, kinyújtjuk, és ugyanígy kiszaggatjuk. A tetejüket egy pici liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk, és még 30 percet pihentetjük.
Olajat forrósítunk egy nagyobb edényben, fontos, hogy az olaj legalább 5 centi legyen, majd ha jó forró, egy kis tésztadarabbal ellenőrizzük, vagyis beeldobjuk, és ha azonnal pezseg az olaj a tészta körül, akkor kezdhetjük a sütést. Egyszerre nem túl sok fánkot téve az olajba oldalanként kb. 2 perc alatt aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd papírtörlőre helyezzük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot.
Porcukorral, vaníliás cukorral meghintve vagy lekvárral már tálalható is, de ha szeretnénk mázazni, akkor a porcukorhoz adjuk a tejet és a vanília-kivonatot, illetve a kakaóport és a tejet, összekeverjük, majd bevonjuk a fánkok tetejét, színes cukorkával, csokireszelékkel, aprított csonthéjasokkal megszórjuk.
A török simit és a görög koulouri gyakorlatilag ugyanaz a péksütemény, és írásos emlékek bizonyítják, hogy már legalább 500 éve árulják mozgó utcai árusok – madzagra fűzve, hosszú botra felpakolva vagy kis tolható kocsiból árulva. A botos árusítás a legviccesebb: a sütiárus kiabálva rótta az utcát, az érdeklődőknek a hosszú bottal felnyújtotta, ezek az ablakon át leemeltek a perecből, a pénzt pedig az árus kötényébe dobták. Ma is nagyon népszerű, a forgalmasabb városnegyedekben szinte minden utcasarkon kapható a frissen sült, ropogós perecféle.
A simit vagy koulouri eredetileg szezámmaggal vagy lenmaggal készül, többnyire teával és lekvárral fogyasztják, illetve joghurttal kísérik reggelinek vagy napközbeni köztes gyors fogásnak, de ma már rengeteg változata létezik – olívabogyós, paradicsomos, kolbászos, sajtos változatban is, mindenféle maggal, szimplán vagy csavartan, sőt szendvicset is kerekítenek belőle…
Érdemes házilag elkészíteni, nagyon mókás, partira, vendgévárónak is remek egy kis sajttal, szőlővel vagy mártogatósokkal, kencékkel tálalva. Kerek perec kijelenthetjük: biztos sikere lesz!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a langyos vizet, a porélesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük. Hozzáadjuk a kétféle lisztet és a sót, és elektromos robotgép dagasztó betétjével ruganyos tésztává összedolgozzuk kb. 7–8 perc alatt. Kivesszük a tálból, a tálat kikenjük olajjal, a tésztát gombóccá formázzuk, a tálba tesszük, lekenjük kis olajjal, és kb. 30 percig kelesztjük langyos helyen.
Fél liter meleg vizet egy tányérba öntünk, hozzáadunk 2 evőkanál cukrot, és addig keverjük, amíg a cukor feloldódik. Egy másik tányérba szezámmagot öntünk.
A tiszta munkafelületet vagy nagyobb deszkát olajjal kicsit megkenünk, erre borítjuk a megkelt tésztát, kicsit átdolgozzuk, és 10 egyenlő részre osztjuk. Először gombócokká formázzuk, majd kisodorjuk nem túl vékonyra, lehetőleg egyenletesen, és két végüket összenyomkodjuk, körökké formázva.
Minden koszorúcskát először a cukros vízbe mártjuk, majd a szezámmagban megforgatjuk, és sütőpapírral fedett tepsikre rakjuk egymástól távolabb.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15–20 perc alatt megsütjük, míg szép aranybarnák lesznek.
Ízlés szerint langyosan vagy hidegen, de mindenképpen frissen tálaljuk, a maradék lefagyasztható, majd pár perc alatt a sütőben bármikor felfrissíthető!
A klasszikus kakaós és fahéjas csiga is nagy kedvenc, de a változatosság jegyében érdemes néha elkalandozni, és újabb töltelékekkel „felcsigázni” a kelt tésztát. Gyümölcsösen ritkán készül, pedig édes és fűszeres áfonyával töltve ellenállhatatlanul finom. Mivel a friss áfonya azért elég borsos áron beszerezhető, így egy kis dzsemmel szaporítottuk, ezt pedig némi fűszeres cukorsziruppal megbolondítottuk.
A tészta nagyon kellemes, könnyű és foszlós, ami az aránylag hosszú kelesztési időnek és a tésztába dolgozott olajnak köszönhető. Süthető külön csigáknak is, de mutatós, ha tortaformába rakjuk, és a csigák kicsit összebújnak-sülnek… Uzsonnának, vendégvárónak, reggelinek, de akár suliba tízórainak is tökéletes!
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a tejet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, 10 percig pihentetjük.
Közben a lisztet tálba mérjük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd a tojást és az olajat is hozzáadjuk. Beleöntjük az élesztős keveréket, és dagasztókaros robotgéppel alaposan kidolgozzuk, majd gombóccá formázzuk, és konyharuhával lefedve langyos helyen 1 órát hagyjuk kelni.
Közben 1 dl vizet, 10 dkg cukrot, a csillagánizst, a fahéjat és a kakukkfüvet egy kis edényben felforraljuk, felére beforraljuk, majd 15 percet állni hagyjuk. A fűszereket kidobjuk belőle, és az áfonyadzsemmel összekeverjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, téglalappá kinyújtjuk. Először megkenjük olvasztott vajjal, majd a fűszeres dzsemmel, megszórjuk a friss áfonyával, és feltekerjük. Két-három centis csigákat vágunk belőle, és vajjal kikent kapcsos tortaformába vagy tepsibe rakosgatjuk a tésztát, lekenjük a maradék vajjal.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15–20 perc alatt szép aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, de már langyosan kóstolható, istenien illatos, foszlós…
Isteni finom és foszlós, könnyű tésztájú ez a briós, ami a legtöbb más hasonló péksüteményhez képest jóval kevesebb vajat tartalmaz, mégis hihetetlenül puha és ruganyos, a tetejére szórt és kissé megpirult máknak köszönhetően pedig plusz ízeket és izgalmas ropogósságot is kap. Nagyon egyszerű, kezdők is bátran kipróbálhatják, hétvégi reggelire vagy uzsonnára nincs is ennél jobb süti, akár magában kávé vagy tea mellé, de egy kis vajjal és dzsemmel is nagyszerű…
Hozzávalók:
Elkészítés: A langyos tejbe belemorzsoljuk a friss élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, és 5-10 percre félretesszük, hogy az élesztő beinduljon. Egy keverőtálba kimérjük a lisztet, hozzáadjuk a sót, összekeverjük, hozzáadunk 1 egész tojást és 2 evőkanál olvasztott vajat, majd a kissé felfutott élesztős tejet is hozzáöntjük, és elektromos robotgép dagasztókarjával 8-10 perc alatt ruganyos tésztává dagasztjuk, majd konyharuhával letakarva langyos helyen kb. 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre öntjük, hozzáadjuk a mazsolát vagy aszalt áfonyát, ha szeretjük, kicsit átdolgozzuk, majd 16-18 egyforma darabra vágjuk. Kézzel kígyóvá nyújtjuk, majd feltekerjük, a végét benyomkodjuk az így képződött csiga alá, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. Konyharuhával letakarva még kb. 30 percet kelesztjük.
A megkelt csigákat 1 tojássárga és 2 evőkanál víz keverékével lekenjük, meghintjük egész mákszemekkel – de szezámmagot vagy dekorcukrot is használhatunk -, és 200 fokos sütőbe toljuk, ahol légkeverés mellett 15-18 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk legalább langyosra hűlni, nehéz lesz, mert isteni az illata, és magában vagy kis vajjal, dzsemmel fogyasztjuk tej, kávé vagy tea kíséretében.
Akik olyan jó kelt tésztát készítenek, mint az olaszok, azoknak kár lenne csak pizzának megsütni a könnyű, alaposan megkelt tésztát, és nem is teszik: a csizma sarkában található Puglia egyik jellegzetes fogása egy apróbb méretű lángosféle, amit olajban sütnek, ráadásul a tésztába még tölteléket is tesznek. Eredetileg paradicsom, mozzarella, bazsalikom és oregánó keveréke került belőle, de ma már spenótos, gombás, kukoricás és sonkás töltelékkel is készítik – és ahogy a pizza, így ez a finomság is hasonlóan nagyon variábilis.
Az olasz bevándorlóknak köszönhetően Amerikában is elterjedt és kedvelt a mini calzone pizzára emlékeztető olajban sült kelt tészta, de főleg street foodként fogyasztják, pedig azért nem olyan nagy kaland egy kelt tésztát készíteni, a töltelék pedig igazán egyszerű.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: Az élesztőt egy tálkába morzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, 2 evőkanál lisztet. A tejet és a vizet összekeverjük, 1 decit az élesztőre öntünk, összekeverjük, és fél órát pihentetjük.
Közben a töltelékhez a mozzarellát apró kockára vágjuk, hozzáadjuk a paradicsomszószt, sóval, borssal, oregánóval és mozzarellával fűszerezzük, hozzáadjuk a reszelt parmezánt, összeforgatjuk.
A lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a felfutott élesztőt és a maradék vizes tejet, az olívaolajat és a sót, és rugalmas tésztává összedolgozzuk. Gombóccá formázzuk, egy olajjal kikent tálba tesszük, a tetejére késsel keresztet rajzolunk (valószínűleg ez csak az olasz hagyomány miatt fontos), és langyos helyen 1-2 órát kelesztjük.
A tésztát lisztezett felületen átdolgozzuk, maréknyi darabokat szaggatunk belőle, amit cipókká formázunk. Konyharuhával letakarjuk, és fél órát megint kelesztjük.
A tésztalabdákat kinyújtjuk, a közepére kanálnyi tölteléket teszünk, félbehajtjuk, majd egy késsel vagy derelyevágóval levágjuk a felesleges tésztát, kézzel lenyomkodjuk a széleket. A levágott tészát összedolgozva újra felhasználhatjuk további kis töltött lángoskákhoz…
Bő olajat forrósítunk, és a töltött tésztákat aranyszínűre és ropogósra sütjük, pár perc alatt, majd konyhai papírkendőre szedjük szűrőkanállal, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Frissen, melegen tálaljuk – önmagában is finom, de olasz–magyar fúzióban egy kis fokhagymás tejföl sem vétek…
A kalács alapja tulajdonképpen egy egyszerű, kissé édes kelt tészta, amibe a liszt és az élesztő mellett vaj, tej és tojás is kerül. Sokféle töltelékkel gazdagíthatjuk, a lényeg, hogy ne legyen túl nedves, ne áztassa el a tésztát. Igazi klasszikus a diós és a mákos töltelék, de kakaóval is megtölthetjük. Ha viszont a tésztába egy kis kakaóport is beledagasztunk, érdemes világos töltelékkel dolgoznunk, hogy szépen látszódjon, mutatós legyen, így a kakaós változathoz kókuszos krém vagy vaníliapuding a legmegfelelőbb.
A lényeg a jó és friss alapanyag, a hozzávalók hőmérséklete – vagyis mindig szoba-hőmérsékletű alapanyagokat érdemes használni a kelt tésztánál, hogy az élesztő a leghatékonyabban tudjon dolgozni. A kalács annál foszlósabb és finomabb, minél szebben kidolgozott és kelesztett a tészta. A kelt tészta készítésének trükkjeiről itt írtunk korábban >>
Forrás: iStock
A bicikli-kalács nevét a két kerékre emlékeztető formájáról kapta, és a krémes biciklis szelettel szemben az az előnye is megvan, hogy könnyen magunkkal vihetjük akár egy tekerős túrára, biciklis kirándulásra is lendületet adó uzsonnának.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához 1 dl langyos tejbe 1 teáskanál cukrot teszünk, belemorzsoljuk az élesztőt, és langyos helyen pár perc alatt felfuttatjuk. A lisztet tálba mérjük, hozzáadjuk a tojást és a tojássárgáját, majd a felfutott élesztőt, és a többi alapanyagot is hozzáadva kézzel vagy spirálos robotgéppel, lágy, sima tésztává kidolgozzuk. Cipóvá formázzuk, tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
Közben elkészítjük a diós tölteléket, amihez a darált diót a porcukorral elkeverjük, hozzáreszeljük a citromhéjat, majd a tejjel simára keverjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk, majd sütőpapírra tesszük, és ezen téglalappá nyújtjuk, így könnyen át tudjuk majd emelni a tepsibe. Egyenletesen megkenjük a diós töltelékkel úgy, hogy a széleinél 1 centit, középen kb. 3 centit szabadon hagyunk. Két oldalról feltekerjük a tésztát úgy, hogy középen összeérjen a két tekercs.
A dupla kalácsot a sütőpapírral átemeljük egy tepsibe, a tetejét lekenjük tojássárgával, és langyos helyen még fél órát kelni hagyjuk.
Ezután betesszük a még hideg, 170 fokra állított sütőbe, egy kisebb jénaiba vizet öntünk, és ezt mellé vagy alá tesszük, és kb. 45-50 perc alatt megsütjük. Ha gőz is képződik a sütőben, foszlósabb, puhább lesz a tészta.
A megsült kalácsot kivesszük a sütőből, néhány perc pihentetés után kiemeljük a sütőpapír segítségével, és rácson hagyjuk kihűlni. Szeletelve tálaljuk.
Forrás: iStock
Édeskés, könnyű tésztájú, foszlós és abbahagyhatatlanul finom ez a házi zsemle, igazi klasszikus, békebeli kelt tésztával készül, tejjel és egy kis vajjal gazdagítva, csakhogy dgasztás nélkül, egszerűen egy keverőtálban kikeverve, majd jó hosszan kelesztve, hogy kellően levegős és lágy legyen, sülés után pedig puha és foszlós.
Reggelire, uzsonnára is tökéletes egy kis vajjal, dzsemmel, sőt ha ízesítés nélküli tésztával készítjük, akkor akár hamburgerbucinak is megállja a helyét, ha pedig egyértelműen édes süteménynek szánjuk, akkor gazdagíthatjuk akár maréknyi mazsolával vagy csokicseppel, vagy akár fűszerként csipetnyi gyömbérrel vagy kardamommal. Pofonegyszerű, érdemes vele ráérős napon lenyűgözni a szeretteinket. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: Az instant élesztőt 1 teáskanál porcukorral és a langyos vízzel elkeverjük, félretesszük 5 percre, hogy az élesztő beinduljon. Közben a tojásokat egy kis tálba felütjük, villával elhabarjuk. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót és a maradék porcukrot, elkeverjük. Hozzáöntjük a langyos tejet, az elhabart tojásokat, az olvasztott vajat és az élesztős vizet, és fakanállal az egészet alaposan elkeverjük, míg sima tésztát kapunk. Nagyon lágy, a nokedliéhez hasonló állagot kapunk. Letakarjuk frissen tartó fóliával, és szobahőmérsékleten 2-3 órát kelesztjük, vagy ha reggelire készítenénk, akár hűtőbe is tehetjük 12 órára.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre öntjük, és 8-10 darabba vágjuk, majd lisztes kézzel, mert eléggé ragacsos a tészta, gombócokká hengergetjük. Sütőpapírral fedett tepsibe vagy olvasztott vajjal kikent kapcsos tortaformába rakosgatjuk, és konyharuhával letakarva még 30 percet kelesztjük.
A megkelt zsemléket tejjel elkevert tojássárgával lekenjük, meghintjük ízlés szerint szezámmal, mákkal, dekorcukorral vagy más maggal, és előmelegített 200 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 20 perc alatt szép aranybarnára sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk legalább langyosra hűlni, majd ízlés szerint vajjal, dzsemmel, vagy akár csak magában tejjel, tejeskávéval, kakaóval kínáljuk.
A barátságkenyér lényege, hogy van egy kovászos alaptészta, amit a készítő 4 részre oszt: egyből sütit süt, egyet megtart a következő hétre, kettőt pedig elajándékoz barátoknak a recepttel együtt. Innentől kezdve a barátok is sütik, osztják, elajándékozzák, és hamarosan mindenki barát, és ugyanabból a sütiből falatozik – ezer módon variálva. A süti eredetileg az amerikai amishok hagyománya, de hamar áterjedt Európába és hozzánk is. A ’90-es években elképesztő népszerűségnek örvendett nálunk, de időnként még most is fellángol a barátságkenyér láza.
A kovászos alaptésztának köszönhetően biztos, hogy isteni és könnyű kelt tésztát süthetünk, bármilyen aszalt vagy friss gyümölccsel, magokkal vagy csonthéjasokkal, csokidarabokkal vagy fűszerekkel gazdagítva, de az is igaz, hogy mindennap igényel egy kis figyelmet a kovász, ahogy a barátok is. És mivel a tészta osztódik, vagyis a kovászt tovább kell osztani, így hamar felmérhetjük, mennyi (sütni vágyó) barátunk van…
Forrás: iStock
1 csomag szárított élesztőt, 6 dl lisztet, 6 dl cukrot összekeverünk, 6 dl tejet és 1 dl vizet hozzáadunk, összekeverjük. Letakarjuk, és kelni hagyjuk 1 órát, majd hűtőbe tesszük, és mindennap egyszer átkeverve 3 napig érleljük.
Ezután hozzáadunk 2,5 dl tejet, lisztet és cukrot, átkeverjük, és a hűtőbe tesszük még 3 napra, mindennap fakanállal átkeverve tovább érleljük. Ezzel kész is az alaptészta, amit 4 részre osztunk, és
Az eltett tésztát úgy szaporíthatjuk és használhatjuk tovább, hogy 3 nap után 2,5 dl tejet, lisztet és cukrot adunk hozzá, 3 napig a hűtőben pihentetjük naponta átkeverve, majd mehet az osztás és sütés… Így heti 1 barátságkenyérrel számolhatunk.
Forrás: iStock
Veszünk egy adag alaptésztát, hozzáadunk
Összedolgozzuk, a tésztát kivajazott őzgerincformába öntjük, elegyengetjük.
180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 50 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük, majd a sütőből kivéve rácsra borítjuk, és hagyjuk kihűlni.
Forrás: iStock
