A pirog és a kisebb pirozsok elkészítése nem túl bonyolult, leginkább a buktára emlékeztet, amit mi ugye jószerivel csak édes töltelékkel készítünk. Pedig a kelt tészta sós töltelékkel is nagyon jól muzsikál, ideális vendégvárónak vagy vacsorára, de egy leves után másodiknak is tökéletes. Oroszországban és a többi szláv országban gyakori street food, ami menet közben is könnyen elfogyasztható.
Bár léteznek édes pirogok is, a legnépszerűbbek a sós töltelékek. A kelt buktákba leggyakrabban káposztás, húsos vagy gombás töltelék kerül, de léteznek halas, tojáskrémes vagy raguval töltött változatok is. Ha van egy jó alaptészta-receptünk, akkor már kedvünkre variálhatjuk a belevalókat.
Mivel a káposztás változat a legkelendőbb, amire bizonyság, hogy külön neve is van, így a kapusznyika receptjét mutatjuk meg. Ebbe finomra gyalult, kis hagymával és sárgarépával megdinsztelt káposzta kerül. A fűszeres tölteléktől a tészta puha és illatos, sokáig friss marad, már ha nem fogy el azonnal. Egy kis tejföllel önmagában is tökéletes, de kínálhatunk mellé akár valamilyen majonézes salátát is.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a tejet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, majd hagyjuk felfutni.
A szobahőmérsékletű lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a zsírt, a tojást, a tejfölt, sót és a felfutott élesztőt, elkezdjük összegyúrni. Ha szükséges, még egy kis langyos tejet adhatunk hozzá. Cipóvá formázzuk, tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 órát pihentetjük, kelesztjük.
Közben a töltelékhez a káposztát, a sárgarépát és a hagymát káposztareszelőn szálasra lereszeljük, megsózzuk, és 10 percet pihentetjük. Egy evőkanál zsírt egy nagyobb edényben felolvasztunk, az alaposan kifacsart zöldségeket rárakjuk, és időnként megkeverve megdinszteljük. Ha már kellően összeesett és puha, frissen őrölt borssal fűszerezzük.
A megkelt tésztát lisztezett felületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, majd öklömnyi darabokra osztjuk, kis cipókká gombócoljuk, és 15 percet pihentetjük. Ezután egyesével kinyújtjuk, megtöltjük a káposztás töltelékkel, a tésztaszéleket összefogjuk és összenyomkodjuk, majd kizsírozott tepsibe tesszük úgy, hogy ez a rész alulra kerüljön.
A bucik tetejét lekenjük felvert tojással, és 190 fokos sütőbe toljuk, és 20–25 perc alatt megsütjük.
Melegen vagy langyosan kínáljuk, tejfölt kínálhatunk mellé.
Hogy mire kell figyelni? A megfelelő arányokra – ez a receptünkből kiderül –, a szoba-hőmérsékletű alapanyagokra, hogy szépen beinduljon a kelés. Ezenkívül friss élesztőre és türelemre van szükség, az idővel ugyanis nem érdemes spórolni: várjuk ki, míg langyos helyen megkel a tészta, ettől lesz könnyű és ellenállhatatlan a kelt tészta, esetünkben a fűszervajjal töltött kifli. Amíg kel a tészta, elkészíthetjük például a fűszervajat.
Forrás: Hámori Zsófia
A fűszervaj csudás alapanyag és ízesítő, pofonegyszerű elkészíteni, ezer módon variálhatjuk, és remekül feldobja a legegyszerűbb ételeket is. Egy-két teáskanálnyit összeforgathatunk párolt zöldséggel, tehetjük forró grillzöldségek, sült csirkemell vagy steak tetejére, de krémlevesbe szánt kenyérkockát is megpiríthatunk az aromás fűszervajon. Lehet készen is kapni fűszervajat, de pikk-pakk elkészül házilag, saját ízlésünk szerint fűszerezhetjük, érdemes rászánni 5 percet. Hűtőben hetekig, fagyasztóban akár több hónapig eltartható!
A szoba-hőmérsékletű vajat tetszőleges felaprított zöldfűszerrel – lehet petrezselyem, zsálya, snidling, rozmaring, kakukkfű, tárkony –, esetleg zúzott fokhagymával, frissen őrölt borssal, apróra vágott olívabogyóval vagy kapribogyóval egyszerűen összekeverjük, majd fóliára tesszük, hengerré formázzuk a fólia segítségével, és a hűtőbe tesszük dermedni. Bármikor vághatunk belőle 1-1 szeletkét, amikor csak szükségünk van rá!
Forrás: Hámori Zsófia
Hozzávalók:
A fűszervajhoz:
A tetejére:
Elkészítés: A tésztához a lisztet kimérjük, elkeverjük benne a sót. A vízbe morzsoljuk az élesztőt, majd hozzáadjuk az olajat. A liszthez öntjük, elkeverjük egy kanállal, majd kiöntjük a konyhapultra/deszkára, sima tésztává gyúrjuk, ha szükséges, még kevés lisztet adhatunk hozzá. Konyharuhával letakarva hagyjuk 2 órát kelni.
A fűszervajhoz 10 dkg szoba-hőmérsékletű vajat, 2 gerezd zúzott fokhagymát és 5 dkg apróra vágott fekete olajbogyót összekeverünk, fólia segítségével hengerré formázzuk, becsomagoljuk, és fagyasztóba tesszük.
A megkelt tésztát kétfelé osztjuk, sodrófával kerek lappá nyújtjuk.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Egyforma háromszögekre/cikkekre vágjuk, mindegyik közepébe 1-1 mokkáskanálnyi fűszervajat teszünk, feltekerjük a szélesebb felétől a keskeny felé, majd kifli alakúra meghajlítjuk.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, egymástól távol, mert még nőni fognak. Egy tojást felverünk, majd egy ecset segítségével megkenjük a kifliket. A tetejére Maldon sót (esetleg reszelt sajtot) szórunk.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
180 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütjük. Vigyázat, isteni! 🙂
Forrás: Hámori Zsófia
Ha szeretnénk egy kis napfényt csalni a szürke téli napokba, nem árt egy kis mediterrán ízvilágot csábítani a konyhába: pár görög alapanyaggal felvidíthatunk mindent, még egy egyszerű kelt tésztát is: kevés oregánó, aprított olívabogyó és egy kis morzsolt feta – vagy krémfehér sajt – hozzáadásával is isteni finomság készíthető.
Magában egy pohár bor mellé társaságban, salátával főételnek is isteni finom, frissen az igazi – az alaptésztát pedig pizzához is tökéletesen jól használhatjuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az élesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, felöntjük kézmeleg vízzel, elkeverjük, és 10 percre félretesszük, amíg beindul az élesztő. Közben a lisztet, az oregánót és a sót egy másik tálban összekeverjük, majd az élesztős vízhez adjuk, és elektromos robotgép dagasztó karjával 5-6 perc alatt bedagasztjuk, majd az olívaolajat és a sót is hozzáadva még 1 percet dolgoztatjuk a gépet.
Ezután konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk kézzel, majd sodrófával 10 részre osztjuk, egyesével kinyújtjuk, megszórjuk morzsolt fetával és finomra vágott olívabogyóval, feltekerjük, kicsit megcsavarjuk, majd a két véget összeillesztve koszorúvá formázzuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, és konyharuhával letakarva még 30 percet hagyjuk kelni langyos helyen.
Ezután lekenjük 1 tojássárga és 2 evőkanál víz keverékével, meghintjük kevés fekete szezámmaggal – sima szezámmag, de akár kömény, római kömény, durvább só, reszelt sajt is lehet -, és 180 fokos sütőbe tolva 20-25 perc alatt szép pirosra, mosolygósra sütjük.
A fánkfélék sütésétől sokan tartanak, pedig igazából csak türelem szükséges hozzá. A tészta igazán egyszerűen összeállítható, az alábbi recepttel még dagasztani sem kell, viszont a kelesztéshez szükséges némi türelem, és ezzel nem is érdemes spórolni, mert ez a könnyű és puha, lukacsos tésztájú fánk titka.
A másik félelem a fánkokkal kapcsolatban, hogy megszívják magukat olajjal. Ez is könnyen elkerülhető, ha kellően forró olajba tesszük bele a fánkokat, ezt pedig úgy ellenőrizhetjük, ha lecsippentünk a tésztából egy keveset, és ezt bedobjuk az olajba: ha rögtön sülni kezd, és pezseg az olaj a tészta körül, akkor jó, mehetnek bele a fánkok, így nem szívják meg magukat, hanem rögtön kéreg sül rájuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kézmeleg tejet egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy az élesztő feléledjen. Hozzáadjuk a tojássárgákat, a vanília-kivonatot és az olvasztott, de nem forró vajat, hozzáreszeljük a narancs héját, kézi habverővel elkeverjük, majd hozzáöntjük a sóval elkevert liszt felét, és ezzel is simára keverjük. Végül hozzáadjuk a maradék lisztet, és egy fakanállal addig keverjük, amíg a tészta az összes lisztet felveszi. Ragacsos, lágy tésztát kapunk, amit a tálban hagyva tiszta konyharuhával letakarunk, és langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, majd 1 centi vékonyra nyújtjuk, és 8-10 centis köröket szaggatunk belőle, majd a közepüket egy kis kiszúróformával – vagy egy egyszerű kupakkal – kiszúrjuk. A maradék tésztát összegyúrjuk, kinyújtjuk, ugyanígy kiszaggatjuk. Kevés liszttel meghintjük a fánkokat, konyharuhával letakarjuk, és még fél órát kelesztjük.
Egy nagyobb lábasban vagy mélyebb serpenyőben kb. 5 centi olajat forrósítunk, és a fánkokat szép pirosra sütjük – oldalanként 2-3 perc alatt, közben megforgatva, majd szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azon melegében tálaljuk porcukorral meghintve, kínálhatunk hozzá lekvárt, csokiöntetet, vagy készíthetünk hozzá cukormázat is…
A házi kelt tészta a legjobb terápia a szomorkás és szürke, hűvös napok ellen, a tésztával való matatás, majd a sülés közben mindent betöltő fűszeres, vajas, élesztős illat tökéletes hangulatjavító, nem is beszélve a sütőből kikerülő foszlós és finom süteményről. Most az aranygaluskához hasonló mesés desszert készült, amibe darált dió helyett fahéjas alma került, méghozzá a tésztalabdák belsejébe, a tészta külsejére pedig olvasztott vaj és cukor, ami sülés közben megkaramellizálódik.
Aki szereti, ebbe az almás változatba is tehet diót, vagy akár darált mandulát, mogyorót, nem fogja elrontani, de anélkül is gazdag és nagyon illatos, főleg ha tálaláskor kínálunk még mellé egy kis vaníliasodót vagy házi karamellszószt.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt, a cukrot és a langyos vizet egy keverőtálba tesszük, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy az élesztő kissé felfusson. Hozzáadjuk a tojást, az olvasztott vajat, egy csipet sót és a vaníliás cukrot, és elektromos robotgép dagasztókarjával ruganyos tésztává kidolgozzuk 5-6 perc alatt, majd gombóccá formáljuk, és tiszta konyharuhával letakarva, langyos helyen 45-50 percet kelesztjük.
Közben a töltelékhez az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, apróra kockázzuk, összeforgatjuk a fahéjjal és a cukorral.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, rúddá sodorjuk, 20 egyenlő darabra vágjuk, egyenként kicsit kinyújtjuk vagy kézzel kilapítjuk, fahéjas almát teszünk rá, a tészta széleit összecsípjük, és gombóccá formázzuk. Olvasztott vajjal kikent kb. 25 centis kapcsos tortaformába vagy kuglófformába rakosgatjuk az almás tésztagolyóbisokat, rétegenként lekenjük olvasztott vajjal és meghintjük cukorral, és letakarva még 30 percig kelesztjük.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve 15 percet pihentetjük, kiborítjuk a formából, és rácson hagyjuk teljesen kihűlni, karamellszósszal tálaljuk.
Már az aranyszínűre sült helyes kis huplik látványa is mosolyt fakaszt, az illata pedig nagyon ígéretes… Nevezhetjük fűszeres zsemlének vagy pizzagolyónak is, hiszen egyszerű kelt tészta az alapja – a tölteléke pedig sokféle lehet. Igazi közösségi, társasági étel, nem kell tálalni, mindenki ízlése szerint szakít a foszlós tésztából. Kínálhatunk hozzá salátát vagy mártogatóst is, de csak úgy csipegetni, bor vagy sör mellé is ideális.
A tölteléke gyakorlatilag bármilyen lehet, most reszelt sajt, fokhagyma, dió és kapor került bele, de aki nem szereti ezt a karakteres, megosztóbb fűszert, bazsalikommal, petrezselyemmel is bátran elkészítheti – nem fog csalódni!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az élesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a langyos vizet, összekeverjük, 10 percig pihentetjük, majd hozzáadjuk a lisztet és a sót, és elektromos robotgép dagasztókarjával sima, rugyanyos tésztává dolgozzuk. Gombóccá formázzuk, és langyos helyen 1 órát pihentetjük – vagy hűtőben 1 egész éjszakát.
A töltelékhez a diót, 1 gerezd fokhagymát és a kapor 2/3 részét felaprítjuk, hozzáadunk 2-3 evőkanál olívaolajat és a reszelt sajtot, kanállal alaposan összeforgatjuk.
A megkelt tésztát kicsit átdolgozzuk, 12 egyenlő részre osztjuk. A tenyerünkben egyenként kilapítjuk, 1-1 teáskanálnyi keveréket teszünk a közepükbe, majd a tésztaszéleket összecsippentjük, kicsit megtekerjük, és óvatosan gombóccá formázzuk. Olajjal kikent sütőtálba rakosgatjuk, nem túl szorosan, és hagyjuk kelni langyos helyen még 30–35 percet.
Olívaolajjal lekenjük, és 200 fokos sütőben 20 percig sütjük légkeverés mellett. Közben a maradék kaprot és fokhagymát finomra vágjuk, a 2-3 evőkanál olívaolajjal elkeverjük, majd a bucik tetejét ezzel a keverékkel lekenjük, és még 5 percre visszatoljuk a sütőbe.
Melegen, langyosan, hidegen is nagyon finom.
Nem mindenki szereti az édes-sós kombinációt, pedig az egyik legizgalmasabb dolog az ízek ellenpontozása egy-egy ételen belül. Nem véletlen a gyümölcsmártás húsok mellé, ahogy a kimondottan édes ketchup népszerűsége sem, és igazi klasszikus a hétvégi asztalokon a húsos fogások mellé kínált kompót is, de sajt mellé is szívesen fogyasztunk gyümölcsöket.
Nem meglepő tehát, hogy pizzán is nagyon jól működik az édes-sós kombináció, ami őszi gyümölcsökkel – körtével, szőlővel, fügével – és egy kis krémsajttal hihetetlen kombináció, de még izgalmasabb egy kis gorgonzolával vagy márványsajttal, húsimádóknak vékonyra szeletelt sonkával felturbózva. Mivel a kisült pizza alapvetően édesebb ízvilágú, gyerekeknek így tuti kedvenc lesz, felnőttek pedig a tálaláskor felturbózhatják maguknak a karakteresebb hozzávalókkal. Egy pohár könnyű borral maga a mennyország!
Hozzávalók 2 közepes pizzához:
A feltéthez:
Elkészítés: A tészta alapanyagait egy keverőtálba tesszük, és robotgép dagasztókarjával 5-8 perc alatt ruganyos tésztává dagasztjuk, letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.
Közben a feltéthez a gyümölcsöket előkészítjük: a körtét és a fügét felszeleteljük, a szőlőt leszemezzük és félbevágjuk.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, majd megfelezzük, és sütőpapíron fél centi vékony, kb. 25 centis lapokká nyújtjuk. Megkenjük a krémsajt felével, rárakosgatjuk a gyümölcsöket, sózzuk és borsozzuk, rámorzsoljuk a diót, és 220 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt megsütjük, míg a széle szép pirosra és ropogósra sül.
A sütőből kivéve a maradék krémsajtot kanállal rákupacoljuk alapváltozatnak, ízlés szerint pedig rámorzsolhatunk egy kis gorgonzolát, tehetünk rá szárított sonkát, meglocsolhatjuk kevés olívaolajjal vagy mézzel, vagy ezek bármilyen kombinációját kipróbálhatjuk, és mentával vagy bazsalikommal meghintve szeletelve tálaljuk.
Nyugisabb hétvégékre ideális ez a csodakenyér, mert lévén kelt tészta, a pihentetést nem kerülhetjük ki, sőt nem árt kétszer is keleszteni, mert akkor lesz igazán könnyű és puha ez a különleges sörös-olívás tészta. A rétegek között mustár, sajt és paradicsom van, szeletelni sem kell, csak tépkedni egyik szeletet a másik után.
A sajt karaktere meghatározza a kenyerünk ízvilágát – készíthetjük sima trappistával is, de akkor nem árt 1-2 evőkanálnyi reszelt parmezánt hozzákeverni, hogy aromásabb legyen, de használhatunk a semlegesebb pizza-mozzarella mellé is egy kis márványsajtot vagy cheddart, de akár kipróbálhatjuk morzsolt fetával is – ahány sajt, annyi ízvilág.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához 25 dkg lisztet, a cukrot, az élesztőt és a sót összekeverjük. Hozzáadjuk a szoba-hőmérsékletű sört, az olívaolajat és a tojásokat, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni a tésztát. Amikor már homogén és krémes állagú, hozzáadjuk a maradék 15 dkg lisztet és az étkezési keményítőt, és 3-4 percig még dagasztjuk, amíg lágy tésztát kapunk. Gombóccá formázzuk, tálba tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 órát kelni hagyjuk.
Közben a sajtot lereszeljük, a paradicsomot felszeleteljük, a mustárt pedig kis tálkában az olívaolajjal kikeverjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre tesszük, bőségesen meghintjük liszttel, és vékony táglalappá nyújtjuk. Megkenjük a mustárral, egyenletesen megszórjuk a sajttal, majd a paradicsommal, ízlés szerint frissen őrölt borssal, zöldfűszerrel is meghinthetjük. Akkora négyzetekre vágjuk, hogy kényelmesen elférjenek a pástétomformában. A formát kikenjük vagy sütőpapírral kibéleljük, az egyik rövidebb oldalára állítjuk, és belerakosgatjuk a sajtos tésztalapokat. Ha kész, konyharuhával letakarva még 30 percet pihentetjük.
180 fokos sütőbe toljuk a megkelt kenyeret, és légkeverés mellett 30-35 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd kiborítjuk a formából, talpra állítjuk, és így hagyjuk kihűlni.
A török simit és a görög koulouri gyakorlatilag ugyanaz a péksütemény, és írásos emlékek bizonyítják, hogy már legalább 500 éve árulják mozgó utcai árusok – madzagra fűzve, hosszú botra felpakolva vagy kis tolható kocsiból árulva. A botos árusítás a legviccesebb: a sütiárus kiabálva rótta az utcát, az érdeklődőknek a hosszú bottal felnyújtotta, ezek az ablakon át leemeltek a perecből, a pénzt pedig az árus kötényébe dobták. Ma is nagyon népszerű, a forgalmasabb városnegyedekben szinte minden utcasarkon kapható a frissen sült, ropogós perecféle.
A simit vagy koulouri eredetileg szezámmaggal vagy lenmaggal készül, többnyire teával és lekvárral fogyasztják, illetve joghurttal kísérik reggelinek vagy napközbeni köztes gyors fogásnak, de ma már rengeteg változata létezik – olívabogyós, paradicsomos, kolbászos, sajtos változatban is, mindenféle maggal, szimplán vagy csavartan, sőt szendvicset is kerekítenek belőle…
Érdemes házilag elkészíteni, nagyon mókás, partira, vendgévárónak is remek egy kis sajttal, szőlővel vagy mártogatósokkal, kencékkel tálalva. Kerek perec kijelenthetjük: biztos sikere lesz!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a langyos vizet, a porélesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük. Hozzáadjuk a kétféle lisztet és a sót, és elektromos robotgép dagasztó betétjével ruganyos tésztává összedolgozzuk kb. 7–8 perc alatt. Kivesszük a tálból, a tálat kikenjük olajjal, a tésztát gombóccá formázzuk, a tálba tesszük, lekenjük kis olajjal, és kb. 30 percig kelesztjük langyos helyen.
Fél liter meleg vizet egy tányérba öntünk, hozzáadunk 2 evőkanál cukrot, és addig keverjük, amíg a cukor feloldódik. Egy másik tányérba szezámmagot öntünk.
A tiszta munkafelületet vagy nagyobb deszkát olajjal kicsit megkenünk, erre borítjuk a megkelt tésztát, kicsit átdolgozzuk, és 10 egyenlő részre osztjuk. Először gombócokká formázzuk, majd kisodorjuk nem túl vékonyra, lehetőleg egyenletesen, és két végüket összenyomkodjuk, körökké formázva.
Minden koszorúcskát először a cukros vízbe mártjuk, majd a szezámmagban megforgatjuk, és sütőpapírral fedett tepsikre rakjuk egymástól távolabb.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15–20 perc alatt megsütjük, míg szép aranybarnák lesznek.
Ízlés szerint langyosan vagy hidegen, de mindenképpen frissen tálaljuk, a maradék lefagyasztható, majd pár perc alatt a sütőben bármikor felfrissíthető!
Édeskés, könnyű tésztájú, foszlós és abbahagyhatatlanul finom ez a házi zsemle, igazi klasszikus, békebeli kelt tésztával készül, tejjel és egy kis vajjal gazdagítva, csakhogy dgasztás nélkül, egszerűen egy keverőtálban kikeverve, majd jó hosszan kelesztve, hogy kellően levegős és lágy legyen, sülés után pedig puha és foszlós.
Reggelire, uzsonnára is tökéletes egy kis vajjal, dzsemmel, sőt ha ízesítés nélküli tésztával készítjük, akkor akár hamburgerbucinak is megállja a helyét, ha pedig egyértelműen édes süteménynek szánjuk, akkor gazdagíthatjuk akár maréknyi mazsolával vagy csokicseppel, vagy akár fűszerként csipetnyi gyömbérrel vagy kardamommal. Pofonegyszerű, érdemes vele ráérős napon lenyűgözni a szeretteinket. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: Az instant élesztőt 1 teáskanál porcukorral és a langyos vízzel elkeverjük, félretesszük 5 percre, hogy az élesztő beinduljon. Közben a tojásokat egy kis tálba felütjük, villával elhabarjuk. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót és a maradék porcukrot, elkeverjük. Hozzáöntjük a langyos tejet, az elhabart tojásokat, az olvasztott vajat és az élesztős vizet, és fakanállal az egészet alaposan elkeverjük, míg sima tésztát kapunk. Nagyon lágy, a nokedliéhez hasonló állagot kapunk. Letakarjuk frissen tartó fóliával, és szobahőmérsékleten 2-3 órát kelesztjük, vagy ha reggelire készítenénk, akár hűtőbe is tehetjük 12 órára.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre öntjük, és 8-10 darabba vágjuk, majd lisztes kézzel, mert eléggé ragacsos a tészta, gombócokká hengergetjük. Sütőpapírral fedett tepsibe vagy olvasztott vajjal kikent kapcsos tortaformába rakosgatjuk, és konyharuhával letakarva még 30 percet kelesztjük.
A megkelt zsemléket tejjel elkevert tojássárgával lekenjük, meghintjük ízlés szerint szezámmal, mákkal, dekorcukorral vagy más maggal, és előmelegített 200 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 20 perc alatt szép aranybarnára sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk legalább langyosra hűlni, majd ízlés szerint vajjal, dzsemmel, vagy akár csak magában tejjel, tejeskávéval, kakaóval kínáljuk.
A monkey bread, vagyis majomkenyér egy isteni édes kelt tészta, ami határozottan emlékeztet a mi aranygaluskánkra. Azért hívják majomkenyérnek, mert kézzel lehet enni, vagyis tulajdonképpen csak kézzel lehet enni. Leggyakrabban fahéjas cukorral rétegezik a kelt galuskákat, de karamelles, kakaós, csokidarabkás és vaníliás változata is létezik, és gyakran kerül bele valamilyen extra gyümölcs: apróra kockázott alma, áfonya, sőt még sós, sajtos változata is létezik.
Nos, a monkey bread az 1880-as évek végén jelent meg Amerikában, mégpedig magyar bevándorlók konyháiban, akik ott sem tudtak lemondani erről a zseniális magyar desszertről. Az átütés akkor történt, amikor az 1950-es években a magyar pékségekben elkezdték árulni is a békebeli kelt tésztát, kicsit az amerikai ízlésre alakítva, újabb és újabb változatokat kitalálva – és talán a fahéj is olcsóbb volt, mint a dió. Olyan kedvelt lett, hogy a recept megjelent receptes magazinokban és szakácskönyvben is, azóta pedig folyamatos a népszerűsége.
A tészta egy vajas kelt tészta, tulajdonképpen kalácstészta, amit kiszaggatva diónyi golyókká formázva forgatnak meg olvasztott vajban, majd fahéjas vagy kakaós cukorban, ízlés szerint bármivel ízesíthető, de a tésztalabdák is megtölthetők. Mi most egy picit fahéjas, naranccsal és vörösáfonyával gazdagított majomkenyeret hoztunk: nagyon illatos és puha, foszlós, igazából nem lehet abbahagyni!
Hozzávalók:
A tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a tejet felmelegítjük, majd belekeverjük a cukrot és az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A liszthez adjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat, a tojást és a reszelt narancshéjat, csipet sót, és tésztává összedolgozzuk. Teljesen sima tésztát gyúrunk, liszttel meghintjük, majd 30 percig letakarva pihentetjük.
Míg kel a tésztánk, vékonyan kivajazunk egy kuglófformát. Összekeverjük egy tálban a kristálycukrot és a fahéjat. A vajat megolvasztjuk.
Ha megkelt a tészta, diónyi darabokat tépkedünk belőle, golyóvá formázzuk, az olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatjuk, a kuglófformába tesszük, időnként megszórjuk egy kis aszalt vörösáfonyával. Amikor elfogyott a tészta, langyos helyen még 30 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát 170 fokos sütőbe toljuk, és 30–35 perc alatt készre sütjük.
A megsült tésztát a sütőből kivéve 5 percet pihentetjük, majd óvatosan tálra borítjuk, levesszük róla a formát, és még melegen meglocsoljuk a narancslével, hogy a tészta beszívhassa.
Melegen vagy langyosan tálaljuk.
Van, aki német, van, aki osztrák, megint más cseh eredetű ételnek tartja a gőzgombócot, de kultúráink és konyháink mindig is nagy hatással voltak egymásra, és a pontos eredete elvész a messziség homályában. A magyarországi svábok körében is nagy hagyománya van a gőzben főtt töltött gombócnak, és nemcsak édesen, de sósan is készítik – darált hússal, gombás, szalonnás vagy épp spenótos töltelékkel, az édes változatokba is gyakran kerül almás, meggyes töltelék, nemcsak szilvalekvár.
A gőzgombóc nem annyira bonyolult, mint elsőre gondolnánk, még különös felszerelésre vagy párolóra sincs szükség hozzá. Egy nagyobb lábasban tökéletesen megoldható az elkészítése, csak egy kisebb tálka és egy tányér kell hozzá. Forrón, frissen a legfinomabb, és persze érdemes hozzá igazi vaníliasodót főzni, nem pedig holmi híg pudingot – megérdemli ez különleges és finom kelt tészta!
Hozzávalók:
A vaníliasodóhoz:
Valamint:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyikhez adjuk a cukrot és az élesztőt, elkeverjük, 10 percre félrerakjuk. A maradék tejhez adjuk a tojásokat, simára keverjük, majd az olvasztott vajat is hozzáöntjük, elkeverjük. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáöntjük a kétféle tejet, és egy elektromos robotgép dagasztókarjával jó alaposan kidolgozzuk, majd tiszta konyharuhával lefedve, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre borítjuk, kicsit átdolgozzuk, 8 egyenlő részre osztjuk, bucikká formázzuk, majd egyesével kinyújtjuk. Szilvalekvárt – vagy ízlés szerint más tölteléket – halmozunk rá, összecsippentjük, összenyomkodjuk, kicsit megformázzuk, majd az összefogott résszel lefelé tálcára rakjuk. Konyharuhával letakarva még 20 percet kelesztjük.
Egy nagyobb lábasba kb. 3 ujjnyi vizet teszünk, beleállítunk egy vízzel töltött kisebb tálkát, erre jön egy lapostányér. Amikor forr a víz, a tányérra teszünk annyi gombócot, ami kényelmesen elfér, mert még nőni fog, és fedővel lefedve 12-13 percet főzzük.
Közben a vaníliasodóhoz a tojássárgákat a vaníliás cukorral, a cukorral, az étkezési keményítővel és kevés tejjel simára, csomómentesre keverjük. A maradék tejjel felöntjük, és egy kis lábasban, folyamatosan kevergetve sűrűsödésig főzzük.
A gombócokat azon melegében tálaljuk, bőségesen meglocsolva a sodóval, és ízlés szerint porcukros mákkal meghintve.
