A monkey bread, vagyis majomkenyér egy isteni édes kelt tészta, ami határozottan emlékeztet a mi aranygaluskánkra. Azért hívják majomkenyérnek, mert kézzel lehet enni, vagyis tulajdonképpen csak kézzel lehet enni. Leggyakrabban fahéjas cukorral rétegezik a kelt galuskákat, de karamelles, kakaós, csokidarabkás és vaníliás változata is létezik, és gyakran kerül bele valamilyen extra gyümölcs: apróra kockázott alma, áfonya, sőt még sós, sajtos változata is létezik.
Nos, a monkey bread az 1880-as évek végén jelent meg Amerikában, mégpedig magyar bevándorlók konyháiban, akik ott sem tudtak lemondani erről a zseniális magyar desszertről. Az átütés akkor történt, amikor az 1950-es években a magyar pékségekben elkezdték árulni is a békebeli kelt tésztát, kicsit az amerikai ízlésre alakítva, újabb és újabb változatokat kitalálva – és talán a fahéj is olcsóbb volt, mint a dió. Olyan kedvelt lett, hogy a recept megjelent receptes magazinokban és szakácskönyvben is, azóta pedig folyamatos a népszerűsége.
A tészta egy vajas kelt tészta, tulajdonképpen kalácstészta, amit kiszaggatva diónyi golyókká formázva forgatnak meg olvasztott vajban, majd fahéjas vagy kakaós cukorban, ízlés szerint bármivel ízesíthető, de a tésztalabdák is megtölthetők. Mi most egy picit fahéjas, naranccsal és vörösáfonyával gazdagított majomkenyeret hoztunk: nagyon illatos és puha, foszlós, igazából nem lehet abbahagyni!
Hozzávalók:
A tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a tejet felmelegítjük, majd belekeverjük a cukrot és az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A liszthez adjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat, a tojást és a reszelt narancshéjat, csipet sót, és tésztává összedolgozzuk. Teljesen sima tésztát gyúrunk, liszttel meghintjük, majd 30 percig letakarva pihentetjük.
Míg kel a tésztánk, vékonyan kivajazunk egy kuglófformát. Összekeverjük egy tálban a kristálycukrot és a fahéjat. A vajat megolvasztjuk.
Ha megkelt a tészta, diónyi darabokat tépkedünk belőle, golyóvá formázzuk, az olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatjuk, a kuglófformába tesszük, időnként megszórjuk egy kis aszalt vörösáfonyával. Amikor elfogyott a tészta, langyos helyen még 30 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát 170 fokos sütőbe toljuk, és 30–35 perc alatt készre sütjük.
A megsült tésztát a sütőből kivéve 5 percet pihentetjük, majd óvatosan tálra borítjuk, levesszük róla a formát, és még melegen meglocsoljuk a narancslével, hogy a tészta beszívhassa.
Melegen vagy langyosan tálaljuk.
Van, aki német, van, aki osztrák, megint más cseh eredetű ételnek tartja a gőzgombócot, de kultúráink és konyháink mindig is nagy hatással voltak egymásra, és a pontos eredete elvész a messziség homályában. A magyarországi svábok körében is nagy hagyománya van a gőzben főtt töltött gombócnak, és nemcsak édesen, de sósan is készítik – darált hússal, gombás, szalonnás vagy épp spenótos töltelékkel, az édes változatokba is gyakran kerül almás, meggyes töltelék, nemcsak szilvalekvár.
A gőzgombóc nem annyira bonyolult, mint elsőre gondolnánk, még különös felszerelésre vagy párolóra sincs szükség hozzá. Egy nagyobb lábasban tökéletesen megoldható az elkészítése, csak egy kisebb tálka és egy tányér kell hozzá. Forrón, frissen a legfinomabb, és persze érdemes hozzá igazi vaníliasodót főzni, nem pedig holmi híg pudingot – megérdemli ez különleges és finom kelt tészta!
Hozzávalók:
A vaníliasodóhoz:
Valamint:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyikhez adjuk a cukrot és az élesztőt, elkeverjük, 10 percre félrerakjuk. A maradék tejhez adjuk a tojásokat, simára keverjük, majd az olvasztott vajat is hozzáöntjük, elkeverjük. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáöntjük a kétféle tejet, és egy elektromos robotgép dagasztókarjával jó alaposan kidolgozzuk, majd tiszta konyharuhával lefedve, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre borítjuk, kicsit átdolgozzuk, 8 egyenlő részre osztjuk, bucikká formázzuk, majd egyesével kinyújtjuk. Szilvalekvárt – vagy ízlés szerint más tölteléket – halmozunk rá, összecsippentjük, összenyomkodjuk, kicsit megformázzuk, majd az összefogott résszel lefelé tálcára rakjuk. Konyharuhával letakarva még 20 percet kelesztjük.
Egy nagyobb lábasba kb. 3 ujjnyi vizet teszünk, beleállítunk egy vízzel töltött kisebb tálkát, erre jön egy lapostányér. Amikor forr a víz, a tányérra teszünk annyi gombócot, ami kényelmesen elfér, mert még nőni fog, és fedővel lefedve 12-13 percet főzzük.
Közben a vaníliasodóhoz a tojássárgákat a vaníliás cukorral, a cukorral, az étkezési keményítővel és kevés tejjel simára, csomómentesre keverjük. A maradék tejjel felöntjük, és egy kis lábasban, folyamatosan kevergetve sűrűsödésig főzzük.
A gombócokat azon melegében tálaljuk, bőségesen meglocsolva a sodóval, és ízlés szerint porcukros mákkal meghintve.
Ennek a különleges formájú laposkenyérnek a múltja egészen a római korig nyúlik vissza, amikor ezt a fajta vékonyabb kenyeret hamuban sütötték, a már kialudt, de még forró kemencében, és panis focacius volt a neve (panis=kenyér, focus=tűzhely, otthon). A praktikus, gyorsan átsülő kemencés lángosféle a volt Római Birodalom sok táján a mai napig tovább él. Az olaszok focacciaként, a katalánok fogassaként, a portugálok fogaça néven készítenek egymáshoz elég hasonló jellegű kenyereket, és hát mi is felismerhetjük ezt a kelt tésztát pogácsaként.
Kicsit mindenhol máshogy készül, más és más kiegészítőkkel – így a dél-francia provence-i régióban zöldfűszerekkel, aszalt paradicsommal vagy olajbogyóval gazdagítva sütik a fougasse-t, amit elsősorban előételként vagy egy jó pohár bor mellé fogyasztanak. Jól mutatja a napfényes régió népének boldogságát, hogy náluk ez a kenyérfajta gyönyörűséges levél formájú – mások szerint viszont egy gabonaszálat imitál a belevágott mintázat. Akárhogy is legyen: érdemes elkészíteni, egy kis mediterrán hangulatot csempészni az asztalra ezzel a kívül ropogósra sült, belül puha kenyérrel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet egy keverőtálba tesszük, hozzáadunk egy csipetnyi cukrot és az élesztőt, elkeverjük, és 10 percre félretesszük. Közben kimérjük a lisztet, és összekeverjük a sóval, majd az olívaolajjal együtt a élesztős vízhez adjuk. Elektromos robotgép dagasztókarjával először lassú fokozaton keverni kezdjük, majd emelve a fordulatot kb. 8 perc alatt ruganyos tésztává összedolgoztatjuk. A keverőtálat tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kézzel kicsit átgyúrjuk, és 6 egyenlő részre osztjuk, gombóccá formázzuk, majd sodrófával tojás – pontosabban levél – formára kinyújtunk. A tésztába egy hegyes késsel egy levél erezetét imitáló vágásokat készítünk, és sütőpapírral fedett tepsire tesszük, kézzel egy kicsit széthúzzuk a formákat, hogy a vágások megmaradjanak. Ízlés szerint meghintjük provence-i, fűszerkeverékkel, szezámmal vagy apróra vágott olajbogyóval, aszalt paradicsommal.
220 fokos sütőbe toljuk, és kb. 15 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve megkenjük olvasztott vajjal, és hagyjuk langyosra hűlni tálalás előtt.
Kinek a vaníliás kifli, kinek az almás pite, másnak a zserbó vagy épp a krumplis lángos az, aminek a receptjét mindennél jobban keresi, és a legszívesebben visszarepülne az időben, hogy megkérdezhesse a nagymamáját, hogyan is készítette pontosan, no és persze jól meg is ölelgetné, ha lehetne ilyen csuda dolgot csinálni… Mifelénk a tepertős pogácsa az egyik felejthetetlen emlékű finomság, amit rétegekre lehetett szedni, egymás után elmajszolni a puha és lágy tésztát, mellé forró tea járt.
A tepertős – vagy épp töpörtyűs – pogácsa nehéz műfaj: vagy túl zsíros és töppedt, tömör, a sok zsiradéktól nem tud kellően megkelni, vagy nincs benne elég tepertőkrém, és csak olyan felfújt, töpörtyűvel épp csak megijesztett valami, ami hamar kiszárad, morzsálódik. Sok-sok próbálkozás után most megtaláltuk a tökéleteset, mégpedig egy nagymama segítségével!
A jó hír, hogy bár leveles és réteges, nem kell hajtogatni, ami a leveles tészták mumusa: elég a kinyújtott tésztát megkenni a tepertőkrémmel, majd feltekerni, mint a bejglit! A másik jó hír, hogy bár kelt tésztáról van szó, nem kell felfuttatni az élesztőt, elég belemorzsolni a tésztába, de az fontos, hogy friss legyen az élesztő. És van még egy trükk, amiért nem tudunk eléggé hálásak lenni, ez a kulcsa a könnyűségnek, puhaságnak: ez pedig a krumpli! Főtt, kihűtött, tört burgonyával gazdagítva sokkal könnyebb lesz a tészta, nem mellesleg tovább puha marad. Nagyon egyszerű a recept, és igaz, hogy kell hagyni időt a munkafázisok között a kelesztésre, cserébe viszont tökéletes pogácsa a végeredmény.
Nagyon fontos, hogy csak szoba-hőmérsékletű alapanyagokkal dolgozzunk, ezért érdemes minden hozzávalót kikészíteni a konyhapultra néhány órával korábban, mert agyonüthetjük a tésztát, ha bármilyen hideget teszünk hozzá. A radiátor mellett kelesszük, hogy kellemesen langyos hőfokot tudjunk biztosítani a kelő tésztának, vagy tegyük 30–40 fokosra előmelegített, majd kikapcsolt sütőbe, hogy kellőképpen dagadhasson a tésztánk.
Hozzávalók kb. 35–40 darabhoz:
A tésztához:
Elkészítés: Az alapanyagokat 2-3 órával a készítés előtt kikészítjük, hogy minden szoba-hőmérsékletű legyen, semmit ne akkor kapjunk elő a hűtőből, mert a kelt tészta nem szereti a hideg alapanyagokat.
A liszteket és a vajat egy keverőtálban összemorzsoljuk, belemorzsoljuk az élesztőt is, hozzáadjuk az összetört főtt krumplit, a fehérbort, a tejfölt, a cukrot, ízés szerint sót. A tojást és a tojássárgát villával felverjük, és 3/4 részét a keverőtálba öntjük, a többit félretesszük. Alaposan összedolgozzuk, munkafelületen simára gyúrjuk, majd a tálba visszatesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 30 percet kelesztjük.
Közben a tepertőt krémesre ledaráljuk, sózzuk, bőven borsozzuk, simára keverjük.
A pihentetett tésztát félujjnyi vastagra kinyújtjuk, megkenjük a borsos tepertőkrémmel, és feltekerjük a bejglihez hasonlóan, majd a rudat kissé lelapítjuk, és a két végét középre hajtjuk, majd konyharuhával újabb 30 percet pihentetjük.
Ezután a tésztát enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra kinyújtjuk, éles késsel bekockázzuk, és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, a tetejüket a félretett tojással lekenjük, és még 30 percet kelni hagyjuk langyos helyen.
Közben a sütőt 190 fokra előmelegítjük, majd a pihentetett pogácsákat betoljuk, és kb. 15 perc alatt megsütjük.
Kivéve hűlni hagyjuk, langyosan már meg is kóstolható…
A laposkenyerek sokfelé népszerűek, nem is csoda, hiszen jóval gyorsabban megsülnek, sőt vannak változatok, amelykhez sütő sem kell, egy serpenyőben tökéletesen elkészíthetőek, mint páldául a naan, a tortilla vagy éppen a török bazlama, ez a zseniálisan puha és könnyű, foszlós pufi lepénykenyér. Nemcsak natúr változatban létezik, gyakran ízesítik a tésztáját zúzott fokhagymával, finomra vágott petrezselyemmel vagy más zöldfűszerrel, amit a joghurtba keverve dolgoznak bele a tésztába.
Nagyon egyszerű és isteni finom, a joghurttól lágy, puha és jó foszlós a tésztája, frissen, még melegen-langyosan a legfinomabb, de ha nem fogy el azonnal, pár perc alatt felfrissíthető másnap is egy forró tepsiben.
Hozzávalók 6 lepénykenyérhez:
Elkészítés: Az élesztőt és a cukrot elkeverjük 1 dl kézmeleg vízzel, 10 percre félretesszük. Közben a lisztet egy keverőtálba kimérjük, elkeverjük jó két csipet sóval, hozzáadjuk a joghurtot és az olívaolajat, valamint az élesztős vizet, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, és apránként adunk hozzá még annyi langyos vizet, hogy ruganyos, kicsit ragacsos tésztát kapjunk. Gombóccá formázva, tálba téve és letakarva 1 órát hagyjuk kelni.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, hurkává sodorjuk, és 6 egyforma részre vágjuk, gombóccá formázzuk, majd sodrófával kb. 1 centi vékonyra nyújtjuk, és konyharuhával letakarva még 20 percet kelesztjük.
Egy serpenyőt szárazon felforrósítunk, és közepes lángon megsütjük a lepénykenyereket úgy, hogy amikor kezd megemelkedni a tészta, a belseje felfúvódik, akkor megfordítjuk, és többször átforgatva oldalanként 5-6 perc alatt készre sütjk, a végén egy csipesszel megfogva egy kicsit az oldalakon is körben megpirítjuk.
Frissen, melegen tálaljuk, ha marad, akkor 2-3 napig konyharuhába téve eláll, és serpenyőben könnyedén felfrissíthető.
Pretiola, vagyis kis jutalom volt a neve az első perecnek, ami készült, nagyon régen, valamikor 600 környékén, méghozzá egy olasz szerzetes jóvoltából, aki az imádságokat hibátlanul megtanuló gyerekeket szerette volna jutalmazni valamilyen szimbolikus tartalmú finomsággal, így született meg a szív előtt a mellkason összefont karokat imitáló, édeskés kenyértésztából készülő perec.
Nálunk – és általában egész Európában – inkább sós a kelt tésztából készülő perec, Amerikában a fahéjas és cukros perec a népszerűbb, az aprósütemények között azért nálunk is létezik a csokis és a mogyorós, linzertésztából készülő perec.
Az alábbi puha és könnyű, duplán kelt változat édesen és sósan is működik, akár formázás után is eldönthetjük, hogy cukrosan vagy sósan készítjük, uzsonnának, vendégvárónak, de másnap akár reggelire is mindkét változatban remek.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A szárított élesztőt és a cukrot a meleg vízhet adjuk, elkeverjük, és 8-10 percet állni hagyjuk. Közben a lisztet egy keverőtálba kimérjük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük. Az olajat a felfutott élesztős vízhez adjuk, majd a liszthez öntjük, és elektromos robotgép dagasztókarjával összedolgozzuk, és alaposan kidolgozzuk a tésztát 8-10 perc alatt. A ruganyos tésztát gombóccá formáljuk, tálba tesszük, és konyharuhával letakarva 45 perc alatt langyos helyen duplára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, egyenként vékony rúddá sodorjuk, és pereccé formázzuk úgy, hogy a keresztezés után kétszer megtekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, egymástól kicsit távolabb, majd konyharuhával letakarva még 15 percet kelni hagyjuk.
Közben a sütőt előmelegítjük 200 fokra, majd a megkelt pereceket felvert tojással lekenjük, megszórjuk ízlés szerint kristálycukorral, fahéjas cukorral, ha sósan szeretnénk, akkor nagyobb szemű sóval, reszelt sajttal, akár szezámmaggal megszórjuk, és betoljuk a forró sütőbe, légkeverés mellett kb. 10 perc alatt szép pirosra sütjük.
Kihűlés után, de már langyosan is fogyasztható. 😉
Tekinthetjük a semlát sütőben sült fánknak is, hiszen leginkább a képviselőfánkhoz hasonlít, és egy 1541-ből való írásos emlék szerint áldozati és ünnepi étel volt, amit csak a kimondottan jómódúak engedhettek meg maguknak, hiszen az északi országban mind a fehérliszt, mind a marcipán, mind a tejszín drága alapanyagnak számított. Az idők múlásával terjedt el szélesebb körben, majd vált igazi nemzeti étkükké. Hasonló édes töltött zsemlék egyébként Finnországban, Dániában is léteznek, meglehetősen sok a hasonlóság, bár a marcipán helyett ők lekvárt tesznek a tejszínhab alá. Régebben tejbe tették, és úgy fogyasztották, de ma már inkább csak magában eszik ezt a finomságot.
Fontos fűszere és különlegessége a semlának a kardamom, ez teszi igazán finommá és illatossá, amit egyébként a skandináv országokban előszeretettel használnak más finompékárukhoz is. A marcipánkrémmel és a selymes tejszínhabbal ez a kardamomos édes kelt tészta egészen mesés összhangot alkot, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tejet a cukorral meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk. A lisztet egy tálba tesszük, hozzákeverjük az őrölt kardamomot. Ha az élesztő felfutott, a liszthez adjuk az olvasztott, de már nem forró vajat, a tojást és a lisztet. Összedolgozzuk, cipóvá formázzuk, és langyos helyen fél órát kelni hagyjuk.
A tésztát egy kicsit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, cipócskákká formázzuk, és sütőpapírral fedett sütőlapra tesszük, és még fél órát hagyjuk kelni langyos helyen. Ezután felvert tojással lekenjük, és 200 fokos sütőbe toljuk, kb. 15 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hűlni hagyjuk.
Közben a töltelékhez a marcipánt lereszeljük, a tejet hozzáadjuk, krémesre elkeverjük. A tejszínt 2-3 evőkanál porcukorral habbá verjük.
Ha a cipócskák kihűltek, a tetejüket levágjuk, a puha belsőt kicsípkedjük, és a marcipános krémhez keverjük, majd ezt visszatöltjük az üregekbe. A tetejére tejszínhabot kanalazunk, majd a zsemlekalapokkal befedjük. Ízlés szerint megszórhatjuk porcukorral.
Magyar pizzának is szokták nevezni ezt a jóféle lepényt, és bár igaz, hogy sok hasonlóság van a pizza és a kenyérlángos között, a különbség az, hogy ez utóbbi krumplival készül, amitől puhább és kicsit sűrűbb a kelt tészta. Valamikor régen kenyérsütés napján készítették, a kenyértésztából lecsípett darabot kinyújtva, ezzel-azzal megpakolva és megsütve így meg is volt az aznapi praktikus és gyors ebéd.
A langalló szuper étel vendégvárónak, baráti borozgatáshoz vagy kiadós családi vacsorának akár, a tésztája könnyen összeállítható, és akár előre is elkészíthető, a hűtőbe téve elvan 1-2 napot, még finomabb is, ha van ideje szép lassan kelni. A feltét bármi lehet, amit csak szeretünk – szalonna, kolbász, juhtúró, hagyma, sajt, paprika vagy paradicsom -, mindenesetre a fokhagymás-tejfölös alappal ne spóroljunk, mert ez adja a lelkét!
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos tejbe, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, és 10 percre félretesszük, míg az élesztő beindul. Közben a főtt krumplit összetörjük, a liszttel és a sóval egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk az olvasztott vajat és az élesztős tejet, elkezdjük összedolgozni, és igény szerint kis vizet adva hozzá ruganyos tésztává összedolgozzuk. Gombóccá formázzuk, és tiszta konyharuhával letakarva, langyos helyen hagyjuk kelni kb. 1 órát – vagy hűtőben 1 napot.
Közben a feltéthez a tejfölt sózzuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a finomra vágott kaprot, összekeverjük, a húsos szalonnát apróra kockázzuk, a hagymát megtisztítjuk és vékonyan felkarikázzuk.
A megkelt tésztát kis liszttel meghintett sütőpapírra borítjuk, kinyújtjuk, és a papír segítségével tepsibe tesszük, villával megszurkáljuk, és 200 fokos sütőben 10 percig elősütjük. Ezután megkenjük a fűszeres tejföllel, megszórjuk a hagymával, a szalonnakockákkal és egy adag reszelt sajttal, majd visszatoljuk a sütőbe, és 20 perc alatt készre sütjük.
Ha kész, azon melegében tálaljuk kockára vagy szeletekre vágva, ízlés szerint plusz reszelt sajtot, tejfölt kínálhatunk még mellé.
Ha létezik olyan étel, amiért mindenki rajong, akkor ezek versenyében a pogácsának biztosan dobogós helye van, főleg ha friss, illatos és puha. Rengeteg változat létezik, és egészen egyszerűen és gyorsan, kelesztés nélkül is elkészíthetjük ezt a vendégvárónak, nassoláshoz vagy akár levesek mellé kenyérpótlónak is tökéletes sós aprósüteményt – a mostani receptünkkel krumplis változatot.
Ha maradék főtt krumplink van, akkor tényleg gyors, ha nincs, akkor kicsit időigényesebb, de még így is érdemes nekiállni, mert olyan az illata, hogy legszívesebben forrón rávetné magát az ember, de senki ne tegye, mert bár keleszteni nem kell, mégis kelt tészta, ami melegen hasfájást okoz, de langyosan és hidegen is mennyei és abbahagyhatatlan!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szobahőmérsékletű tejfölt, az olvasztott vajat és a cukrot összekeverjük, belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, félretesszük 10 percre. Közben a hideg főtt krumplit áttörjük – ha maradék krumplipürét használunk, azt is egy kicsit fellazítjuk villával. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a krumplit és a sót, hozzáadjuk az élesztős tejfölt, és kézzel pár perc alatt összegyúrjuk, ha nagyon ragacsos, még egy kis lisztet adunk hozzá.
Lisztezett munkafelületen fél centis téglalappá nyújtjuk, alulról és felölről, jobbról és balról behajtjuk, majd ujjnyi vastagra nyújtjuk. A tetejét berácsozzuk egy kés segítségével, majd lisztezett kiszúróval kiszaggatjuk, és sütőpapírral fedett tepsire tesszük, pici vízzel elhabart tojással lekenjük.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 20-25 perc alatt szép aranybarnára sütjük, majd kivéve hagyjuk legalább langyosra hűlni, ha kibírjuk… De hidegen lesz tökéletes az állaga!
A házi kelt tészta a legjobb terápia a szomorkás és szürke, hűvös napok ellen, a tésztával való matatás, majd a sülés közben mindent betöltő fűszeres, vajas, élesztős illat tökéletes hangulatjavító, nem is beszélve a sütőből kikerülő foszlós és finom süteményről. Most az aranygaluskához hasonló mesés desszert készült, amibe darált dió helyett fahéjas alma került, méghozzá a tésztalabdák belsejébe, a tészta külsejére pedig olvasztott vaj és cukor, ami sülés közben megkaramellizálódik.
Aki szereti, ebbe az almás változatba is tehet diót, vagy akár darált mandulát, mogyorót, nem fogja elrontani, de anélkül is gazdag és nagyon illatos, főleg ha tálaláskor kínálunk még mellé egy kis vaníliasodót vagy házi karamellszószt.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt, a cukrot és a langyos vizet egy keverőtálba tesszük, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy az élesztő kissé felfusson. Hozzáadjuk a tojást, az olvasztott vajat, egy csipet sót és a vaníliás cukrot, és elektromos robotgép dagasztókarjával ruganyos tésztává kidolgozzuk 5-6 perc alatt, majd gombóccá formáljuk, és tiszta konyharuhával letakarva, langyos helyen 45-50 percet kelesztjük.
Közben a töltelékhez az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, apróra kockázzuk, összeforgatjuk a fahéjjal és a cukorral.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, rúddá sodorjuk, 20 egyenlő darabra vágjuk, egyenként kicsit kinyújtjuk vagy kézzel kilapítjuk, fahéjas almát teszünk rá, a tészta széleit összecsípjük, és gombóccá formázzuk. Olvasztott vajjal kikent kb. 25 centis kapcsos tortaformába vagy kuglófformába rakosgatjuk az almás tésztagolyóbisokat, rétegenként lekenjük olvasztott vajjal és meghintjük cukorral, és letakarva még 30 percig kelesztjük.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve 15 percet pihentetjük, kiborítjuk a formából, és rácson hagyjuk teljesen kihűlni, karamellszósszal tálaljuk.
Régen a nagyszüleinknél az otthoni kenyérsütés a mindennapok része volt. A kovászkészítést, a dagasztást és a kelesztést már kiskorban megtanulták a lányok, és a receptek anyáról leányra szálltak tovább. Emlékszem én is, ahogy pici korom óta ott álltam nagymamám mellett, és csodáltam, ahogy a nagy kenyereket formázza. Sokszor morcos is voltam rá, mert szerintem nekem csak „bébi munkákat” adott, pedig annyira szerettem volna én is dagasztani. Most viszont tudom, hogy azok a „bébi munkák” is nagy segítséget jelentettek neki. Emlékszem arra is, ahogy a kelt tészta és kalács illata az egész házat körbejárta.
Nem mondom, hogy egyszerű és gyors dolog a kovászos kenyér, de én szeretek vele elpepecselni, a rozsos változat pedig az egyik kedvencem, nagyon szeretem, hogy egy picit savanykás íze van. A kovászkészítésről korábban már meséltem, itt találjátok, tulajdonképpen nem bonyolult, csak türelem és törődés kell hozzá, de nagyon meghálálja!
Forrás: Színek és virágok
Hozzávalók:
Elkészítés: Keverjük össze a 400 g langyos vizet és a liszteket, és letakarva hagyjuk pihenni 45 percet. Ezt hívják autolizálásnak, ami arra való, hogy a lisztszemcsék megszívják magukat vízzel, és ez hozzájárul a rugalmasabb, finomabb kenyér belezet kialakulásához.
Ezután adjuk hozzá a kovászt a tésztához, és szépen dolgozzuk bele, majd adjuk hozzá a sót is. Tegyük át a tésztánkat egy olajjal kikent tálba, és pihentessük 3 órát, közben hajtogassuk óránként. Formázzuk meg a kenyeret a kívánt alakra, és kilisztezett kelesztőtálban kelesszük még 1-2 órát, ameddig a kenyér 1,5-2-szeresére nő.
Sütés előtt 1 órával melegítsük elő a sütőt 250 fokra azzal az edénnyel együtt, amiben a kenyeret fogjuk sütni – és vaslábast szeretek használni ehhez. Ha a kenyér megkelt, vegyük ki az edényt a sütőből (VIGYÁZAT!!! nagyon forró az edény!), és helyezzük bele a kenyeret, tegyük rá a tetejét, és tegyük vissza a sütőbe. A sütési idő kb. 45-50 perc.
A sütőből kivéve hagyjuk pihenni 10 percet, majd az edényből kiborítva, rácsra téve hagyjuk kihűlni. Jó étvágyat!
Forrás: Színek és virágok
A klasszikus kakaós és fahéjas csiga is nagy kedvenc, de a változatosság jegyében érdemes néha elkalandozni, és újabb töltelékekkel „felcsigázni” a kelt tésztát. Gyümölcsösen ritkán készül, pedig édes és fűszeres áfonyával töltve ellenállhatatlanul finom. Mivel a friss áfonya azért elég borsos áron beszerezhető, így egy kis dzsemmel szaporítottuk, ezt pedig némi fűszeres cukorsziruppal megbolondítottuk.
A tészta nagyon kellemes, könnyű és foszlós, ami az aránylag hosszú kelesztési időnek és a tésztába dolgozott olajnak köszönhető. Süthető külön csigáknak is, de mutatós, ha tortaformába rakjuk, és a csigák kicsit összebújnak-sülnek… Uzsonnának, vendégvárónak, reggelinek, de akár suliba tízórainak is tökéletes!
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a tejet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, 10 percig pihentetjük.
Közben a lisztet tálba mérjük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd a tojást és az olajat is hozzáadjuk. Beleöntjük az élesztős keveréket, és dagasztókaros robotgéppel alaposan kidolgozzuk, majd gombóccá formázzuk, és konyharuhával lefedve langyos helyen 1 órát hagyjuk kelni.
Közben 1 dl vizet, 10 dkg cukrot, a csillagánizst, a fahéjat és a kakukkfüvet egy kis edényben felforraljuk, felére beforraljuk, majd 15 percet állni hagyjuk. A fűszereket kidobjuk belőle, és az áfonyadzsemmel összekeverjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, téglalappá kinyújtjuk. Először megkenjük olvasztott vajjal, majd a fűszeres dzsemmel, megszórjuk a friss áfonyával, és feltekerjük. Két-három centis csigákat vágunk belőle, és vajjal kikent kapcsos tortaformába vagy tepsibe rakosgatjuk a tésztát, lekenjük a maradék vajjal.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15–20 perc alatt szép aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, de már langyosan kóstolható, istenien illatos, foszlós…
