A különböző répatortáknak se szeri, se száma, így kedvünkre válogathatunk a receptek között, vagy éppen megsüthetjük a saját magunk által összeállított recept alapján. Én például minden évben új recept alapján sütöm meg. Ebbe a változatba a sárgarépa mellett kerül még a tortába narancs, dió és többféle fűszer, így a tészta jó szaftos és ízletes.
A kihűlt tortát narancs ízű krémmel töltöttem és vontam be, a díszítésnél pedig nem spóroltam a marcipánnal sem, melyet ételfestékkel színeztem, de szerintem ennyi megengedhető…
Hozzávalók egy 24 cm-es tortához:
A tésztához:
Elkészítés: A lisztet keverjük össze a sóval, a sütőporral, a fűszerekkel, és reszeljük hozzá a narancshéjat.
A barnacukorhoz adjuk hozzá a vaníliás cukrot és az egész tojásokat, majd keverjük jó habosra. Amikor már jó habos, állandó keverés mellett csorgassuk hozzá az olajat, majd a narancslevet is. Ezután állandó keverés mellett kanalazzuk hozzá a lisztes keveréket, végül pedig a reszelt sárgarépát, majd keverjük még pár percig.
A tortaformát zsírozzuk és lisztezzük ki, majd egyenletesen öntsük bele a masszát – ízlés szerint sütőpapírral is kibélelhetjük.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 55-60 perc alatt süssük készre. Tűpróbáig süssük, vagyis ellenőrizzük – én légkeverésnél 160 fokon 55 percig sütöttem. A sütőből kivéve hagyjuk pár percig a formában, majd helyezzük rácsra és hűtsük ki egészen.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A porcukorhoz adjuk hozzá a vaníliás cukrot és a felkockázott puha vajat, majd keverjük simára. Ezután adjuk hozzá a mascarponét, a reszelt narancshéjat és a narancs kifacsart levét, majd keverjük jó simára a krémet.
A teljesen kihűlt tortát egy éles késsel vízszintesen vágjuk ketté, majd kenjük meg az alsó tortalapot a narancskrémnek több mint a felével. Ezután helyezzük rá a másik tortalapot, tenyérrel óvatosan nyomkodjuk le, majd a tetejét vékonyan kenjük meg krémmel, a maradék krémmel pedig vonjuk be körben a tortát.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy sütőpapírt vagy szilikonos lapot alaposan szórjunk meg porcukorral, majd 20 dkg marcipánt nyújtsunk ki torta méretűre. Helyezzük a torta tetejére, és tenyérrel óvatosan nyomkodjuk le.
20 dkg marcipánt gyúrjunk össze ízlés szerint zöld színű ételfestékkel, majd tegyük be kb. fél órára a hűtőbe, hogy kellően lehűljön. Hidegen könnyebben tudjuk majd kinyomni a fokhagymapréssel.
Ezután fokhagymaprés segítségével nyomjuk a tortán lévő marcipánréteg tetejére úgy, hogy mindenhol befedje.
10-10 dkg marcipánt színezzünk pirosra és sárgára, majd formázzunk kisebb tojásokat, és szintén helyezzük a tortára. Végül szórjuk meg apró, színes cukorvirágokkal.
Az elkészült tortát helyezzük pár órára (vagy egész éjszakára) a hűtőbe, hogy a krém teljesen megdermedjen, és az ízek kellően összeérjenek.
Tálalás előtt vegyük ki a tortát a hűtőből, ízlés szerint szeleteljük fel, majd úgy kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
Az ínyenc csokidesszert sikere feltehetően a nevének köszönhető, ami páratlan lelemény volt a bonbon kitalálójától, a salzburgi cukrásztól, Paul Fürsttől, aki 1890-ben készítette először a mogyorós nugátból, pisztáciás marcipánból és csokoládéból álló golyóbist. Rövid időn belül nagyon népszerű lett ez az ízkombináció, ráadásul az 1905-ös párizsi világkiállításon aranyérmet is nyert a Mozart-golyó, amit ennek megfelelően más cukrászatok is elkezdtek koppintani. Ma már jórészt nagyüzemekben készül, de érdekesség, hogy a Fürst-cukrászat ma is létezik, és már az ötödik generáció készíti a mai napig kézműves módon az emblematikus csokigolyókat – az eredeti receptúra alapján.
Bár ezt az „original” receptet nem ismerjük, de egy kis kompromisszummal nagyon hasonló finomságot készíthetünk házilag is. Csoki, pisztácia, mogyoró és marcipán kell csak hozzá, és ha elfogadjuk, hogy nem pont abban a sorrendben lesznek a rétegek, akkor egész egyszerű dolgunk lesz. Az eredeti Mozart-golyóban a pisztáciás marcipán van legbelül, ezt öleli körbe a mogyorós nugát, majd borítja csokoládéburok. Ám a mogyorós nugát nagyon érzékeny – vagy túl kemény és nehezen formázható, vagy ha túlpuhul, akkor ragacsos, és nehéz vele dolgozni, így jobban járunk, ha a nugát kerül belülre, a jóval kezesebb marcipánnal pedig szépen bevonhatjuk.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A nugáthoz a mogyorót sütőlapra terítjük, 160 fokos sütőben 10 perc alatt megpirítjuk. Konyharuhára öntjük, és amennyire lehet, ledörzsöljük a héját. Még melegen késes robotgépbe tesszük, és egészen finomra, krémesre őröljük. A tejcsokoládét gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk, összekeverjük a mogyoróval, és néhány órára hűtőbe tesszük.
A pisztáciamarcipánhoz a pisztáciát késes robotgépben szintén egészen finomra őröljük. Porcukorral meghintett munkalapon a marcipánt kicsit átgyúrjuk, majd a pisztáciát gyors mozdulatokkal beledolgozzuk.
A pihentetett, megkeményedett nugátból teáskanálnyi adagokat szaggatunk, és tenyerünkben golyóbisokká formázzuk. A marcipánból kicsit nagyobb darabokat szaggatunk, a tenyerünkben lelapogatjuk, kilapítjuk, belecsomagoljuk a nugátgolyót, és sima kis gombócokká formázzuk.
A bevonathoz az étcsokoládét felaprítjuk, és gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk, alaposan átkeverjük, és két villa segítségével megmártjuk benne a golyókat, majd sütőpapírral fedett tálcára tesszük, és a hűtőben hagyjuk megdermedni.
Ízlés szerint be is csomagolhatjuk, de felesleges, mert hipp-hopp el fognak fogyni…
Tekinthetjük a semlát sütőben sült fánknak is, hiszen leginkább a képviselőfánkhoz hasonlít, és egy 1541-ből való írásos emlék szerint áldozati és ünnepi étel volt, amit csak a kimondottan jómódúak engedhettek meg maguknak, hiszen az északi országban mind a fehérliszt, mind a marcipán, mind a tejszín drága alapanyagnak számított. Az idők múlásával terjedt el szélesebb körben, majd vált igazi nemzeti étkükké. Hasonló édes töltött zsemlék egyébként Finnországban, Dániában is léteznek, meglehetősen sok a hasonlóság, bár a marcipán helyett ők lekvárt tesznek a tejszínhab alá. Régebben tejbe tették, és úgy fogyasztották, de ma már inkább csak magában eszik ezt a finomságot.
Fontos fűszere és különlegessége a semlának a kardamom, ez teszi igazán finommá és illatossá, amit egyébként a skandináv országokban előszeretettel használnak más finompékárukhoz is. A marcipánkrémmel és a selymes tejszínhabbal ez a kardamomos édes kelt tészta egészen mesés összhangot alkot, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tejet a cukorral meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk. A lisztet egy tálba tesszük, hozzákeverjük az őrölt kardamomot. Ha az élesztő felfutott, a liszthez adjuk az olvasztott, de már nem forró vajat, a tojást és a lisztet. Összedolgozzuk, cipóvá formázzuk, és langyos helyen fél órát kelni hagyjuk.
A tésztát egy kicsit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, cipócskákká formázzuk, és sütőpapírral fedett sütőlapra tesszük, és még fél órát hagyjuk kelni langyos helyen. Ezután felvert tojással lekenjük, és 200 fokos sütőbe toljuk, kb. 15 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hűlni hagyjuk.
Közben a töltelékhez a marcipánt lereszeljük, a tejet hozzáadjuk, krémesre elkeverjük. A tejszínt 2-3 evőkanál porcukorral habbá verjük.
Ha a cipócskák kihűltek, a tetejüket levágjuk, a puha belsőt kicsípkedjük, és a marcipános krémhez keverjük, majd ezt visszatöltjük az üregekbe. A tetejére tejszínhabot kanalazunk, majd a zsemlekalapokkal befedjük. Ízlés szerint megszórhatjuk porcukorral.
Német vidéken elképzelhetetlen a karácsony a pólyába bugyolált Kisjézust formázó, porcukorral gazdagon bevont kelt kalács nélkül. Narancsos, rumos, marcipános, és bár a tésztája nem túl édes, a belegyúrt mazsola vagy aszalt gyümölcsök, no meg a hófehér porcukros burok megédesítik.
Fontos, hogy a tésztát kétszer is kelesszük, mégpedig hosszan, mert a gyümölcsöktől és a marcipántól, no meg a beledolgozott vajtól nehezen kel, emelkedik meg a tészta. Emellett stollenből nem érdemes nagyot sütni, készítsünk inkább 2 kisebb kalácsot, hogy kellően átsüljön a közepe is, anélkül hogy kívül megégne. A legvégén pedig érdemes egy kis rummal és olvasztott vajjal átkenni, mert így a tészta is illatosabb lesz, és a porcukor is jól rá tud tapadni.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A mazsolát megmossuk, egy tálkába tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, majd meglocsoljuk a rummal, félretesszük.
A langyos tejhez adjuk a cukor felét, belemorzsoljuk az élesztőt, elkeverjük, 10 percet állni hagyjuk. Közben a lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a maradék cukrot és a vaníliás cukrot, hozzáadjuk az élesztős keveréket és a lágy vajat, és elektromos robotgép dagasztókarjával sima tésztává kidolgozzuk.
A mazsolát leszűrjük, a rumot félretesszük, a mazsolát a tésztához adjuk, és kézzel belegyúrjuk, hogy nagyjából mindenhova egyformán jusson, majd gombóccá formázzuk, tálba tesszük, és konyharuhával lefedve 1 órát kelesztjük langyos helyen.
A pihentetett tésztát lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, kettéosztjuk, és vastagabb téglalappá nyújtjuk, a sodrófával a közepére hosszanti irányban egy mélyedést nyomunk. A marcipánt kettéosztjuk, rúddá sodorjuk, a mélyedésbe tesszük, a tésztát összehajtjuk, finoman lenyomjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire átemeljük. Konyharuhával letakarva 1 órát pihentetjük.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 40-45 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve ecsettel megkenjük a félretett rummal. Ezután 3 dkg vajat megolvasztunk, és ezzel is átkenjük a kalácsokat, majd megszórjuk gazdagon porcukorral.
Az eredeti Stollen kelt tésztával készül, melyet minden évben megsütöttem, de most kicsit szakítva a hagyományokkal egy új, és egyszerűbb receptet próbáltam ki. A tésztába élesztő helyett sütőpor került, melytől sütés közben szintén szépen megnőtt. Az aszalt gyümölcsök mellett pedig túró, és marcipán is ízesebbé tette a kalácsot. Amikor teljesen kihűl ízlés szerint még egyszer szórjuk meg porcukorral, majd csomagoljuk be celofánba, és hűvös helyen tároljuk az ünnepekig. Természetesen frissen is tálalhatjuk, ezért is érdemes rögtön dupla adagot sütni, mert akkor biztosan marad az ünnepekre is….
Hozzávalók:
A mazsolát keverjük össze a rummal, hagyjuk pár órát állni, hogy magába szívja, majd csepegtessük le. ( Érdemes a sütés előtti estén összekeverni, és egy éjszakát állni hagyni.)
A marcipánt hosszában vágjuk el három egyforma részre, majd mindegyiket sodorjuk 35 cm hosszú hengerré.
Egy keverőtálba tegyük bele a sütőporral és egy csipet sóval összekevert lisztet, majd adjuk hozzá a porcukrot, a vaníliás cukrot, a mézes fűszerkeveréket, a két egész tojást, a felkockázott puha margarint, a túrót, és a darált mogyorót (v. diót), majd a robotgép dagasztó szárával dolgozzuk össze a tésztát. (Természetesen kézzel is összedolgozhatjuk, összegyúrhatjuk!)
Ezután adjuk hozzá a lecsepegtetett mazsolát, a kandírozott narancs és citromhéjat, majd kézzel, alaposan gyúrjuk össze a tésztát.
Ezután a tésztát osszuk el három egyenlő adagra, majd külön-külön gyúrjuk össze, és formázzuk 35 cm-es hengerré.
A tésztahengereket hosszában nyomkodjuk kissé laposra, mindegyiknek a közepére tegyünk egy-egy marcipánhengert, majd hajtsuk rá, és nyomkodjuk össze a tésztát. Közben óvatosan hengergessük meg, hogy szép formás legyen, és sütés közben ne nyíljon szét. (Én a 35 cm hosszú tésztát kb. 4 cm szélesre nyomkodtam mielőtt rátettem a macipánhengert.)
Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, majd szorosan egymás mellé helyezzünk rá két megtöltött tésztát, majd a harmadik tésztát tegyük a tészták közepére.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten kb. 60 perc alatt süssük készre. (Én légkeverésnél 160 fokon, 55 percig sütöttem.)
A sütőből kivéve, még forrón kenjük majd le olvasztott margarinnal!!!
Hozzávalók a lekenéshez és szóráshoz:
A margarint olvasszuk fel, majd a sütőből kivett kalácsot azonnal kenjük le, majd szórjuk meg a porcukorral.
Ezután hagyjuk pár percig a tepsiben, majd emeljük át egy rácsra, és hűtsük ki teljesen.
Tálalás előtt még egyszer szórjuk meg porcukorral, majd szeleteljük fel, és úgy kínáljuk.
TIPP
Amikor teljesen kihűl, csomagoljuk be celofánba, majd tegyük hűvös helyre az ünnepekig. Ezalatt az idő alatt az ízek jól összeérnek, és egy nagyon finom gyümölcskenyeret tudunk majd feltálalni az ünnepi asztalon.
Jó étvágyat hozzá!
A különböző répatortáknak se szeri, se száma, így kedvünkre válogathatunk a receptek között, vagy éppen megsüthetjük a saját magunk által összeállított recept alapján. Én például minden évben új recept alapján sütöm meg. Ebbe a változatba a sárgarépa mellett kerül még a tortába narancs, dió és többféle fűszer, így a tészta jó szaftos és ízletes.
A kihűlt tortát narancs ízű krémmel töltöttem és vontam be, a díszítésnél pedig nem spóroltam a marcipánnal sem, melyet ételfestékkel színeztem, de szerintem ennyi megengedhető…
Narancskrémes-marcipános répatorta
Hozzávalók egy 24 cm-es tortához:
A tésztához:
Elkészítés: A lisztet keverjük össze a sóval, a sütőporral, a fűszerekkel, és reszeljük hozzá a narancshéjat.
A barnacukorhoz adjuk hozzá a vaníliás cukrot és az egész tojásokat, majd keverjük jó habosra. Amikor már jó habos, állandó keverés mellett csorgassuk hozzá az olajat, majd a narancslevet is. Ezután állandó keverés mellett kanalazzuk hozzá a lisztes keveréket, végül pedig a reszelt sárgarépát, majd keverjük még pár percig.
A tortaformát zsírozzuk és lisztezzük ki, majd egyenletesen öntsük bele a masszát – ízlés szerint sütőpapírral is kibélelhetjük.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 55-60 perc alatt süssük készre. Tűpróbáig süssük, vagyis ellenőrizzük – én légkeverésnél 160 fokon 55 percig sütöttem. A sütőből kivéve hagyjuk pár percig a formában, majd helyezzük rácsra és hűtsük ki egészen.
Narancskrém
Hozzávalók:
Elkészítés: A porcukorhoz adjuk hozzá a vaníliás cukrot és a felkockázott puha vajat, majd keverjük simára. Ezután adjuk hozzá a mascarponét, a reszelt narancshéjat és a narancs kifacsart levét, majd keverjük jó simára a krémet.
A teljesen kihűlt tortát egy éles késsel vízszintesen vágjuk ketté, majd kenjük meg az alsó tortalapot a narancskrémnek több mint a felével. Ezután helyezzük rá a másik tortalapot, tenyérrel óvatosan nyomkodjuk le, majd a tetejét vékonyan kenjük meg krémmel, a maradék krémmel pedig vonjuk be körben a tortát.
Díszítés
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy sütőpapírt vagy szilikonos lapot alaposan szórjunk meg porcukorral, majd 20 dkg marcipánt nyújtsunk ki torta méretűre. Helyezzük a torta tetejére, és tenyérrel óvatosan nyomkodjuk le.
20 dkg marcipánt gyúrjunk össze ízlés szerint zöld színű ételfestékkel, majd tegyük be kb. fél órára a hűtőbe, hogy kellően lehűljön. Hidegen könnyebben tudjuk majd kinyomni a fokhagymapréssel.
Ezután fokhagymaprés segítségével nyomjuk a tortán lévő marcipánréteg tetejére úgy, hogy mindenhol befedje.
10-10 dkg marcipánt színezzünk pirosra és sárgára, majd formázzunk kisebb tojásokat, és szintén helyezzük a tortára. Végül szórjuk meg apró, színes cukorvirágokkal.
Az elkészült tortát helyezzük pár órára (vagy egész éjszakára) a hűtőbe, hogy a krém teljesen megdermedjen, és az ízek kellően összeérjenek.
Tálalás előtt vegyük ki a tortát a hűtőből, ízlés szerint szeleteljük fel, majd úgy kínáljuk.
A karácsonyi bejgli továbbgondolásából született olvasónk, Veronika csodás kalácskoszorúja, amiben a megszokott diós és mákos tölteléket váltotta ki darált mandulával és ágyas szilvapálinkába áztatott aszalt szilvával. Ráadásul a szilvákat megtöltötte mandulával, majd ezekkel töltötte meg a vajjal gazdagított kelt tésztát. Nem bonyolult, mégis elképesztően elegáns és finom, aminek egyik titka, hogy egy egész éjszakát pihen és kel a hűtőben a finom sütemény.
„Különleges ízt érhetünk el az ágyas szilvapálinkával, amely még inkább hangsúlyozza a szilva aromáit, a marcipán és a darált mandula íze pedig nagyon jól illik a szilvához. Attól sem kell tartanunk, hogy a végeredmény egy intenzív alkoholos desszert lesz, mert az áztatás és a sütés közben az alkoholtartalom elpárolog. A marcipán krémszerűvé válik a süteményben, ami még inkább fokozza az ízhatást.
A tésztába sima fehér liszt helyett használhatunk fehér tönkölybúzalisztet, a töltelékekhez pedig lehetőleg barna nádcukrot használjunk, de ezt helyettesíthetjük sztíviával vagy más édesítőszerrel is.”
Marcipános, aszalt szilvás kalácskoszorú
Hozzávalók:
A kenéshez:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt a tejben egy csipet cukorral felfuttatom, majd a többi hozzávalóval összegyúrom. Nem hagyom kelni, rögtön kinyújtom, kb. 3-4 mm vastagra.
A töltelékhez az aszalt szilvát előző nap beáztatom a szilvapálinkába, majd ezt a felhasználáskor lecsöpögtetem. A szilvák belsejét megtöltöm marcipánmasszával.
A kinyújtott tésztát meghintem enyhén cukrozott darált mandulával, majd elrendezem rajta egyenletesen a töltött szilvákat, és feltekerem (közben egy kissé óvatosan megnyomkodom, hogy ne dudorodjanak nagyon a szilvaszemek), egy sávot szabadon hagyok, hogy amikor feltekerem, akkor ez legyen a kalács talpa. Enyhén kivajazott sütőformába fektetem.
A tejjel elkevert tojássárgájával megkenem, először hosszanti irányba, 30 perc eltelte után keresztirányban is lekenem, majd pár órára hűtőbe teszem, pihentetem. Majd megkenem a tojásfehérjével, és éjszakára a hűtőben hagyom.
Sütés előtt hurkapálcával, kötőtűvel koppanásig megszurkálom, hogy a süléskor keletkező gőz szabadon távozni tudjon. Előmelegített sütőbe teszem, 180 fokon 25-30 perc alatt aranybarnára sütöm.
Kihűlés után szeletelve tálaljuk.
A receptet és a fotót Szabó Veronika küldte. Köszönjük!
Szeretjük az egyszerűen és gyorsan elkészülő finomságokat, néha az sem árt, ha sütni sem kell, gyors vendégvárónak vagy kis nassoláshoz jól jönnek a frappáns, kreatív receptek. A narancsos-marcipános falatkák alapanyagait csak össze kell dolgozni, majd fóliára vagy sütőpapírra nyomkodni, csokoládéval bevonni, majd kicsit pihentetni.
A recept küldője, Veronika szerint érdemes dupla adagot készíteni, mert pillanatok alatt elfogynak az illatos falatkák: „Ez a finomság is darált kekszből készül, mint a kókuszgolyó vagy a keksztekercs, de ez egészen más, mint a már megszokott ízvilág. Ha a narancsízt szeretnénk inkább erősíteni, akkor a mandulalikőr helyett narancslikőrt vagy narancsvirágvizet használjunk.”
Narancsos-marcipános kocka
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy tálba tesszük a darált kekszet, hozzáadjuk a reszelt narancshéjat, a mandulalikőrt, a vajat, és annyi tejet, hogy összeálljon, majd hozzáadjuk a marcipánt is, és jól egybegyúrjuk.
A kész tésztát munkalapon, sütőpapíron vagy fólián 1,5 cm magasan elsimítjuk, nyomkodjuk, hogy szép egyenletes, sima legyen a teteje. Én egy kisebb (15 × 22 cm és 1,5 cm magas) tálcát használtam, amit előtte kibéleltem fóliával. Így a daraboláshoz simán ki tudtam emelni.
A tetejére a 2 dkg vajat egy edényben habzásig hevítjük, kisütjük belőle a vizet, majd levesszük a tűzről. Vigyázzunk, nehogy megégjen. Beletördeljük a csokoládét, de már nem tesszük vissza a tűzre, hanem folyamatosan kevergetve felolvasztjuk a meleg vajban, majd vékonyan bevonjuk vele a tészta tetejét.
Hűtőbe tesszük fél-egy órára, míg jól lehűl és az ízek is összeérnek.
Miután eleget pihent a hűtőben, kivesszük, és 2,5 × 2,5 cm-es kockákra vágjuk, így kínáljuk.
A receptet és a fotót Szabó Veronika küldte. Köszönjük!
Gyömbér, fahéj, alma és marcipán, csupa téli íz külön-külön is, de együttesen maga a csoda, amit ebben a receptben még egy kis alkohol, karamell és piskóta egészít ki. A piskótatészta alap, a piskótatekercs viszont igazi nagymamás klasszikus a lekváros piskótatekercsnek köszönhetően.
Ha a tölteléket kicsit variáljuk, egészen különleges finomságokat készíthetünk egyszerűen. Veronika – a Szilvásgombóc konyhája bloggere – egy kis almát párolt némi fűszerrel, amit némi marcipánnal gazdagítva töltött a piskótába… Karamellel borította a roládot, így a piskótát kívül-belül átitatta az illatos és édes aroma!
„Ez a sütemény az egyik családi kedvencünk, elkészítését tekintve nagyon könnyű sütemény, amit a marcipán és a karamell szinte ünnepivé varázsol. Az almapálinka karakteres íze ad egyfajta pluszt ennek a finom gyümölcsös desszertnek.”
Almás-marcipános rolád karamellel borítva
Hozzávalók
A piskótához:
A töltelékhez:
A karamellhez:
Elkészítés: A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy nagy gáztepsit kibélelek sütőpapírral, amit megkenek vajjal és kiszórok liszttel.
A piskótához egy nagyobb tálban a tojásokat és a cukrot gépi habverő legnagyobb fokozatán fehéredésig felverem, majd apránként hozzákeverem a lisztet. A masszát beleöntöm a tepsibe, elsimítom, és 200 fokon 10 perc alatt készre sütöm. Miután megsült, a sütőpapír segítségével feltekerem, és így hagyom hűlni.
A töltelékhez az almákat megtisztítom, negyedelem, majd vékony szeletekre vágom. Egy magasabb falú serpenyőben vajat melegítek, majd hozzáadom az almát, a cukrot és a reszelt citromhéjat, és fedő alatt, kis lángon párolom. Mikor az alma megpuhult, hozzáadom a gyömbért, a fahéjat és a pálinkát. Nagyobbra veszem alatta a lángot, és összeforralom. Ne legyen a töltelék teljesen száraz, mert úgy finom, ha a piskótát átjárja a finom édes, fűszeres szaft. Míg a töltelék hűl, addig elkészítem a karamellt a tetejére.
Egy kis nyeles edényben a karamellhez felhevítem a cukrot, amikor már szép aranybarna, hozzáadom a vajat, majd a tejet, és az egészet folyamatosan kevergetve simára forralom. Mikor kész, hagyom egy kicsit hűlni, de csak annyira, hogy ne dermedjen meg teljesen.
A piskótalapot kiterítem, az almatölteléket elsimítom a tetején, és a marcipánt apró darabokra vágva elosztom rajta úgy, hogy mindenhová jusson. Majd az egészet óvatosan feltekerem, és tálra téve beborítom a még folyós karamellel. Miután bevontam, hűtőbe téve pihentetem tálalásig, hogy jól összeérjenek az ízek.
A receptet és a fotót Szabó Veronika küldte. Köszönjük!
A marcipán alapja a mandula, ami – lássuk be – elég költséges alapanyag. Nem csoda: a mandulát le kell verni a fáról, fel kell szedni a földről, a zöld, száradó burkát kézzel le kell fejteni, majd a kemény héjú termést egyenként kalapáccsal feltörni, lehetőleg úgy, hogy az édes magok egyben maradjanak. Már eddig is jó néhány órányi munkánk volt vele, no de hol vagyunk még a marcipántól? A megtisztított mandulát ekkor még blansírozni kell, vagyis forró vízbe dobni 2-3 percre, amíg a barna bőre fellazul, majd leszűrni, és még melegen egyenként kinyomni a barna héjból az édes fehér belsőt. Szétterítés és szárítás után pedig finomra őrölni – és még mindig nem jutottunk el a marcipánig.
Ha igazi marcipánról beszélünk, akkor jó tudni, hogy a legnemesebb, legfinomabb az egyszeres marcipán, ami a mandula és a cukor arányát jelzi, vagyis ugyanannyi mandula és porcukor vagy cukorszirup keveréke, de létezik kétszeres marcipán, amelyben dupla annyi a cukor, mint a mandula, illetve háromszoros is, ezt leginkább tortabevonáshoz, figurákhoz használják, mert ez a legkönnyebben formázható. Illetve számtalan hamis és mű marcipán is létezik, aromákkal dúsított grízes vagy lisztes főzetek. Lehetnek finomak ezek is, de ne nevezzük marcipánnak…
Az igazi marcipán
Hozzávalók:
Elkészítés: A blansírozott fehér mandulát finomra őröljük késes robotgépben vagy kávédarálóban. Hozzászitáljuk a porcukrot, 2 csepp keserűmandula-kivonatot adunk hozzá, majd kézzel elkezdjük összedolgozni. A kézmelegtől elkezd kiolvadni a mandula olajtartalma, és szép lassan morzsalékossá válik, pár kanál vízzel segíthetünk, hogy masszává összeálljon. Kb. 15–20 perc alatt masszává áll össze, igazi, eredeti, minőségi marcipán!
A majdnem igazi marcipán
Ha nem szeretnénk ennyit pepecselni, akkor jó hír, hogy natúr marcipánmasszát ma már a négybetűs szuperekben is kapni, elég jó áron. 54% mandulát tartalmaznak, szóval egyszeres marcipánnak számít, és készen vesszük, így már csak egy kicsi személyes és házias vonalat kell hozzáadnunk. Ez lehet rumba áztatott aszalt szilva, áfonya, mazsola finomra vágva, majd leszűrve a marcipánnal összegyúrva, falatnyi gombócokká gyúrva, kakaóba hempergetve – így nagyon egyszerű és mennyei finom desszertet kapunk, de hosszúkásra formázva, esetleg olvasztott csokiba mártva és csinosan csomagolva a legfinomabb szaloncukor!
A tojáslikőr az igazi klasszikus a krémlikőrök sorában, az angolszász egg noggtól a holland advocaatig sokféle változata ismert, de olvasztott csokoládéval vagy kakaóporral megbolondítva már kész is a csokilikőr. A téli, karácsonyváró hangulathoz jól illik a marcipán, miért is ne használhatnánk puha, natúr marcipánt a tojáslikőr megédesítéséhez? Nemcsak édesít, hanem nagyon kellemes mandulás aromáját is átveszi az ital, elképesztően selymes, illatos, de vigyázat: veszélyes is! Mármint annyiban, hogy itatja magát, ugyanis ellenállhatatlanul finom.
A marcipánlikőr nagyon egyszerűen elkészíthető – ahogy a mézeskalácslikőr is –, érdemes hozzá puha, natúr marcipánt használni. Tökéletes ehhez a szupermarketekben kapható marcipán, ami jóval kiadósabb, mint a delikátboltokban található. A tej és a tejszín lehetőség szerint legyen ultrapasztőrözött (UHT), vagyis magas hőfokon kezelt, a tojás pedig nagyon friss, mert így akár 1 hónapig is eltartható, de szigorúan hűtőben.
A marcipán mellett egy kis vanília került még ebbe a likőrbe, de aki szereti, egy kis fahéjat is tehet bele, vagy még a melegítéskor a tej-tejszín keverékbe egy kis reszelt narancshéjat, ami még illatosabbá varázsolja a likőrt, viszont ebben az esetben szűrjük át a likőrt üvegbe töltés előtt.
Marcipános krémlikőr
Hozzávalók:
Elkészítés: A marcipánt lereszeljük. A tojássárgákat simára keverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral.
A tejet és a tejszínt egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a marcipánt, és lassú tűzön folyamatosan kevergetve felforraljuk. A tűzről levéve lassan, folyamatos keverés mellett a cukros tojáshoz adjuk, apránként, nehogy összeugorjon/megfőjön a tojás. Ezután a vodkát is beleöntjük, alaposan átkeverjük.
Üvegbe töltjük, hűtőben tároljuk.
Ez is érdekelhet: Gasztroajándékok – minden alkalomra
Az utóbbi években minket is elértek a gasztronómiai forradalom méltán legszerethetőbb vívmányai, a „homemade”, azaz otthon készített ehető-iható meglepetések. Legyen szó karácsonyról vagy születésnapról, ballagásról, kerti partiról vagy halloweenról, ajándékot adni és kapni egyaránt öröm. És hogy mi minden kerülhet ki a kamrából?
Erre nyújt választ ez a könyv édes és sós finomságok kimeríthetetlen tárházát felsorakoztatva az olvasó előtt. Sőt: nemcsak főzésre és sütésre invitál, hanem megmutatja azt is, hogy miképp bújtatható egyedi köntösbe az elkészült gasztroajándék. Adjunk a kiválasztott recepthez egy csipetnyi szeretetet, és a hatás garantáltan nem marad el!
Ismerjük a Kinder sütit, a házi sportszeletet és a Raffaellót, és így történt ez a Mozart-golyóval is. A zseniális kuglit egy salzburgi cukrász, bizonyos Paul Fürst álmodta meg 1890-ben. Az eredeti desszertben pisztáciás marcipán, nugátkrém és csokoládé rejtezik, mind a legkiválóbb minőségű, és kevéssé ismert, de mind a mai napig készítik is leszármazottjai a családi manufaktúrában. Olyan népszerű lett rövid időn belül, hogy nem csak az 1905-ös párizsi világkiállításon nyert aranyérmet, hanem az osztrák cukrászok is elkezdték koppintani a zseniális bonbont, többféle változat is megjelent és létezik ma is.
A csoki, a nugát és a marcipán mindben közös, és a Mozart-golyó süteményváltozatának is ezek az összetevői. Nagyon csokis tészta, nugátkrém és jó esetben pisztáciamarcipán, de zöldre színezett mandulamarcipánnal is készítik, mivel a pisztáciamarcipán sokkal költsségesebb, igazi úri huncutság.
A marcipán porcukor és hámozott, finomra őrölt mandula keveréke, amit hagyományosan kézzel dolgoznak össze. A kéz melege kioldja a mandula olaját, ez tartja össze a masszává. Ugyanígy a pisztáciamarcipánnál is, de mivel a pisztáciamag kinyerése jóval nehezebb, és maga a csonthéjas is igen drága, biztosak lehetünk abban, hogy nem minden zöld marcipán látott pisztáciát. Egyébként pedig a mandulamarcipán is nagyon finom!
A nugát lehet krémes és egészen szilárd, a pörkölt mogyoró, a cukor és a kakaóvaj különféle arányú keverékeit nevezzük így. A legismertebb nugát talán a Nutella, de létezik diós változata is, ez jóval világosabb, a keménysége pedig a hozzáadott kakaóvaj – vagy rosszabb esetben olaj – mennyiségétől függ.
Mozart-szelet
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, ügyeljünk rá, hogy ne kerüljön sárgája a fehérjébe. A fehérjét cukorral kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk folyamatos keverés mellett a tojássárgákat, a megolvasztott, de már nem forró csokoládét és vajat, majd a sütőporral és kakaóporral elkevert lisztet. A sütőpapírral bélelt – vagy kikent és lisztezett – sütőformába töltjük, elsimítjuk, és 160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük.
Ha langyosra hűlt, kettévágjuk, megtöltjük a Nutella 2/3 részével, a maradék nugátkrémet a tetejére kenjük vékonyan, egyenletesen.
A marcipánt átgyúrjuk, hogy a kézmelegtől jól formázható legyen, majd porcukorral meghintett felületen vékonyra kinyújtjuk, alányúlunk, és a sütemény tetejére simítjuk. Az étcsokoládét megolvasztjuk, egy tiszta zacskóba kanalazzuk, a sarkára pici lukat vágunk, és mintákat rajzolunk a marcipán tetejére. Hűvös helyen pihentetjük néhány órát, majd szeletelve tálaljuk.
