Siena városából származik a panforte vagy más néven panpepato, mégpedig ugyancsak régről, 1205-ből származó írásos feljegyzések említik mint fizetőeszközt. Nem is csoda, hiszen annyi értékes finomság van belepakolva: rengeteg olajos mag, méz és sok fűszer, ráadásul ez utóbbiak, a különféle fűszerek is ugyancsak ritkaságnak és kincsnek számítottak abban az időben. Toszkánában egész évben készítik és árulják, de karácsonykor egész Olaszországot elárasztja ez a bőséget jelképező mennyei manna.
Rengeteg változata létezik, hiszen a magok és a fűszerek is jól variálhatók, ma már leggyakrabban csokoládé is kerül bele. Különlegessége, hogy a fűszerek között szerepel a bors is, innen is jön a neve: a panforte erős kenyeret, a panpepato pedig borsos kenyeret jelent. Csak enyhén érezhető, de nagyon izgalmassá teszi, jó ellenpontot ad az édes és isteni finom süteménynek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 170 fokra melegítjük. Az összes diófélét egy tepsibe terítjük, és 10 percre a sütőbe toljuk, közben egyszer átforgatjuk, összekeverjük. Ha kész, kivesszük és hűlni hagyjuk, a sütő hőmérsékletét 130 fokra mérsékeljük.
Közben a mézet és a porcukrot egy kis lábasba tesszük, és gyenge hőfokon melegíteni kezdjük. Addig kevergetjük, amíg a porcukor teljesen felolvad. Óvatosan, mert a méz könnyen megég! Ha a cukor felolvadt, levesszük a tűzről, hozzáadjuk az apróra vágott étcsokoládét, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.
A pirított magvakat egy keverőtálba tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáöntjük a csoki-mézes keveréket, a lisztet és az összes fűszert, és alaposan összeforgatjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe egy 20 centi átmérőjű tortagyűrűt állítunk, vagy ennek megfelelő méretű tepsit sütőpapírral kibélelünk, beleöntjük a csokis-magos keveréket, a tetejét elsimítjuk, és 30 percre betoljuk a 130 fokos sütőbe.
Ha kész, kivesszük, és hagyjuk teljesen kihűlni, majd kés segítségével körbevágjuk a gyűrű belső oldalán, leemeljük a gyűrűt, a panfortét pedig meghintjük porcukorral. Vékony szeletekre vágva tálaljuk.