Ráérős hétvégékre ideális ez a kiadós, sűrű, ízekben gazdag házias fogás, ami egy jóféle pörkölt és a bableves ötvözete. Klasszikusan marhahússal készül, de sertéshússal is nagyon finom, így kicsit tán gyorsabban készül el ez a főételnek is beillő, laktató leves. Jó forrón az igazi, friss kenyérrel, kis csípős paprikával – sőt vannak olyanok is, akik még tejfölt is tesznek bele, bár megoszlanak a vélemények, hogy illik-e hozzá, de hát ízlések és pofonok, így mindenki döntse el, neki melyik változat a kedvére való.
A füstölt hússal és kolbásszal készülő klasszikus Jókai-bablevessel ellentétben ebbe a fogásba nem kerül semmi füstös, de akinek ez hiányozna, indíthatja a receptet füstölt szalonna lepirításával, az biztos, hogy elrontani ez a kis szalonna nem fogja…
Hozzávalók:
Elkészítés: A babot folyó vízben leöblítjük, majd bő vízzel felöntve előző este beáztatjuk.
A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, a húst felkockázzuk. A zsiradékot egy lábasban felhevítjük, és a hagymát kevergetve megdinszteljük rajta, hozzáadjuk a fokhagymát és a húst, és kifehéredésig kevergetjük, majd a tűzről lehúzva meghintjük a pirospaprikával, összekeverjük, majd hozzáadjuk a köményt, a babérlevelet és egy kevés vizet. Közben apróra vágjuk a paradicsomot és a paprikát, a húshoz adjuk (vagy a lecsót beletesszük), sózzuk, borsozzuk, és alacsony lángon, fedő alatt 1/2 órát főzzük.
A babot leszűrjük, a húshoz adjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és félig lefedve 1 órát főzzük takarékon.
Közben a zöldségeket meghámozzuk és felkockázzuk, majd leveshez adjuk, felöntjük annyi vízzel, amilyen sűrű levest szeretnénk, megkóstoljuk, utánsózzuk, pótoljuk az esetlegesen hiányzó fűszereket, és addig főzzük, amíg a zöldségek is megpuhulnak.
Tálalás előtt a leveshez adjuk a finomra vágott petrezselymet, és ízlés szerint kenyérrel, csípős paprikával és tejföllel tálaljuk.
A sült húst azért szeretem, mert rengeteg módon ízesíthető, pácolás után a sütőben nyugodtan magára hagyható, és mindig is arat, legalábbis nálunk. Mi a szaftosabb húsokat kedveljük, így tarjaszeleteket fűszereztem be, de ízlés szerint bepácolhatunk akár karajszeleteket is. A húst érdemes előző este előkészíteni, majd felhasználásig a hűtőben tárolni, így kellően átjárja a fűszeres íz, és a hús rostjai is felpuhulnak, amitől porhanyósabbra sül.
Forrás: Kard Éva
Tálaláskor almás-hagymás sült krumplival kínáltam, ami a hússal egy időben, de másik tepsiben szintén a sütőben sült, de jól illik hozzá például a krumplipüré is, vagy éppen a hagymás-tört krumpli savanyúsággal.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A hússzeleteket enyhén sózzuk be, majd tegyük félre.
Az egész köménymagot tegyük serpenyőbe, majd rázogatva, pár pillanat alatt pörköljük meg. Ezután öntsük át egy mozsárba, majd törjük össze.
Az olajhoz adjuk hozzá a Gulyáskrémet, a Piros Aranyat, az ételízesítőt, a maradék sót, az előzőleg megpörkölt köménymagot, a fűszereket és az összezúzott fokhagymát, majd keverjük alaposan össze. A besózott hússzeleteket ezután forgassuk bele a fűszeres paprikakrémbe, majd tegyük be éjszakára a hűtőbe, hogy az ízek jól átjárják a húst.
Egy tepsibe öntsük bele a bort, helyezzük egymás mellé a befűszerezett hússzeleteket, majd csorgassuk rá a visszamaradt pácot. Ezután fedjük le a tepsit alufóliával.
Helyezzük be közepes hőmérsékletű sütőbe, majd kb. 45 perc alatt pároljuk puhára a húst. Én légkeverésnél 160 fokon pároltam puhára. Amikor a hússzeletek puhára párolódtak, vegyük le a fóliát, kanalazzuk a hús köré a sertészsírt, majd a hőfokot magasabbra véve süssük szép pirosra – én légkeverésnél 190 fokon sütöttem készre a húst.
Tálaláskor a pirosra sült hússzeleteket ízlés szerinti körettel kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
A banh mi egy gyűjtőnév, és valójában szendvicset, pontosabban kenyeret jelent, és nem egy autentikus ázsiai étel, hanem a gyarmati időkre eredeztethető, és valójában francia hatásra született, köszönhetően a franciák kenyerének. Ez a szendvics ugyanis bagettel készül, és a belevalók között is találunk más fúziós alapanyagot, a majonézt, ami szintén európai gyökerekkel bír. A banh mi jellegzetessége, hogy általában többféle hússal és pástétommal készül, mindig van benne savanyított friss zöldség, sok csípős, és összességében egy nagyon színes, gazdag, mutatós szendvicsféle.
Viszonylag sok összetevős, amiben vannak olyan egzotikusabb hozzávalók is, mint a szezámolaj vagy a halszósz, de ezeket érdemes beszereznie azoknak, akik kedvelik az egzotikusabb és ázsiai ízeket, mert kiadósak, nem romlanak, és más fogásoknál is nagy segítséget nyújthatnak, viszont maga a szendvics elkészítése nagyon egyszerű, és isteni ízkombináció a végeredmény.
Hozzávalók:
A húshoz:
A zöldségekhez:
Valamint:
Elkészítés: A sertésszűzet vékonyan felszeleteljük, tálba tesszük, hozzáadjuk a szójaszószt, a halszósz, a szezámolajat, a csiliszószt és a mézet, alaposan összeforgatjuk, és legalább fél órát hagyjuk pácolódni.
A répát és a retket meghámozzuk, vékony csíkokra vágjuk, tálba tesszük, meghintjük a barna cukorral, meglocsoljuk az ecettel, felöntjük fél deci vízzel, összeforgatjuk, és hagyjuk 30 percet marinálódni.
A majonézet ízlés szerint kevés csiliszósszal kikeverjük. A koriandert nagyjából összevágjuk, a friss csilit felkarikázzuk, az uborkát vékony csíkokra vágjuk. A bagetteket hosszában bevágjuk, szétnyitjuk, és 180 fokos sütőben kicsit megpirítjuk. Közben egy serpenyőt jó forróra felhevítünk, és a pácolt hússzeletkéket pár perc alatt átsütjük.
A bagetteket megkenjük a csilis majonézzel, megszórjuk az uborkával, megpakoljuk a sült hússal, majd mehet rá a leszűrt marinált zöldség, a koriander és a csili ízlés szerint.
A brassóit több legenda is övezi, de egyik sem bizonyított – az egyik szerint egy óbudai kiskocsma készítette először egy törzsvendégük, egy bizonyos Brassóy Károly nevű asztalosmester születésnapjára, és akkora sikere volt, hogy szép lassan elterjedt mindenfelé. A másik történet szerint a Budapest-Brassó vasútvonalon készítette 1948-ban először Gróf Nándor ezt a nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető, csupán pár alapanyagot igénylő, mégis nagyon kerek és karakteres egytálételt.
Akárhogy is legyen, a brassóinak rengeteg változata van, ami azért ugyancsak meglepő, hiszen tényleg csak pár hozzávaló szükséges, a kombinációk száma ezzel együtt pedig megszámlálhatatlan. Készülhet sertésszűzből, karajból, tarjából, és ma már persze a jóval soványabb és egészségesebb pulykahús, csirkecombfilé is elfogadott, a krumpli lehet olajban vagy sütőben sütött, illetve van, aki előfőzi, majd a hússal összepirítja. Van, aki csak fokhagymával süti össze a húst, más pedig hagymával és fokhagymával, és kedvelt a zöldborsós változat is, ami pedig a fűszerezést illeti, a kötelező só és frissen őrölt bors mellett vannak, akik majorannával vagy petrezselyemmel is gazdagítják ezt a kiadós klasszikust.
Most soványabb és gyorsan puhuló sertésszűzzel készült, de hogy jó szaftos legyen, egy kis füstölt húsos szalonna is került bele, viszont a krumpli a sütőben sült ropogósra egy kis pirospaprikával, így nem szív magába sok olajat, és sokkal gyorsabban, kevesebb macerával megvan!
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, leöblítjük, felkockázzuk, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük. Sózzuk, meghintjük a pirospaprikával, meglocsoljuk az olajjal, alaposan átforgatjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk, időközben egyszer átforgatva, légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük.
Közben a szalonnát apróra kockázzuk, és jó forró serpenyőben kiolvasztjuk a zsírját és jól lepirítjuk, közben falatnyi kockákra vágjuk a lehártyázott sertéshúst, és a szalonnához adjuk. Jó sok borsot őrölünk hozzá, időnként megkeverve majdnem készre sütjük, majd a fokhagymát is hozzáadjuk, és 1 percet takarékon, lefedve pároljuk.
Hozzákeverjük az időközben megsült krumplit, összeforgatjuk, majd azonnal tálaljuk, ízlés szerint csemeg uborkát vagy ubisalit kínálhatunk hozzá.
Alapanyagait tekintve a töltött kel nagyon hasonló a rakott kelhez, mégis teljesen más a végeredmény. A töltelékbe darált hús, hagyma és gomba kerül, amit némi tojás fog össze. A gombának köszönhetően könnyedebb, és használható hozzá sertéshús helyett baromfi, például darált pulykacomb, így akár diétás fogásnak is mondható. Rizs nincs a töltelékben, így a sütési idő is lerövidül, de köretként nagyon jól illik hozzá a párolt rizs, ami bőven elkészül, míg a húsos tekercsek a sütőben megpárolódnak.
A töltött kelt elkészíthetjük akár előre is, így akár gyors ebédnek vagy vacsorának is ideális, hiszen csak be kell tolni a sütőbe és készre sütni. Aki szereti, vagy nem diétázik, tejföllel is meglocsolhatja a sütés végefelé, de kínálható mellé tálaláskor is – így mindenki eldöntheti, tejföllel vagy anélkül eszi a töltött keltekercseket.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát, a fokhagymát és a gombát megtisztítjuk, nagyjából összevágjuk, majd késes aprítóval külön-külön finomra vágjuk.
Kevés olajon megdinszteljük először a hagymát, hozzáadjuk először a gombát, kicsit lepirítjuk, majd a húst is hozzáadjuk, kevergetve fehéredésig pirítjuk, hozzáadjuk a fokhagymát és a majoránnát, és lefedve, takarékon még 5 percet pároljuk, majd a tűzről lehúzva kicsit hűlni hagyjuk.
Közben a kelkáposztát leveleire szedjük, és 1 percre forrásban lévő sós vízbe dobjuk, majd leszűrjük.
A gombás húshoz adjuk a tojásokat, összekeverjük. A masszából maroknyi adagokat veszünk, ezzel töltjük meg a kelkáposztaleveleket, majd tűzálló tálba rakjuk. Ha elfogyott a töltelék, a maradék kelkáposztát laskára vágjuk, és a töltött káposztatekercsek tetején elrendezzük. Meglocsoljuk az alaplével (húsleveskockából), a tálat lefedjük.
180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük, a végefelé levehetjük a fedőt, meglocsolhatjuk ízlés szerint tejföllel.
Párolt rizzsel tálaljuk, plusz tejfölt is kínálhatunk mellé.
Jó tudni, hogy mielőtt világhírű lett a krémes szósszal tálalt húsgombóc, Svédországban klasszikus és ugyancsak népszerű fogás volt – és persze az is mind a mai napig -, így rengeteg receptváltozata létezik. A leggyakrabban marha-és sertéshús keverékéből készül, hogy ne legyen száraz, és érdekesség, hogy egy pici ecetet is tesznek bele. Ennek valamikor praktikus okai voltak, nevezetesen az, hogy a nem túl friss hús szagát elvegyék és az esetleges baciktól fertőtlenítsék, amire ma már nincs szükség, de mivel az ecet lágyítja, és porhanyósabbá teszi a húst, így ma is gyakran adnak hozzá, igaz, csak nagyon picit, így az ízében nem érződik.
A húsmassza elsőre lágynak tűnhet, de a zsemlemorzsa és az étkezési keményítő szépen felszívja a nedveket, és tökéletesen puha és szaftos lesz a kisült húsgolyó, aminek a fűszerezéséhez csupán egy kevés szerecsendiót vagy szegfűborsot használnak, mindkettővel nagyon finom, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát meghámozzuk, nagyon finomra vágjuk vagy lereszeljük, a kétféle darált hússal együtt egy tálba tesszük, hozzáadjuk a tojást, az ecetet, a zsemlemorzsát és 2 evőkanál étkezési keményítőt, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, és a masszát alaposan összedolgozzuk, majd flatnyi húsgolyókat formázunk belőle, és étkezési keményítőbe forgatjuk.
A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, majd a húsgolyókat minden oldalukon pár perc alatt szép pirosra sütjük, majd egy tányérra kiszedjük, lefedjük. A visszamaradt vajhoz adjuk a lisztet, átkeverjük, felöntjük a tejjel és a szójaszósszal, és kevergetve sűrűsödésig főzzük.
A melegen tartott húsgombócokat a szósszal tálaljuk, vajas krumpliürével és ízlés szerint vörösáfonya- vagy ribizlilekvárral.
A pulled pork eredetileg fedett grillen készül, ahol kicsit füstös ízt is kap, de ha otthon készítjük, a sütővel is nagyszerű végeredményt érhetünk el. Nem egy gyors étel, de sok dolog nincs vele: a bepácolás után nyugodtan rábízhatjuk a sütőre. Mivel jó hosszan készül, nem érdemes belőle keveset készíteni: egyrészt újramelegíthető, átforrósítható, másrészt nagyon jó partiétel, amit mindenki magának állíthat össze kenyérrel vagy bucival, salátafélékkel, szószokkal, karamellizált hagymával… Amúgy nemcsak szendvicsbe tehető: bármilyen főzelék feltétjeként is zseniális!
A pulled pork lényege a sütési módja: viszonylag alacsony hőfokon kell sütni, viszont jó sokáig… Ettől lesz olyan elképesztően porhanyós és puha. A legjobb sertéslapockából készíteni, az étel szempontjából ennek a legjobb a hús-zsír aránya. Ízlés szerint fűszerezhető, de egy kis méz és balzsamecet nagyon jót tesz neki: a méztől picit karamellizálódik, az ecet pedig még omlósabbá teszi a húst.
Hozzávalók:
A karamellizált hagymához:
Valamint:
Elkészítés: A páchoz a sót, a borsot és a kakukkfüvet egy tálkában összekeverjük, hozzáadjuk a mézet, a mustárt és a balzsamecetet, ezekkel is elkeverjük, majd alaposan bedörzsöljük vele a nagy darab lapockát. Az előkészített húst egy jénai tálba vagy más fedeles sütőedénybe tesszük, 4-5 dl vizet öntünk alá, és mellé tesszük a meghámozott és félbevágott hagymát. A sütőtálat lezárjuk, és 140 fokos sütőbe toljuk.
Két órára meg is feledkezhetünk róla, ha jól zár a jénaink, nem kell aggódnunk, hogy elpárolog a víz alóla, a gőzben pedig tökéletesen omlósra sül a hús. Két óra elteltével megfordítjuk, meglocsoljuk, és újra lefedve tovább sütjük, félóránként forgatjuk és locsoljuk, összességében kb. 3,5-4 óra alatt lesz teljesen omlós és porhanyós – a hústól függően.
Közben a hagymákat meghámozzuk, először félbe-, majd nagyon vékony félkarikákra vágjuk. A vajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a hagymát rádobjuk, átforgatjuk, majd takarékra vesszük a hőt, és kb. 20 percig így pároljuk. Ekkor átkeverjük, meglocsoljuk a mézzel és balzsamecettel, picit sózzuk, és még kb. 5 percet karamellizáljuk.
Az elkészült húst kicsit hűlni hagyjuk, majd két villával szálaira cincáljuk, és ízlés szerint egy kis pecsenyeszafttal meglocsoljuk.
A hamburgerbucikat félbevágjuk, száraz serpenyőben egy kicsit lepirítjuk a vágott felületeiket, majd belehalmozzuk a szálaira szedett sült húst és a karamellizált hagymát, meglocsoljuk BBQ-szósszal, a buci kalapjával megsüvegeljük, majd tálaljuk.
A tárcsa egy fantasztikusan jó dolog, amit a magyar gazdák, földművesek leleményének köszönhetünk. Valójában egy mezőgazdasági eszköz része a boronáláshoz használt tárcsa, jóféle, ellenálló acélozott kerek és homorú fémtál, amivel a szántás után boronálták el a földet. Ha jól belegondolunk, akkor tulajdonképpen egy hatalmas wok, amiben a szabad tűz fölött remekül lehet sütni mindenfélét: a közepében akár zsírban vagy olajban, a széle felé pedig inkább roston, pirítva sülhetnek a finomságok. Szóval az élelmes gazdák a tárcsa közepén lévő lukat behegesztették, olykor lábakat is hegesztettek rá, és indulhatott a sütés.
Ma már nem kell házi megoldásokat keresnünk, készen is kapható a „magyar szabadtűzi wok”, a tárcsa. A jó forró fémlapon viszonylag gyorsan átsül az étel, és a grillezéssel szemben előnye, hogy egyrészt nem kell megvárni a parazsat, másrészt nem potyog semmi a tűzbe, harmadrészt szaftos marad a benne gyorsan átsülő hús. Érdemes beszerezni még a nyár előtt, mert rengeteg ételt süthetünk benne a hústól a krumpliig, kolbászt, lángost, lepényt, tócsnit, de akár még brassóit is, vagy annak egy kicsit egészségesebb, színes változatát, sok húsos paprikával.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst felszeleteljük, majd vékony csíkokra vágjuk. A hagymát és a kaliforniai paprikát 2 cm-es kockákra, a fokhagymát és a szalonnát apróra vágjuk, a paradicsomokat megfelezzük.
A tárcsát a tűz fölé helyezzük, hagyjuk jól felforrósodni, majd a szalonna bőrével jól átkenjük (nem kézzel, hanem egy hosszú húsvillára téve, majd papírral kitöröljük – vagyis kiégetjük). Először az apróra vágott szalonnát rátesszük, aztán jöhet a hús és a hagyma, kevergetve kérget sütünk a húsra, sózzuk, borsozzuk, meghintjük a kakukkfűvel, majd a paprikákat is hozzáadjuk. Ezekkel is forgatva sütjük náhány percig, még roppanósak, de már kicsit sültek legyenek, majd a fokhagymát és a paradicsomot is hozzáadjuk. Itt már tényleg csak pár perc sütés kell, hogy a paradicsom kicsit bőrösödjön, a fokhagyma pedig átjárja az ételt.
A tűzről levéve tálalhatjuk azonnal – kenyérrel, lepénykenyérrel, salátával remek, de készíthetünk hozzá ízlés szerint más köretet is.
Akármilyen finom is egy tökéletesre sütött natúr hússzelet, grillcsirke vagy akár a húsvéti sonka, önmagában azért egyik sem túl izgalmas. Viszont egy kis szósszal nagyon jól feldobható mindegyik – ehhez most gyümölcsös és pikáns, édes-sós, nem mellékesen nagyon egyszerű és isteni finom 3 receptet ajánlunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A mangót meghámozzuk, a húst levágjuk a magról. Késes robotgépbe tesszük az összes többi alapanyaggal, és krémesre mixeljük. Hús, sonka, hal mellé is tökéletes, mártogatósnak is finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A céklát és az almát meghámozzuk, az almát kicsumázzuk, mindkettőt felkockázzuk, és egy kisebb lábasban feltesszük főni annyi vízzel, amennyi ellepi. Ha puha, leszűrjük, és az ecetes tormával és a sóval késes robotgépben pépesre, krémesre mixeljük. Lazíthatjuk 1-2 kanál tejföllel vagy tejszínnel – sonkához, sült húsokhoz is kiváló.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kaliforniai paprikát felkockázzuk, a csilit és a fokhagymát felszeleteljük, és egy kisebb lábasban a tűzre tesszük, hozzáadjuk a barna cukrot és az almalevet, lefedjük, és forrástól számítva 15 percig takarékon pároljuk, majd sózzuk, botmixerrel pépesítjük, felöntjük egy kis vízzel, és időnként megkeverve még 5 percet főzzük. Sült húshoz, halhoz, hamburgerhez, zöldségekhez is nagyon finom.
A család hölgytagjai nálunk általában gyümölcsös körettel szeretik a húsételeket, én a hagyományost kedvelem jobban. De hogy mindenki boldog legyen, többféle kísérőt is készítettem hozzá, így lett rösti, zöldbab és karamellizált meggy is.
A röstinél annyi a csalás, hogy fagyasztottat használtam, mivel most nem volt idő pepecselni, a zöldbab hamar megpárolódott, ráadásul egy kis fehérborral, ami nagyon jót tett neki. A meggy is a fagyasztóból került ki, egy kis karamellizált cukron megfuttatva, majd szegfűszeggel és egy kis gyümölcsteával összepárolva. Szívből ajánlom kipróbálásra, nálunk nagyon nagy sikere volt!
Forrás: Kozsla Norbert
Hozzávalók:
A karamellizált meggyhez:
Elkészítés: A szűzérmeszeleteket előző este olívás, sós, borsos pácba helyeztem (fokhagyma is mehet bele), éjszaka a hűtőben érleltettem.
Másnap a hagymát felkarikáztam, és a hússzeleteket egy öntöttvas serpenyőben a hagymakarikák kíséretében pár perc alatt mindkét oldalukon átsütöttem (szerintem medium sütve a legjobb!) 😉
A húst kivettem, melegen tartottam, közben a megmaradt pörzsanyagot felöntöttem még egy kevés olívaolajjal, és megfuttattam a zöldbabot rajta, majd felöntöttem egy kevés fehérborral, sóztam, Worchestershire szósszal ízesítettem, és fedő alatt puhára pároltam.
Amíg párolódott a bab, bő olajban kisütöttem a röstiket.
A meggyszószhoz a cukrot egy serpenyőben karamellizáltam, majd hozzáadtam a teát és a meggyet. Szegfűszeggel, kevés sóval és Worchestershire szósszal ízesítettem. A lényege, hogy addig főzöm kis/közepes lángon, amíg eléri a kívánt állagot.
Jó étvágyat! 😉
Forrás: Kozsla Norbert
Ha húsvét, akkor szinte biztos, hogy minden családban sonka, tojás és torma kerül az ünnepi asztalra, ám ezek mellé jól jöhet némi saláta, friss zöldség, sőt ezeket akár hidegtállá is alakíthatjuk, és előre elkészíthetjük. A legfontosabb, hogy ne essünk túlzásba: valószínűleg mindenki ismeri a bőség zavarát, amikor túl sok sonkát és tojást főzünk, és aztán nem győzzük enni, felhasználni, újrahasznosítani, menteni a maradékot.
A hidegtálak kikerülhetetlen alapja a franciasaláta, ami szerintünk akkor a legfinomabb, ha a főtt zöldségek mellé egy kis alma és csemege uborka is kerül, így egyszerre édes és sós, krémes és roppanós, nagyon jól passzol a sonka és a főtt tojás mellé is. A saláta selymes mártásánál a majonézt érdemes egy kis tejföllel lazítani, lágyítani, így könnyebb és kiadósabb is lesz. Franciasaláta recept itt >>
A „kötelező” főtt tojás sokaknak nem igazán vonzó, egyrészt száraz, másrészt nem elég ünnepi, így inkább tojássalátát készítenek belőle. Ez is jól muzsikál a sonkával, de még finomabb, ha egy kis főtt brokkolival felturbózzuk, így hidegtálakon is megállja a helyét. Brokkolis tojássaláta >>
Forrás: Hajós Ágnes
A tojás másik alternatívája lehet, ha megtöltjük őket, így sokkal krémesebbek, izgalmasabbak és mutatósabbak, ráadásul az ízvilágukkal is eljátszhatunk, itt 5 féle változatot is találtok >>
A töltött tojás tovább gondolása a kaszinótojás, igazi hidegkonyhai remeknek gondoljuk, mindig garantált sikert arat, és egyáltalán nem olyan bonyolult elkészíteni, mint elsőre gondolnánk, legalábbis ezzel a recepttel >>
Forrás: Hajós Ágnes
Ha mégis a főtt tojásnál maradunk, akkor feldobhatjuk egy kis formázással – csibecsaládot készíthetünk vele -, vagy egy kis céklával meg is festhetjük a tojásokat, mindkettő mutatósan feldobja a hidegtálakat, húsvéti asztalt. Főtt tojás kicsit felturbózva >>
Ha húsvét másnapján nem akarjuk sonkával traktálni a vendégeket és a családot, nagyon mutatós és kiadós, hidegen is finom a Stefánia, vagyis az egyben sült, egész tojásokkal töltött fasírt is, ami hidegtálakon is remekül megállja a helyét, friss zöldsalátával vagy a fenti franciasalátával is isteni. Stefánia >>
Tarját vettem, az mégse olyan száraz, gondoltam, ma megsütöm A vajpuha sültet. Elhatározás kérdése, MA nagyon jó leszek. Végigolvastam több receptet, 40–60 percet írtak a sütési időre, már ez furcsa volt, pedig nincs légkeveréses sütőm, ami gyorsabban végez, mint az én kis hagyományosom. Szóval rátettem, amit akartam, fóliát is, mehet a sütőbe.
Fél óra után megnéztem, és AKKOR volt jó! Nem kell se fólia nélkül rápirítani, se extra trükköt alkalmazni, ez kérem, így tökéletes. És végre bátran állíthatom, a sertést is meg tudom sütni vajpuhára!
A körete sütőben sült karfiol lett, vajas és rozmaringos, nagyon jó, tessék kipróbálni!
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst kiklopfoljuk, persze nem hajszálvékonyra, fele olyan vastag legyen. Mindkét oldalát megsózzuk, a só mennyisége attól függjön, hogy a szeletelt sonka és a sajt milyen sós.
Egy akkora tepsit kiolajozunk, amiben a hús elfér egymás mellett. Belefektetjük a tarjaszeleteket, a fokhagymát szeletekre vágjuk, rászórjuk. A sonkát darabokba tépjük, ezt is rátesszük a húsra. Ráreszeljük a sajtot, lefedjük alufóliával.
250 fokra előmelegítjük a sütőt, ebbe toljuk a tepsit, majd mérsékeljük a lángot, fél órát sütjük. Ha a villa könnyen beleszalad, kész is (max. fél óra).
Hozzávalók:
Elkészítés: A karfiolt rózsáira szedjük (minél kisebb, annál gyorsabban elkészül). Egy tepsibe, amiben kényelmesen elfér, eloszlatjuk az olívaolajat, beleszórjuk a rózsákat. Sózzuk, borsozzuk, 200 fokos sütőbe toljuk. 5 percenként megforgatjuk. 15 perc után hozzáadjuk a felkockázott vajat és az apróra vágott rozmaringot. Utána szintén párszor megforgatva készre sütjük. Akkor jó, ha kicsit megbarnul itt-ott, de nem puhul meg túlzottan, még harapható marad.
Forrás: Hajós Ágnes
