A nyársakra húzott különféle pácolt húsok, kolbászkarikák, szalonnafalatok, zöldségek, gombák és hagymák végtelen variációban készülhetnek, mindenféle ízvilágban. Az a jó benne, hogy akár mindenki elkészítheti a saját rablónyársát, úgy párosítva az ízeket, ahogy ízlésének leginkább megfelel, de persze gondos gazda módjára elkészíthetjük mi is a nyársakat.
A saslik készítésekor arra érdemes figyelni, hogy nagyjából egyforma méretű darabokra vágjuk a különféle alapanyagokat, így egyszerre sülnek meg, és nem ég meg egyik vagy másik falat. Grillezéshez általában zsírosabb húsokat szoktunk választani, de a rablóhúshoz sovány hús is tökéletes, mert gyorsan elkészül, nincs ideje kiszáradni, főleg akkor, ha a húst előtte be is pácoljuk egy kicsit, legyen az csirke, pulyka, vagy mint most esetünkben sertés szűzérme.
A saslik azért is jó, mert rossz idő esetén a sütőben is megsüthető, mégis grillezős hangulatunk lesz tőle, bár igaz, a füstös íz elmarad, de a színes nyárssal így is nagy sikert érhetünk el.
Hozzávalók 4 személynek:
Valamint:
Elkészítés: A páchoz a mézet, a szójaszószt, az olajat, a citromlevet egy tálba tesszük, belefacsarjuk a citrom levét, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és ízlés szerint egy kis őrölt csilit, összekeverjük. A húst megtisztítjuk, ha kell, lehártyázzuk, felkockázzuk, majd a pácba tesszük, összeforgatjuk, állni hagyjuk 1-2 órát, de akár egy éjszakát is.
A hagymát meghámozzuk, a paprikát és a paradicsomot megmossuk, a hagymát és a paprikát felkockázzuk.
A saslikpálcára tetszőleges sorrendben feltűzzük a hozzávalókat. Ha maradt a pácléből, nyugodtan megkenhetjük sütés előtt és sütés közben is a saslikot.
Grillrácson körülbelül 10–15 perc alatt – időnként megforgatva – készre sütjük. Salátával vagy akár parázsban sült burgonyával tálaljuk.
A család hölgytagjai nálunk általában gyümölcsös körettel szeretik a húsételeket, én a hagyományost kedvelem jobban. De hogy mindenki boldog legyen, többféle kísérőt is készítettem hozzá, így lett rösti, zöldbab és karamellizált meggy is.
A röstinél annyi a csalás, hogy fagyasztottat használtam, mivel most nem volt idő pepecselni, a zöldbab hamar megpárolódott, ráadásul egy kis fehérborral, ami nagyon jót tett neki. A meggy is a fagyasztóból került ki, egy kis karamellizált cukron megfuttatva, majd szegfűszeggel és egy kis gyümölcsteával összepárolva. Szívből ajánlom kipróbálásra, nálunk nagyon nagy sikere volt!
Forrás: Kozsla Norbert
Hozzávalók:
A karamellizált meggyhez:
Elkészítés: A szűzérmeszeleteket előző este olívás, sós, borsos pácba helyeztem (fokhagyma is mehet bele), éjszaka a hűtőben érleltettem.
Másnap a hagymát felkarikáztam, és a hússzeleteket egy öntöttvas serpenyőben a hagymakarikák kíséretében pár perc alatt mindkét oldalukon átsütöttem (szerintem medium sütve a legjobb!) 😉
A húst kivettem, melegen tartottam, közben a megmaradt pörzsanyagot felöntöttem még egy kevés olívaolajjal, és megfuttattam a zöldbabot rajta, majd felöntöttem egy kevés fehérborral, sóztam, Worchestershire szósszal ízesítettem, és fedő alatt puhára pároltam.
Amíg párolódott a bab, bő olajban kisütöttem a röstiket.
A meggyszószhoz a cukrot egy serpenyőben karamellizáltam, majd hozzáadtam a teát és a meggyet. Szegfűszeggel, kevés sóval és Worchestershire szósszal ízesítettem. A lényege, hogy addig főzöm kis/közepes lángon, amíg eléri a kívánt állagot.
Jó étvágyat! 😉
Forrás: Kozsla Norbert
Vannak, akik baconbe göngyölik, mások szalonnával spékelik, hogy ne száradjon ki az egészben sütött hús, de a titok igazából az elősütésében rejlik. Ha ugyanis igazán forró zsiradékban minden oldalán körbesütjük a húst, akkor a szövete összeugrik, egyfajta burkot képez, és a húsban lévő szaftok benne is maradnak.
Ha pedig ezután egy pikáns páccal is megkínáljuk, nagyon finom fűszeresre, illatosra és omlósra is sül. A páchoz ízlés szerint bármilyen zöldfűszer használható, mi most kakukkfűvel készítettük. A pác alapja fokhagyma és mustár, amit egy kis citrom tesz még pikánsabbá, és kicsit tompít a sertés karakteres ízén, könnyebbé, izgalmasabbá teszi.
Frissen kisütve egy krémes burgonyapürével, párolt zöldekkel vagy salátával tökéletes hétvégi ebéd, de ha maradna belőle, akkor szeletben vágva serpenyőben kicsit felfrissíthetjük, de akár hidegen is fogyasztható, például egy gazdag szendvicsbe téve felvágott vagy sonka helyett.
Hozzávalók:
Elkészítés: A páchoz a fokhagymát összezúzzuk, hozzáadjuk a finomra vágott vagy szárított kakukkfüvet, a citrom levét, a mustárt és 2-3 evőkanál olajat, alaposan összekeverjük.
A húst sóval és borssal alaposan bedörzsöljük. Egy nagyobb serpenyőben az olajat felforrósítjuk, és a húst minden oldalán 1-2 perc alatt lepirítjuk, majd áttesszük egy tepsibe, és egyenletesen lekenjük a páccal. Aláöntünk egy pohár vizet, 170 fokos sütőbe toljuk, és kb. 1 órát sütjük.
Ekkor meglocsoljuk a serpenyőben visszamaradt olajjal, és grill fokozatra téve visszatesszük a sütőbe még 5-10 percre, hogy szép színt kapjon.
A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük szeletelés előtt, majd felvágjuk, és ízlés szerinti körettel tálaljuk.
Hurkát enni tényleg jó, és mégis, ma már inkább retró fogásnak számít, kikopott az étrendünkből, legfeljebb piacon, vásárokban eszünk sült hurkát, esetleg akkor, ha ismerős vagy családi disznóvágásból kapunk kóstolót, de az is mind ritkább. Ha van egy jó hentesünk, vagy a piacon látunk jóféle hurkát, friss kolbászt, akkor érdemes feleleveníteni a hurkaevést, főleg egy hűvös téli estén.
A jóféle májas és véres hurka duója tökéletes gyors ebéd vagy vacsora, mivel kész alapanyagokkal dolgozunk, nem töltjük otthon, így csak annyi a dolgunk, hogy tepsiben vagy serpenyőben megsüssük, és némi köretet varázsoljunk mellé.
Mi a tepsis sütésre szavazunk, így a köretnek szánt krumpli is sülhet mellette, és még kiegészíthetjük egy kellemes fehérboros savanyú káposztával is. Ez már csak azért is jó ötlet, mert a savanyú káposzta segíti a gyomor munkáját a nem épp diétás fogás esetén, savassága és gazdag rosttartalma nagyon jótékony – és finom – kísérője is a disznótorosra hajazó fogásnak.
Ahhoz, hogy hurkák roppanósra, és ne robbanósra süljenek, vagyis hogy ne robbanjon szét a vékony bél sülés közben, érdemes több praktikát bevetni. Egyrészt hústűvel – és ne villával! – böködjük meg. A villa túl vastag, sérülékennyé teszi a bőrt, egymás mellett több helyen keletkezik viszonylag nagy luk, így esélyes, hogy kirobbannak, míg a hústű csak pici lukat ejt. Ezután viszonylag kis hőfokon elkezdjük sütni, majd amikor egy kevés zsír már kisült, a hurkákat óvatosan átmozgatjuk, így nem tapadnak a tepsihez, és emelve a hőt jó ropogósra tudjuk sütni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit alaposan megmossuk, majd félbevágjuk, a vágott felületen megszórjuk egy kis sóval, picit pihenni hagyjuk, amíg keményítős réteg alakul a felületén, ez majd szépen rápirul sülés közben. Közben a hurkákat megszurkáljuk hústűvel, és egy tepsibe tesszük, körberakosgatjuk a krumplikkal, 2-3 evőkanálnyi olajjal meglocsoljuk, és 150 fokos sütőbe toljuk.
A savanyú káposztát kissé átmossuk, kinyomkodjuk. Egy serpenyőben kevés olajat melegítünk, hozzáadjuk a cukrot, kevergetve felolvasztjuk, majd rárakjuk a káposztát, megszórjuk a köménnyel, összeforgatjuk, meglocsoljuk a fehérborral, és lefedve, takarékon kb. 20 perc alatt megpároljuk.
Közben a hurkákat kb. 10 perc után egy csipesszel vagy egy kanállal kicsit megmozgatjuk a kisült zsiradékon, és megemelve 180 fokra a hőfokot még 25–30 percet sütjük, a mérettől függően, illetve amíg a krumpli is szép pirosra sül.
A hurkát a savanyú káposztával és a tepsis sült krumplival tálaljuk.
Persze minden általánosítás felszínes: nem minden nő diétázik és nem minden pasi húsimádó, de a torz sztereotípiának azért van némi alapja. Ha statisztika készülne, akkor ez nyilvánvalóan igazolódna. De ahogy vannak olyan saláták, amikre mindenki rákattan, úgy vannak olyan húsos cupákok, amik ugyan kimondottan pasisak, a csajok is mind a tíz ujjukat megnyalják utána – és nem csak azért, mert kézzel kell enni.
Ha a legcsajosabb hús a csirkemell, akkor a legférfiasabb – természetesen a steak és a tarja mellett – az oldalas. Csontos, zsíros, nem lehet szépen enni – de egy kerti partin ez így egyben teszi a legjobbá! A csontok rendkívül ízletessé teszik, a zsír kisül belőle, miközben ellenállhatatlanul porhanyóssá teszi a húst, a kézzel evés meg szinte kötelező egy kerti partin, és mennyire jó is az… A fűszeres, ragacsos máz lenyalogatása az ujjbegyünkről pedig – kérdezzétek meg a pasikat – szexi!
A grillezett oldalas egy kis rákészülést ugyan megkíván: a tökéletes omlósság kedvéért a húst érdemes előfőzni, viszont közben könnyedén elkészíthetjük hozzá a barbecue-szószt mi magunk, ami ezerszer jobb lesz, mint a bolti, és igazán nem nagy kunszt összedobni.
Hozzávalók:
A húshoz:
A barbecue-szószhoz:
Elkészítés: Az oldalast megmossuk, leszárítjuk, és a csontok között feldaraboljuk, sózzuk. Egy lábasban vizet forralunk, beletesszük a negyedbe vágott hagymát, a fokhagymát és a szemes borsot, a húst is hozzáadjuk, és ha újra forr a víz, akkor takarékra véve, lefedve 1 órát főzzük.
Míg fő, a szószhoz finomra vágjuk a hagymát és a fokhagymát, és kevés olajon megdinszteljük, hozzáreszeljük a gyömbért, átforgatjuk, meglocsoljuk a borecettel, hozzáadjuk a paradicsomot, fűszerezzük a mézzel, az oregánóval, a rozmaringgal és a Worcestershire-szósszal, sózzuk, borsozzuk, és gyenge tűzön kevergetve kb. 10 perc alatt összefőzzük, majd botmixerrel pépesítjük.
A megfőtt húst kiszedjük a léből, alaposan bekenjük a szósszal, hagyjuk teljesen kihűlni, majd a hűtőben másnapig a pácban érleljük.
Másnap parázs fölött időnként megforgatva 10–15 perc alatt megsütjük. Ha nincs alkalmunk grillezni, akkor 200 fokos sütben, grillfokozaton is megsüthető olajjal kicsit meglocsolt tepsibe téve.
Ízlés szerint salátával, sült krumplival vagy kenyérrel, valamint a maradék BBQ-szósszal tálaljuk.
A csontos oldalas az egyik legízletesebb sertéshús, pont a csontoknak köszönhetően, ezek adják főzés-sütés közben a legfinomabb aromáit. Vannak, akik lenézik, mert nem színhús és nem lehet szépen enni, de egyrészt kézzel enni szexi, különösen egy laza sütögetős kerti partin, másrészt annyira omlósra sül ezzel a metódussal, hogy még késsel-villával is eheti, aki úgy szeretné, mert lefoszlik a csontokról a hús, szétomlik a szájban.
A lényeg, hogy az oldalast egy hagymás-fokhagymás-borsos lében előfőzzük, így egyrészt majdnem készre puhul, másrészt a zsír nagy része kiolvad, kifő belőle. Utána már csak egy gyors házi fűszeres szószban kell megforgatni, és mehet a sütőbe vagy a grillre, ahol szép pirosra, foszlósra sül, kicsit édeskés, kicsit csípős, és annyira finom, hogy nem csak azért nyaljuk meg mind a tíz ujjunkat utána, mert kézzel esszük!
Hozzávalók:
A páchoz-mázhoz:
Elkészítés: Az oldalast a csontok mellett feldaraboljuk, egy lábasba tesszük. Hozzáadjuk a héjas, de félbevágott hagymát és a fokhagymagerezdeket, sózzuk, a szemes borsot hozzáadjuk, felöntjük annyi hideg vízzel, hogy ellepje, majd tűzre tesszük, és forrástól számítva takarékon 1-1,5 órát gyöngyözve főzzük.
A pác-máz alapanyagait egy kis edénybe tesszük, 2-3 evőkanál vizet adunk hozzá, és 2-3 perc alatt összeforraljuk.
Az oldalast leszűrjük, ha kicsit hűlt, akkor egy keverőtálba tesszük, és a szósszal összeforgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, és 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük, vagy ha szabad tűzön, grillen sütjük, akkor oldalanként 5 perc alatt szép pirosra, ropogósra sütjük.
Tipp: Készíthetünk a mázhoz többet is, mert szószként is nagyon finom az omlósra sült oldalas mellé!
Ráérős hétvégékre ideális ez a kiadós, sűrű, ízekben gazdag házias fogás, ami egy jóféle pörkölt és a bableves ötvözete. Klasszikusan marhahússal készül, de sertéshússal is nagyon finom, így kicsit tán gyorsabban készül el ez a főételnek is beillő, laktató leves. Jó forrón az igazi, friss kenyérrel, kis csípős paprikával – sőt vannak olyanok is, akik még tejfölt is tesznek bele, bár megoszlanak a vélemények, hogy illik-e hozzá, de hát ízlések és pofonok, így mindenki döntse el, neki melyik változat a kedvére való.
A füstölt hússal és kolbásszal készülő klasszikus Jókai-bablevessel ellentétben ebbe a fogásba nem kerül semmi füstös, de akinek ez hiányozna, indíthatja a receptet füstölt szalonna lepirításával, az biztos, hogy elrontani ez a kis szalonna nem fogja…
Hozzávalók:
Elkészítés: A babot folyó vízben leöblítjük, majd bő vízzel felöntve előző este beáztatjuk.
A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, a húst felkockázzuk. A zsiradékot egy lábasban felhevítjük, és a hagymát kevergetve megdinszteljük rajta, hozzáadjuk a fokhagymát és a húst, és kifehéredésig kevergetjük, majd a tűzről lehúzva meghintjük a pirospaprikával, összekeverjük, majd hozzáadjuk a köményt, a babérlevelet és egy kevés vizet. Közben apróra vágjuk a paradicsomot és a paprikát, a húshoz adjuk (vagy a lecsót beletesszük), sózzuk, borsozzuk, és alacsony lángon, fedő alatt 1/2 órát főzzük.
A babot leszűrjük, a húshoz adjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és félig lefedve 1 órát főzzük takarékon.
Közben a zöldségeket meghámozzuk és felkockázzuk, majd leveshez adjuk, felöntjük annyi vízzel, amilyen sűrű levest szeretnénk, megkóstoljuk, utánsózzuk, pótoljuk az esetlegesen hiányzó fűszereket, és addig főzzük, amíg a zöldségek is megpuhulnak.
Tálalás előtt a leveshez adjuk a finomra vágott petrezselymet, és ízlés szerint kenyérrel, csípős paprikával és tejföllel tálaljuk.
A sült húst azért szeretem, mert rengeteg módon ízesíthető, pácolás után a sütőben nyugodtan magára hagyható, és mindig is arat, legalábbis nálunk. Mi a szaftosabb húsokat kedveljük, így tarjaszeleteket fűszereztem be, de ízlés szerint bepácolhatunk akár karajszeleteket is. A húst érdemes előző este előkészíteni, majd felhasználásig a hűtőben tárolni, így kellően átjárja a fűszeres íz, és a hús rostjai is felpuhulnak, amitől porhanyósabbra sül.
Forrás: Kard Éva
Tálaláskor almás-hagymás sült krumplival kínáltam, ami a hússal egy időben, de másik tepsiben szintén a sütőben sült, de jól illik hozzá például a krumplipüré is, vagy éppen a hagymás-tört krumpli savanyúsággal.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A hússzeleteket enyhén sózzuk be, majd tegyük félre.
Az egész köménymagot tegyük serpenyőbe, majd rázogatva, pár pillanat alatt pörköljük meg. Ezután öntsük át egy mozsárba, majd törjük össze.
Az olajhoz adjuk hozzá a Gulyáskrémet, a Piros Aranyat, az ételízesítőt, a maradék sót, az előzőleg megpörkölt köménymagot, a fűszereket és az összezúzott fokhagymát, majd keverjük alaposan össze. A besózott hússzeleteket ezután forgassuk bele a fűszeres paprikakrémbe, majd tegyük be éjszakára a hűtőbe, hogy az ízek jól átjárják a húst.
Egy tepsibe öntsük bele a bort, helyezzük egymás mellé a befűszerezett hússzeleteket, majd csorgassuk rá a visszamaradt pácot. Ezután fedjük le a tepsit alufóliával.
Helyezzük be közepes hőmérsékletű sütőbe, majd kb. 45 perc alatt pároljuk puhára a húst. Én légkeverésnél 160 fokon pároltam puhára. Amikor a hússzeletek puhára párolódtak, vegyük le a fóliát, kanalazzuk a hús köré a sertészsírt, majd a hőfokot magasabbra véve süssük szép pirosra – én légkeverésnél 190 fokon sütöttem készre a húst.
Tálaláskor a pirosra sült hússzeleteket ízlés szerinti körettel kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
A banh mi egy gyűjtőnév, és valójában szendvicset, pontosabban kenyeret jelent, és nem egy autentikus ázsiai étel, hanem a gyarmati időkre eredeztethető, és valójában francia hatásra született, köszönhetően a franciák kenyerének. Ez a szendvics ugyanis bagettel készül, és a belevalók között is találunk más fúziós alapanyagot, a majonézt, ami szintén európai gyökerekkel bír. A banh mi jellegzetessége, hogy általában többféle hússal és pástétommal készül, mindig van benne savanyított friss zöldség, sok csípős, és összességében egy nagyon színes, gazdag, mutatós szendvicsféle.
Viszonylag sok összetevős, amiben vannak olyan egzotikusabb hozzávalók is, mint a szezámolaj vagy a halszósz, de ezeket érdemes beszereznie azoknak, akik kedvelik az egzotikusabb és ázsiai ízeket, mert kiadósak, nem romlanak, és más fogásoknál is nagy segítséget nyújthatnak, viszont maga a szendvics elkészítése nagyon egyszerű, és isteni ízkombináció a végeredmény.
Hozzávalók:
A húshoz:
A zöldségekhez:
Valamint:
Elkészítés: A sertésszűzet vékonyan felszeleteljük, tálba tesszük, hozzáadjuk a szójaszószt, a halszósz, a szezámolajat, a csiliszószt és a mézet, alaposan összeforgatjuk, és legalább fél órát hagyjuk pácolódni.
A répát és a retket meghámozzuk, vékony csíkokra vágjuk, tálba tesszük, meghintjük a barna cukorral, meglocsoljuk az ecettel, felöntjük fél deci vízzel, összeforgatjuk, és hagyjuk 30 percet marinálódni.
A majonézet ízlés szerint kevés csiliszósszal kikeverjük. A koriandert nagyjából összevágjuk, a friss csilit felkarikázzuk, az uborkát vékony csíkokra vágjuk. A bagetteket hosszában bevágjuk, szétnyitjuk, és 180 fokos sütőben kicsit megpirítjuk. Közben egy serpenyőt jó forróra felhevítünk, és a pácolt hússzeletkéket pár perc alatt átsütjük.
A bagetteket megkenjük a csilis majonézzel, megszórjuk az uborkával, megpakoljuk a sült hússal, majd mehet rá a leszűrt marinált zöldség, a koriander és a csili ízlés szerint.
A brassóit több legenda is övezi, de egyik sem bizonyított – az egyik szerint egy óbudai kiskocsma készítette először egy törzsvendégük, egy bizonyos Brassóy Károly nevű asztalosmester születésnapjára, és akkora sikere volt, hogy szép lassan elterjedt mindenfelé. A másik történet szerint a Budapest-Brassó vasútvonalon készítette 1948-ban először Gróf Nándor ezt a nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető, csupán pár alapanyagot igénylő, mégis nagyon kerek és karakteres egytálételt.
Akárhogy is legyen, a brassóinak rengeteg változata van, ami azért ugyancsak meglepő, hiszen tényleg csak pár hozzávaló szükséges, a kombinációk száma ezzel együtt pedig megszámlálhatatlan. Készülhet sertésszűzből, karajból, tarjából, és ma már persze a jóval soványabb és egészségesebb pulykahús, csirkecombfilé is elfogadott, a krumpli lehet olajban vagy sütőben sütött, illetve van, aki előfőzi, majd a hússal összepirítja. Van, aki csak fokhagymával süti össze a húst, más pedig hagymával és fokhagymával, és kedvelt a zöldborsós változat is, ami pedig a fűszerezést illeti, a kötelező só és frissen őrölt bors mellett vannak, akik majorannával vagy petrezselyemmel is gazdagítják ezt a kiadós klasszikust.
Most soványabb és gyorsan puhuló sertésszűzzel készült, de hogy jó szaftos legyen, egy kis füstölt húsos szalonna is került bele, viszont a krumpli a sütőben sült ropogósra egy kis pirospaprikával, így nem szív magába sok olajat, és sokkal gyorsabban, kevesebb macerával megvan!
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, leöblítjük, felkockázzuk, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük. Sózzuk, meghintjük a pirospaprikával, meglocsoljuk az olajjal, alaposan átforgatjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk, időközben egyszer átforgatva, légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük.
Közben a szalonnát apróra kockázzuk, és jó forró serpenyőben kiolvasztjuk a zsírját és jól lepirítjuk, közben falatnyi kockákra vágjuk a lehártyázott sertéshúst, és a szalonnához adjuk. Jó sok borsot őrölünk hozzá, időnként megkeverve majdnem készre sütjük, majd a fokhagymát is hozzáadjuk, és 1 percet takarékon, lefedve pároljuk.
Hozzákeverjük az időközben megsült krumplit, összeforgatjuk, majd azonnal tálaljuk, ízlés szerint csemeg uborkát vagy ubisalit kínálhatunk hozzá.
Alapanyagait tekintve a töltött kel nagyon hasonló a rakott kelhez, mégis teljesen más a végeredmény. A töltelékbe darált hús, hagyma és gomba kerül, amit némi tojás fog össze. A gombának köszönhetően könnyedebb, és használható hozzá sertéshús helyett baromfi, például darált pulykacomb, így akár diétás fogásnak is mondható. Rizs nincs a töltelékben, így a sütési idő is lerövidül, de köretként nagyon jól illik hozzá a párolt rizs, ami bőven elkészül, míg a húsos tekercsek a sütőben megpárolódnak.
A töltött kelt elkészíthetjük akár előre is, így akár gyors ebédnek vagy vacsorának is ideális, hiszen csak be kell tolni a sütőbe és készre sütni. Aki szereti, vagy nem diétázik, tejföllel is meglocsolhatja a sütés végefelé, de kínálható mellé tálaláskor is – így mindenki eldöntheti, tejföllel vagy anélkül eszi a töltött keltekercseket.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát, a fokhagymát és a gombát megtisztítjuk, nagyjából összevágjuk, majd késes aprítóval külön-külön finomra vágjuk.
Kevés olajon megdinszteljük először a hagymát, hozzáadjuk először a gombát, kicsit lepirítjuk, majd a húst is hozzáadjuk, kevergetve fehéredésig pirítjuk, hozzáadjuk a fokhagymát és a majoránnát, és lefedve, takarékon még 5 percet pároljuk, majd a tűzről lehúzva kicsit hűlni hagyjuk.
Közben a kelkáposztát leveleire szedjük, és 1 percre forrásban lévő sós vízbe dobjuk, majd leszűrjük.
A gombás húshoz adjuk a tojásokat, összekeverjük. A masszából maroknyi adagokat veszünk, ezzel töltjük meg a kelkáposztaleveleket, majd tűzálló tálba rakjuk. Ha elfogyott a töltelék, a maradék kelkáposztát laskára vágjuk, és a töltött káposztatekercsek tetején elrendezzük. Meglocsoljuk az alaplével (húsleveskockából), a tálat lefedjük.
180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük, a végefelé levehetjük a fedőt, meglocsolhatjuk ízlés szerint tejföllel.
Párolt rizzsel tálaljuk, plusz tejfölt is kínálhatunk mellé.
Jó tudni, hogy mielőtt világhírű lett a krémes szósszal tálalt húsgombóc, Svédországban klasszikus és ugyancsak népszerű fogás volt – és persze az is mind a mai napig -, így rengeteg receptváltozata létezik. A leggyakrabban marha-és sertéshús keverékéből készül, hogy ne legyen száraz, és érdekesség, hogy egy pici ecetet is tesznek bele. Ennek valamikor praktikus okai voltak, nevezetesen az, hogy a nem túl friss hús szagát elvegyék és az esetleges baciktól fertőtlenítsék, amire ma már nincs szükség, de mivel az ecet lágyítja, és porhanyósabbá teszi a húst, így ma is gyakran adnak hozzá, igaz, csak nagyon picit, így az ízében nem érződik.
A húsmassza elsőre lágynak tűnhet, de a zsemlemorzsa és az étkezési keményítő szépen felszívja a nedveket, és tökéletesen puha és szaftos lesz a kisült húsgolyó, aminek a fűszerezéséhez csupán egy kevés szerecsendiót vagy szegfűborsot használnak, mindkettővel nagyon finom, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát meghámozzuk, nagyon finomra vágjuk vagy lereszeljük, a kétféle darált hússal együtt egy tálba tesszük, hozzáadjuk a tojást, az ecetet, a zsemlemorzsát és 2 evőkanál étkezési keményítőt, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, és a masszát alaposan összedolgozzuk, majd flatnyi húsgolyókat formázunk belőle, és étkezési keményítőbe forgatjuk.
A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, majd a húsgolyókat minden oldalukon pár perc alatt szép pirosra sütjük, majd egy tányérra kiszedjük, lefedjük. A visszamaradt vajhoz adjuk a lisztet, átkeverjük, felöntjük a tejjel és a szójaszósszal, és kevergetve sűrűsödésig főzzük.
A melegen tartott húsgombócokat a szósszal tálaljuk, vajas krumpliürével és ízlés szerint vörösáfonya- vagy ribizlilekvárral.
