A matcha a japánok szertartásos itala, sokáig titkos volt a termesztésének mikéntje, és csak a kiváltságosok ihatták. Különleges figyelmet kap ez a különlegesség a termesztése során: a teaültetvényeket szüret előtt egy hónappal elsötétítik, mégpedig úgy, hogy ponyvákat feszítenek fölé, a teacserje pedig elkezd egyre több klorofillt termelni, hogy a csökkentett mennyiségű fényt be tudja fogadni. Ez eredményezi a sötétzöld leveleket és a magas klorofilltartalmat, amitől nemcsak remek antioxidáns és élénkítő, hanem nagyon kellemes, édeskés ízű is lesz. A leveleket ezek után kigőzölik, szárítják és porrá őrölik, majd vízzel vagy tejel felöntve egy speciális bambuszseprűvel addig keverik, míg teljesen feloldódik a tea.
Mindennek a sok előkészületnek, kézműves feldolgozásnak és gondoskodásnak köszönhetően a matcha nem éppen olcsó, de nem is kell sok belőle – akár egy selymes matcha latténak, akár fűszerezésre szánjuk süteménybe –, és ma már szerencsére elég sok helyen beszerezhető.
Most egy vajas és vaníliás omlós kekszbe került belőle, finommá és bársonyosan zölddé teszi. Hosszan friss és porhanyós marad, de ha szeretnénk szép zöld színét megőrizni, akkor ne süssük túl, és kihűlés után fémdobozba zárva, fénytől elzárva tároljuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a keményítőt, a teaport és egy csipet sót egy keverőtálba teszünk, összekeverjük, majd hozzáadjuk a felkockázott vajat, és gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot és a tojássárgákat, és alaposan összegyúrjuk. Frissen tartó fóliába csomagoljuk, és legalább 1 órát a hűtőben pihentetjük.
A tésztát hagyjuk egy kicsit felmelegedni, majd lisztezett felületen kinyújtjuk, és tetszőleges formákat szúrunk ki belőle, majd sütőpapírral fedett sütőlapra rakosgatjuk.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 10–12 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
Dobozba téve sokáig eláll, omlós, illatos – és jobban megőrzi szép színét, ha nem kap fényt.
A grízzel és vajjal gazdagított piskóta nagy kedvenc a kelet-mediterrán vidékeken, nem véletlenül, hiszen a süti textúrája nagyon omlós és gazdag, pedig valójában nagyon egyszerű. Népszerűsége okán sok váltiozata létezik, a tésztát gazdagítják olykor kókusszal, a szirup, amivel meglocsolják, lehet citromos vagy narancsos, és variálhatóak benne a fűszerek is. Míg a törökök joghurtosan, könnyebben készítik, addig a hedonista görögök nem kevés vajat használnak hozzá, amitől tényleg nagyon puha és gazdag lesz.
A süti egyetlen titka, hogy a kisült, még forró tésztát kell meglocsolni a sziruppal, mégpedig fokozatosan és egyenletesen rákanalazva, így nem ázik el sehol, hanem szépen beszívja a meleg tészta a fűszeres-mézes szirupot, eloszlik benne, fellazítja, és nem száll le az aljára.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és a vanília-kivonatot, és elektromos habverővel nagyon habosra és krémesre verjük, legalább 5-6 percig, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk az olvasztott vajat, és addig keverjük, míg teljesen felveszi a hab a vajat.
Egy másik tálba kimérjük a lisztet és a grízt, hozzáadjuk a sütőport, elkeverjük, a tojásos keverékhez adjuk, és egy spatulával összeforgatjuk. Kivajazott 25×30 centis tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett kb. 40 perc alatt megsütjük.
Közben a sziruphoz a vizet felforraljuk, hozzáadjuk a cukrot, a citrom vékonyan levágott héját, a kardamomokat és a fahéjat, 5 percig gyöngyözve főzzük, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet és a citrom kifacsart levét, és hagyjuk langyosra hűlni.
A szirupból eltávolítjuk a citromhéjat, a kardamomot és a fahéjrudat, és a még forró grízes süteményre locsoljuk egyenletesen. Néhány helyen megböködhetjük hegyes késsel, hogy könnyebben fel tudja inni a szirupot a tészta.
Hagyjuk kihűlni, majd kockára vágva tálaljuk, a tetejét megszórhatjuk ízlés szerint egy kis kókusszal és finomra vágott pisztáciával vagy mandulával.
A legyezőkalács gyakorlatilag bármilyen töltelékkel készülhet, kenhetünk a tésztarétegek közé lekvárt, Nutellát, meghinthetjük fahéjas vagy kakaós porcukorral, dióval, mogyoróval, de akár sós változatban is nagyon jól működik. Most egy narancsos, kis kardamommal megbolondított változatot mutatunk, ami abbahagyhatatlanul finom, foszlós és illatos!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztához a cukrot a langyos tejhez adjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, összekeverjük, félretesszük 10 percre, hogy az élesztő beinduljon. Közben a lisztet a sóval egy keverőtálban összekeverjük, a tojást villával elhabarjuk. Az élesztős tejet és a tojást a liszthez adjuk, és elektromos robotgép dagasztókatjával 6-7 perc alatt lágy, de ruganyos tésztává dolgozzuk, majd konyharuhával lefedve, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
Közben a töltelékhez a narancs héját lereszeljük, a levét kifacsarjuk, a kardamomokat egy kés pengéjével megroppantjuk, a mahokat kiszedjük, és egy mozsárban összetörjük, majd egy kis edényben a vajjal és a vaníliás cukorral 4-5 perc alatt összeforraljuk, félretesszük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, és sodrófával kb. 50×30 centis téglalappá nyújtjuk. Egyenletesen megkenjük a narancsos vajjal, majd hosszában 6 egyenletes csíkra vágjuk, 3-3 csíkot egymásra teszünk, majd ezeket 3 egyenlő részre vágjuk.
Az így kapott tésztatornyocskákat egy pástétom- vagy téglaformába rakjuk, lekenjük egyenletesen a maradék narancsos vajjal, és még 30 percet kelesztjük.
Ezután 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 30 perc alatt megsütjük, amíg kicsit pirulni kezd a teteje.
A sütőből kivéve hagyjuk 10 percet pihenni, majd a formából kifordítva hagyjuk langyosra hűlni. Teával, tejeskávéval a legfinomabb, csak úgy tépkedve kézzel a rétegeket… 😉
Négerkocka
Hozzávalók:
A tésztához:
A habhoz:
A csokimázhoz:
Elkészítés: A tésztához a tojásokat és a cukrot habosra kikeverjük, majd hozzáadjuk a lisztel elkevert sütőport és a kakaóport. Majd jöhet hozzá a tej és a vaj. A vajat jó előtte egy kicsit megolvasztani, hogy jobban el tudjuk dolgozni a tésztamasszánkban. Kikent, lisztezett tepsibe simítjuk, és 180 fokon megsütjük.
A habhoz a tojásfehérjét és a porcukrot egy tálba tesszük, és gőz felett kemény habbá verjük.
A csokimázhoz a porcukrot, a kakaóport és a tejet felforraljuk, és a tűzről levéve belekeverjük a vajat.
Majd jöhet az összeállítás. Hogy még finomabb legyen, a tészta tetejét meg lehet kenni házi baracklekvárral. Aztán jöhet rá a hab és a csokimáz. A végeredmény pedig isteni!
Érdemes jó minőségű csokoládét használni, hiszen csak két alapanyaggal dolgozunk, ne rontsa el egyik a másikat. A felkockázott vagy apróra tördelt csokoládét egy tálba tesszük. Egy lábasban vizet forralunk, a csokis tálat ráhelyezzük, és néhány perc alatt megolvasztjuk a csokoládét Ezt a műveletet a mikróval is elvégeztethetjük, de azért jobb a gőz fölött, mert akkor látjuk, hogy mikor olvadt megfelelő állagúra, és nem melegszik túl a csoki.
A megmosott epret leszárítjuk, és csumájánál fogva a csokiba mártjuk, majd tányérra vagy sütőpapírra helyezzük, pár percre hűvös helyre rakjuk, hogy megdermedjen.
Használhatunk többféle csokoládét is: így készíthetünk csíkos, pöttyös, márványos epreket. A mintás technikákat a videóban találjátok.
Lehet, lehet! Az angol eredetű crumble, ez a csupa gyümölcs sütemény nem véletlenül lett világszerte ismert és kedvelt, hiszen pillanatok alatt összeállítható akár nagyon kiadós alapanyagokból, a többi a sütő dolga. Jól variálható különféle gyümölcsökkel, fűszerezhető ízlés szerint, és a morzsa is készülhet egészségesebb változatban, vagy kedv szerint dúsítható olajos magvakkal.
Az eredeti crumble almával készül, gyakorlatilag édes morzsa alatt párolódik vajban omlósan puhára. Kerülhet bele mazsola vagy aszalt áfonya, de vegyíthetjük bármilyen bogyós gyümölccsel, eperrel például szenzációs, de szezonban rebarbarát is adhatunk az almához, hogy izgalmasabb legyen. A szilva és a meggy is remek választás, ráadásul ezeket fagyasztott állapotban, a mélyhűtőből kivéve is az almához adhatjuk. De lehet az alapgyümölcs körte is, ez is krémesen olvadósra sül, és ugyanúgy társítható hozzá bármi más a banántól a málnáig vagy a savanykás ribizliig.
Szóval, egy pitetálat vagy egyszerű jénait alaposan kivajazunk, majd beleszórjuk a megtisztított, kimagozott és felkockázott almát vagy körtét, tetszőlegesen más előkészített gyümölcsöt. Meglocsolhatjuk egy kevés alkohollal – csak az íz végett, ez elpárolog majd a sülés alatt –, ami lehet rum, de akár pálinka is. Adhatunk hozzá mazsolát, feldarabolt datolyát, fügét, más aszalt gyümölcsöt. Ha savanykás gyümölccsel van dolgunk, akkor picit édesíthetjük a számunkra megfelelő édesítővel, cukorral. Már csak a morzsa van hátra, ami vaj, liszt vagy darált csonthéjas, esetleg finomra őrölt zabpehely és cukor keveréke. Ezt villával vagy ujjbeggyel, esetleg egy kisebb aprítógépben összedolgozzuk, majd egyenletesen a gyümölcsök tetejére szórjuk. A tálat alufóliával lefedjük, és előmelegített 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük, míg a gyümölcs megpárolódik, majd a fóliát levéve grill fokozaton még addig sütjük, amíg a morzsa kissé megpirul.
Szerintünk langyosan a legfinomabb, tálaláskor tovább fokozható az élvezet, ha egy kis tejszínhab vagy egy gombóc vaníliafagyi is kerül mellé, de akár egy kis joghurt is jó kísérője lehet.
Az arányok kedvéért pedig álljon itt a pontos alaprecept:
Klasszikus almás crumble
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, felkockázzuk. 2 dkg vajjal kikenünk egy piteformát, beleszórjuk az almát. Meghinthetjük egy kis őrölt fahéjjal vagy gyömbérrel, esetleg mézeskalács- fűszerkeverékkel ízlés szerint, illetve a vaníliás cukorral.
A lisztet, a cukrot, a vajat és a darált mandulát vagy mogyorót ujjbeggyel összemorzsoljuk, majd az alma tetejére szórjuk.
180 fokos sütőben lefedve 25 percig pároljuk, majd a fóliát levéve kissé megpirítjuk.
