A jó túrógombóc titka a türelem. Egyáltalán nem bonyolult vagy hosszadalmas, viszont kell adni neki pihenési időt, méghozzá nem is keveset, hogy a benne lévő gríz kellően megszívhassa magát, így a búzadara könnyebben és gyorsabban is megfő benne, míg ha nem pihentetjük vagy túl sokat teszünk bele, akkor kemények lesznek a gombóckák. A másik titok, hogy a tojásfehérjét habbá verve adjuk a túrós keverékhez, ettől kellően könnyű és rezgős lesz, és ha megfelelő hosszan pihentetjük, akkor könnyen formázható is lesz.
Ha igazán finomat szeretnénk, akkor a gombócokat ne sima vízben főzzük ki, hanem fűszerekkel előzetesen kicsit összeforralt vízben: egészen varázslatos pluszt ad hozzá, ha egy kis fahéjjal, szegfűszeggel és csillagánizzsal ízesített főzőlében főzzük! Nem lesz tolakodóan fűszeres, de kissé illatossá, különlegessé teszi a gombóckáinkat.
Most a klasszikus édes tejföl helyett vaníliasodóval készült, igazán selymes és lágy, nagyon jól passzol a túrógombóchoz, és pár perc alatt ez is megfőzhető házilag. 🙂
Hozzávalók:
A morzsához:
A kifőzéshez:
A vaníliasodóhoz:
Elkészítés: A túrót egy tálba tesszük, krumplinyomóval alaposan áttörjük, hogy ne maradjon rögös, majd hozzáadjuk a morzsát, a grízt és a tojások sárgáját, és alaposan összekeverjük. A tojásfehérjéket a csipet sóval és a vaníliás cukorral habbá verjük, és a túrós masszával összekeverjük. Nem szükséges nagyon óvatosan, de azért több részletben adjuk hozzá, majd a tálat letakarva legalább 2 órára, de akár egy éjszakára a hűtőbe tesszük, hogy a gríz megszívhassa magát.
Mielőtt a gombócfőzéshez nekikezdenénk, a pirított morzsához a vajat egy serpenyőben megolvasztjuk, és a zsemlemorzsát beletéve, folyamatosan kevergetve aranybarnára pirítjuk, a tűzről levéve félretesszük.
A vaníliasodóhoz a tojássárgákat a kétféle cukorral, az étkezési keményítővel és 1 dl tejjel simára keverjük. A maradék tejjel felöntjük, elkeverjük, majd egy kisebb lábasban folyamatos kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, a tűzről levéve hozzáadjuk a vajat, és addig keverjük még, míg felolvad.
A gombóchoz egy fazékban 2 liter vizet forralunk, beletesszük a fűszereket, és 10 percig főzzük. Közben a pihentetett túrómasszából vizes kézzel egyforma gombócokat formázunk, és óvatosan a vízbe engedjük. Ha feljöttek a víz felszínére, akkor még 1-2 percig főzzük, majd szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, és a pirított morzsára szedjük, és rázogatva meghempergetjük őket.
Tálaláskor a vaníliasodóból tányérokra szedünk 1-1 merőkanálnyit, ráültetjük a gombócokat, és ízlés szerint porcukorral meghintve kínáljuk.
Az olaszok valószínűleg megbotránkoznának, hogy a jó kis zsíros tejszínükkel készülő selymes desszertjükbe joghurt kerül, méghozzá görög. Pedig zseniális, sokkal soványabb, és még a cukor is kiváltható benne mézzel vagy más édesítővel, hogy igazán alakbarát és csábító desszert váljon belőle, ráadásul tényleg pofonegyszerű.
A panna cotta – és ez a változat is – azért zseniális, mert egyszerű finomságnak is tökéletes, de ünnepi édességnek is ideális, ha egy kicsit szokatlanabb formába öntjük a zselatinos krémet, így kiborítva nagyon mutatós desszert lesz belőle, amit ízlés szerint gyümölcsökkel, magokkal, öntetetekkel is tovább csinosíthatunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk 10-15 percre. Közben a tejet felforrósítjuk, amikor épp felforrna, levesszük a tűzről, hozzáadjuk a kinyomkodott, felpuhult zselatinlapokat, és kézi habverővel addig keverjük, amíg teljesen feloldódik, majd hozzákeverjük a mézet és a vaníliát is, elkeverjük, majd a görög joghurtot is hozzáadjuk, simára keverjük.
A selymes krémet vízzel kiöblített vagy olajjal kikent formákba öntjük, és a hűtőbe tesszük, a formák méretétől függően 4-6 órát dermesztjük, ha tapintásra feszes a felületük, akkor már jó.
Tálalás előtt tányérra borítjuk, és ízlés szerint pisztáciával vagy szeletelt mandulával, de akár friss gyümölccsel, naranccsal, grapefrúttal, gyors, fagyasztott bogyósokból főzött gyümölcsraguval tálaljuk.
